1899. január 30-án született a Poprád közelében lévő Mateócon. Apja, Scholtz Carl Albert, a híres mateóci Zománc és edénygyár egyik társtulajdonosa volt. Az edénygyárat 1845-ben alapították, ez a mai Tatrasmalt elődje. Nagyon keveset tudunk Gertrúd gyermekkoráról és fiatalságáról. Azonban biztosan mondhatjuk, hogy magas szintű oktatásban és nevelésben részesült. Több nyelven beszélt a német mellett magyarul és franciául. Már fiatal korában nagyon jól szavalt, amit 1917-ben Késmárkon (Kežmarok) tartott jótékonysági rendezvényen be is mutatott.

A budapesti születésű Kallivoda Jenő mérnökhöz húszéves korában, 1919. április 20-án Mateócon ment feleségül. A házasság 1928. május 25-ig tartott, ekkor férje súlyos betegség után Budapesten elhunyt, és ott is lett eltemetve. Ezután Kallivoda Gertrúd több évig egyedül élt.

Később megismerkedett a felkai születésű Heim Andrással (Andrej Heim). Társas kapcsolatukat egy idő után házasság koronázta meg, amelyet 1941. június 21-én kötöttek meg Szepesszombaton. Ez a házasság a korkülönbség ellenére (András tizenkét évvel fiatalabb volt Gertrúdnál) harmonikus volt. Mindkettőjüket a Magas-Tátra szeretete, és más közös érdeklődések egyesítették.

1944-ben a közeledő front elől a házaspár Trencsénteplicen telepedett le, később onnan a zöld határon mentek át Magyarországra, ahol ezután Budapesten éltek.

Gertrúd a német és a francia nyelv magán oktatásával foglalkozott. Szívesen járt Wagner operák előadásaira. Férje András, üveg- és porcelán nagykereskedelemmel foglalkozó ÜVÉRT nevű vállalatnál dolgozott. A vállalat egyik osztályvezetője volt. Szlovák, cseh és német nyelvtudásának köszönhetően gyakran utazott üzleti találkozókra az akkori Csehszlovákiába és a Német Demokratikus Köztársaságba, valamint üveg-porcelán kiállításokra is.

Heim András jelenleg is Budapesten élő unokaöccse, Heim (Hódi) János írásából tudjuk, hogy az 1960-as évek végén, amikor már volt autójuk, a Heim házaspár többször utazott Szlovákiába. Ekkor meglátogatták Trudi unokahúgát a Nagyrőcén (Revúca) élő Scholtz Melittát, és férjét Bauer Ottót. Trudi nem akart elmenni Mateócra és kedvenc Tátrájába. Ennek nyilvánvalóan pszichológiai okai voltak, biztosan tudta, hogy minden elvesztett, amit Mateócon hagyott a front elhaladása idején, legyen az irodalmi archívuma, könyvtára, fotódokumentációja, színházi előadások plakátkészlete, és más személyes tárgyai.

Férje András, és unokaöccse János többször utaztak Felkára, ahol gondozták a családi sírokat és meglátogatták a még élő rokonokat. Heim Gertrúd 1985. március 30-án hunyt el Budapesten, férje 1997. július 18-án követte. Urnáikat kolumbáriumba helyezték. Majd később 2008-ban – férje Heim András rokonai Budapestről a Magas Tátrába utaztak, mindkettőjük hamvait szétszórták a Nagy-Tarpataki-völgyben. Teljesítve ezzel végakaratukat, miszerint haláluk után hamvaik a szeretett Magas-Tátrába kerüljenek.

Gertrúd és a Tátra

Gertrúd Szepességgel kapcsolatos tevékenysége három területre osztható. Az első a Magas-Tátrához kapcsolódik, mivel Gertrúd 1918-ban hegymászásba kezdett. Az 1925 októberében megjelent Turistik, Alpinismus, Wintersport magazin 1–3. számában az olvasók a Hegymászó jubileumok című cikkben a következő információkat tudhatták meg: "Az idén második jubilánsunk a legjobb tátrai hegymászónőnk, a Mateócon született Kallivoda Gertrúd. 1918 óta a hegymászásban kitartó gyakorlattal érte el az ügyességet, és függetlenséget. Ismeri Tátra minden részét, megbecsülik, mint megbízható partnert. 1925. szeptember 20-én felmászott a századik tátrai csúcsára, a 2291 m magas Simon-toronyra. A mászás új úton, a téli falon közvetlenül a csúcsra történt. Mászó társai a híres poprádi testvérpár – Luczy Sándor Gusztáv és Luczy János voltak. Gertrúd 1925-ben az ismétlésekkel együtt, már 130 tátrai csúcs megmászását tudhatta magáénak. Gertrúd szerénységből nem volt hajlandó ezt közzétenni a sajtóban. Mi a Kárpát Egyesület tagjai teljesítményét méltóan értékeljük és ünnepelhetjük. A jubilálónak a tátrai hegymászásban további sikereket kívánunk!"

