Skolil Ottó bátyja, az MTE Zsigmondyak Társasága alapító tagja, majd elnöke.

Középiskolái elvégzése után drogistának (illatszervegyésznek) tanult. 1926-ban testvérével, Ottóval megalapították a Zsigmondy Társaságot, az MTE budapesti csoportjaként, kimondottan sziklamászókból, amelynek többek között tagjai voltak:

Antal Károly szobrász,

Bíró Pál,

Braun Gyula,

Bucsek Henrik,

Buzay Béla fotóművész,

Czuch Kálmán,

Fischer Gyula,

Hamza János,

Kelemen József festőművész,

Kessler Hubert barlangkutató és vízügyi szakember,

Korényi János,

Kuchta Gusztáv,

Mallász Ottomár,

Meissner Erik,

Metky Ödön szobrász,

Papp József,

Rakovszky Alfréd,

Stuhl Vince fotóművész,

Vajnay Sándor,

Zierlich Elemér.

A pilisi Vaskapun, kedvenc sziklamászó terepükön, emléktáblát állítottak Zsigmondy Emilnek, a korán elhunyt, magyar származású neves alpinistának, akinek nevét viselte a csoport. 1934-ben sikeres magashegyi kiállítást szerveztek. Vilmos cikkeket írt túráikról a Turistaság és Alpinizmus és a Turisták Lapja című, népszerű, színvonalas kiadványokba. Írásait saját festményeivel és rajzaival illusztrálta. A Skolil testvérek zeneszeretők voltak, mindketten több hangszeren játszottak, leginkább gitároztak.

Első alpesi túráját 1927-ben, öccsével és Meissner Erikkel Ausztriában teljesítette. Megmászták többek között a Hochstadl-t, a Roter-, a Kleinerturmot, a Grossglocknert, a Teplitzer és a Leitmeritzer Spitzét. 1929-ben Stuhl Vincével a Zillertali-Alpokban túráztak, megmászták a Grosser Löfflert, az Olperert, a Zsigmondy-Spitzét, a Schwarzensteint és a Möselét. Kedvenc hegysége a Dolomitok volt, ahol több alkalommal járt, megmászta a Zinnéket, a Rosengartent, a Vajolet-tornyokat, a Langkofelt, a Zwölfer Kofelt, a Punta di Fridát, a Guglia di Brentát és a Marmoladát. 1935-ben a Hohe Tauernben járt. 1939-ben a Berninát célozták meg, Buzay Bélával és Mallász Ottomárral. Sikeresen megmászták többek között a Piz Palüt, a Berninát, a Roseget, az Argient és a Fortezzát. Teljesítményét Magyar Sportérem kitüntetéssel jutalmazták. Csak a háború tudta elszakítani szeretett hegyeitől.

A Ferenciek terén a Vadász drogéria tulajdonosa volt. Németül, angolul és franciául beszélt, írt és olvasott. Öccse Ottó 1945-ben meghalt Szekszárdon, az emlékünnepélyét 1949. május 26-ára Vilmos szervezte, ahol neves hegymászók emlékeztek a fiatalon elhunyt társra. Boltját a háború után államosították. Ezután a Háztartási és Illatszerbolt Kiskereskedelmi Vállalatnál dolgozott. Szak- és nyelvtudásának köszönhetően a Kossuth Lajos utcai drogéria vezetője volt nyugdíjazásáig.

A II. világháború után kevés lehetősége volt külföldön túrázni. Utoljára 1972-ben, 70 évesen, Hans Hofer osztrák barátjával és túratársával a Raxon és a Höllenthalban jártak és az Akademikersteig-et mászták át. 1979-ben egy ötnapos Tátra-túrával búcsúzott kedves hegyeitől. A Zsigmondy Társaságnak haláláig elnöke volt, hétről-hétre túrákat vezetett a Pilisben, a Visegrádi-hegységben, a Börzsönyben, a Mátrában és a Budai-hegységben, rendszeres találkozókat szervezett. Minden évben megemlékeztek a társaság megalapításának évfordulójáról. Más neves, régi csoportok idős tagjai is csatlakoztak hozzájuk (pl. Lomniciak). Sok vízfestménye, rajza, amelyek témái a hegyek és a természet, a Zsigmondy Társaság általa írt és rajzolt túranaplói és sok más általa összegyűjtött és rendszerezett turista emlék vár feldolgozásra. Egy majdani Turista (Hegymászó) Múzeum részére évtizedeken át gyűjtötték az anyagot dr. Palócz (Peitler) Gyulával és Fábián Dénessel.

Írásai:

• A vázsonypusztai Lóhegy sziklái. (1952 Bp. Sport és testnevelés. IV. évf. 9 szám)

Forrás:
[Bándi Béla, Skolil Vilmos unokája, személyes közlés]
[Kovalik András, személyes közlés]