A Fogarasi-havasok gerince

Írta: Dr. Szalay Béla

Az írás kelte: 1914. – átdolgozva: 1934.

Megjelent: Jahrbuch der Siebenbürgische Karpathenverein
(Erdélyi Szász Kárpátegyesület Évkönyve)
47/1934 3-32. o.; 48/1935, 1-48. o.; 49/1936, 1-43. o.

Fordította és az elektronikus változatot készítette: Dr. Futó Endre

Szögletes zárójelben és dőlt betűkkel az ismert magyar nevek szerepelnek, ezek a fordító-szerkesztő kiegészítései.

Fogarasi-havasok


A Fogarasi-havasok az űrből
(A Google Earth felvétele nyomán)


I-0.Bevezető
I-1.A hegység általános jellege
I-2.Csúcsformák
I-2.Földrajzi nevek
II.A gerinc
II-1.A Rotenturm-Paß-tól [Vörös-toronyi-szoros] a Tătargipfel-ig [Tatár-csúcs] – (7 óra)
II-2.A Tătargipfel-től [Tatár-csúcs] a Ciortea-ig [Csortea]
II-3.A Ciortea-tól [Csortea] a Negoi-g [Negoj] – (5-6 óra)
II-4.A Negoi-tól [Negoj] a Bâleasee-ig (Bilea-tó) – (9-10 óra)
II-5.A Bâlea-See-től (Bilea-tó) a Tărâţa-ig [Conradt-csúcs] – (8 óra 30 perc)
II-6.A Tărâţa-tól [Conradt-csúcs] a Caţaveiu-ig (Kacavé) – (7-8 óra)
II-7.Caţaveiu-tól [Kacavé] a Ludişor-ig (3 óra)
II-8.Ludişor-tól [Ludisor] Zărneşti-ig [Zernyest] (11 óra)
II-9.A tavak jegyzéke
III.Irodalomjegyzék
IV.A Fogarasi-havasok északi gerincei
IV-1.Tătar [Tatár-gerinc]
IV-2.Puha és Măgura
IV-3.Scoreer Alpe [Negoj-gerinc]
IV-4.Laita – Mierea [Lajta-gerinc]
IV-5.Piscul Bâlii [Bilea-gerinc]
IV-6.Butean [Buteanu-gerinc]
IV-7.Albota [Albota-gerinc]
IV-8.Podragu [Podragu-gerinc]
IV-9.Tărâţa [Conradt-gerinc]
IV-10.Gârdoman [Gárda-gerinc]
IV-11.Muchea Viştei [Nagy-Vist-gerinc]
IV-12.Zănoaga [Katlanos-gerinc]
IV-13.Muchea Drăguşului [Drágos-gerinc v. Drágos-él]
IV-14.Muchea Sâmbetei [Szombatfalvi-gerinc]
IV-15.Megjegyzések

      A következőkben szeretnénk – gerincvándorlás formájában – leírni a főgerinc topográfiáját, az orográfiáját, az út- és menedékház-viszonyait, a bejárhatóságot, a D-i oldal vízügyi viszonyait (hidrografiáját), az első osztályú – turistáink számára nagyrészt ismeretlen – kilátópontokat, a csúcsok helynévanyagát (toponímiáját), a régi, ma már ismeretlen csúcsneveket, az irodalmat, a jégkor hátrahagyott nyomait (katlanokat, tavakat, gleccsernyomokat) és az újra felfedezett gleccsertavakat, kijavítani a Fogarasi-havasok térképének számos hibáját és közzétenni kb. 1000 új magassági mérésadatot.
      Mivel a hegység térképének É-i oldalán a tagoltsági viszonyok stb. világosan meghatározottak, szeretnénk figyelmünket kiváltképp a Fogarasi-havasok kevésbé ismert D-i oldalának és K-i felének ábrázolására irányítani.
      De Martonne megírta hegységünk nagy, és igen értékes földtani monográfiáját. Több katlant említ stb., amelynek helyzetét a híres hegyi író más, kisebb művekben, gyakran túl röviden írja le, úgyhogy az olvasó gyakran nem tudja, ezek hol helyezkednek el. Ezért minden katlan esetében a de Martonne műben megemlített helyet is ismertetjük, sőt az általa használt nevet is, amely az általunk használttal gyakran nem egyezik.
      E munka 1914-ben – tehát a háború előtt – keletkezett. A háború után csak néhány adalékkal egészítettem ki.



I-4. oldal

Az volt a célom, hogy a lehetőségek szerint az ismeretlent ismertessem, ezért a mindenki által ismert túrákat (Negoiu, Bâlea, Surul stb.) csak futólagosan mutattam be.
      A hegység mesél, csodálatos dolgokat mond el azoknak, akik értik a nyelvét. Tanulmányom a Fogarasi-havasok nyelvének megértéséhez járul hozzá.

Rövidítések

      A magassági pontokat – ha nem említjük másként – az 1:25000 lépésmértékű turistatérkép szerint adjuk meg; egy-egy pont az én saját mérésem, amelynek alapja a hivatalosan meghatározott szintvonal.



I-1. A hegység általános jellege


      A Fogarasi-havasok a Vörös-toronyi-szorosnál [Olt-áttörés] kezdődnek, 360 m tengerszint feletti magasságban, Szeben megyében, és K felé húzódnak Szeben, majd Fogaras megye területén egészen a Tămaş-Sattel-ig [Nagy-Tamás-nyereg], 1406 m, amely a Király-kőtől Ny-ra található.
      A keskeny, éles főgerinc, amely szinte mindenütt az Erdély és Románia közötti hajdani határ vonalát követi, csaknem 90 km hosszú. A hegylánc egyben Románia tömegében is legnagyobb hegysége, amelynek számos csúcsa – a hegy lábától mérve – viszonylag magasabb a jóval ismertebb tátrai csúcsoktól. A D-i és É-i oldalon mintegy 150 olyan hely található, amelynek magassága meghaladja a 2200 m-t (Turisták Lapja, 1908., XX., 10. sz.). Alpinista szemszögből minden része bejárható, bár helyenként ismeretlen.



I-5. oldal

Az említett Ny-K-i irányú főgerincen a hegység jobb oldali sarkában meredek, keskeny, lepusztult, sziklás, É-i oldalgerinc csatlakozik, amely csaknem 10 km után esik le a főgerinctől mintegy 21 km-re fekvő Olt-síkságra.
      Összességében 34 ilyen É-i oldalgerincet ismerünk (a Surulig [Szuru-csúcs] 8-at, a Caţiavei-ig [Kacavé] 19-et, Király-kőig 7-et), majdnem mindegyikük É-D irányú, kis letörésekkel (lásd a Turistaság és Alpinizmusban, 1915., 1. és 64. oldalon közölt fényképeimet). A hegység középső része a legmagasabb. A gerinc középmagassága itt 2362 m-en húzódik (a Negoiu [Negoj] és Fundul Bândei [Banda-fenéki-csúcs] között). A hágók magasságai, és a hágóktól mért csúcsok magasságai csak nagyon szűk sávban mozognak, mélyebb hágók végképp nincsenek. A hegységnek itt szabályos, egységes felépítése van. Európában is különlegességnek számít az É-i oldalgerincek párhuzamossága, ezzel a hegység érdekes arculata bizonyos mértékben még a svájci alpinisták érdeklődését is felkeltette.
      A [Buteanu-gerincen] lévő Guttspitzétől (Netedul, 2351 m) [Sima-csúcs] a Butean-ig [Buteanu-csúcs] terjedő szakaszon az ember a teljes panorámát élvezi. A háttérben lévő gerinc a csúcsaival, sziklafogaival és vad sziklafalaival leírhatatlan káosznak tűnik. Novembertől a hegylánc az Olttól, pontosabban mondva a felsőbb településektől figyelve egyszerűen mesés szépségű. Vigasztaló hatása van a lomberdők arany-, piros és bronzszínű faleveleinek, gyakran méreg- vagy olivazöld-sárgás fáknak és sárgás-zöld tisztásoknak (pl. az Albotáról, vagy a Tresnitáról [mai román neve Trăsnita = ütődött, dilis nőnemű személy avagy villámcsapás]). Ezek felett szomorkodik a fenyvesek sötétzöld köre, még feljebb az új hóban szikrázó csúcsok fenséges sávja: egy felejthetetlen látvány.
      Még ettől is szebb a táj májusban, amikor fent még a téli hó vakít, lejjebb a kék-fekete fenyvesek, majd a bimbózó tölgyesek teljesen lila zónája látszik alulról, a friss, fényes, zöld-sárga, tavaszias növényzetből. Ilyen szépség mellett minden emberi mű csak kontármunka.
      Az É-i oldalgerincek az Olt-síkságig terjednek; a síkság az Olt-folyótól a gerincek lábáig mintegy 200 m-t emelkedik. A hegység lábáig csak különálló házakat és apró településeket találunk.



I-6. oldal

      A hegység patakjai bővizűek és nagyrészük meredeken, szűk szurdokokban folyik lefelé, helyenként gyönyörű vízeséseket alkotva (Bâlea [Bilea], Ucia-mare [Nagy-Ucsa], Moaşa bei Oberschebesch [Sebesi-Anyóka-patak] stb.
      A hajdani eljegesedés nyoma több szép tengerszemben és a gerinc alatti katlanokban látható.
      Ha a gerincet Ny-ról K-re követjük, az É-i oldalon korábban bukkanunk gépkocsi keréknyomra és ezek K felé tovább láthatók összehasonlítva a D-i oldallal (Óromániával). Másképp mondva: a Ny-K irányú birtokbavétel kiterjedtebb, intenzívebb volt az erdélyi oldalon a D-i oldalhoz viszonyítva.*
      Ennek okát én az erdélyi hidegebb klímában látom, valamint abban, hogy a mi oldalunkon a lejtők meredekebbek, kevesebb napfényt kapnak, árnyékosabbak.
      Az ember ezután azt várná, hogy ezen az oldalon a firnréteg tovább tart, mint Óromániában; ez azonban nem igaz. De Martonne szerint a Capra-gleccsernek [Zerge-gleccser] 7 km hosszúnak kellett lennie, a Buda-völgyi még ennél is hosszabb lehetett. Viszont az eddig legmélyebbnek ismert morénák és gleccserfalak az É-i oldalon 4-5 km-nél nem hosszabbak a katlanok legfelsőbb részétől kiindulva (Laita, Sărataer Schlucht [Lajta, Szeréte-völgy] stb.).
      Ez ismét azzal függ össze, hogy az É-i lejtők és É-i oldalgerincek lényegesen rövidebbek az óromániaiaktól. A leghosszabb É-i oldalgerincünk, a Scoreer Alpe [Negoj-gerinc] légvonalban 12 km hosszú (tengerszinti 2500 m-ről 600 m-re esik le). Alsó szintvonal a 600 m lesz, ahol nevezetesen a felső Olt-síkság kezdődik. A legrövidebb erdővel borított völgyág, a Podragu, csak 4,5 km hosszú (2456 m-ről 1446 m-re esik le). Viszont több D-i oldalgerincünk is van (Podeanu, Moldovean), amelyek légvonalban 40-50 km hosszúak (Curtea de Argeş-ig [Argyasudvarhely]) és a vonatkozó hegyoldalak hosszúsága is hasonló.
      A D-i oldalon fennáll az É-D gleccseredés (Bergletcherung im Bordergrund), amelynek legalsó határa mindkét odalon a Stânăn (felső fenyőhatár) magasságában van (1400 m, D. Phleps szerint 1200 m).


* Ahogy azt prof. D. Phleps szóbeli közlése alapján tudom, létezik egy másik nézet is. Prof. Phleps szerint az eljegesedés mind az É-i és D-i oldalon ugyanazon vonal mentén kezdődött és mindkét oldalon intenzív volt. Ez megerősíti egy másik megfigyelésemet, nevezetesen azt, hogy a katlanok képzése az É-i gerinc K-i oldalán intenzívebb volt, nagyobb különbség csak a későbbi lepusztulás miatt keletkezett.



I-7. oldal

      Mindeddig úgy Erdélyben mint Óromániában majdnem mindig a K-i oldalon a katlanképződés hamarább kezdődött. Példa erre a következő helyek: Scoreer Alpe [Negoj-gerinc], Butean [Buteanu], Albota, Drăguş [Drágos], Breazer Scărişoara [Brázói-Lajtorja-hegy]; a D-i oldalon: Ciortea [Csortea], Riosu [Rühös], Moldovean [Moldován], Boureţ [mélyen Óromániába benyúló mellékgerinc, a "bou=ökör" népies kicsinyítőképzős alakja lehet ], Muntele Zârna [Zernye], Brătilă [a főgerinc K-i végén található, talán szláv eredetű elnevezés], Ezerul [Jezer-hegység] stb. Ezt én főleg a hideg K-i szélnek tudom be, míg a nagyon meleg és gyakori DNy-i szél (főhn), amely a Ny-i oldalon a havat mindig előbb olvasztja el, mint a hegység K-i oldalán.
      Ilyen körülmények oda vezetnek, hogy a tartós hómezők (amelyek létezését Cristens B. Lehmann kétségbe vonja) majdnem mindig a DNy-i végekre esnek, ahol a legmagasabban fekvő katlanok találhatók, a hegység legnagyobb K-i fala alatt, pl. a következő helyeken: a Negoiugipfel [Negoj-csúcs] K-i töve (a legfelső Lajta térsége); Călţun-katlan [Kalcun-katlan] a Călţun [Kalcun-csúcs] tövében; Gemsensee-Kessel [Zerge-tavi-katlan] az ÉNy-i szögletben; a legmagasabb Vaiuga-katlan [Vályogos-katlan]; az alsó nagy Gavan-katlanban (Arpaşel [Kis-Árpás-völgy]) van egy nagy firnmező; Arpaşel Portiţa [Kis-Árpás-nyereg] É-i oldala; Riosu-katlan [Rühös-katlan] Óromániában; Vârtop-katlan (Arpaşul mare) [Nagy-Árpás]; Podugiurgiu-tó [Gyurgyevó-tó]; Hârtopul Viştea [Nagy-Vist-szakadék katlana], a tó mellett (a Gârdoman mellett népiesen Vârtop, gyakran általánosan Hârtop!); Bärenkessel [Medve-katlan]; Hârtopul Ucei mari [Nagy-Ucsa-szakadék katlana]; Corabiakessel [Bárka-katlan]; Moldovean [Moldován] (erről a csúcsról a Galbenu-katlan [Sárga-katlan]); Viştişoara-Kessel [Kis-Vist-katlan] a Fundul Sâmbetei [A Szombatfalvi-völgyfej hat katlanra oszlik, nem világos, hogy a szerző melyikre gondol] része a kleine Gălăşescu [Kis-Galaseszku] tövénél 2410 m.
      Ha ilyen jelentős hómező a katlan K-i oldalán fekszik, mint a Steinkessel-ben (Arpaş-Schlucht) [Árpás-völgyi Köves-katlan], akkor ez a ritka esemény különlegesen kedvező helyen van így, avagy a hótakaró igen vastag volt (a Pâr. Adam [Ádám-patak] torkolata az Arpaşel-ben [Kis-Árpás-völgy]).
      Ezenkívül több tisztán É-on fekvő állandó hómező is van, mint a Kis-Negoj É-i tövében 2489 m-en, D-re a Bergerscharte-tól [Berger-csorba; mai román neve: Strunga Ciobanului]; az Ucişoara- [Kis-Ucsa] és Viştişoara-katlanban [Kis-Vist-katlan]; a Vârtopelul-Albotei-ban [Albota-fő] a határfal tövében stb.
      A Bâlea-katlanban nincs állandó hómező, valószínűleg a Podraguschlucht-ban [Podrág-völgy] és a Laiţelkessel-ben [Kis-Lajta-katlan] sincs. Nagyon kérdéses, hogy a legfelső Doamnakessel [Dáma-katlan] K-i és Ny-i sarkában szeptemberben még látható két folt tartós marad-e? A D-i Răcoarelekessel-ben [Szulák-katlan] szeptember 2-án láttam még egy hómezőt, de októberben már nem.
      A meglévő hófoltok nyári hónapokban készített fényképéről bizonyos biztonsággal megállapíthatjuk a fénykép tudományos értékét. (Ha az ember minden felvételért kezességet szeretne vállalni, akkor minden felvétel előtt meg kellene mérni a fényviszonyokat).



