Székesfehérvári püspök, egyházi író. Az MTA tagja (levelező tag 1909, rendes tag 1920), a Szt. István Akadémia (1916), a Petőfi Társaság, a Kisfaludy Társaság tagja (1926). A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának elnöke (1922-től). A főrendiház (1905-18) és a felsőház tagja (1927).

1875-ben az esztergomi kisszemináriumban érettségizett, 1875-82-ben a római Collegium Germanicum-Hungaricum tagjaként a Szt. Gergely Egyetemen tanult, ahol 1882-ben filozófiai és teológiai oklevelet szerzett, 1881-ben pappá szentelték. 1882-től Esztergomban káplán, majd líceumi tanár, 1884-1904 között az esztergomi papnevelő intézetben teológia tanár, 1893-tól a papnövendékek lelkiigazgatója, egyúttal gyóntatója. 1895-ben részt vett a katolikus Néppárt szervezésében, amelynek országgyűlési képviselőjelöltként megbukott az 1896. évi országgyűlési választásokon. Ezután az 1918. évi összeomlásig távol tartotta magát a napi politikától. 1904-05-ben a budapesti egyetemen a dogmatika nyilvános rendes tanára, 1905-től haláláig a székesfehérvári egyházmegye püspöke. 1911-ben Magyarországról feljelentették a Szentszéki Kongregációnál, ennek következményében 1911. júniusban 3 művét az egyház indexre tette, s Prohászka Ottokárt a modernizmus vétségében marasztalták el. Az I. világháború fordulatot hozott életében, és ismét tevékenyen kezdett foglalkozni politikai és társadalmi kérdésekkel. 1920-22-ben a székesfehérvári választókerület nemzetgyűlési képviselője volt. 1919 után a részben általa megfogalmazott keresztény nemzeti gondolat lett a hatalomra került rendszer hivatalos ideológiája. A magyar katolicizmus megújításának egyik megalapozója, a magyar keresztényszocialista mozgalom vezetője és nagy hatású ideológusa. Teológusként a neotomizmust a bergsonizmus hasznosnak ítélt elemeivel igyekezett korszerűbbé tenni. Az 1940-es évek elején Székesfehérvárról kezdeményezték boldoggá avatását, de ezt sem Serédi Jusztinián érsek-hercegprímás, sem az index miatt a Vatikán nem támogatta. A Magyar Sion társszerkesztője (1887-1904), az Esztergom című politikai lap szerkesztője (1895-1904).

Sokat elmélkedett az Oszoly alatti sétányon; hatására írta: "Imák az Oszoly oldalában".

Forrás:
[Új Magyar Életrajzi Lexikon, V. kötet, 476-478. o.]
[Neidenbach Ákos, személyes közlés]