Abban az időben Kallivoda Gertrúd egyedülálló eredménye méltó csodálatot váltott ki az akkori tátrai hegymászó világban. Az 1920-as évek egyik legjobb női tátrai hegymászója lett. Mint megbízható partner elnyerte a vezető tátrai hegymászók bizalmát.
1925. október 12-én Gertrúd a Felkai-völgyből a Virágoskert-tornyot (2425 m) új úton elsőként, a torony keleti falának élén mászta meg. Mászó társai Hefty Gyula Andor és Dr. Reichart Dezső voltak.
1926. június 23-án, Grósz Alfréd tanárral és dr. Hensch Klárával elsőként megmászták, a Nagy-Szoliszkó-oromrést. Ez is arról tanúskodik, hogy Gertrúd 1925 után is folytatta hegymászó tevékenységét.
A leggyakoribb hegymászó partnerei Hefty Gyula Andor és Grósz Alfred tanárok, Dr. Reichart Dezső, Luczy testvérek (Sándor Gusztáv és János), valamint dr. Hensch Klára voltak.

A Karpathen-Post Die Hohe Tatra 1933-ból származó mellékletéből megtudhatjuk, hogy 1933. június 29-én, Péter és Pál napján a Kárpát Egyesület tagjai Kallivoda Gertrúd és dr. Hensch Klára sítalpon feljutottak a Közép-hegységre, a majd a Hosszú-tavi menedékház mögötti völgykatlanba csúsztak le. Ezt 1933-ban a Magas-Tátrában az akkori kifejezetten kedvező hóviszonyok tették lehetővé.
1925-ig rendszeresen részt vett a tátraszéplaki sífutó versenyeken, később versenybíróként tevékenykedett. A két világháború közötti időszakban aktívan dolgozott turisztikai események szervezőjeként a Tátra Turisztikai Egyesületben. 1922-ben részt vett Matlárházán rendezett fotókiállításon, ahol a síversenyekről nagyon szép fényképfelvételt mutatott be. Különleges helyet foglalt el Kallivoda Gertrúd tátrai tevékenységében a Zöld-tavi menedékház. Amikor 1925-ben Zuber Oszkár javaslata szerinti bővítették a menedékházat, ehhez jelentős pénzeszközökkel járultak hozzá Scholtz Carl Albert és Scholtz Viktor, a híres mateóci Zománc és edénygyár tulajdonosai. Gertrúd néhány évig a menedékház gondnoka is volt.

Gertrúd mint költő

Költői munkájának különleges helye van Gertrúd életében. Az együttes munka a jól ismert zenei rendezővel, Móry Jánossal jött létre, aki kiváló zeneszerző is volt. Móry Újcsorbató település tulajdonosa volt, és bővítette turisztikai létesítményeit. Zenekari számai mellett 12 operettet és több mint 200 költeményhez írt dalt.
Együttműködésük részeként 1927-ben Késmárkon jelent meg a Szepességi balladák és dalok (Zipser Balladen und Lieder). Három dalnak Gertrúd írta szövegét. Ezek a Karbunkulus Torony I., a Karbunkulus Torony II. és Az élet elhagy. 1929-ben ugyancsak Késmárkon jelent meg a Szepességi dalok két kötete. Az első kötetben Az én szepesi hazám, a másodikban: Az Imádság, és Csak a hazában lakik a boldogság című dalok fűződnek Kallivodáné Scholtz Gertrúd nevéhez. A versek a Szepesség iránti szeretettét fejezik ki.

Kölcsönös együttműködésük Móry Jánossal a színpadi munkában is megmutatkozott. A Poprád melletti Mateócon 1927. május 21-én volt a premierje Púpos Péternek (Buckelpeter). Ez a zenés mese hatalmas sikert aratott. Kallivoda Gertrúd szövegéhez Móry János szerezte a zenét. Ezt a zenés darabot 1928. január 25-én és március 14-én az Ostravai Morva-Sziléziai Nemzeti Színházban is előadták, nagy sikerrel.