I-8. oldal

      1907-ben háromszor meglátogattam az Ucişoara-Schlucht-ot [Kis-Ucsa-völgy] és a következő értékes megfigyelést tettem: szeptember 16-án kb. 1600 m magasságból a felső Colibă környékéről, a Muchia-Viştei [Nagy-Vist-gerinc] lábánál, a völgyfenék közelében egy vastag, 6 m hosszú és 5 m széles hóhidat láttam. Október 13-án, a száraz időjárás következményében, már csak a híd ötöde maradt meg, majd október 20-án már semmi sem maradt belőle.
      Ezek késői hóolvadások bizonyos magasságban, kb. 2000 m felett, mivel ott október közepén, gyakran már október 1-én a talaj megfagy és az alacsonyan lévő nap már nem süt be a katlanba, ezért levonhatjuk azt a következtetést, hogy a magasan található októberi hófolt, különösen az október 8. után megfigyelt, már egy állandó hófolt.
      Több völgyben 4 vagy 5 jól kivehető völgyterasz található, amelyeken egy-egy katlan is lehet (Sărataer-Südschlucht [Szeréte-völgy felső, D-i része], Frecker Tal [Feleki-völgy] stb.). Ezekben gyakran egy-egy szép tengerszem is előfordul. Ezen legmagasabban fekvő völgykatlanok (tengerszemmel) leggyakrabban kb. 2000 m magasságban fekszenek, gyakran van másodlagos karmezőjük: Valea Arpaşului mare [Nagy-Árpás-völgy], Valea Sâmbetei [Szombatfalvi-völgy], Vârful Laiţii [Lajta-csúcs], Vârful Piscul negru [Fekete-orom, Óromániában van] stb.
      Számos völgyben az erózió több tereplépcsőt lepusztított (Laitaschlucht [Lajta-völgy], Vişteatal [Nagy-Vist-völgy]).
      A nagyobb tengerszemek csaknem kizárólag a hegység É-i oldalán találhatók (1837-től 2043 m-ig), egy kis tó van a Drăguş-on [Drágos] 2200 m-en, Caţiavei-n [Kacavé] 2220 m-en, mindkettő egy oldalkatlanban. A legmagasabban fekvők azonban a D-i oldalon találhatók, 2000-től 2300 m-ig.
      Figyelemre méltó, hogy mindeddig a Podragusee [Podrág-tó], ahogyan a Podrăgel- [Kis-Podrág-tó] és Doamna-See [Dáma-tó], és hasonlóan az Ucia mare-Schlucht [Nagy-Ucsa-völgy] nagy Corabiasumpf-ja [Bárka-láp], amelyek a legkiterjedtebbek, nem a völgy legmagasabb teraszán, hanem többnyire a legalsón találhatók. A felsőbb teraszokon néha további tavak találhatók, mint a Frecker-See [Feleki-tó], Bâlea- [Bilea-], Gemsensee [Zerge-tó] és Călţunsee [Kalcun-tó] a legfelsőbb teraszon.
      Ezen tanulmányban felsorolok 102 tavat, ezekből 40-et eddig az irodalomban nem írtak le. Hegyi vándorlásaim előszeretettel irányulnak olyan helyekre, amelyek turisták még nem ismernek. (Vârtopelul-Albotei [Albota-fő], Ny-i Hârtopul Viştei [Nagy-Vist-szakadék] stb.).
      Az általam leírt gerinctavak és töbrök (Zănoaga [Katlanos], Drăguş [Drágos], Scoreer Alpe [Negoj-gerinc], Muchia Sâmbetei [Szombatfalvi-gerinc] stb.) nem firn-eredetűek.
      A D-i és É-i oldalgerincek között egy feltűnő különbséget emeljünk ki. Az utóbbiak általánosságban nem csak sokkal rövidebbek, de meredekebbek, gyakran



I-9. oldal

töredezettebbek, sziklásabbak, keskenyebbek (ugyanakkor egyenesebbek), amivel ez az oldal bizonyos vadságot, kimondott magashegyi jelleget nyer. A D-i oldalon füves foltokból, legelőkből és hosszú, lapos vagy domború hegyhátakból, több van, mint az erdélyi oldalon, de itt hiányoznak a vad, töredezett gerincek, a gerincek sokkal visszafogottabbak. Az ember nem hinné, hogy D-en is van vad, mély, szűk szoros. A Podugiurgiu-völgyek [Gyurgyevó-völgyek], a Valea rea [Rossz-völgy], a Moldovean [Moldován] stb., nem hagynak kívánnivalót; a D-i oldal közepén is találhatók szűk részek, inkább a főgerinc által közrefogva, az É-i oldallal ellentétben. Ezen völgyek legfelsőbb része azonban általában sokkal mérsékeltebben emelkedik, szélesebb, füvesebb, laposabb, hosszabb és naposabb mint Erdélyben.
      Hegyi legelőink bővelkednek forrásokban, ezekből többnek a tavaszi olvadáskor komoly vízhozama van.
      A hegység É-i oldalát jellemzi: végképp hiányzik az előhegysége, a nyergek mélyek, a bükkösök meredekek, az É-i ág nem tagozódik, az oldalgerincek nem tagozódnak, nincsenek említésre méltó oldalvölgyek. A gerinc csaknem egyenes vonalban halad, viszont a D-i oldalon az oldalgerinceknek és völgyeknek fontos szerepe van, de még ezek is hiányoznak a D-i gerinc K-i oldalán (Riosu [Rühös], Moldovean [Moldován]). Jellemző és nehezen magyarázható a távoli szabályos és legtöbb esetben egyforma távolság az elágazó pontok (csúcsok) között a gerincen, a sima végződések (kijáratok?), azonban gyakran az is, ahogy az É-i és D-i gerincen a legmagasabb pontok felépülnek, bár itt is ismerünk egy kivételt – és ez is érdekes – (kivéve a Breazaer Scărişoara [Brázói-Lajtorja-hegy]) csak a D-i oldalon: Cocoruciu [Kranichalpe, Anyóka-csúcs], Ciortea [Csortea], Călţun [Kalcun], Moldovean [Moldován], Dara [?] (2506 m, tehát 50 m-rel magasabb mint a főgerinc legmagasabb pontja), Ezerul [Jezer-hegység] és talán Muşeteica [Kecses-csúcs].
      Ezenkívül az is érdekes, hogy több főcsúcs a mellékcsúcstól (É-i mellékcsúcstól) egy 60-100 m mély hágóval van elválasztva, ezzel a "tulajdonképeni" oldalgerinc egy kimondottan magas csúccsal kezdődik. Ezt találjuk pl. a Scoreer Rücken (É-i oldal) [Negoj-gerinc É-i oldala], Piscul Laiţii [Lajta-gerinc], Piscul Bâlei [Bilea-gerinc], Butean [Buteanu-csúcs], Tăriţa [Conradt-csúcs], Zănoaga [Katlanos], Drăguş [Drágos], Caţiavei [Kacavé], Scărişoara [Lajtorja]; (a Viştea-nál és Zănoagá-nál e hágóknak rés jellege van és átjárhatatlanok). A D-i oldalon: Ciortea [Csortea], Călţun [Kalcun-csúcs], Ciocan [Kalapács], Riosu [Rühös], Moldovean [Moldován].
      A hegyvonulat középső része egy magas vonal mentén épül



I-10. oldal

(a Negoiu [Negoj-csúcs] és a Gălăşescu [Galaseszku] között) és a legmélyebb hágó (2156 m) K-re van a főgerinc legmagasabb pontjától (Negoiu 2534 m), különben a gerinc csak az Arpaştale-nál [Árpás-völgy] mélyed 2200 m alá (2170 m a Steinkessel-nél [Köves-katlan] és 2188 m a Fereastra bună-nál [Szombatfalvi-Nagy-nyereg], K-re a Gălăşescu-tól). A legtöbb hágónak gömbölyű vagy lapos-hegyes (flachspitzige) alakja van.



I-2. Csúcsformák


      Az ember azt hinné, hogy a főgerincen lévő csúcsok formája csak attól függ, hogy a csúcsról K-re és Ny-ra levezető hegyoldalaknak milyen alakja van. Ez azonban csak akkor van így ha a csúcsot egyenesen É-ról nézzük. Ha azonban Ny-ról vagy ÉNy-ról szemléljük, a csúcsnak más formáját figyelhetjük meg, mivel a csúcs bal oldala ez esetben már nem a K-i főgerincről, hanem az É-i gerincről épül fel, és a K-i főgerinc vonatkozó része takarásban van. Fordítva, ha ugyanazt a csúcsot K-ről vagy ÉK-ról figyeljük meg, azt látjuk, hogy a jobb oldala lesz az É-i gerince és a Ny-i gerincvonalról ezt nem látjuk. A Paltina [Iharos] és a Podragu [Podrág-csúcs] háromszög alakú. ÉK-ről szemlélve azonban feltűnően hosszan húzódó bal oldala van.
      A főcsúcsok D-i gerince alulról – É-ról – nézve ritkán láthatók, ezért a csúcs formáját csak kivételesen befolyásolják, így a Negoiu-nál, a kleinen Arpaş-nál [Kis-Árpás-csúcs] (helytelenül Vârtopel, 2451 m), Colţul Viştei mare-nál [Nagy-Vist-csúcs], a Gălăşescu-nél [Galaseszku], a Vârtop bei Arpaş-nál [Nagy-Árpás-csúcs].
      Általában a következő csúcsformákkal találkozunk: háromszög, tető, majd leszakadó, lapos és szabálytalan alakú csúcsok. A legtöbb csúcs háromszög alakú. Az "abszolút háromszög" alatt olyan formát értek, amely bármely oldalról háromszögnek tűnik. Az ilyeneknél a K-i és Ny-i hegyoldalak eléggé hosszúk, laposak és az É-i gerincük is hasonló kiképzésű. Ilyenek a következő csúcsok: Laiţel [Kis-Lajta], Gemsenspitze [Zerge-csúcs], Corabia [Bárka], Ucişoara [Kis-Ucsa], Cheia Bândei [Banda-szorosi-csúcs], Mogoş [Magas], Vrf. Urlea [Morajos]. Tetőformájúak: Surul [Szuru], Ciortea [Csortea], Laiţa [Lajta], kl. Arpaş 2451 m [Kis-Árpás-csúcs], Ucia mare [Nagy-Ucsa-csúcs], Colţul Viştei [Nagy-Vist-csúcs], Vârtopul roşu [Vörös-horhosi-csúcs], részben Gălăşescu [Galaseszku].
      Néhány csúcstömb közeli főorma K-ről vagy Ny-ról alig látható, mert az előcsúcsa takarja. Ilyen a Şerbotagipfel [Serbota-csúcs] K-ről, a Negoiu-ról szemlélve és a Vaiuga [Vályogos] a Vânătoare-ról [Vadász-csúcs]. A Vârtop [Nagy-Árpás] és a kleinen Arpaş [Kis-Árpás] eltakarja a Butean-t, így ez Nagyszebenből nem látható. Az így eltakart csúcsok azonban bármelyik mély hágóból előbukkanhatnak és üdvözölhetik az ott járó hegymászót.



I-11. oldal

A. Tehát Nagyszebenből látjuk a Lepisitát (=Pisica) [Lapos-csúcs v. Macska-csúcs] a Nagy- és Kis-Paltina [Nagy- és Kis-Iharos] között; az Urlea-t a Resistoarele 2335 m (a Caţiavei-nél [Kacavé]) és a Drăguşvorhang [a Drágos-él legmagasabb pontja – a szerző valahol máshol Piatra Roşie=Vörös-kő néven említi] 2357 m között; a Răcoarelegipfel [Szulák-csúcs] 2382 m a Zănoaga [Katlanos] két magas mellékcsúcsa között.

Példák:
B. Seesattel-ben [Tengerszem-nyereg] (= a Conradtspitze [Conradt-csúcs] É-i tövénél) feltűnik az Ucia mare [Nagy-Ucsa-csúcs], amely a Piscul Podragu [Podrág-gerinc] Touristensattel-jéből [Tóközi-nyereg, 2270 m] látható 2270 és 2287 m.
C. A Galbanele [Gelbhorn, Sárga-orom, de ez a Kis-Vist-csúcs szinonimája] 2443 m és a Vrf. Zănogii [Katlanos-csúcs] 2390 m (szintén a Spintecăturasattel) fekszik a Vrf. Hârtopului din mijloc (Gipfel des Bärenkessels im Viştea-Gebiet [a Medve-szakadék-katlan – ez a Nagy-Vist-völgy mellékkatlana – fölött van két csúcs: a Keleti-Medve-szakadék-csúcs és a Nyugati-Medve-szakadék-csúcs: az egyik közülük a szerző által említett csúcs]), látható a Fogarasból (Făgăraş, Fogarasch), Fogarasbethlenből (Beclean, Badlinen) és Dridifből (Dridif, Deidrich).
D. Laita [Lajta] 2405 m és Sghiabul văros [Meszes-horhos] 2136 m között (a Piscul Laţii-nél [Lajta-gerinc]), szintén Curmăt. văroasă [Meszes-nyereg] 2039 m, terül el a Paltina [Iharos], amelyet Stâna Tunsu-ból láthatunk.
E. A Vişter Fântână-Gipfel [Vist-forrási-csúcs] 2286 m és a Vrf. Ucişorii [Kis-Ucsa-csúcs] 2418 m között fekszik a Viştea-Dach [Visti-tető, ez a Nagy-Vist-gerinc legfelső szakasza], amelyet az Árpás vasútállomásról láhatunk. Ha valaki áprilisban Kiskapus felé tart, egy pontról a vízaknai (Ocna Sibiului, Vízakna, Salzburg) nagy vasúti hídról az egész Fogarasi-havasokból nem lát mást, csak a hófödte Viştea-Dach-ot, amely az előhegység fekete szántóföldje fölé emelkedik.
F. A Butean [Buteanu] Netedu-Sattel-jában [Sima-nyereg] a következőket látjuk:
a) a Podragu-Gipfel-t [Podrág-csúcs] a Răşinari melletti Călugărberg-ről,
b) a Vârtop-ot a Kereszténysziget vasútállomásról,
c) a kl. Arpaş-t (=Vârtopel der Touristen) [Kis-Árpás-csúcs] a Nagycsűr melletti hideg Eichberg-ről hasonlóan Loamnăş-ról, az Örményszékes (Urmeni) feletti magaslaton vezető hegyi útról,
d) a csodálatos Adam-Massiv-ot (Ádám-tömb az Albotán – mint a fejét felemelve tartó teknősbéka!)
G. A Haschager Berg-ről Nagyselyk (Markschelken) mellett a Negoiu és a Bergerspitze [Berger-csúcs] közötti nyeregben látjuk a Călţun-csúcsot [Kalcun-csúcs ].



I-12. oldal

Ugyanazt a képet látjuk a Szászújfalu (Neudorf) melletti Kitscherer-Gipfel-ről [Kitscherer-csúcs], a Szebenszék (Reusen) és Büszkevár (Stolzenburg, Szelindek) közötti Reussener Berg-ről (Szebenszéki-hegyről) Hortobágyfalva (Cornătel) mellett.
H. A Viştea-Dach [Visti-tető, a Vist-forrási-csúcs és a Kis-Ucsa-csúcs között] legszebb pontja (lásd a fényképet!) a magas Gârdoman [Gárda-gerinc] ("der Daumen" 2250 m stb.). A tető szimmetrikusan helyezkedik el az Ucia mare [Nagy-Ucsa] és Ucişoara [Kis-Ucsa] között stb. stb.
      Több példa is arra tanít bennünket, hogy a csúcsok és kiemelkedések neve ismeretének hiányában a hegység É-i vonulatát nem ismerhetjük meg, mivel nem érthetjük meg egymást. Ezért a későbbiekben felsorolom a hegység főbb csúcsainak nevét.
      Nagy élvezet az ezer hegyi objektum és ennek ezernyi változatát minden oldaláról követni és tanulmányozni. Ezért több ezer ábrát készítettem a hegységről, annak minden pontjáról Kiskapus (Klein-Kopis), Nagyszeben, Fogaras között, azért, hogy minden oldalukról felismerjem. A hegység százszor szebb, százszor jobban sóvárgunk arra, hogy meglátogassuk, ha ismerjük! A "Nagyszebeni hegyi panorámáim" sokszorosítása sportoló ifjúságunk számára nevelő hatású lesz. Turistáink a Fogarasi-havasok egészéről hiányzó alapismeretekben szenvednek.
      Egy tapasztalt turista előre megmondhatja, hogy egy adott helyről, amely közelében tartózkodik, a kérdéses csúcs látható-e vagy takarva van-e. Az ilyen jóslások lehetségesek, ha az egyén az általam felállított "leíró szabályt" alkalmazza. Ez így szól: "A háttér (pl. egy csúcs) ugyanazt a elmozdulást kelti az előtérre (azaz pl. egy lapos hegypúpon át), mint mi magunk." Ha hátul állok, a háttércsúcs is velem áll, tehát jobban látható. Ha elsüllyedek, az is elsüllyed az előtér mögött. Ha jobbra vagy balra lépek, ugyanazt a mozdulatot teszi! Ha az előtérhez közelítek, a csúcs hátra távolodik és eltűnik és fordítva, ha az előtértől távolodok. További részletekről lásd a "Hegymászó mathematika" c. cikkemet a Turistaság és Alpinizmus-ban, 1913., 213. o.
      A tornyok és sziklatűk főleg az É-i gerinceken találhatók (Ţirţideu [csúcs a Gárda-gerincen, valószínűleg a "ţârţâră=jégdara" tájszóból ered], Gârdoman im Răutăţi [?]; blaue Nadel [Kék-szirtek] = a felső Gârdoman K-i oldala; Ucişoarawand [Kis-Ucsa É-i fala]; Gurkennadel [Uborka- vagy Revolver-tű] a Vânătoare [Vadász-csúcs] D-i gerincén;



I-13. oldal

Turnul Plecat [Ferde-torony]; Drăgus W. [Drágos-él Ny-i fala]; a Vârful Zănogii-nál [Katlanos-csúcs], stb.), bár közepes magasságtól több, majdnem függőleges sziklafalat és sziklasávot találunk, ezek közül némelyik, pl. némely a Vânătoare [Vadász-csúcs] K-i oldalán, kb. 800 m magas. Nagyon szép a Gălăşescu [Galaseszku] ÉK-i oldalán lévő sziklasáv, a két Laita-Tafeln [Lajta-tábla] stb.
      Barokk stílusú, fogazott mészkő errefelé nagy ritkaság. A legszebb a Caţavei [Kacavé] melletti Peatra Caprei-nál [Zerge-kő] található. A Răutăţi (Gârdoman K-i oldala) és a Muchia Drăguşului [Drágos-gerinc v. Drágos-él] (Ny-i oldal felső része) szintén ilyenek stb.
      Még valamit az ismertségről. A hegység legjobb ösvényeit az É-i gerincek alsó (É-i) és középső részén építették ki, ezért a völgyek felső része (az erdőhatártól feljebb) az alsó lejtők fejlődésének függvénye (alsó fenyőerdő és felső bükkzóna), nagyon nehéz, gyakran teljesen lehetetlen.
      A lejtők, amelyek egymás fölött, esetleg emeletszerűen, helyezkednek el, a legalsóbb régióban, az erdőben, mindig a legkellemetlenebbek, feljebb egyre jobbak; a D-i erdőtlen részeken a középső zóna a legnehezebb, bejárhatóságát gyakran sziklafalak akadályozzák.
      A legjobb és legnagyobb hegyi legelők az erdőhatár fölött, a lejtők felső részén találhatók.
      Ami a főgerinc csúcsainak megmászhatóságát illeti, ezek mindegyike D-ről megmászható, többségük elég könnyen. É-ról azonban ez nem minden esetben van így, nevezetesen ha a csúcs É-i gerince a) rövid, nagyon meredek vagy nagyon keskeny; b) ha É-ról a csúcsot egy magas, sima sziklafal határolja.
      Az a) típusú csúcsok: Piscul Laiţel [Kis-Lajta-gerinc] (részben a közepe alatt és fölött), Conradtspitze, Piscul Corăbii [Bárka-gerinc] (alsó rész), Ucişoara Gipfel [Kis-Ucsa-csúcs], Gelbhorn (Galbenele) [Kis-Vist-csúcsa lesz], Bolacen [Sfinx]; A b) típusú csúcsok: Bärenhorn (Hârtopul-Ursului) [Medve-szakadék-csúcs], Ucia-mare Kante [Nagy-Ucsa-él], Gălăşescu [Nagy-Galaseszku], kleiner Gălăşescu [Kis-Galaseszku] (2410 m), Budru [valószínűleg személyi név] (2287 m).
      Az első csoportot jó mászók még megmászhatják, esetleg kötélpárosban, kivéve a Gelbhorn-ot [Kis-Vist-csúcs]. Az Ucişoara-Kuppe [Kis-Ucsa-kúp] ÉK-ről eléggé nehezen mászható, a magas, sima palatábla miatt csak kötéllel és csak azoknak, akiknek az életből már elegük van.
      A hegység nagyrésze a legrosszabb minőségű palából van, amelyben 1600-2100 m között egy jelentős vastagságú mészkőréteg ágyazódik be.



