Szalay Béla Dr

(1869. március 3., Nagyszeben – 1952. november 20., Nagyszeben)


1892-ben a budapesti egyetemen orvosi oklevelet szerzett. 1892-1895 között a budapesti egyetemen klinikai segédorvos. 1895-től Nagyszebenben a Magyar Államvasutaknál (MÁV) orvos, majd a nagyszebeni evangélikus gimnáziumban az egészségtan tanára, az 1910-es évektől Nagyszebenben a Siebenbürgischer Verein für Naturwissenschaften könyvtárnoka. Érdeklődése az 1910-es években fordult a történelmi állattan és a vadásztörténet felé. Jelentős eredményeket ért el a történelmi állattan területén, kutatásait egyre romló egészségi állapota (vasomotorikus agyneurastenia) ellenére tovább folytatta. Az 1930-as évek közepén gyűjteményét és kéziratait szerette volna a Magyar Nemzeti Múzeumnak átadni, de tervét nem tudta megvalósítani.

Művei:

Az EKE Nagyszebeni ügyvivője (1909-).

Forrás:
[Új Magyar Életrajzi Lexikon, VI. kötet, 121-122.o., Helikon Kiadó, 2007]
[Kunos Gábor, személyes közlés]
[Kalmár László, személyes közlés]