Serényi Jenő Dr
(1884. szeptember 5., Igló, Szepes m. – 1915. július 14., Krn, Doberdo, Olaszország)
Hegymászó, síző, jogász.
Középiskoláit a budapesti piarista gimnáziumban végezte, egyetemre is a
fővárosban járt.
1903-ban az érettségi után harmadmagával (Horn K. Lajossal és Madaras Jenővel)
bejárta a Kárpátok gerincét Orsovától Máramarosszigetig. A túra Madaras Jenő
ötlete volt, de egyedül maradva a korábbi hitegetők visszalépése miatt, végül
osztálytársával (Serényi) és annak barátjával (Horn) ment el a túrára.
Gyalog, szekéren, és néha vonaton megtett útjuk során több mint 1000 km-t
tettek meg, ami abban a korban nem volt "mindennaposnak" mondható.
Orsovára hajóval mentek, Máramarosszigetről vonattal utaztak haza.
1904-től kezdve pedig a Magas-Tátra lett túráinak célpontja. A hegység
minden jelentős gerincét megmászta. 1906-1915 között a legjobb hegymászók
közé tartozott.
Kitűnő társa volt
Horn K. Lajos, a fiatal gépészmérnök és
Wachter Jenő bölcsészhallgató.
Ők hárman alkották az akkoriban híres "Tátrai-triászt". Wachter Jenő
1907-ben, a Simon-torony megmászása közben lezuhant és életét vesztette.
Wachter Jenő emléktáblájának ő talált helyet a Menguszfalvi-Békástavi-völgyben
lévő Tüzelőkőn. Az emléktáblát később áthelyezték a Poprádi-tó közelében lévő
Szimbolikus temetőbe.
Wachter Jenő halálos balesete után Serényi a Zill-völgyi-Alpok és a
Venediger-hegycsoport csúcsait mászta meg.
Tátrai túrái közül:
- Egyetemi-csúcs, k. gerinc a Karbunkulus-csorbából, (Fehér Gy., Hruby E. és Serényi J., 1905. július 16.)
- Bibircs, második téli megmászás, egyben az első vezető nélküli téli
megmászás (Horn K. Lajos és Serényi Jenő, 1907. március 31.)
- Márta-csúcs és Wachter-torony, dk. gerinc a Keleti-Meredély-csorbából, (Horn K. L., Serényi J. és Wachter J., 1907. augusztus 5.)
- Nyugati-Ökörhát-csorba, d. vályú a Menguszfalvi-Felső-Békás-tótól, (Serényi J. egyedül, 1909. május 30.)
- Csorbai-csúcs, é. falletörések a Hlinszka-völgyből, Szakadék út, (Horn K. L. és Serényi J.,
1909. augusztus 2.)
- Nagy-Zergetavi-torony, ÉNy-ról a Bástya-csorbából, útváltozat, (Horn K. L. és Serényi J., 1909. augusztus 7.)
- Pokol-torony, dk. gerinc, a Sátán-csorbából, (Horn K. L. és Serényi J., 1909. VIII. 7.)
- Téry-csúcs, első téli megmászás, (Horn K. Lajos, Komarnicki Gyula,
Komarnicki Roman és Serényi Jenő, 1910. január 2.); ekkor érték el télen
először a Pawlikowski-rést is.
- Fecske-torony, első téli megmászás, (Hruby Ede, Jordán Oszkár, Komarnicki
Roman és Serényi Jenő, 1910. március 17.)
- Kapor-csúcs, k. oldal nagy pillér a Nagy-Hincó-tó katlanából, (Kerekes P., Laufer I. és Serényi J., 1911. július 4.)
- Varangyos-tavi-csúcs, dny. fal a Nagy-Tarpataki-völgyből, a főszakadék, (Horn K. L. és Serényi
J., 1911. augusztus 26.)
- Kriván, a Vázseci-völgyből a Kriván-vállon át (K-ről), (Horn K. L. és Serényi J., 1911. VIII. 28.)
Wachter Jenő halálos balesete után 1909-ben társaival kivált a
Magyar Turista Egyesületből és létrehozta a
Budapesti Egyetemi Turista Egyesületet,
amelynek ő lett az első főtitkára (1909-1910), választmányi tagja (1913-tól),
alelnöke, tiszteletbeli tagja (1911), sajtó bizottsági tagja.
A Turistaság és Alpinizmus folyóirat egyik elindítója, főmunkatársa.