I-14. oldal

Itt virágzik a havasi gyopár. Felsősebesnél és az Árpás-völgyben még márványt is találunk.
      Hajdan a hegy lába előtt kiterjedt tölgyesek voltak, ezekből mára csak Tăriţa [Conradt-gerinc] mellett maradt egy kis erdő. 600-1300 m között az É-i oldalon a bükkösök, ezek fölött pedig 1650 m-ig a fenyvesek sávja található. A patakok fölött ezek a határok azonban mintegy 200 m-rel lejjebb húzódnak.
      Ami az állatvilágot illeti, csak annyit jegyeznék meg, hogy néhány medve, hiúz és összesen kb. 1000 zerge található, a szarvasokat azonban a hegység É-i oldalán mintegy 70 éve kipusztították. (A helységnevekben fennmaradt!) A közepes magasságokban – de inkább csak az óromániai részen – európai bölény, őstulok is található, ezek őshazája azonban a Szekler Gebirge [Székely-hegység]. Így vagyunk ezekkel a csodálatos időkkel: a tigrisek a tigrisekkel tartanak, az úgymond európai kultúrember veleszületett gyilkolási vágyában, saját "szórakozására", itt is, mint majdnem mindenütt, kipusztított mindent, ami útjában állt.



I-3. Földrajzi nevek


      Ezen munkában felsorolok több, az irodalomban eddig ismeretlen, földrajzi nevet, csúcsokat stb. (hasonlóan a "Szülőföldünk főbb hegységei" c. tanulmányomban – megjelent a Turisták Lapjában, 1908., 164. o.). Hasonlóan több új magassági adatok is közlök, az általam közölt adatok ismételt, ellenőrzött mérések.
      A fogarasi földrajzi nevekkel mintegy 15 éve behatóan foglalkozom, térképészeti, nyelvi és történelmi szempontból. A hegyeket ezek legjobb ismerőivel járom, a hegyek alatti falvakból válogatom őket, mert az a tapasztalatom, hogy ugyanannak a csúcsnak vagy hegyi alakzatnak már a szomszédos falvakban is egymástól különböző, helyi neve van. Télen aztán újra meglátogatom a falvakat, leülök a hegyek legjobb ismerőivel (a legjobbak a régi orvvadászok) és többször is ellenőrzöm a mások által közölteket. Tapasztalatom szerint több hegyi elnevezés, kiváltképp a csúcsok neve a térképeinken, és ezek közül különösen a (régi) turistatérképeken helytelen, esetleg más helyen tüntetik fel ezeket. Ez azután tovább gyűrűzik a földmérők közé, de főleg turistáink rossz helyre tévednek, miután a pásztorok a csúcsnév szerint máshová irányítják őket. A fiatalabb juhászok gyakran más községekből származnak, pl. az Ucişoara alatti resinári (Răşinari, Resinár, Städterdorf, Reschinar) nyáj akoljai, ezért a neveket egyáltalán nem ismerik.



I-15. oldal

Mivel azonban szeretnének egy cigarettához jutni, meg akarnak felelni, és ezért olyan neveket említenek, amelyeket senki sem ismer, pl. Piciorul Negoiului vagy Vârful Ciobanilor (ugyanott), avagy a helyet nem annak nevével nevezik meg, pl. Moscadu (Măzgavul) ["Maszatos-hegy"], Peatra roşie [Vörös-kő], Vârtopel [Kis-Horhos-csúcs], Arpas-Gipfel [Nagy-Árpás-csúcs], Vârfulsee [Csúcsi-tó ?] és az Albota körzetében Stermina [Darvas ?] stb. – ezek mind a régi turistatérképeken is megtalálhatók. A térkép II. kiadásán 1912-ben sok hibás nevet kijavítottam, valamint mintegy 200 új nevet és magassági adatot is közöltem (Negoiuweg stb.). Tanulmányoztam a nyelvi törvényszerűségeket és a számunkra érdekes, a román paraszt idegen logikáját, amely szerint megnevezi a hegyeket, kiváltképp a csúcsokat. Nekünk, turistáknak, a csúcs a fődolog, de a természet gyermekeinek a völgy a fontos, ennek nevére alapozza község nevét, avagy a jó legelő nevét. Elsősorban tehát a völgyet nevezi meg. Ucia-mare [Nagy-Ucsa-völgy], Arpaşul-mare [Nagy-Árpás-völgy], Viştea [Nagy-Vist-völgy] stb. a turistáknak csúcsnévként hangzanak, habár az összes valójában völgynév. Ha a paraszt Ucia-mare-ról beszél, akkor előtte nem egy Ucia nevű nagy csúcs lebeg, hanem egyszerűen a nagy Ucia-völgyre gondol, megkülönböztetve a kis völgytől, amelynek Ucişoara a neve (şor egy kicsinyítő képző). A csúcsnak, amelyre juhait nem hajtja fel, nincs is neve! – mivel számára nem fontos! Ha mégis valami miatt meg kell neveznie a csúcsot, ezt körülírással teszi, azt mondja, hogy "Vârful la Ucia-mare", azaz az Ucia-völgy legmagasabb pontja. A legmagasabb csúcsok nevét e példa szerint alkotja meg. De Martonne állítja, hogy egy-egy csúcsnak különböző neve lehet, attól függően, hogy melyik oldalról nézzük, vagy melyik oldalról közelebb. Ehhez hozzáteszem: minden hegyi elnevezés abból a faluból származik, amelyből a szóbanforgó hegyoldalt látszik, pl. a Ny-i hegyoldal. Ha a K-i hegyoldal egy másik községhez tartozik, a hegynek teljesen más neve lehet, hasonloan a csúcsnak. A régi turistatérképen az É-i gerincen több csúcsot hibás magassági adattal tüntettek fel, ezért az embernek fogalma sem volt arról, hol található pl. a Bergerspitze [Berger-csúcs], a Mierea-Gipfel [Mézes-csúcs] stb. Ez arra vezethető vissza, hogy a speciális térképen gyakran nem a legmagasabb csúcs magassági adatát jelölték meg, hanem annak közelében lévő alacsonyabbét! Ismételten hangsúlyoztam (lásd Turisták Lapja 1908., 178. o.),



I-16. oldal

hogy a Bucegi-csúcs, az Omu, amely valójában 2517 m magas, egy hibás helyen 2508 m magassággal adták meg, amely egy közeli alacsonyabb pont magassága.
      Nagyon sok hegyi elnevezés családi névből származik, ezek már 200-400 éve ugyanazt jelölik, mint pl. Caţavei, Negoiu, Butean, Ciortea, Gârdoman, Şerbota, Albota, Bândea, Langa stb. Az -escu-ra vagy -eşti-re végződők (Gălăşescu, Stefleşti), felettes "lui" genitivusszal (birtokos esettel), pl. Piscul lui Ban, Stâna lui Terebuc.
      Egy másik tanulmányban a román földrajzi nevek további tulajdonságaira is kitérek.
      A Fogarasi-havasokban mintegy 10.000 földrajzi nevet gyűjtöttem össze. Ez a világ legnagyobb hegyi földrajzinév-gyűjteménye és örökre kár lenne, ha ez a rekordgyűjtemény nem lenne kinyomtatva.
      Megjegyzés: sajnálattal állapítottam meg, hogy a Kátpátegyesület vezetői a térkép hibás csúcsneveit sajátították el (Vârtopel [Kis-Horhos-csúcs], Peatra-roşie [Vörös-kő], Paltina [Iharos] stb.). Másfelől gyakran úgy éreztem, hogy a helyes, igazi nevek a régi zergevadászok kihalásával (Tarcia, Dateş stb.) lassan a feledésbe vesznek. A mai parasztság sokkal kevésbé hegyszerető, mint a régebbi, egyre nehezebb találni poggyászhordozót.



II. A gerinc

II-1. Gerincvándorlás a Rotenturm-Paß-tól [Vörös-toronyi-szoros] a Tătargipfel-ig [Tatár-csúcsig] (7 óra)


      a) Reggel érkezünk a régi országhatárra a Vörös-toronyi-szorosban. Pontosan a megállótól indul az ösvény, kényelmesen vezet ÉK-re és később egy réten a fák között elvész. Az utolsó, K-Ny irányú, viszonylag meredek réti lejtőn (amely levezet egészen az Oltig) K-re szerpentinekben, időnként az ösvényt elveszítve, fel az erdőhatárra (pásztorkunyhók!), ahol a tulajdonképpeni hegyi ösvény kezdődik.
      Ez az ösvény továbbra is meredek, de időnként nagyon festői. Mellőzzük a Vârful Drăgicioiu [Kedves-csúcs] kis csúcsát, 1226 m, és a Vârful Repezoiu-t [Sebes-csúcs], 1258 m, (lásd az útleírásomat az SKV évkönyvében, 1908., 57. o.).
      Nagyszerű kilátás a Claia Bulzului [Kazal-csúcs] ormáról, 1395 m (nem Balciului!).



I-17. oldal

innen D-re van a 230-as határpont, a határleírásban Strunga Carcei-nek [Görcs-szurdok] nevezett helyre, habár ez a név tulajdonképpen egy innen D-re fekvő sziklás helyé). Itt megyünk először a valódi régi államhatáron, amely a Valea lui Frate-ba [Atyafi-völgy] vezet fel.
      A szokásos gerincösvény mélyen É-on kerüli a Claiá-t. A mély, füves Lunca Paltinului, 1231 m, [az Iharos-gerinc valamelyik nyerge] hágóban fekszik a 229-es határpont. A Paltinul [Iharos-hegy], 1350 m, K-i végén elhagyjuk a bükköst és üdvözöljük a végtelen hegyi legelőket. (A fenyveserdő hiányzik.) Hamarosan a Strimbanul-Gipfel-en [Ferde-csúcs] vagyunk, 1506 m.

      b) Az felmenetel kényelmesebb a Pău lábától [Pál-gerinc] (Nagytalmács – Bojca, Boiţa, Ochsendorf állomás), de még jobb, ha a Porcsesd (Porceşti, Turnu Roşu, Porcs, Porkendorf) állomásról a Chica Frasinului, 799 m, [Kőris-gerinc] a gerincre a Stâna din Comarnic-nál [Pásztorkunyhó] megyünk fel (1371 m alatt, a bükkös határa, nincs fenyves), és innen DNy-ra haladva a Surul-Sarg szabad lejtőjén (1506 m, U=1503, 229-es határpont Chica Strimbanului [Ferde-tető] vagy Chica cu Breboiu [?], az utolsó határleírásban: Vrf. Peatra albă [Fehér-kő]) felé igyekezünk, amelyet lucfenyőiről ismerünk meg.
      Ezek az utolsó fák a főgerincen a hegység túlsó végén lévő Burzen-völgyig. Innen a határvonal D-re a Valea Curpenilor [Iszalag-völgy] irányába fordul lefelé. Gerincösvényünk mindeddig füves. A 1506 és 1600 m-es csúcsok (Chica Petrilor, [Köves-tető] hajdan Bulcoi) közeli függőleges D-i fala átvezet bennünket az érdekes sziklalépcsőin. Nagyszerű kilátás a hegyi káoszra DNy felé. Kényelmesebb út a füves gerincen! Hamarosan elérjük az első kis tavat 1635 m = Lac (felette a sziklás kis Chica Lacului [Tavas-tető], a Muchia Petricelei = Piciorul Vâlcului [családnév: Vulcu-gerinc], a régi irodalomban: Piciorul Vurcului, amely a Chica Foanel-nál, 1242 m, kezdődik). A felmenetel oda vezet.
      Vezető nélkül is hamarosan a Schiau-Grat [Schiau-gerinc] legmagasabb pontján leszünk, a Fedeleş-Gipfel-en [Fedeles-tető] (1824 m, U=1800 m; 226-os határpont, a régi természettudósoknál helytelenül Peatra albă).*
      Itt csatlakozik újra ösvényünk a régi országhatárra és ezt már csak a Király-kőn hagyja el.


* Az említett helyen egy fehér szikla, a Peatra alba nevű, a régi országhatáron fekszik, ahol egy határt jelző sas, majd később 1900-ig a 229-es határpont volt, és D-DNy ellenére a Chica Strimbanului [Ferde-csúcs] (1506 m), mélyen a Valea Curpenilor [Iszalag-völgy] É-i lejtőjén.



I-18. oldal

Óvakodjunk attól, hogy a jobbra elágazó, hatalmas, lejjebb fenyőfákkal benőtt, az Olt irányába húzódó szárnyvonulatra (Zănoaga Câinenilor [Kutyák katlana]) térjünk. Nézzünk balra is. A szép kilátás miatt menjünk el ezekre a púpokra (havasi vadrózsa, Rhododendron ferrugineum!). Az ösvény É felé kerül. Mélyebben lefelé (ÉK-re) egy forrás!
      Az említett Zănoaga-Grat [Tisztás-gerinc] a Chica Fedeleşului-val [Fedeles-tető] két patak közötti vízválasztót alkot a D-i oldalon, nevezetesen Ny-ról a Valea Curpenilor [Iszalag-völgy] és K-ről a Valea Câinenilor között. Az utóbbi Căineni [óromániai falu, "Kutyafalva"] mellett az Oltba torkoll.
      Gerincösvényünk csaknem vízszintesen vezet, a Făt-Gipfel-től [Ivadék-csúcs] (1836 m, U=1834 m, 225b határpont, a Muchia lui Făt [Ivadék-gerinc] orma) D-re, amelyet Óromániában Vârful Coţilor-nak [Kóc-csúcs], nálunk Vrf. Neamţului-nak [Német-csúcs] is hívnak. (Egyesek "In Coase"-nak is írják). Mélyen D-re fekszik a Cordon-ház (nem pedig a határ közelében, hibás térkép!) a Muntele Coţilor-nál [Kóc-gerinc].
      A lapos, szabad, füves gerincen könnyen tájékozódunk. A Fedeleş [Fedeles-csúcs] és Tătar [Tatár-csúcs] között a Câineni-patak forrása található.
      A következő hágó a Curmătura Tătarului [Tatár-nyereg], 1790 m, a Gaura Neamţului ["a németember lyuka"], az 1912-es SKV turistatérképen megjelenik, a főgerincről É felé húzódó vízmosás-szerűség] felett. Eztán következik a Vârful Tătarului [Tatár-csúcs] (1896 m, U=1891, 225-ös határpont), nagyszabású kilátással a hegység D-i oldalán lévő hegytömbökre, amelyekből némelyik barokk jellege miatt is figyelemre méltó.
      A Tătargipfel-től [Tatár-csúcs] K-re van egy mély hágó, a Cumpăna [Dárdányos-nyereg] (1807 m, U=1793, 224d határpont, ezért a gerincen vándorló megkerüli a Tătargipfel-t a D-i oldalon, mintegy 80 m mélyen. Ez azonban nem teljesen helyes, a kilátás a meredekebb erdélyi oldalra és az Olt völgyére elbűvölő.
      A Fătgipfel [Ivadék-csúcs] és Tătargipfel [Tatár-csúcs] D-i gerince választja el a Câineni-patakot a Boia mica [Kis-Bója és Boia mare Nagy-Bója] mellékfolyóitól, amelyket a Ciorteáig [Csortea] érnek el. A Boia Gribleştinél [óromániai falu, "Gereblyésfalva"] az Oltba torkoll, valamivel É-ra Căinenitől.
      A Tătarkamm [Tatár-gerinc] Oltfelsősebes (Felsősebes, Sebeşu de Sus, Oberschewes) községbe vezet, ahonnan az ember még ugyanazon napon visszajuthat Nagyszebenbe.
      Politikai felosztás: az Olt képezi a határt a Vâlcea judeţ és a K-re lévő Argeş judeţ (megye) [Argyas megye] között. Ugyanitt kezdődik a Titeşti járás (Plasa, körzet), amely egészen a Scaráig ér, Felek (Freck, Avrig) fölött. A Căineni-Gribleşti községből a hegységet a Vörös-toronyi-szorostól a Surul-Sattel-ig [Szuru-nyereg] belátni.
      Az egész útvonal a Sibiu megyében, a feleki járásban található.



I-19. oldal

A Porcsesd (Porceşti, Turnu Roşu, Porcs, Porkendorf)) község birtokolja a hegységet az Olttól Fedelesig; innen Făt-ig [Ivadék-csúcs] minden Alsófedelesé, majd ezután K-re Felsőfedelesé.

Időbeosztás. A Vörös-toronyi-szoros vasútállomásról a Claia Bulzului-ra 3 1/2 óra., innen a Chica Petrilor-ig 1 1/2 vagy 2 óra, a Fedelesre 1 óra, majd innen a Cumpăna-nyeregre szintén 1 óra. Porcsedről Chica Petrilor-ig 5 óra.



