Geográfus, térképész, egyetemi tanár. A Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottsága és a Magyar Barlangkutató Társulat alapító tagja. A Magyar Turista Szövetség tanácstagja (1927-1935), majd alelnöke (1936-1941). Az MTSz-ben főleg útjelzési kérdésekkel foglalkozott, ő volt az MTSz útjelző bizottságának elnöke, valamint a vezetőképző tanfolyam tanára.

1909-ig a budapesti egyetem földrajz-természetrajz szakán tanult, 1909-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1918-ban Bécsben hadi geológiai tanfolyamot végzett, 1918-20-ban a pozsonyi egyetem földrajzi intézetében tanársegéd. 1923-27-ben a budapesti Katonai Térképészeti Intézetben (1925-től Állami Térképészet) a tereptan és a térképolvasás meghívott előadója, 1927-től az Állami Térképező Intézetben (1938-tól Honvédelmi Térképészeti Intézet) főhadnagyi rangban a kartográfiai csoport tervezőosztályán műszaki tisztviselő, 1928-tól századosi rangban főtisztviselő, 1932-től a topográfiai csoport beosztotja, 1937-től a kartográfiai csoport tervező osztályán a térképészeti propaganda előadója, 1941-1944-ben az Erdély katonai térképeink felújítását végző csoport tagja, 1942. márciusától szertári őrnagy, 1942. októberétől szertári alezredes. 1929-től a budapesti egyetem közgazdaság-tudomány karon a térképezés és morfológia c. tárgykör magántanára. 1930-33-ban az Állami Térképező Intézetben térképészképző tanfolyamot végzett. 1933-44-ben a térképészképző tanfolyam tanára, egyúttal 1934-től a Névrajzi Bizottság tagja. 1944. decemberében a magyar-német anyagirányító törzshöz, Bécsbe vezényelték, ahol 1945. áprilisában szovjet hadifogságba került; a jászvásári (Iaşi) hadifogolytáborban tífuszban halt meg.

Jelentős térképészi és térképész-oktatói tevékenysége mellett fontos főként a Székelyföld, a Felvidék, a Kis-Magura és a Duna-teraszok felszínformáinak feldolgozása terén kifejtett elméleti és gyakorlati munkássága, valamint a barlangkutatás területén végzett úttörő tevékenysége; feltérképezte és leírta az ország néhány nagyobb régiójának barlangjait; a szakmai nevezéktan kialakításához javasolta a népi klifejezések összegyűjtését. A földtudományok népszerűsítésében is érdemeket szerzett.

Műveiből:

• A zemplénmegyei Szirthegység morfológiája, (Budapest, 1909)
• Előzetes jelentés az 1911. év nyarán az abaúj-gömöri barlangvidéken végzett barlangkutatásról, (Földtani Közlöny, 1913)
• A barlangok nomenklatúrája és terminológiája, (Barlangkutatás 1914)
• A Kis-Magura és környéke (Budapest, 1914, Fritz Ármin kiadása)
• Földrajzi vonatkozások a haborúban, (Földrajzi közlemények, 1916)
• Térképolvasás, (Budapest 1927)
• Turistatérkép, (Budapest 1927)
• Gömör-tornai karszt hidrológiája, (Hidrológiai Közlöny, 1928)
• Helyneveink vízrajzi szókincse, (Hidrológiai Közlöny, 9. évfolyam, 1. sz. 1929)
• Turistatérképeink – Térképolvasás, (Országos magyar turistakiállítás, Budapest 1931)
• Topográfiai tájrajz (Chorográfia), (Budapest, 1932)
• Magyarország földrajzi egysége. – Felvidéki tájak (Felvidékünk – honvédségünk, Budapest 1939)
• A magyar Felföld, (Földrajzi Zsebkönyv, 1939)
• A légi fénykép tartalma, (Magyar Katonai Szemle, 1940)
• A sokoldalú légi fénykép, (Földrajzi Zsebkönyv, 1940)
• Hazánk kialudt vulkánjai, (Földrajzi Zsebkönyv, 1944)

• Magyar Turista Lexikon, szerkesztette Polgárdy Géza, Budapest 1941., 181. o.
• Haltenberger Mihály: In memoriam, (Földrajzi Közlemények, 1948)
• A magyar földmérők arcképcsarnoka, III., szerkesztette Lukács Tibor, (Budapest 2001)

Forrás:
Új Magyar Életrajzi Lexikon, VI. kötet, 1304-1305. o., Budapest 2004.
[Kovalik András, személyes közlés]
[Kalmár László, személyes közlés]