Az MKE központi választmány tagja (1913-tól), budapesti képviselője. Az MTSZ
létrehozásának egyik motorja, tiszteletbeli tagja (1921).
Új hegymászó generációt nevelt önálló szellemben; a hazai vezetőnélküliek
gárdáját hozza létre; átlendítette a kor ifjú hegymászóit a Wachter féle
baleset következményeként jelentkező, a vezetőnélküliket sújtó kritikákon és
gátakon. Lelkesítő szervezőkészsége minden akadályon átsegítette.
1910-ben két társával elindította a Turistaság és Alpinizmus című lapot,
amelynek el nem évülő érdeme a hegymászás és turizmus népszerűsítése
Magyarországon. Az első modern turistakalauzt is Serényi Jenő kezdeményezte:
- Komarnicki Gyula, Serényi Jenő: A Magas-Tátra részletes kalauza, Budapest 1914..
1906-tól hegymászással, sízéssel foglalkozó cikkei jelentek meg a
Turisták Lapjában, a Turista Közlönyben, az
MKE Évkönyvében, a Turistaság és Alpinizmusban,
az Österreichische Alpenzeitung-ban és a Taternik-ban,
a Mecsek Egyesület évkönyveiben, a Nemzeti Sportban, pl.:
- Wachter Jenő 1887-1907, (Taternik 1907., 5. szám), nekrológ,
- Wycieczki zimowe w Tatrach, (Taternik 1909., 6. szám),
- Das Trümmertal, (MKE Évkönyve 1910., 1911.), Komarnicki Gyulával
közösen írt hegymászó monográfia az Omladék-völgyről, ez az egyik legértékesebb
műve,
- Mieczysław Karłowicz, Nemzeti Sport, 1909., 8. szám), nekrológ,
- Die Nomenklatur des Basteigrates, (MKE Évkönyve 1909.),
a Bástya-gerinc földrajzi neveiről,
- Nevek és helynevek (1917) és Namen und Ortsnamen (1922),
a Hefty Gyula Andor és Vigyázó János által kiadott turistakalauzban.
A sízés nagy szerelmese volt, jelentősen hozzájárult népszerűsítéséhez.
Könyvet is írt róla:
- A sísport gyakorlati kézikönyve, Budapest 1912.
A sízésről is sokat írt, a Magyar Sí Klub és a Magyar Síszövetség egyik
alapítója, főtitkára és a sajtó bizottság tagja (1913).
Részt vett a Tátrai Önkéntes Mentő Bizottság (TÖMB) megalakításában.
Utolsó túrájára 1914-ben került sor: ekkor a Markazit-torony és a
Jég-völgyi-csúcsot összekötő gerincet járta be. Az I. világháború kitörésekor
önként jelentkezett frontszolgálatra és az olaszországi csatamezőn,
Doberdónál mint tartalékos hadnagy, vesztette életét.
A nagy ezüst és arany vitézségi érem tulajdonosa volt.
Földi maradványait 14 évvel a halála után hozták haza (1929. október 29-én),
és a budapesti Farkasréti temetőben hantolták el.
Nevét a Serényi-torony (a Tátra-csúcs tűje, a Tátra-csúcs dk. oldalgerincén)
őrzi a Magas-Tátrában. A tornyot Zygmunt Klemensiewicz és Roman Kordys lengyel
hegymászók nevezték el róla, a "Tátrai-triász" tagja teljesítményei
elismeréséül, miután 1908. augusztus 6-án megmászták e tornyot.
Irodalom:
- Turistaság és Alpinizmus 6, 1915-1916., Serényi Jenő emlékszám,
- Hefty Gyula Andor, MKE Évkönyve 1916..
Serényi Jenő Dr
Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska,
Wydawnictwo górskie, Poronin 1995., 1078. o.]
[Magyar Utazók Lexikona, Panoráma, Budapest 1993., 343. o.]
[Beszámoló a Magyar Földrajzi Társaság Hegymászó Szakosztályának
1978 évi működéséről, Budapest 1979., 1. o.]
[Neidenbach Ákos, személyes közlés]
[Kalmár László, személyes közlés]
[Kunos Gábor, személyes közlés]
[Dr Komarnicki Gyula, A Magas-Tátra hegyvilága, Budapest 1985., 2. kiadás]
[Władysław Cywiński, Tátra, részletes kalauz, 12. kötet 71 o., Poronin 2006.]