II-2. A Tătartól [Tatár-csúcs] a Ciorteáig [Csortea]


      A Cumpăna-Sattel [Dárdányos-nyereg], azaz a vízválasztó (vizek egyensúlyát tartó) nyereg (1807 m, U=1793, 224d határpont) nevét egy forrásról kapta, amely vize úgy Órománia, mint Erdély felé folyik. É-on az Izvorul Cumpănei [Dárdányos-patak] völgye, D-en a Muntele Sterminios [Darvas-gerinc] fekszik.
      A hágóból egy kicsit D-re a főgerinc mellett a Pisc-Grat [csúcsgerinc] legmagasabb pontjára, 1880 m, juthatunk. Innen egészen Moaşa-ig [Anyóka] térképeink a magassági adatokat és szintvonalakat 15-20 m-rel magasabban adják meg. A régi térképen megtalálható 1883 m kóta a Pisc-Gipfel-től [valamelyik kiemelkedés a csúcsgerincen] valamivel nyugatabbra és mélyebben lévő pontot jelez.
      A Pisc-től Moaşa-ig [Anyóka] lévő É-i források képezik az Izvorul cu Pietrile albe-t [Fehér-kövi-forrás], amely a márványkőzetről lezuhanó Marmorwasserfall-t [Márvány-vízesés] alkotja.
      Kényelmesen érünk a lapos Moaşa [Anyóka] ormára (É-i gerinc, 2034 m, U=2010, 224c határpont), amelynek hatalmas D-i ágát (2075 m) Cocoruciu-nak (Kranichsalpe) nevezik. A Gavan-Kegel [Gavan-katlan] csúcsánál (2155 m, U=2153, 224-es határpont = Vârful Lăcustelor [Sáska-csúcs]) érkezünk a gerincre. É-ról kerülhetünk is és egyenesen elmehetünk a Surul-Sattel-ra (2133 m = Curmătura Găvanului vagy Surului, U=2113, 223a határpont [Szuru-nyereg]). A Vârful Găvanului-ból [Sáska-csúcs] D-re a hatalmas Micleuş-Grat [Micleuş, magyarul Miklós keresztnév, Miklós-gerinc és Miklós-hegy]. Micleuş és Cocoruciu között folyik az Izvorul Cocoruciu [itt valami tévedés van, mert a Miklós-hegy és a Darvas-gerinc között a Holló-patak folyik, a Darvas-patak egy völggyel nyugatabbra van]. Az új román 1:100000-es léptékméretű térképen hibásan a Micleuş helyett Mildosiul áll. Lábunk előtt fekszik a szép, lapos Găvan-Kessel [Katlanos-völgy], amelyet a későbbi lepusztulás jelentősen megváltoztatott, amelynek azonban oldalmorénáin egy kis gleccser nyomai fellelhetők. Itt fedezzük fel a jégkorszak első, tipikus jeleit is. A katlanban bővizű források találhatók, amelyek egy hihetetlenül vad, gyors folyásban, a majdnem függőleges és ezért csak mászással leküzdhető égerfás falon a Frecker Moaşabach-ba [Feleki-Anyóka-patak] zuhan.



I-20. oldal

      Az oltfelsősebesi községi tulajdon a Vârful-Găvanului-nál végződik, ezután K-re a feleki (Freck, Avrig) tulajdon következik. A D-i oldalon a régi határ Ny-ról a Câineni-Gribleşti, Ny-ról a Titeşti közötti Surulsattel-ben [Szuru-nyereg] van. Titeşti birtokolja a hegyi legelőket egészen a Budislavsattel-ig, [Budiszláv-nyereg] (222e határpont).
      A szokásos út vízszintesen megkerüli Şipotul lui Glasie-nál [Glasie csorgója] (=jó forrás!) a lapos Surulgipfel-t [Szuru-csúcs] és a Curmătura Roşilor-ra [Vörös-nyereg] (2192 m, U=2192) és a Curmătura Racoviceanului-ra [ilyen nyereg más kalauzokban nem jelenik meg] vezet.


Szuru északról

Szuru északról
(a kép hiányzik)

(K-re egy nagyobb sziklás katlan = Căldarea pietroasă [Köves-katlan]). Hamarosan azonban egy szépséghiba következik, mivel nem látogatjuk meg a pompás Surul-t (2281 m, U=2283, 223-as határpont). Meredek É-i fala, a Negoiu [Negoj] és a szép Olt-síkság egy felejthetetlen, gyönyörű képet alkot. (Lásd Popescu fényképét, 1912., III., 9. o.)
      A gyönyörű lemenetel a Surulgipfel-ről [Szuru-csúcs] a majdnem ismeretlen, jól járható, rövid, meredek Găvosugrat-ra [Magvas-gerinc] vezet (felmenetelben kényelmetlenül meredek), amelyet minden turistának ajánlok. A nagy Moaşatal-ba [Anyóka-völgy ] vezet, ahol egy kicsit lejjebb a Casa Neamţului-nál [ a németember háza, ma már nem létezik] egy járható hegyoldalon a Cărarea Floarei-nél [Virágos-ösvény].



I-21. oldal

25 perc alatt a Moaşakamm-ot [Anyóka-gerinc] egy nyeregben, 1035 m, érjük el. (Lásd útleírásomat az SKV 1910-es évkönyvében.)
      A Surul-expedíció legrégebbi leírása Fichteltől származik (Geschichte des Säulenspaß [Oszlopos tréfás történetek stb. a berlini Természettudós Társaság Írásaiban, III., 1782., 446. o.) Két másik leírás: Michael Conrad Pogányosdról (Pogăneşti, Heidendorf) 1785-ből (Önéletrajz az Erdélyi Honismereti Egyesület levéltárában – Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde, XVIII., 1883., 117. o.) és Johann Binder (S. unsere Literatur – Vg. meinen Ausfaß im Erdély, 1908.).
      A széles Surulbach [Szuru-patak] legszebb képét tavasszal látjuk, az Olthíd állomástól mintegy 1 km-re, mind az Olt mellett, mind az É-ra fekvő Kerpoch-hegyek [?], csúcsok, púpok stb. láthatók.
      A Surultól [Szuru-csúcs] D-re fekszik a nagy kiterjedésű Surulkessel [Szuru-katlan] (a román Valea Surului kezdete) egy pásztorkunyhóval. Ez egy széles, teljesen lapos, füves és terjedelmes köralakú völgyteknő közelében található, egy nagy területen, amely egyben a Boia mică [Kis-Boja] forrásvidékéhez tartozik.
      A határon vezető, a Suruldach [Szuru-tető] 736 m hosszú peremén egy lapos, göröngyös gyalogút vezet. A közepén magasodik a keskeny Găvosugrat [Magvas-gerinc] (É). A tető K-i végén (=Capul Surului [Szuru-fő] 2274 m, 222f határpont) két É-i hegyág kezdődik, Ny-ra a Piciorul Surului [Szuru-gerinc] és K-re a kisebb, meredek Racoviceanu [Rákovicai-gerinc].
      A Curmătura Roşilor-on [Vörös-nyereg] (2197 m, tőle K-re van a mélyen kivágott, sziklás Roşile-Schlucht [Vörös-szurdok]), majd egy kis csúcson (2202 m) keresztül lefelé a Budislavsattel-be [Budiszláv-nyereg] (U=2159, 222e határpont), majd onnan szerpentineken fel ÉK-ről a Budislav [Budiszláv] hegyes ormára (a régi Rakovicean és Rakoviceanul mare = 2345 m, U=2341, 222c határpont), amelyből Erdély felé K-re a Piscul roşu-t [Vörös-csúcs] bocsátja ki. (Innen É-ra a lapos Valea Vârtopului (a név kétes) egy lapos katlannal. Ezek a hegyágak alakítják egy új katlan É-i falát = Căldarea Vârtopului [Horhos-katlan]. Lejjebb még egy kisebb katlan található.
      A hegyi réteken lefelé D-re (nyereg a 222a határponttal = U=2176) és megkerüljük a Vârful la Vârtopul roşu [Vörös-horhosi-csúcs] (nálunk Galbină-nak ismerik, bár az igazi Galbină valamivel messzebb fekszik Óromániában, 2242 m, U=2232, 222-es határpont), amely a Frecker Râul mare-Tal-lal [Feleki-Nagy-völgy] szemben két hegyágat bocsát ki: Ny-ra a Muchia Lespezilor [Kőlap-gerinc] és K-re a Vârtopul roşu [Vörös-horhosi-gerinc], ez ágazik el előbb.
      Így érünk el a Seesattel-be [Feleki-nyereg], 2178 m, U=2169, 221a határpont).



I-22. oldal

A Budislavsattel-ből [Budiszláv-nyereg] érjük el az óromániai Racoviţa-Copăceni község rétjeit, innen tovább K-re a 220c határpontig (Gârbova-Sattel), Perişani tulajdona.
      Nyugat felé látjuk a Valea Budislavului [Budiszláv-völgy] nagyon sziklás katlanát (ez is a Boia mică-hoz tartozik) egy tóval és egy kőkunyhóval. Innen D-re és feljebb található a Ciortea [Csortea] három orma között egy kicsi, de rendkívül vad karsztmező, amely az erdélyi oldalon a Ciortea lábánal lévő romantikus, Frecker Kessel [Feleki-katlan] (Călderea Avrigului, a régi botanikus Călderea Dracului*, Teufelskessel) egy kellemes ellenpárt alkot. Innen fut a napsugarakban csillogó, szép kék Frecker Jezer [Feleki-tó], 2011 m, ahová a nyergünkből egy könnyű lemenetel vezet.
      A tó Prof. D. Phleps mérése szerint 235 m hosszú, 132 m széles, kerülete 620 m, legmélyebb pontja 4,4 m (lásd a képet: Phleps 1914.)
      A Frecker Tal-nak [Feleki-völgy] három völgyterasza van, 1450 m magasságban fekszik a Stâna bună [jó esztena] egy morénafalon (de Martonne). A jégkorszakban egy 4 km hosszú gleccser folyt itt.
      A mindeddig füves főgerinc hirtelen megváltozik. Előttünk van az ismert Seeturm [Tavas-torony] (2262 m, U=2253) meredek, keskeny sziklatornya, amelyet az ösvény Ny-ról kerül meg. Itt hagyjuk el a főgerincet, előttünk a soktornyú Ciortea [Csortea], amelyet az erdélyi oldalon lévő törmelékmezőn DK-ről rézsút felfelé, a régi, de jól kivehető jelzéseket követve szerpentinekben érünk el.
      E sziklacsúcsok fogazott peremén (Hohe Scharte = Ciortea, 2426 m, U=2423, 221-es határpont = Ny-i sziklafogak), ahol a régi irodalom Olan-t és Budislav-ot, és szintén a Vârful Dracului-t [Nyugati-Csortea] véli (a határtérképen Vârful Boiul), június végén friss alpesi rózsák mosolyognak ránk. Egy sziklacitadellán érezzük magunkat, amelyen több sasfészek van. Ez a hegységünk egyik legszebb pontja! (Az útviszonyokról lásd az SKV 1909-es évkönyvét, 58. o.) Az É-i gerincen új jelzések találhatók.
      A román pandúrok a Ciorteát [Csortea] É-ról kerülik, a turisták ezt csak esőben teszik meg.


* A régi irodalomban az összes Dracului-t tartalmazó földrajzi név, mint a Căldarea, Poiana, Strunga, Valea, Vârful és Jossul (=Dossul?) Dracului az oltrákovicaiaktól származnak, a felekiek ezeket nem ismerik.)



I-23. oldal

      A csúcsból két hatalmas gerinc ágazik ki, ezek D-ről messziről láthatók.
      a) a nyugatabbra fekvő Olanu elválasztja Ny-ról a Boia mică [Kis-Bója] vízgyűjtőjét a K-re lévő Boia mare [Nagy-Bója] vízgyűjtőjétől. A sima, füves gerince (Wiesenkopf [Rét-fő], 2355 m) egy nyereg felett kéttornyú sziklacsúcsba megy át = Zwillingskopf [Iker-fő] (2380 m), ezek újra egy kis csorbán keresztül csatlakoznak a Ciorteához (Schartenkopf).
      b) A DK-i kiágazás (Mâzgavu) a Boia és K-ről a Topolog közötti vízválasztó. A magasabb orma (Kegelkopf, 2442 m. Lásd Reißenberger 1886., 22. o.) a Ciortea (Hohen Scharte) negyedik és egyben legmagasabb orma. E kiágazások K-i oldalán D-re három szép, kerek oldalkatlan van (a legmagasabb 2442 m és a Schartenkopf között van), ezek a Negoiu felé esnek. De Martonne ezeket a "Scara-völgy [Lajtorja-völgy] katlanjainak" nevezi (de Martonne, 268. o.) Azonban a bennük lévő tavak egyikét mára kitöltötte a kőtörmelék. A "Mâzgavu" a geológiai szempontból fontos Cozia-Berg-nél végződik, Călimăneşti (Kalamanesd, Kohlmann) fürdőtől É-ra, az Olt mellett.
      A tetőszerű, 390 m hosszú Ciortea-Bastei K-i végén [Keleti-Csortea] (amerre a régi határ vezet) van a 220d határpont 2413 m-es magasságban. Ritkán láthatjuk a Ciortea négy ormát egyszerre, ezt a Hortobágyfalva (Cornăţel, Härvestdorf) melletti országútról és Felek és Porumbák között a vasúttól látható.
      A következő völgy a D-i oldalon Izvorul Scării [Lajtorja-patak völgye] névre hallgat, hajdani gleccsere 1450 m-ig folyt le, kevéssel volt hosszabb, mint a feleki oldalon lévő. A Stâna Scara [Lajtorja esztena] 1430 m magasan van, de Martonne még 1635 m magasan egy morénamaradványt talált. 1960 m magasan egy pásztorkunyhó található.

      Időbeosztás:

A Tatár melletti Cumpăna-Sattel-ből [Dárdányos-nyereg] a Surultól [Szuru] Ny-ra lévő Curmătura Găvanului-ig [Szuru-nyereg] 1 óra 40 perc. Innen a Surulra 40 perc. Ha a nevezett csúcsot megkerüljük, egy fél órát nyerünk. A Surulról a Vârful Budislavului-ig 45 perc, a Seesattel-ig [Feleki-nyereg] 30 perc, innen a Ciortea 1 óra 15 perc.



II-3. Ciortea [Csortea] – Negoi [Negoj] (5-6 óra)


      A Ciortea [Csortea] sima, füves K-i hegyoldalán a Ny-i Gârbova-Sattel-be [Nyugati-Kónya-nyereg] lefelé (U=2134, mintegy 300 m szintvesztesség). Érdemes meglátogatni a D-re lévő Gârbova-Gipfel-t [Kónya-orom] (U=2187, 220b határpont), avagy megkerülni (D-re lefelé egy forrás), nagyon megéri. Pillantás É-ra a híres, függőleges sziklafalakra.



I-24. oldal

és sziklaredőzetekre mélységben alattunk, a középső katlanra és a völgyfenék teraszaira. (Gârbova fényképe Phlepsnél 1914., 3. szám).
      A következő nyeregből (U=2125, 220a határpont) könnyű felmenetel (a 220-as határpont mellett) réteken a festői Scara-Gipfel-re [Lajtorja-csúcs] (2313 m, U=2306, 219b határpont, ez a Frecker-Gipfel = Vârful Avrigului [Feleki-csúcs] az Olt mellett). Ennek hatalmas É-i kiágazása (Muchia Tarniţi) [Nyerges-gerinc] a K-i és a középső Frecker Kessel [Középső-Feleki-katlan] között található. A D-i oldala meredek, a további útvonal az eddig füves tetőn helyenként már fűnélküli, de nem sziklás terepen vezet.
      Innen a régi határjelek egészen Fundul Bândei-ig [Banda-fenéki-csúcs ?], a 213-as határpontig, betontömbök.
      A gerincről esik le a kis Scărişora-Höcker [Kis-Lajtorja-csúcs] (U=2261, 219a határpont), az ösvény állandóan egy kicsit D-re vezet a gerinc alatt. Az É-i, sziklás kiágazást (Scărişoara) sietős felmenetelkor használhatjuk. E kiágazáson vezet a Szeben és Fogaras megyék közötti megyehatár és egyben Ny-ról Felek és K-ről Felsőporumbák avagy a Feleki és Árpás járások (körzetek) közötti határ.
      A Porumbăcel-Bach [Porumbáki-patak] legfelsőbb forrása 1950 m-en egy lápos völgyben van. Innen egy lépcsős falon szélesedik ki és átfolyik a széles, füves Porumbăcel-Kessel-en [Porumbáki-katlan].
      2313 m-en van a Titeşti (Ny-ra) és a Sălătruc (K-re) közötti határ, valamint Titeşti és Suici (K-re) járás közötti határ.
      A 219-es határpont közelében találjuk a Gipfel des (N) Puha-Ausläufers [Puha-csúcs] (2177 m, U=2163, 218c határpont) kiágazó gerincet, az út a Scara-Sattel-re [Lajtorja-nyereg] vezet (U=2146). A Puha-Steig [Puha ösvény ]ezen nyeregtől K-re vezet a régi határon (a térképen hibásan van feltüntetve).
      A Scara név ezen körzetben nem egy vélt, lépcsőzetes terepet jelent, hanem a D-i oldalra lefutó Izvorul Scării-Tale-t [Lajtorja-patak völgye]. Erre vezet a Bârcaciu-k [Barkács] egy régebben nagyon jól ismert hegyi ösvénye (Plaiul ţărei, ţară = Románia) Óromániába.
      A Scara-Sattel-től [Lajtorja-nyereg] É-ra van egy szép, sima, kerek, jól átjárható katlan, amelynek valójában nincs neve. Többen Călderea Şerbotei de către Puha-nak nevezik [Kis-Serbota-katlan]. Mi ezt a kis Şerbota-katlan Ny-i Şerbota-Kaar-jának [Serbota-kárfülke] nevezhetjük, mivel vize hamarosan a Şerbota-Hauptbach-ba [Nagy-Serbota-katlan pataka] ömlik. De semmi esetre nem nevezhetjük Moscav-Kessel-nek, mivel a Moscav-Gipfel neve is teljesen hibás és mivel nem is a Moscav-Tal-ban fekszik. A katlanon keresztül vezet a legrövidebb útvonal a Negoj-menedékházba a Ciortea [Csortea] alatt.