A Kárpátegyesület alapításának 60. évfordulója alkalmából Gertrúd 1933 augusztusában Poprádon rendezett ünnepség főszervezőjeként működött közre, de szavalattal is szerepelt. Móry Jánossal 1933-ban együtt léptek fel az Ótátrafüredi Szent Miklós partin. 1936-ban Gertrúd és Móry János ismét együtt szerepeltek. A mateóci színházi műkedvelők előadták Kallivoda Gertrúd rendezésében a Házasság cseppekben című vígjátékot, aminek dalait Móry szerezte, aki játszott és énekelt is az előadáson.
Gertúd további költői tevékenységéből megemlíthetők a következő versek, szerzemények: Az ablaknál, Hegymászás, Kirándulás, a Szűz télen, Ismered a legszebb zenét barátom?, Aki nem ismeri a hegyet, Az áldozati bárány és az 1938-ban megjelent Délelőtti jelzés.
A szepesi, de a pozsonyi közönségnek is volt alkalma Gertúdot, mint szavalót meghallgatni. Már 1917 augusztusában bemutatkozott Késmárkon, egy jótékonysági hangversenyen, mint szavaló. 1933-ban Poprádon és Ótátrafüreden, 1939-ben Mateócon szavalta saját verseit. Legsikeresebb szavalói előadásra 1932. április 20-án, Késmárkon került sor. Ez egy emlékest volt a J. W. Goethe halálának 100. évfordulója alkalmából, ahol a jelenlévő közönség Gertrúd előadásában Goethe legszebb balladáit halhatta.

Móry János Szepesi balladáit, és a Szepességi dalokat gyakran sugározták a rádióban nemcsak Csehszlovákiában, hanem a német nyelvű országokban is, ezért Móry zenéje, neve és Kallivoda Gertrúd költeményei átlépték a Szepesség határait, és nevük külföldön is ismertté vált.

Gertrúd és a színház

Az utolsó terület, ahol Gertrúd remekelt, a színház volt. A színházi premierek a Poprád melletti Mateócon mindig fontos kulturális események voltak. Gertrúdnak sikerült olyan amatőr színházi csapatot szervezni, amely irányításával Szepesség legjobb színházi együttesévé fejlődött. Gertrúd színdarabokat választott, előadásokat rendezett és eljátszotta a főszerepeket is. Már 1922-ben Poprádon a főszerepet játszotta a Műlovarnő című színdarabban. Ugyanebben az évben főszereplő volt a Fehér ló  című nagyon népszerű vígjátékban. A Púpos Péterke (Buckelpeter) zenés mesejáték 1927 évi mateóci bemutatás példátlan sikere után, 1929-ben Mateócon színre került Charles Dickens regényből készült, a Kis Dorrit színházi adaptációja.

1932-ben még egy kiváló színdarabot mutattak be Mateócon: Ezt az ügyet szerelemnek hívják címmel. 1934-ben egy másik vígjátékot is eljátszottak: Hercegnő és a gigoló. 1936 év újabb kiváló zenés darabot hozott a Házasság cseppekben, amelyben a zeneszerző Móry is szerepelt saját zenei betétszámaival. Zongorán játszva és énekelve adta elő a betétszámokat.
Meg kell említeni, hogy Kallivoda Gertrúd munkásságával elérte, hogy a mateóci amatőr színészek az előadások széles színházi választékával szolgálták a szepességi közönséget, előadásaik nagy látogatottságot élveztek. Sikerekben az is fontos szerepet játszott és hozzájárult népszerűségükhöz, hogy a jelmezeknek, vagy a jelenet kellékeinek költségeit Gertrúd saját pénzéből fedezte.

Mateócon az összes színházi előadást német nyelven adták elő. Az utolsó ismert színházi előadás 1942-ben volt Poprádon, amit Heim Andrásné Scholtz Gertrúd rendezett. Ez a magyar Tokaji aszú című komédia volt, amelyet nem csak rendezett, hanem a főszerepet is ő játszotta. Szilágyi László sikeres vígjátékát a poprádi amatőr színészek magyar nyelven játszották, a poprádi Magyar Ház megnyitása alkalmával.
Szilágyi László Tokaji aszú című vígjátékából Magyarországon nagyon sikeres filmvígjátékot is készítettek.

Irodalom:

• Turistik, Alpinismus, Wintersport, 1919–1933
• Karpathen-Post mellékletekkel, 1919–1936
• Die Karpathen, 1934–1938
• Zipser Jahrbuch mit Kalender, 1938, 1939
• Hódi János archívuma, Budapest
• Joppa József archívuma, Késmárk
• Dr. Janovsky András archívuma, Késmárk

Forrás:
[Joppa József, személyes közlés]