I-25. oldal

Phleps szerint feljebb egy régi, ma már kiszáradt tóból ered (1914., 144. o.).
      Az ösvény hamarosan újra a füves, feljebb gyakran köves és sziklás Ny-i Moscav-Gipfel I-re vezet (Ny-i orom 2261 m, U=2253, 218b határpont; K-i orom, U=2258). A név hibás, mivel a Muntele Mâzgavu nem itt van, hanem Ny-ra az Izvorul Scării-nál, ahol a Stâna Mâzgavu is fekszik. Ez kizárja egymást!
      Ezután egy lapos kis nyereg következik, U=2233, majd ezután a K-i Moscav-Gipfel II (2277 m, U=2269.9, 218a határpont), amely messze D-re van a régi határvonaltól, és amelyről D-re egy gerinc ágazik ki. Innen a gerinc D-i peremén haladunk tovább.
      Az ösvény a gerincen a kis Moscav-Höcker III alá vezet (úgy vélem, ez a U=2212.8 magassági pont).
      Innen (avagy talán a Moscav II-ről?) egy nagy, magas gerinc ágazik el, a gerincet az Olt völgyéből is láthatjuk, és amely elválasztja a Scara-Tal-t [Lajtorja-völgy] (ezen hajdan egy ún. pichet, azaz a román határőrség kaszárnyája volt) az Izvorul Negoiului-tól [Negoj-patak] és egészen a Călţun-ig ér el. Mindkét völgy a Topolog vízgyűjtője, amely a Sălătruc mellett Râmnic Vâlcea-tól D-re folyik és az Oltba torkoll. A csúcsból, 2261 m, É-ra egy rövid, járható, keskeny gerinc ágazik ki, amely a kis Şerbota-Kessel-t (Căldarea Şerbotei de către Puha) [Kis-Serbota-katlan] K-ről, nagyrészt behatárolja.
      A könnyű, kicsit köves, füves gerincen a Şerbota-Sattel-be [Serbota-nyereg] érünk (2123 m, U=2135, 218-as határpont), ahová É-ról egy ösvény érkezik. Alattunk É-ra van a széles, füves, könnyen járható, nagy Şerbota-Kessel [Nagy-Serbota-katlan], amelyben azonban nagy sziklatömbök is találhatók és egy kis csermely is. Lejjebb fekszik a Stâna din Şerbota egy homlokmorénán (de Martonne). D-re szélesedik a Ny-i Negoiu-Kessel [Bárány-katlan] a Şerbota és a Moscav-Gipfel között. A közelben azonban a Şerbota-Gipfel [Serbota-csúcs] (2332 m, U=2323, 217g határpont) van, amelyet egy füves halmon keresztül érünk el. ÉNy-ról nézve karcsú háromszög alakú, ÉK-ről, pl. Szászkercről (Sächsisch Kerz, Cârţa Săsească) nézve azonban a csúcs körül lekerekedett váll látszik. E vállak a főcsúcstól egyforma távolságra találhatók, az egyik a csúcs É-i, a másik a csúcs D-i tövénél megfigyelhetők a Vârful Steghilor-ról is ("Hirtenspitze"). [Vigyázat: a "Hirtenspitze"-ről csak látszik a Serbota, de nem azonos vele].



I-26. oldal

      Régebben a "der kleine Negoiu" névre hallgatott [ez a Serbota-csúcsra vonatkozik] (lásd az "Évszak"-ban közölt fényképemet, 1911., 397. o.)
      Több csúcs (pl. a Fedeles, a Tatár, a Negoj) nem pontosan a gerincen emelkednek, hanem inkább egy kicsit a gerinctől K-re. Gyönyörűen mutat a Muchia Şerbotei [Serbota-gerinc] vad, komor, meredek K-i oldala és a K-re meredeken leszakadó szirtes Sărataer Felsensattel [Szeréte-csorba] háttérben a Negoiu-val.
      Nem nehéz innen egy nem túlságosan meredek vályúban a nagy, sziklás Negoiukessel-be [Negoj-völgyi Köves-katlan] (Órommánia), lemenni (350 szintveszteség) és a Negoiu másik oldalán egy meredek törmeléklejtőn felmenni. Ez volt a hivatalos Negoiu útvonal 60-70 éven keresztül. Manapság azonban egy "kőimádó" turista csak szórakozásból sem hagyja ki a hegység egy-egy hírhedt hágóját, ha azt leküzdheti. Az út nem különösebben nehéz [Szeréte-él]. Eleinte a gerinctaraj D-i oldalán vezet, de ezt később egy szirt zárja el és nehezíti az előre jutást. Nagy sziklatömbök, szabálytalan, fantasztikus alakú szirtek, sziklatűk övezik a keskeny tarajt. A lépéseket jól meg kell fontolni. Közben pillantást vethetünk a nyereg hihetetlenül meredek É-i oldalára, ahol mint egy aknában az áthajló falakat látjuk, de az aljat nem. Így haladunk a nyereg legmélyebb pontjára [Szeréte-csorba] (2176 m, U=2180); a Şerbota-Gipfel-ről [Serbota-csúcs] 1 óra, közben a kőmentes Săratakessel [Szeréte-katlan] legfelső részén egy kitett falat hagyunk magunk mögött.
      Egy vad sziklafogas púp leküzdése után (a nyereg közepén van) a nehézségek megszűnnek. A taraj masszívabb, a szirtek kisebb akadályt jelentenek, és elérkezünk a meredek Reißenberger-Spitze-re [Reissenberger-csúcs, mai román neve Vârful Sărăţii]] (2365 m; tovább K-re a nyereg U=2355). A nehézségek a továbbiakban megszűnnek. K-re mélyen alattunk van a Sărataer Kessel* [Keleti-Szeréte-katlan] látható turistaösvénnyel.
      Itt látjuk a Kleopatra-Nadel-t [Kleopátra-tű], felette a főgerincen a Michaelis-Ruhe-t [Michaelis-pihenő vagy Michaelis-csorba]: ez annak a jele, hogy hamarosan az első Negoiu-n leszünk. És valóban, az ösvény a D-i lejtőn a kleinen Negoiu-n [Kis-Negoj]


* A katlant gyakran Sărataer Strunga Dracului-nak [Keleti-Szeréte-katlan] is hívják; a régi irodalomban magát a K-re lévő Bergerscharte-t [Berger-csorba] is így nevezték.



I-27. oldal

(2489, a Scoreer-Alpe [Negoj-gerinc] legmagasabb pontjára, hajdan hibásan: a Piciorul Negoiului), a Negoiuspitze [Negoj] Ny-i tövéhez, a hegyek hercegéhez vezet, 2536 m (a régi határtérkép magassági adata), a hohen Negoiu-ra, U=2534, régebben 2544 m, 217f határpont). Figyeljük meg, hogy délután a kilátás feledhetetlenül szebb, mint délelőtt. A Balkánt vagy a Dunát azonban innen sem látjuk (lásd a fényképeimet: "Évszak", 1911., 397. o., és a Turistaság és Alpinizmusban, 1915., 3. o.)


Negoj északkeletről

Negoj északkeletről
(a kép hiányzik)


      A Negoiukessel-ben [Bárányka-katlan] (DNy-ra a csúcstól) egy kis tavat és 2-3 tócsát találunk: ez a Negoiusee [Negoj-tó] (1963 m). A régebbi irodalomban gyakran említik, régebben jóval jelentősebb volt. (Ez a Negoiu-völgy három fő katlanja közül a középső, de Martonne 269. o.) A K-i Negoiukessel [Berbécs-katlan] a Călţun-Gipfel-től [Kalcun-csúcs] Ny-ra fekszik, azaz a Negoiu-tól D-re). A tótól a törmelékmezőn egyenesen is felmehetünk a Negoiu-ra.
      Sokkal szebb, de a pillanatnyi helyünkről félig takarva van a Călţun-See [Kalcun-tó], 2147 m, ezt nevezték régebben hibásan Negoiu-See-nek. Fronius a "Iezere Birsovi"-ban (Verh. u. Mittlg. 1856., 129. o.)



I-28. oldal

magyarázatot adott a Gârbovei [?] lepusztulására. Itt állítólag több éven keresztül egy púpos băciţă (pásztornő) juhokat legeltetett (Gârbova = púpos).
      Az első erdélyi, aki a Negoiu-t É-ról megmászta, M. Ackner lelkész volt 1837-ben. Sajnos nem tudjuk, melyik útvonalon. A legmagasabb oromra is feljutott, erről a tudományos világ mindeddig nem is tudott.
      A másodiknak Ludwig Reißenberger jutott a csúcsra 1841. szept. 3-án. A Scoreer-Alpe [Negoj-gerinc] (Piciorul Negoiului) taraján keresztül jutott fel amelyet Muntele Sărăţii-nak neveznek, ahonnan fáradságosan küzdötte fel magát a csúcsra. Mivel ez nehéz útvonalnak bizonyult, másodszor a hegyek királyát DNy-ról látogatta meg. A Poiana Neamţului-on [Német-tisztás] át a Stâna Puhá-hoz [Puha-esztena] ment, ahol éjszakázott. Majd a Puhagrat-on [Puha-gerinc] felment az országhatárra, ezután mélyen a D-i oldalon megkerülte a Moscav- és a Şerbota-Gipfel-t [Serbota-csúcs] a Negoiusee-ig [Negoj-tó]. Innen a K-i lejtő 560 m hosszú törmelékmezején felment a Negoiugipfel-re.
      Más alkalommal a felső Şerbota-Stână-nál [felső Serbota esztena] éjszakázott, a határon a Şerbota-Kessel-nél [Nagy-Serbota-katlan] kelt át, majd D-re harántolva lement a Negoiusee-hez és fel a csúcsra.
      Lehetséges, hogy a Negoiu-ra, a D-i oldal felől már 1750-ben feljutott Jacob Zultner utász-hadnagy. Az akkori Luchsenstein féle határtérkép méréseinek munkatársa volt, egyben a határkörzet legjobb ismerője is.
      Érdekes, hogy nálunk a Negoiu név 1842-ben először a völgyet jelentette (lásd Erdély 1908., 65. o.), előtte a csúcsot Peatra lui Tunsu-nak nevezték. Csak 1842-től tudjuk, hogy a Negoiu Erdély legmagasabb pontja (lásd a rajzomat az Erdélyben 1908-ban és a Negoiu történetét).
      Az U-terven (térképen) 1900-ból (1:2880 lépésmérték) az új magassági adatok szerint a határgerinc konfigurációját a Negoiu Ny-i részén térkép korszerűsítés formájában tették nyilvánossá.
1. A Sărătaer Sattel [Szeréte-nyereg] legmélyebb pontjától, U=2180, (Şerbotától K-re) K felé a következő határjelek találhatók:
2. U=2213, a nyereg középső szirtje (der Mittelfels des Sattels),
3. egy közeli nyereg 2196 m,
4. egy nagyon gyengén álló tarajrész K-re U=2222-es adattal, majd a
5. meredek gerinc, egybefüggő vonal egészen a
6. U=2303 kóta = egy előcsúcs. É-ról ide érkezik a községi tulajdon határvonala Ny-ról Felsőporumbák (Oberporumbach, Porumbacu de Sus) és K-ről Szeréte (Sărata) községek között (ez azonban az 1:25000 lépésmértékű térképen nem itt, hanem a Şerbotagrat-on [Serbota-gerinc] fut!),



I-29. oldal

és egyben ide érkezik szerpentinekben egy csapás (de nem a turistaösvény!) É-ról: így a U. terv (térkép).
7. A határgerinc nem meredeken egy másik előcsúcsra vezet U=2343, majd hamarosan a
8. Reißenberger-Gipfel-re, U=2364 [Reissenberger-csúcs].
9. Következik a turistaösvények kereszteződése a Michaelis-Ruhe-n, majd egy [Michaelis-csorba v. Michaelis-pihenő, mai román neve Şaua Cleopatra],
10. kis csúcs U=2355, K-re az utolsó rövid nyeregtől és turistaúttól.
11. Éles, egyenes felmenetel a gerincen a
12. Lotz-Spitze [Lotz-csúcs – ezt a csúcsot egyetlen kalauz sem említi, de létezik] U=2438, amely ÉNy-ra egy széles, rövid sziklagerincet bocsájt ki. (A gerincen lévő tornyokat a Negoiu-menedékházból mint "Negoiuspitze"-t látjuk és a képeslapon is mint "Negoiugipfel" szerepelnek). Mindeddig a határ vonala K felé húzódik. Itt egy éles fordulattal DK-re fordul és ebben az irányban halad a Negoiu-ig.
13. A gerinc ezután vad és fogazott, magasra emelkedik egészen a kleine Negoiu-ig [Kis-Negoj-csúcs] U=2485, a Scoreer-Alpe [Negoj-gerinc] legmagasabb pontjáig (a D-i oldala járható).
14. Egy csorba következik –községhatár Szeréte (Sărata) és Skorei (Scorei, Standorf) községek között – a Ny-i sziklafalban!
15. Az U=2489-es magassági szintnél a gerinc az tulajdonképpeni Negoiuspitze tövébe ér és a jelzett ösvényen Ny-ról feljutunk a főoromra U=2534, ahol három lapos domborulat található. A középsőn van a magassági jel. Az É-i domborulatból Ny-ra egy lapos, rövid oldalgerinc ágazik ki. ÉNy-ra van a Negoiu hegyes orma, ha a gerinc hossztengelye mentén figyeljük meg. Legszebb formája Felek felől van. De az ottani vasútvonal felől még nem fényképezték le.
      A Scoreer Alpe [Negoj-gerinc] K-i oldalán lévő oldalkatlanok É-D irányban sorakoznak:
a) Burian mic katlana, 2222 és 2309 m között [Kis-Burján-katlan];
b) nördlicher großer Buriankessel és [Északi-Nagy-Burján-katlan];
c) südlicher großer Buriankessel, [Déli-Nagy-Burján-katlan] ezek a große Burian-Gipfel [Nagy-Burján-csúcs] (2352 m) mindkét oldalán terülnek el;
d) Podeiukessel [Palló-katlan] 2374 és 2405 m között;
e) Scoreer Bergerkessel (=nördl. Strunga Dracului, 2308 m körül) [maga a csorba a Berger-csorba, mai román neve Strunga Ciobanului; nem tudjuk, hogy a Berger-katlannak melyiket nevezi Szalay, esetleg a Keleti-Szeréte-katlannak a Berger-csorba felé kinyúló keskeny mellékágát?];
f) a valódi (D-i) Strunga Dracului, [Ördög-csorba] a Teufelshürde der Touristen, große Laitakessel [a Lajta-völgy fejében a legfelső, DK-i katlan: Lajta-katlan] ez alatt DK-re van 2534 m-en.



I-30. oldal

      A gleccserképzés ezen hatalmas oldalgerincek Ny-i oldala mentén nem volt annyira intenzív, ezért az első kifejezett katlan a harmadik sorban kezdődik (É-ra 2374 m), ez a Căldarea Steghilor [?].
g) Ezután következik a Sărataer Strunga Dracului [szeréti Ördög-csorba] avagy a Sărataer Bergerkessel [szeréti Berger-katlan] (=az É-i vagy Ny-i Touristenkessel-ként is ismert), (lásd a felvételemet az Évszakokban, 1911., 397. o.).
      Említsük még meg az uszályalakú völgyteknőben, pontosan a keskeny gerinc alatti kis tavat (Lăcuţ), (lásd a közeli 21? magassági pontot), amely a nyár közepéig sem szárad ki. Ilyent hegységünkben többször is láttam a gerincen (É-ra a Lăcuţ am Butean [Hordós-tó], Sattel Răcoarele am Drăgus [drágosi Szulák-nyereg]; felső Caţavei [Kacavé]), ezeket azonban nem számíthatjuk gleccsermaradványoknak. Itt több gerinctó található (Zănoaga [Katlanos-gerinc] stb.).
      A Negoiu-tól a Negoiu-tömb Ny-i részén lévő érdekes Sărataer Schlucht [Szeréte-völgy v. Szeréte-szurdok] leírásával búcsúzunk. A fenyveshatár felett két ága van, a K-i a Bergerscharte-ba [Berger-nyereg] vezet (=a Lajta-völgy határa), a D-i ág pedig a régi országhatárra, a Reissenberger- és Şerbota-Gipfel [Serbota-csúcs] közé. A K-i ágban van a Negoiu-ra vezető turista út – lepusztult és kisebb, jó látható teraszokon vezet. A D-i ág a Fogarasi-havasok kevésbé ismert sziklafolyosója, amely azonban szép teraszok, sziklafalak alá vezet, ezért röviden leírjuk.
      A Sărataer Schlucht [Szeréte-völgy v. Szeréte-szurdok] első nagy terasza az esztenától D-re terül el, a kőkunyhónál a 1652-es magassági ponton. Egy masszív meredek lépcső ezután a második, kisebb teraszra vezet, a Gemsstein-hoz [Zerge-kő], a turista utak elágazásához, ahol 1730 m magasságban ágazik el a Drachensteig [Sárkány út]. Itt fut össze a K-i és D-i Sărata-ág [Szeréte-ág]. A terasz határa egy szép, sötét, majdnem függőleges 100 m magas sziklafal (1755 és 1850 m között), amelyen keresztül a felső teraszra egy vízesés zuhan le.
      A fal felett van a harmadik, nagy katlan és terasz, 1850 m magasan. Itt egy nagy forrás található, egy leszakadó sziklapiramis, a "Ciobanmütze" (Căciulă) [Kucsma]. D-re van a hegység legszebb, teljesen sima, fekete, 115 m magas katlanfala (1925 és 2040 m között). Nagy benyomást kelt, hogy erről a falról



I-31. oldal

vízesésben zuhan le egy bővizű patak, amely rögtön elvész a sziklák között és azok alatt folyik tovább. A negyedik, a legmagasabb katlan, a legkisebb. A lehulló kövek lassan feltöltik.
      Dr. Lucerna a Sărataer Schlucht-ban [Szeréte-völgy v. Szeréte-szurdok] 1350 m-en egy morénát és 1200 m-en egy gleccsercsiszolt helyet talált. A vonatkozó gleccser kb. 1100 m-en ért véget, tehát nem egyesült a Şerbota-Gletscher-rel [Szeréte-gleccserrel].
      A Negoiu-ról jól belátjuk a hegység D-i, óromániai oldalát, a fogazott É-i oldalt azonban nem olyan jól. A hegyek királya így is feledhetetlen élményt nyújt.

      Megjegyzés: a) A felsőporumbáki határ K-i oldala a Reißenberger-Spitze [Reissenberger-csúcs] közelében húzódik. A Score [?] a Scoreer Alpe [Negoj-gerinc] K-i oldalától a Laitabach-ig [Lajta-patak] ér el (Călţun-See) [Kalcun-tó].
b) A turisták Fogarasból, a városból, a Negoiu-t nem láthatják, mivel ez egy lapos kúpként a Netedu-tól [Sima-csúcs] jobbra látható.

      Időbeosztás: Ciortea-ról [Csortea] a Puhahaupt-ig [Puha-csúcs] (Sattel Scărişoara) [Lajtorja-nyereg] ? ó. 20 p. Innen a Şerbota-Gipfel-ig [Serbota-csúcs] 1 ó. 30 p. A Sărataer Sattel-ig [Szeréte-nyereg] 1 óra. Innen a Negoiu-ra 1 óra 45 perc.



II-4. A Negoiu-ról [Negoj] a Bâleasee-ig [Bilea-tó] (9-10 óra)

A Negoiu-ról a Călţunsee-hez [ Kalcun-tó] két út vezet:
a) a jelzett ösvény – Nagyszebenben csak ezt ismerik – a sziklás gerincen vezet, DK-re a középső szikláktól (U=2485 ?=2469) és csak 280 m-re légvonalban távolodik el a Negoiu-tól egy csorbába (U=2448)*, amelyből egy nagyon meredek kéményen (=Touristenkamin) [Turisták kéménye], de veszély nélkül a lajtavölgyi Strunga-Dracului-Kessel-be [Ördög-csorbai-katlan] le tud menni.
      Ezen vályúban egy olvadt hóból alkotott tócsát is találunk, de a terasz valódi kiépítése a lepusztulás miatt következett be. Lassan harántolunk K-re a törmelék- és hómezőkön a Portiţa-ra (2229 m) [ez valószínűleg a Negoj-nyereg v. Kalcun-nyereg lesz, csupán a magassága nem egyezik, a mai szerzőknél 2180 m],


* Az itt megadott hibás nyeregmagasság 2493 m a térképeken jelenik meg. A helyes magassági adat U=2438.2 az 1900-as új térképen jelent meg. 1934-ben Prof. Dr. Rădulescu a Negoiuspitze-ról [Negoj-csúcs] a Călţunspitze-ra [Kalcun-csúcs] utat jelezett (fehér-kék-fehér jelzéssel), amelyről egy "kényelmes" leágazás (fehér-piros-fehér) vezet az említett útra a Călţunsee-hez [Kalcun-tó]. Én azonban úgy vélem, hogy ez az elágazás azonos az általam (b)-nek említett úttal.



I-32. oldal

az ún. "szétdarabolt gerincélen" (=der Kamm des Laita-Sattels) [Csipkés-gerinc] és ezen sziklatornyokon (a térképen nincsenek feltüntetve!) a ház nagyságú sziklatömbök között lévő vadregényes Călţun-See-hez [Kalcun-tó] (2147 m). Ez az út azért keletkezett, mert az összes paraszt származású hegyivezető, amely az 1880-as években nagyszebeni turistákat vezetett K-ről a Negoiu-ra, nem ismerte a helyes útvonalat, és zavarodottságában az említett kéményen keresztül választotta az utat. Később jelzésekkel is ellátták, és ez lett a hivatalos turistaösvény. Ezrek mentek végig rajta, és a könnyebb, természetes útvonalról fogalmuk sem volt.
      b) Az én útvonalam, amelyet az egyesületi hegyivezetők nem is ismernek a Negoiu-ról hamarosan meredeken jobbra elhagyja a gerincet Ny-i irányban a sziklák közepén egy lejjebb lévő hómező felé, megkerüli a hómezőt és egy ismert csúcsot (2469 m, Vârful Dracului, mesterséges név) [Ördög-csorbai-csúcs], visszavezet a gerinc közelébe, ahol egy könnyű, rövid kéményben felmászunk a gerincélre (ezt a helyet Strungának kellene nevezni), és D-ről a K-i lejtő középső sziklái tövében vezet, a jól járható, füves-sziklás felső részébe a Strunga-Dracului-Kessel-be [Ördög-csorbai-katlan] le a Portiţa-hoz [Negoj- v. Kalcun-nyereg].
      Még kényelmesebb, a Negoiu-Gipfelről [Negoj-csúcs] levezető úton az utolsó meredek (jelzett) útszakasz előtt elhagyja az ismert útvonalat, amely az É-i hegyoldalról ide vezetett bennünket, elindulva DK felé (nem jelzett!), a Negoiu-csúcsot egy kicsit mélyebben Ny-ról kerüljük meg és minden nehézség nélkül a középső sziklák tövéhez jutunk és ezeket megkerüljük. Itt csatlakozunk az eredeti útvonalhoz. Az útvonalat mindenkinek ajánljuk, aki a Negoiu-t a Bâlea körzetből, de akár K-ről is meglátogatja. A mai Strunga-Dracului-Kamin [Turisták kéménye v. Turista-horony] a közeljövőben a lehulló sziklák miatt le lesz zárva, akkor majd az én útvonalam lesz a "hivatalos".
      A tó partján a Călţungipfel [Kalcun-csúcs] vad É-i fala alatt vagyunk (2528 m, valószínűleg egy kicsit alacsonyabb), amelyből a Fogarasi-havasok legfontosabb vízválasztója ágazik el és egészen a Sălătruc-ig ér el. Ez választja el az Olt-csoporthoz tartozó Topologot a D-i Paltina-pataktól [Iharos-patak], amely hamarosan Argheşba [Argyas] torkoll és ezzel együtt majd a Dunába.
      Ez a Podeanu-Alpe [Podeanu-hegység] az Olt és a Duna között terül el, vízválasztót alkot, amely jelentősebb mint a főgerinc szakasza Negoiu-tól [Negoj] a Surul-ig [Szuru-csúcs].



II-1. oldal

A Călţun [Kalcun] É-ról nézve kétrészes, magas, egy kicsit széles bástyának néz ki. A fő (Călţunhorn [Kalcun-fő]) amely az É-i, felül lekerekített rész, egyenesen a tóhoz szakad le. A D-i, kicsit lekerekített hát (Călţunplatte [Kalcun-lapos]) a D-i oromról egy hosszú, meredek K-i ágban esik le a mélyben lévő tóhoz. Az említett hát K-ről és távolból rövidnek tűnik (ilyen a Vrf. Urlei-ról, a Vânătoarea-ról [Vadász-csúcs] a Fântâna Viştei-ről [Vist-forrási-csúcs]) Colţul Viştei-ről [Nagy-Vist-csúcs] a Blaufels am Gârdoman-ról) Kék-szirt], és maga a Călţun pedig erős, D felé (=balra) húzódó, feljebb karcsú, kétormú csúcsnak látszik. [Ezt a csúcsot csak a legújabb, Ică Giurgiu internetes kalauza írja le kétormúnak. A főcsúcs, amiről Szalay mint Călţun-ról ír, az a Lészped-csúcs 2517 m, ettől Ny-ra kb. 400 m-re emelkedik a mellékcsúcs, a Kalcun-csúcs 2505 m. A "Călţunplatte" alatt Szalay valószínűleg a Lészped-csúcs D-i hegylábán a nagyon mutatós kőlapokat érti. Kiesik a turistaforgalomból és ezért minden eddigi leírása pontatlan.]
      Mind a négy oldalról megmászható, D-ről nagyon könnyen, jó mászóknak egyenesen a tótól, kötél használata nélkül.
      A Călţunhorn-nak [Kalcun-fő] a Lajta-völgyből, a Mierea-tól [Mézes-csúcs] stb. egy elefántfej alakja van, homlokával a Negoiu felé. Látni véljük az állat hátsó részét (a tábla), sőt a szemét és az ormányát is.
      Kiemelendő, hogy a Călţungipfel [Kalcun-csúcs] az azonos nevű tóval nem a régi térképeken kijelölt határgerinccel kapcsolatosak, mivel ez soha nem is létezett! A bécsi Katonai Térképészeti Intézet nem akarta a terepen lévő jeleket ajánlásaim ellenére sem kijavítani és az újabb turistatérképen csak azt a határvonalat korrigálta, amelynek vonala a lejjebbi, sziklás főgerincet szemlélteti.
      E vidék neve Laita-Sattel [Lajta-nyereg], legmélyebb ponja U=2156 m. Innen tovább Ny-ra van a Portiţă U=2229, (Negoj- v. Kalcun-nyereg, 2180 m) ahol a turistaút a gerincet keresztezi (községhatár). Ezt a csorbát K-ről egy festői sziklamagaslatról (U=2240) is megnézhetjük. A tó legszebb fényképeit innen készítették, a tó balra a szép csúcsok alatt fekszik. (A fényképezési pont Ny-ra és egy kicsit feljebb van).
      A főgerinc a Negoiu-tól [Negoj] a Mittelfelsgipfel-ig [Ördög-csorbai-csúcs], 2476 m, D-re tart, ezután azonban DK-re. A Mittelfels lába és az egész környék legmélyebb pontja 2342 m-en található. Ezt követi egy hosszabb, alacsonyabb, ívelt nyeregútvonal (U=2359), a Călţun-Sattel [ez minden bizonnyal a Dáma-csorba], amely elválasztja a Negoiu környékét a Călţun környékétől, és amely egyenlő távolságra van a Negoiu-tól és a Călţun-tól. Ezen középútvonal D-i vége egy hegyes, kis nyereg (U=2348.9), amelyről a gerincen meredeken egy csúcsra (inkább egy széles vállra) mehetünk fel, U=2418, 217e határpont. Rögtön e hely után a régi határ egy sarokhoz ér, U=2418 (éles kanyar), ahonnan



II-2. oldal

egy nagyon alacsony gerinc vezet ÉK-re, a tó közelében a Portiţă-ra (2229 m); ([Negoj- v. Kalcun-nyereg], 2180 m.)
      Az a sarokpont 2408, ahol a Călţun-Gipfel-re [Kalcun-csúcs] vezető magas, vad és rövid gerinc elágazik. A Călţun-Hauptgipfel (=a kőlap DK-i orma) a 2408 m-es magaslati ponttól mintegy 330 m-re DK-re fekszik.
      Amikor ÉK-ről figyeljük meg a Negoiu és a Călţun közötti széles nyerget, annak mély közepéről balra (=DK-re) e középső pont és a Călţun-Massiv [Kalcun-tömb] között két magasabb csúcsot látunk. A D-i 2440 m magas és teljesen Óromániában van. Ez a Călţun-Horn [Kalcun-fő] egy előcsúcsa (egy éles váll), annak tövében egy kis foggal.
      Az É-i orom, 2418 m, a Călţun-Grenzkuppe [Kalcun-határkúp], mivel ez a csoport a D-i oldalon a szaggatott gerinchez (a Laiţel [Lajta-csúcs] és a Călţun [Kalcun] közötti régi határgerinc) ütközik, mintegy 10 m-rel lejjebb. A szaggatott gerinc a Călţun-See-től [Kalcun-tó] 2418 m-ig egy törpegerinc, amely a környezetéből csak 10-40 m-re emelkedik ki.
      A Negoiugipfel-ből [Negoj-csúcs] K-re egy éles, szirtes gerinc indul (az alsó részén átharántolható), amely a legfelső Lajtakessel [Lajta-katlan] É-i falát tárja szemünk elé. A széles Negoiugipfel [Negoj-csúcs és a Mittelfels [Ördög-csorbai-csúcs] közötti hágót (gerinccsorbát) én Kaminsattel-nek ([Ördög-csorba] nevezem, mivel itt kezdődik a Touristenkamin [Turista-kémény] a tulajdonképpeni Negoj-csúcsok tövében. A Kaminsattel-től röviden ÉNy felé, de a főoromtól (2534 m) meglehetősen távol kezdődik az említett Klippengrat (szirtes gerinc).
      Óromániában a Călţun-Gipfel-től [Kalcun-csúcs] D-re lévő helyet Muntele Călţunului-nak [?] nevezik, innen a Călţun [Kalcun] D-i főgerincéből DK-re egy nagy oldalgerinc ágazik ki, a Lespezi Kőlap-gerinc], amelyből D-re egy azonos nevű szakadék keletkezik. E felső részen de Martonne (265. o., a térképén szintén 263. o.) két katlant különböztet meg, egy É-it és egy D-it (lápos tócsákkal). Ezáltal csúcsaink elnevezése: Călţun vagy Lespezile világossá válik.
      A Călţun-See [Kalcun-tó] a Bâlea-Sattel-ig [Bilea-nyereg] Kiskercpatak (Oprea-Cârţişoara, Kleinkerz, Wallachisch Kerz) község legelői terülnek el.
      A Călţun-See [Kalcun-tó] felett a kilátást ÉK felé az érdekes, de rövid Laiţel-Grat [Kis-Lajta-gerinc] zárja el. E gerinc képezi a Laiţel-Kessel [Kis-Lajta-katlan] Ny-i falát, amelyből Stâna Laita [Lajta esztena] felé egy nagy kuloár, azaz egy mély szakadék vezet le az első Laiţel-Terasse-n [Lajta-terasz] keresztül, és amely a középső Lăiţel-Kessel [Kis-Lajta-katlan] É-i részén végződik. Az átjáró felett emelkedik Piscul Laiţel [Kis-Lajta-gerinc] legalacsonyabb, szép és feltűnő utolsó csúcsa, amelyről ezen irányban egy háromszög alakú, sziklás É-i fal szakad le, és amelynek ÉNy-i töve a Valea Laiţii-ba [Lajta-völgy] esik le. Ez a



II-3. oldal

hegyláb képezi a legalsó, azaz a Pisc első negyedrészét. Tovább, az említett utolsó csúcstól ágazik ki a Piscul Laiţel [Kis-Lajta-gerinc] járható, nagyon keskeny második része, a sima, Ny-i, füves gerincösvény, egészen a mélyen leszakadó W.-Wasserrinne-hez [vízvályúhoz]. Itt kezdődik a gerinc harmadik, nehezen járható, meredek, sziklás része. A valamivel rövidebb, legfelső, negyedik gerincrész a főoromra vezet. A Piscul Laiţel [Kis-Lajta-gerinc] Ny-i lejtőjének D-i része meredek, sziklás és nem járható. Csaknem hasonló a fal töve, azaz a gerincrész legalsó része.
      A geológiailag érdekes Laiţel-Schlucht-ban [Kis-Lajta-völgy] három katlan van: a legalsó a törpefenyveses Latschenkessel [Törpefenyves-katlan], amely egyben a Fogarasi-havasok leglejjebb fekvő katlana, mivel egészen a felső erdőhatár alá terjed. Az alsó és középső, a kis Laiţel-Kessel [Lajta-katlan] közötti határ a völgylépcső magasságában vezet, egy nagy kerek bucka közepén keresztül.
      A középső katlan torkolata a Laitabach [Lajta-patak] összeszűkülő, középső fekvésű, szembe lévő katlanában található. A legfelső, szűk, úgynevezett "Langen Laiţel-Kessel" [Hosszú-Lajta-katlan] egy alacsony, nem meredek sziklalépcső vezet. E katlan alacsony, keskeny, könnyen bejárható D-i fala a Laiţel-Kammsattel-be [Kis-Lajta-nyereg] emelkedik.
      A középső és hosszú katlan K-i peremét a Laita-Dach [Lajta-tető] Ny-i lejtője képezi. A Ny-i lejtő két felső, oldalsó katlana a hosszú Laita-Kessel-be [Lajta-katlan] torkollnak.
      A Călţun-Seetől [Kalcun-tó] DK-re, mélyebben Paltinatal-ba [Iharos-völgy] (itt van de Martonne szerint, 265. o. a Paltinatal negyedik oldalsó katlana), esik le a Laiţel és a Laitagipfel [Lajta-csúcs] nehezen bejárható D-i része. Az útvonal újra a könnyebb, a Lajta-csúcs K-i tövében vezet, a Doamna-Sattel [Dáma-nyereg], 2294 m szécsein [szécs=erdei tisztás, havasi tisztás].
      A turistaösvény sokáig mintegy 80-100 m-es távolságra vezetett a főgerinctől (mellékesen mondva rossz út) egészen a Doamna-Sattel-ig [Dáma-nyereg]. Ma a jelzett útvonal feljebb vezet, majdnem a gerincen a háromszög alakú Laiţel-Spitze-re, [Kis-Lajta-csúcs, 2390 m] 2403 m (U=2392, 207d határpont, lásd a felvételemet a "Die Saison"-ban, 1911., 399. o.), ahonnan délután a Călţun- és Negoiu-környék panorámáját csodálhatjuk. Kevés hasonló ennyire borús tájkép akad hegyeinkben. (Óromániában ezt a csúcsot állítólag Paltinának hívják!)
      Ezután a gerinc a Laiţel-Sattel-be [Kis-Lajta-nyereg] (U=2228) vezet, amely alatt van a Laiţel-Kessel [Kis-Lajta-katlan] a katlant határoló É-i fal bejárható. Erre vezet egy juhcsapás D-re.



II-4. oldal

Ezután egy előcsúcs következik (U. 2306 és egy hágó, U. 2284). Innen az egész Laitabach-ot [Lajta-patak] É felől megkerülhetjük. A Piscul Doamnei-t [Dáma-gerinc] mintegy 2200 m magasságban harántoljuk át (lásd később).
      A következő főcsúcsot, a Dach des Vârful Laiţii [Lajta-csúcs,, 2397 m] 2405 m (U=2395, 217b határpont) magasan a D-i oldalon kerüljük meg.
      Továbbá egy teljesen hamis Albie-t látunk. A régi térképen Vârfu Missi-t olvasunk, ez Mortes Mieri hibás méréséből ered (lásd Mieri, Berh. der Siebenb. Ver. vor Naturwissen, 1909., 197. o.). A Vrf. Doamnei is erről lett elnevezve (lásd SKV évkönyve, 1891., 8. o.).
      Ennek Ny-i része D-re egy kicsit nehezen járható sziklás terepet alkot, K-re azonban újra hegyi rétet, szécset találunk.
      A Laitadach [Lajta-tető] két részből áll. A Ny-i rész 344 m hosszú (2380-tól 2395 m-ig) és teljes hosszában a régi határon fekszik. A tető Ny-i végét (U=2380) a 217c határpont jelöli.
      Megemlítem, hogy a Lajta É-i oldalgerince (Piscul Laiţii vagy Piscul Doamnei, [Lajta-gerinc, ennek felső részét, a Meszes-nyereg és a Lajta-csúcs közöttit, egyes kalauzok Dáma-gerincnek nevezik], lásd a felvételemet a "Die Saison"-ban, 1911.,399.o. és a Turistaság és Alpinizmusban, 1915.,58A o.) nem nagyjából a tető közepén ágazik ki a régi határgerincből, hanem sokkal keletebbre, kb. a 2395-ös kótánál. Az egész Lajta-tető É-ra nyitott A betűre hasonlít. Az A betű tetején van a 2395-ös kóta. Az A betű jobb, azaz K-i, lába sokkal rövidebb, csak mintegy 100 m hosszú. Ny-ról csak a tető Ny-i felét látjuk, K-ről hasonlóan csak a rövidebb K-i felét. A tető mindkét felét a Netedu-csúcsról láthatjuk.
      A magas Piscul Laiţii É-D irányban így osztódik:
   1. Curmătura văroasă = 2039-es kóta; [Meszes-nyereg, 2030 m]
   2. 2156-os kóta = Purcar-Gipfel. (???)
   3. Egy hágó majd D-re egy kis szénakazalszerű csúcs és újra egy kis bemélyedés.
   4. Füves, nem meredek felmenetel egy füves előcsúcsra (vállra) kb. 2225 m magas.
   5. Viszonylag meredek felmenetel az utolsó, füves, kis előcsúcsra (vállra), ahol a gerinc sziklás régiója kezdődik, kb. 2305 m magasságban. Itt a gerincből kiválik egy ÉNy-ra vezető oldalgerinc, amely feljebb a Piscul Laiţii-val a nagy felső Purcar-Kessel-t [Kondás-katlan] zárja körül. Lejjebb ez az oldalgerinc újra szétágazik és Ny-K irányú, egymás mellett fekvő két Purcar-Kessel-t alkot. A gerinc Ny-i ága egyben vízválasztó a Purcar- és a Laiţel-Kesselsystem [Kondás-és Lajta-katlanrendszer] között.



II-5. oldal

   6. Meredek sziklás felmenetel a gerincen egy csúcsra (2405 m), fent egy veszélyes hely.
      A Laita-Dach [Lajta-tető] ÉNy-i oldalán három kis oldalsó katlan van (a K-i a legnagyobb; mindhárom a nagy Laiţel-Kessel [Lajta-katlan] oldalkatlanjai), itt hagyjuk el a Laita-Schlucht [Lajta-völgy] vidékét, amelyben de Martonne egy 4 km hosszú gleccsert tételezett fel.
      A gerincbejárást a Laita-Gipfel [Lajta-csúcs] alatt a Paltina-Tal-ban [Iharos-völgy] megszakíthatjuk; lejjebb a törpefenyvesben egy nagy odút találunk egy óriási áthajló szikla alatt. Megfelelő bivakhely, mert közelben víz is található (lásd Petrik).
      A szép füves dombról, mindíg a D-i lejtőn, érjük el a Doamna-Sattel [Dáma-nyereg] legmélyebb pontját (U. 2294). Valamivel keletebbre, az U. 2294 kóta alatt, csatlakozunk a jelzett ösvényre, amely a felső, hatalmas sziklatömbökkel tűzdelt Doamna-Kessel-be [Dáma-katlan] vezet le (ezért a sziklakatlan neve Steinkessel = Căldarea pietroasă) [Köves-katlan]. Itt O. Phleps véleménye szerint hajdan egy nagy tónak kellett lennie. A Seekessel-ben [Tavas-katlan] (azaz az alsó Doamna-Kessel-ben, amelyet lejjebb hagytunk el) egy É-i fekvésű nagyobb tó található (1854 m-es magasságban), ettől még északabbra egy másik tó és egy tócsa. A második tóban (rögtön É-ra a nagy tótól) nád van. (Phleps felvétele 1914., 6. szám).
      A Laita-Gipfel-t [Lajta-csúcs] É-ról megkerülhetjük és elérkezhetünk a Piscul Laiţii-ra [Lajta-gerinc]. A tető K-i felén három sziklafog van. A K-i sziklafogról vezet le a régi országhatár a Doamna-Sattel-be [Dáma-nyereg, 2294 m]. A középső sziklafogról esik le a vízválasztó sziklafal, amely elválasztja a két Doamna-Kessel (a Stein- és Seekessel) vizeit, egy nem meredek teraszos falat képezve köztük. A harmadik sziklafogról, azaz a Laitazacke-ról [Lajta-fog] (=a Piscul Laiţii legmagasabb pontja, U=2395) [Lajta-csúcs, 2397 m] származik a Piscul Doamnei.
      A tavak vízválasztója (Nagyszebenből is látható) és a Piscul Laiţii egészen a 2156-os kótáig, alkotják a D-i, közvetlenül a Doamna-See-nál [Dáma-tó] kezdődő, a Laita-Dach [Lajta-tető] É-i, hatalmas, felül teljesen hegyes, háromszög alakú homlokát, felül a 2395 m magas csúccsal, azaz a középső foggal. Ezen háromszög legfelső pontja (amely közvetlenül balra és a 2395-ös kóta alatt található), egy hatalmas, távolabbra is elterülő, csillogóan világos, teljesen sima palatáblát alkot, amely a Piscul Laiţii-n K-re mintegy 130 m-re mélyen található. Ez a felső Laita-Tafel [Lajta-tábla, mit ért ez alatt Szalay?] Ez a tábla alatt, valamivel északabbra (a Piscul Laiţii K-i lejtőjén) egy másik, teljesen hasonló, alsó tábla található.



II-6. oldal

A Laita-Prisma [?] vízszintes megkerülése e két tábla között vezet egy széles, füves sávon, ahol hajdan egy jó juhcsapás vezetett, amely feljebb a katlan vízválasztójához vezet.
      A első táblától É-ra a Piscul Laiţii [Lajta-csúcs] teljesen füves. Az említett juhcsapás D-ről, a katlan vízválasztójától (kb. 2240 m magasságon) a Piscul Laiţii-ra vezet. Ezután É-ra tart, kb. 100-200 lépést a gerincen (jóval délebbre, mint az 1256-os kóta) egyenesen a K-i hegyoldalra a tóhoz, ahol egy kunyhó (gyakran egy esztena) található.
      A felső Doamna-Kessel [Dáma-katlan] Ny-i fala meredek és sziklás, de fent ez igaz a lejtő K-i oldalára is. Utunk a régi országhatártól a katlan ÉK-i részébe vezet az első és második Paltina-Fuß-on [Iharos-láb]. A "Valea Doamnei" érdekes nevek eredete Dr. G. Lindner szerint, aki a Bâlea körzetben végezte kutatásait, a következő történelmi tényekre vezethető vissza: 180-200 éven keresztül a Cârţişoaraer Gebirg és a "Doamna-Schlucht" tulajdonosa Teleki gróf volt. Egy vadászat alkalmával a birtok úrnőjével, Teleki grófnővel, a mágnástársaság meglátogatta a szakadékot, amely ezután a Valea Doamnei, az úrnő völgye nevét viselte.
      A Căldarea pietroasă [Köves-katlan] K-i falát a Paltina-Gipfel [Iharos-csúcs] ÉNy-i tövétől a Piscul Bâlii [Bilea-gerinc] alkotja, ezen keresztül vezet utunk. A Paltina két É-i lábánál újra egy kis füves katlant találunk: Căldăruşa cea cu iarbă, azaz Graskessel [Füves-katlan] egy kiszáradt tóval.
      Az utolsó lépéseknél a Paltina főgerincén (Piscul Bâlii) [Bilea-gerinc], van egy hágó, 2202 m, [Bilea-nyereg], amelyen keresztül az ösvény könnyen jut át le a szép Bâleasee-hez [Bilea-tó], amelynek K-i partján egy félszigeten az SKV egyik menedékháza található.
      Ezek voltak a Bâleasee-hez [Bilea-tó] vezető régi turista útvonalak. Manapság azonban a Doamna-Sattel-ből [Dáma-nyereg], 2294 m, nem járnak le a Doamna-Schlucht-ba [Dáma-völgy], hanem D-ről harántoznak a Paltinaturm (2371 m) [Iharos-torony] alatt egy juhcsapásra, majd ezután É-i irányban elég magasra mennek fel a Paltinagipfel [Iharos-csúcs] D-i hegyoldalán, majd átharántolják a csúcs É-i lejtőjét és a K-i hegylábon (=Piscul Bâlii) a Curmătura-ban [Bilea-nyereg, 2202 m, találják magukat, végül innen mennek le a tóhoz. Itt, 2403 m magasságban a hegység legnagyobb tavához érkeztünk: 1310 m kerület, 368 m hosszú, 244 m széles, legmélyebb pontja 9,7 m (O. Phleps – kép Phlepsnél és Popescunál, 1912., III. 10. o.).



II-7. oldal

      A tulajdonképpeni gerincút innen a Doamna-Sattel-ből [Dáma-nyereg] egy nagyon érdekes, sötét, egy dómhoz hasonló Paltinaturm (Kleine Paltina, U=2371,9 m, innen K-re egy hágó, U=2350) [Iharos-torony, 2372 m)] tövében vízszintes harántolással D-ről egyenesen a Paltinára 2401 m (U=2397, 217a határpont; a Paltináról lásd soraimat a Berh. u. Mitt. des Siebenb. Ber. f. Naturw., 1909., 197. o.) avagy kényelmesen a torony mögött D-re fekvő Lepisita-Kessel-be [?], előzetesen K-re a nyeregbe a Paltina és a Lepisita Gipfel [Lapos-csúcs v. Macska-csúcs, 2391 m] közé, majd innen fel a Paltinára. (A régi gerincút egyenesen 60-80 m-re D-re a gerinc vízválasztója alatt vezetett a torony K-i tövénél, a Paltinagipfel alatt a Bâlea-Sattel-be [Bilea-nyereg]).
      A Lepisita a Paltinagipfel-nél kezdődő, hatalmas, füves oldalgerinc (a régi térképek hibásan Cerdak-nak nevezik), amelynek lapos, 2388 m magas csúcsa Nagyszebenből (a Paltina és a Paltina-Turm között) is látható (lásd a körképemet). Az említett középső nyereg köti össze a Paltinával és az új román térképen is Pisica-nak, azaz Katzenspitze-nek nevezik! A régi térképeken a Lepisitát néha Muntele Pisicának is írták.
      A nagy D-i kiágazása választja el a Valea Paltina-t (Ny) [Iharos-völgy] a Gemsenschlucht-tól (Valea Capra, avagy parasztjaink szerint Căprăreaţa) [Zerge-völgy] és rögtön a Sălătruc község határától (Ny) a Corbeni községtől (K), a Şuici körzetet (Ny) az Argheş-tól. Közel K felé van a határ Ny-ról Kiskercpatak (Oprea-Cârţişoara, Kleinkerz, Wallachisch Kerz) és K-ről Nagykercpatak (Streza-Cârţişoara, Oberkerz) között.
      A Lepisitánál kezdődő hosszabb, keskenyebb katlan* ér ide DK-ről: Căldăruşa lungă [Hosszú-katlan], a főgerinc alatt, a Bâlea-Sattel [Bilea-nyereg] alatt (2286 m, U=2284 = legmélyebb pont, ettől valamivel K-re a 217-es határpont = 2298).
      Innen ÉNy felé könnyen lemehetünk a Bâleasee-hez [Bilea-tó].
      A Bâleasee-től [Bilea-tó] D-re lévő fal ártalmatlannak néz ki, bár különösen a K-i felén bővelkedik nedves, mohás, csúszós – és ezért nehezen bejárható sziklákkal. Ebben a helyzetben a régi országhatárról a tóhoz az utat a nyereg közepén kell elkezdeni, a legmélyebb ponton. Eleinte kb. 40 m-t egyenesen É felé tartunk, majd élesen ÉNy-ra fordulunk, és az itt kezdődő, majd tovább folytatódó Paltina-Fuß [Iharos-láb] K-i hosszú


* De Martonne (262. o.) a következőket mondja: "Les deux cirques exposés au SE ou ESE" – azaz "Mindkét katlan DK-re avagy DKD-re nyitott". Ez alatt ezeket és a Zerge-tavi-katlanokat érti.]



II-8. oldal

sziklafala alatt haladunk. Mérsékelten lefelé e fal alsó pereme mellett, jól járható úton, a nagy félkör alakú Bâleakessel [Bilea-katlan] Ny-i hegyoldalán.
      Ide alulról is biztosan és könnyen feljuthatunk a régi határvonaltól: az út kulcsa az alulról is jól látható sziklafal.
      Meg kell jegyeznem, hogy a Paltina-Gipfel-nek [Iharos-csúcs] Kercpatakról (Cârţişoara, Kleinkerz) nézve ez a neve van (bár nem általánosan ismert), mivel a Bâleaschlucht-ból [Bilea-katlan] szemlélve a D-i Paltina-Tal [Iharos-völgy] következő csúcsát is látjuk onnan. Óromániában azonban sokkal helyesebben a mi Laitaspitze-nket Paltina-nak nevezik. Ezt ne feledjük, ha Óromániában útbaigazítást kérünk.
      A. Bielz egy hibás olvasás miatt a 2401 m magas csúcsot "Albie"-nak nevezte (Berh. u. Mittg. LIX., 1909., 210. o.), mások azonban az Albie alatt főleg a Laitahaupt-ot. Fuß (utána Simonkai is) a Piscul Laiţii-t következetesen hibásan "Albote"-nak nevezi. Hasonlóan hibás a Lespezile []Kőlap elnevezés a 2401 m magas csúcs esetében.
      Még valamit a Paltina-Tal-ról [Iharos-völgy]! E völgynek három nagy katlana van (a Ny-i katlanban található a Călţunsee, [Kalcun-tó]). A K-i katlan a Laita- [Lajta-csúcs] és a Paltina-Gipfel [Iharos-csúcs] között fekszik, a középső katlan pedig a Laiţel [Kis-Lajta-csúcs] és a Laita [Lajta-csúcs] között (de Martonne, 262. o.). Ezek után következnek a völgylépcsők. Az összes hajdani hosszú firnmező és a Ny-ról jövő Lespezile-Gletscher [Kőlap-gleccser] a K-i Capra-Gletscher-rel [Zerge-gleccser] a második legnagyobb, 8 km hosszú firnfolyást alkotja a hegyeinkben, amely 1300 m-ig folyt le. (A Stâna Capra [Zerge-esztena] alatt egy moréna 1370 m, de Martonne szerint).
      Tény, hogy a Bâlea-körzetbe rendszerint már eléggé fáradtan érkezünk. A gyakorlott hegymászóknak azonban azt a tanácsot adnám, hogy a Bâlea-Sattel-ben [ez a Bilea-csorba a főgerincen, nem pedig a Bilea-nyereg a Bilea-gerincen] egy alapos pihenés után (a test csak akkor piheni ki magát, ha az ember a hátán fekszik!!!) a Gemsengipfel [Vigyázat: ez a Zerge-tavi-csúcs, a Gemsenseegipfel] (2429 m, U=2420.9, 216f határpont - itt fordul az eddig K felé tartó határvonal egy éles szögben É-ra), a csúcsot helytelenül "Capra"-nak is nevezik, kerüljék meg és látogassák meg a Gemsen-See-t, [Zerge-tó], 2241 m, majd onnan továbbra is D felé, a főgerinc mentén, a Văiuga-Gipfel [Vályogos-csúcs], 2443 m és Văiuga-Sattel [Vályogos-nyereg] (U=2390), a Vânătoarea-Gipfel [Vadász-csúcs], 2508 m, (U=2506), ahová délután 4-6 óra között érkezünk (júliusban!), és ahol pompásan megvilágított sziklák és csúcsok panorámája az életben ritka látványt nyújtanak (lásd a felvételemet a "Die Saison"-ban, 1911., 235. o. és a Turisták Lapjában, 1908., 165-167. o.)
      Itt meg kell jegyeznem azt is, hogy hegyvilágunk lényegesen szebb, ahogy ezt az idegenek általánosan látják; az előnytelen helyen lévő éjszakai pihenőhely következtében általában délelőtt érkeznek



II-9. oldal

fel a K-i csúcsainkra (a Vânătoreától az Urleáig), amikor ezek a legelőnytelenebb megvilágításban vannak. Az előnytelen fény a legszebb képet is elrontja.
      A Vânătoareá-tól [Vadász-csúcs] kényelmesen eljutunk a Gemsen- [Zerge-csúcs] és a Văiuga-Gipfel [Vályogos-csúcs] közé és le a Bâleasee-hez [Bilea-tó], ahová este felé érkezünk. (A nagyobb magasságban a nappali fény tovább tart!). Ez a kitérő lesz a gerincvándorlásunk fénypontja.
      Az említett Văiuga-Gipfel [Vályogos-csúcs], 2443 m (U=2442, 216e határpont), a régi irodalomban "Vujuzfi", a térképen hibásan "Căprioara"-ként és Budi-ként is ismert, egy háromszög alakú csúcs, bár felső részén lapos (K felől egy rövid tetőnek tűnik). Kelet felől ritkán látjuk, de Ny felől is gyakran elvész a Vânătoare tömbjében. Ezen és a rövid Văiuga-Nordgrat [Vályogos-csúcs É-i gerince] között fekszik a régi határig terjedő, könnyen bejárható Văiuga-Kessel [Vályogos-katlan] (amelyben egy örökös hómező fekszik). E katlan képét lásd a Turistaság és Alpinizmusban, 1916., 156. o. és a Turisták Lapjában, 1908., 167. o.
      A Văiuga-Gipfel Nordfuß-a [Vályogos-csúcs É-i kiágazása], a Piscul Văiugii Vályogos-gerinc], rövid és bejárható.
      Megemlítendő még, hogy a Buteankamm [Buteanu-gerinc] K-i oldalán (= a Vânătoare É-i kiágazása) négy katlan van, É-D irányban ezek a következők:
   a) Lăcuţiu-Kessel [Kis-tó-katlan], egy tóval 1890 m-en – lásd Phleps felvételét 1914., 10. szám;
   b) alsó Găvanul Porcului [Alsó-Disznó-katlan];
   c) felső Găvanul Porcului (Schweinenkessel [Felső-Disznó-katlan]) mindegyik a 2351 m-es csúcstól É-ra; ezektől D-re:
   d) Coruga avagy ma Căldăruşa [Kis-katlan], K-re a Netedul-Sattel [Sima-nyereg] közelében.

      Időbeosztás:

Negoiu-menedékházból a Negoiu-csúcsra 3 óra 20 perc.
Innen a Căltun-See-het Kalcun-tó] 1 óra 40 perc. A Căltun-See-től Kalcun-tó] a Bâlea-tóhoz [Bilea-tó] 4 - 5 óra.

Megjegyzés: a Bâleabach-tól [Bilea-patak] az Adam-Gipfel-ig [Ádám-csúcs], (az Arpaşel-en [Kis-Árpás-völgy] keresztül) érjük el a Nagykercpatak (Streza-Cârţişoara, Oberkerz) község legelőit.
      A Văiuga-Gipfel-nek [Vályogos-csúcs] (2443 m) az 1:25000 lépésmértékű térképen egy teljesen hibás neve van: "Buda"; viszont a Gemsenspitze (2429 m): Vârful Căprăreţii. Még az utóbbinak sincs semmi értelme, bár a "Vârful la ezerul Căprăreţii" rövidítése akar lenni. De még így is helytelen és kétértelmű. A német "Gemsenspitze" elnevezés végülis a "Gemsenseespitze" rövidítése, amelynek helyes román megfelelője a Vârful Ezerului.
[Gemsenspitze=Vârful Capra=Zerge-csúcs;
Gemsenseespitze=Vârful Iezerul Caprei=Zerge-tavi-csúcs
]



II-10. oldal

A turista műnevekre kizárólag, mint ostoba nevekre kell tekinteni, amelyek az összefüggéseket nem világosítják meg. A román helyben keletkezett (őshonos?) elnevezéseknek erős logikájuk van, mivel a paraszt az elnevezéssel nem a sportot fejezi ki. Minden paraszti elnevezés a juhtartás szükségszerű, praktikus kiegészítője, tehát minden hegyi elnevezésnél fel kell tennünk a kérdést: milyen praktikus igénynek köszönheti ez a név a létrejöttét? Csak néhány névnek van egyéb eredete, pl. egy zergevadász halálos balesete következményeként alkotott Părăul lui Adam [Ádám-patak].



II-5. A Bâlea-See-től [Bilea-tó] – a Tărâţa-ig [Conradt-csúcs] (8 óra 30 perc)

      A felső Bâlea-menedékháztól az út K-re a Seesattel-hez, Curmătura Ezerului, 2115 m, [Zerge-nyereg] (U=2333, ez azonban nem a legmélyebb pont, lásd a felvételemet Phlepsnél, 1914., 11. szám), a Gemsensee mellett, 2241 m, amely egyben az óromániai oldalon lévő legnagyobb tavak egyike és egyben egyik legnagyobb a magasan fekvő tavak között is. Innen vízszintesen harántolunk K-re a Seekessel-ben [Tavas-katlan] a Vânătoare [Vadász-csúcs] D-i oldalgerincére, amely azonos a Capra-Gipfel-lel [Zerge-csúcs] (=Südzacke des Butean a határon = 2494 m), az ún. Gurken-Portiţă-hoz [Uborka-nyereg] (a csúcstól kb. 100 m-rel lejjebb) érkezünk. A Seesattel-tól a kis csorbáig (a kleine Arpaş-on [Kis-Árpás-csúcs]) a turistaösvény állandóan 150-200 m-rel a főgerinc alatt kígyózik.
      Korán csak a Vânătoare-ra [Vadász-csúcs] megyünk, amikor a napot a felhők eltakarják, avagy amikor a napfelkeltét várjuk (nagyon kívánatos!), mivel ez esetben minden oldalra a kilátás teljesen tiszta.
      Ha azonban a Bâlea-Tărâţa [Bilea-tó – Conradt-csúcs] kirándulást K-ről Ny-ra végezzük, akkor az a felbecsülhetetlen előnye van, hogy a Vânătoare-ra [Vadász-csúcs] késő délután érkezünk és hegyeink híres csúcspanorámáját a legkedvezőbb megvilágításában élvezhetjük.
      A Vânătoare teljes egészében Erdélyben van (nem a régi határon). Róla ágazik el a Butean keskeny sziklagerince D-re [Déli-Buteanu-gerinc] a határra, ahol egy vad hágó, egy sziklacsorba, 216d határpont, U=2479,8 található. Csak innen haladunk a határvonalon az óromániai Capra-Gipfel-re [Zerge-csúcs], 2494 m, amely alatt a D-i kiágazáson van a Gurken-Portiţă [Uborka-nyereg] és a jelzett turistaösvény. A Portiţă É felé egy uborka formájú lapos sziklaorr, D-re egy kis csúcs formáját mutatja. A sziklaorr alatt az Gurkensattel-ben [Uborka-nyereg] egy görbe sziklatűt látunk – a Revolver-t. Innen K-ra hirtelen egy vad környezetbe kerülünk. Főleg a felső részen egy hosszú,



II-11. oldal

sziklás és kényelmetlen katlanban találjuk magunkat, amelyből törmelékmező vezet lefelé.
      Ez a katlan (Căldăruşa néven is ismert, de Martonne-nál Fundul Caprei) a nagy Capra-völgyhöz tartozik, és térképeink egy nagy tévedése volt (a Katonai-térképészeti Intézet megígérte nekem a javítást), hogy innen már a Buda-völgy kezdődik.
      Így jutunk el a Portiţă der Arpaşel-Schlucht [>Kis-Árpás-csorba] alá, az ún. Große Scharte [Kis-Árpás-csorba] (2303 m, U=2338, ez hibás adat!), és kár volt, hogy a pompás kilátásról a hegyeink érdekes sziklafelszökésére és az örökös hómezővel rendelkező, alatta lévő Găvan-Kessel-ről [Katlanos-völgy] lemondtunk, csupán a közeli csorba miatt! Erről nagyon meredeken, sziklás peremen Ny-ra haladva egyenesen a Caprára [Zerge-csúcs] és a Vânătoare-ra [Vadász-csúcs] is eljuthatunk (avagy megkerülhetjük ezeket). (Lásd a felvételeimet az Árpás-völgyből és az Árpás-katlanból a "Die Saison"-ban, 1911, 235. o., a Turistaság és Alpinizmusban, 1916. 151A o. valamint a Turisták Lapjában 1908., 165. o.)
      Közben egy pazar kilátás (már a Negoiu-tól!) a Piscul Negru-ról K-re fekvő, óriási óromániai elágazására (fent a kleine Arpaş-nál [Kis-Árpás-csúcs] kezdődik, 2451 m, a Capra-Tal [Zerge-völgy] határfalát képezi), amely a "geológiailag érző" vándorok célja, hat pompás, tipikus kerek katlannal. Ezek is a Capra-Tal rendszeréhez tartoznak. (Lásd a felvételemet a Turistaság és Alpinizmusban, 1916., 157. és 161. o.)
      Megjegyzendő, hogy a Capra-Tal-t [Zerge-völgy parasztjaink Valea Căprăreţii-nek nevezik. Az új 1:100000 lépésmértékű romániai térképen hibásan Vale Caprarefâri-nak tüntették fel.
      A nagy Capra-Schlucht-ban [Zerge-völgy] fent három hatalmas cirkuszkatlan van (Ny-ról K-re: a) Căldăruşa lungă [Hosszú-katlan], b) Căldarea Ezerului [Zerge-tavi-katlan] a Gemsensee-vel [Zerge-tó] és c) Fundul Caprei [Zerge-völgyi-katlan] két katlannal, aminek az erdélyi oldalon egy sziklakatlan és az Arpaşel-Schlucht [Árpás-völgy] felel meg; de Martonne a két utóbbit a 264. oldalon Fundul Caprei-nek nevezi – alattuk tipikus völgylépcsők és az egyik teraszon lápos talaj. De Martonne megjegyzi, hogy a Capra egyik K-i katlanában három tó van (=Compte 3 lacs étagé in: Contribution 1900., 313. o). Teraszok alatt minden Schlucht-ot értett, amelyek a Gemsensee-hez vezetnek.
      A nagytól a kis csorbáig terjed hegységünk legvadabb, legszaggatottabb gerince, az egyedüli, amelyen még nagyobb nehézségek találhatók, mint a Sărataer Sattel-en [Szeréte-csorba]. Csak kimerítő fel- és lemászással



II-12. oldal

lehet leküzdeni a meredek szirtes falak miatt. Bizonyos helyeket csak kötélbiztosítással lehet megmászni. (Lásd J. A. Friedsmann, SKV évkönyve, 1923.) A csorbától K-re egy zergecsapás vezet a Portiţa-ra [?] egy keskeny sziklapárkányon. Itt szakad le ijesztő mélységbe az É-i oldal. Keletre itt magaslik ki az Adam-Gipfel [Ádám-csúcs], (Vârful la Părăul lui Adam, U=2370), amelyről Ádám, egy zergevadász (egy vadorzó) lezuhant és összetörve ott maradt. A lekerekített Ádám-csúcs arról is ismert, hogy tőle Ny-ra, két Hafenohren [Nyuszifülek-re] hasonló sziklaoszlop áll. Ezeket 1912-ben állítólag megmászták (?).
      A turistatérkép 2385-ös kótája a Vârful lui Adam helyzetét* adja meg, valószínűleg az Albota-Haupt-ra [Albota-fő vagy Forrás-csúcs] vonatkozik, az ún. Vârful Fântânei-re, 2374 m, resp. 2385 m (U=2384, a Vârful Arpaş névnek itt nincs értelme!), amely alatt ÉNy-ra a főgerinc É-i homlokán van a Părăul Fântâna [Forrás-patak] és amelytől K-re van a Muchia Alboţii [Albota-gerinc] Ny-i hegyoldalán egy szebb, meredekebb, laposabb oldalkatlan, a Preluca [?]. (A katlan K-i fala a Preluca-Grat der Albota [?] a Vârful Prelucii-vel [?], 2320 m.) [A Vârful Prelucii az Albota hét bástyája közül a legfelső, a legdélibb. Ez a hét bástya alkotja Szalaynál a "Preluca-Grat der Albota" szakaszt.]
      A Vârful Fântâna-tól [Forrás-csúcs] ÉK-re fekszik a nagy, szabálytalan Vârtopel-Kessel** [Kis-horhos-katlan], amelyben fent magasan van a kis Vârtopel-Teich [Kis-horhos-tó], ennek mindmáig október 7-én a legszárazabb évben is volt vize. A katlan a főgerincen lévő 2385 m-es főcsúcstól kb. 70 m-re lévő egyik borda kettéosztja (alsó és felső katlanra).
      Megjegyzés: Pontosan mondva az Albota Haupt-ja egy kettős csúcs. Két része van: a) a tulajdonképpeni Albota-Gipfel=Vârful Fântânei [Albota-fő], 2374 m, amely az Albota-Kamm-hoz [Albota-gerinc] tartozó Preluca-Kamm [?] legmagasabb pontja. Ezt a csúcsot "die liegende Bergsee"-nek [?] is nevezik, mivel különösen Ny-ról nézve egy női fejre emlékeztet. A csúcsot egy 8 m mély csorba választja el a b) Vârtopel-Gipfel=Vârtopel-Turm (2385-ös kóta) [Kis-horhos-csúcs], amely a Vârtopel-Kessel der Albota legmagasabb pontja. A 2385-ös kóta a


* Itt ér véget Kiskercpatak (Oprea-Cârţişoara, Kleinkerz) tulajdona és kezdődik Felsőárpásé (Arpaşu de Sus, Oberarpasch).
** Ezért Vârful Vârtopelului nevű csúcs csak az Albota-Haupt-hoz tartozhat! Lásd felvételeimet a környékről: a) Albota-gerinc a "Die Saison"-ban, 1911., 235. o. és a Turistaság és Alpinizmusban 1916., 164A o.; b) Preluca-Kessel a Turistaság és Alpinizmusban, 1916., 155. o.; c) az Vârtopel-Kessel der Albota a Turistaság és Alpinizmusban, 1916., 158A és 161A o. és a Turisták Lapjában 1908., 168. o.; d) Vârtopel-Bastei a Turistaság és Alpinizmusban, 1916., 163. o.
/Portiţ



II-13. oldal

gerinc egyik hatalmas szirtje, egy torony, amely a 2374-es hegyi tótól K-re fekszik.
      A sziklamászókat jobban érdekli majd a sziklafogakkal díszelgő Arpăşel-Abschluß [Kis-Árpás-gerinc], ezért közöljük a leírását. D-ről két pontra mászhatunk fel. Erről a két gerincpontról aztán jobbra vagy balra indulhatunk. A Großen Scharte-ból [Kis-Árpás-csorba] zergecsapások vezetnek. A magasban zergék legelnek! Ádám, a zergevadász, innen zuhant le a mélységbe. Berger ezredes írta nekem: "Az egész utat én magam jártam be friss hóban egy zergevadászat alkalmával."
      A határmegállapító bizottság tagjai 1900-ban itt egy pontot szintén bemértek. Éveken keresztül két turista járt oda fel, de ennek ellenére ez a gerincrészt sok helyen emberi láb még nem érintette.
      A) A Vârtopel-Turm (Turnul Vârtopelului=Vârful Vârtopelului [Kis-horhos-csúcs]), 2385 m, a Vârful Fântânei [Albota-fő], 2374 m és a Vârful Adam [Ádám-csúcs], 2370 m, képezik a szép formájú Ádám- avagy Fântâna-Massiv-ot, amelyet mi farésnek (Holzsattel) nézünk, mivel mindkét végén egy-egy hegyes, karcsú csúcs van. Az ilyen valódi formákat ritkán látunk, ezt is csak ÉNyNy irányból (pl. a Netedul [Sima-csúcs] környékéről), látható a tömb Ny-i vége; É-ról és alulról az alakzatnak (Altebene, Albota, Tărâţa) széles és lekerekített formája van. Ez a lekerekítés azonban már nem az Ádám-Gipfel [Ádám-csúcs], hanem ennek feljebb kezdődő kiágazása, a Piscul lui Adam [Ádám-gerinc], amely szintén nem a határon fekszik, ezért a nyúlfüleket és ennek teljes környékét eltakarja.
      Az Ádám-csúcs, 2370 m, és a Großen Scharte [Kis-Árpás-csorba], 2303 m, között négy gerincrész és két széles, lapos, csaknem vízszintes nyereg található (=Adam-Sattel [Ádám-nyereg] és egy széles nyereg) és ezek között a kissé hegyesebb Mittelsattel [Középső-nyereg]. A sorrend K-ről Ny-ra a következő:
   1. Ádám-Gipfel [Ádám-csúcs] U=2370.
   2. Gerincletörés.
   3. Ádám-Sattel [Ádám-nyereg] széles, lapos, kb. 2353 m; a nyereg Ny-i végén 2355 m. Ez egyben a Părăul lui Adam [Ádám-patak] azaz az Adam-Riss legmagasabb pontja, egyben Ny-ról Nagykercpatak (Streza-Cârţişoara, Oberkerz) és K-ről Felsőárpás (Arpaşu de Sus, Oberarpasch) községek határa.
   4. Östliches Hasenohr [Keleti-Nyuszifül], (egy oszlop), kb. 2364 m.
   5. Hasenspalte [Nyuszi-rés] 2352 m.
   6. Westliches Hasenohr [Nyugati-Nyuszifül], kb. 2363. A 4, 5, 6, 7 objektumok a Hasenmassiv-ot [Nyuszi-tömb] alkotják).



II-14. oldal

   7. Meredek, letörő gerinc egészen egy kis csorbáig, kb. 2335 m.
   8. Töredék rész (két orommal).
   9. U=2330, mély nyereg avagy Mittelsattel [Középső-nyereg], ez a gerinc legmélyebb nyerge.
   10. Következik a felmenetel a középső részre (Mittelsegment).
   11. A középső rész két orommal, a Ny-i kótája U=2353 (vad vidék!)
   12. Hirtelen gerincletörés egy széles nyeregbe, kb. 2342 m.
   13. Meredek felmenetel a hosszú részen (itt három orom található, lovaglógerinc), a K-i orom kótája U=2354.
   14. A Mittelgipfel [Középső-csúcs] egészen magas, lapos és széles.
   15. Egy bemélyedés következik U=2338-as kóta. Itt végződik a három ormot tartalmazó rész a letörő, hegyes Portiţa-Spitze-vel [Csorba-csúcs], U=2342, ahonnan a gerinc merőlegesen és zsinóregyenesen a
   16. Große Scharte=Portiţa Arpăşelului [Kis-Árpás-csorba] 2303 m-re esik le. A Portiţa környékén a K-Ny irányú gerinc É felé fordul.
   17. Itt kezdődik a Vânătoare [Vadász-csúcs] K-i kiágazása, hasonlóan meredek.

      B) A Vârtopel-Grenzkamm [Kis-horhos-gerinc] a Vârtopel-Turm [Kis-horhos-csúcs] és a Kleine Scharte [Árpás-csorba] között. Részei Ny-ról K-re:
   1. Vârtopel-Turm [Kis-horhos-csúcs], 2385 m, K-re egy meredek, kényes hellyel.
   2. Süllyedő gerinc, lejjebb az említett É-i bordával.
   3. Hosszú, egy kicsit süllyedő váll sziklafogakal. A legmélyebb pont kótája U=2293.
   4. A váll lekerekített csúcsa, U=2312 m.
   5. Gerincsüllyedés egy nyeregig, U=2266 m.
   6. Csúcs, U=2285 m, itt van Ny-ról Felsőárpás (Arpaşu de Sus, Oberarpasch) és K-ről Alsóárpás (Arpaşu de Jos, Unterarpasch) közötti községhatár.
   7. Egy hosszú, teljesen vízszintes gerincszakasz következik, U=2262, a K-i végén a szép, kis
   8. Vârtopel-Bastei [Kis-horhos-bástya], 2270-es kóta a térképen. Ezen a fontos ponton volt azelőtt a 216c határpont. Az U. méréseknek itt nem volt kótája és hibásan modták, hogy a 216c határpont "a nyeregben van" – ez az 1889-es határleírás fatális hibája, ez a 2270 helyett a még régebbi 2266-os kótáról beszél – , a szórakozott térképész összetévesztette ezt a helyet a Kleine Scharte [Árpás-csorba], 2175 m, főnyílásával. Innen, 2270 m-ről, ágazik el a határgerincből egy hatalmas, fogazott sziklagerinc egyenesen ÉK-re lefelé, amely a Vârtopel-Kessel der Albota-t [?] a Steinkessel-től [Köves-katlan] választja el.
   9. Innen a gerinc a Kleine Scharte [Árpás-csorba], 2175 m, felé esik le.



II-15. oldal

      Folytassuk a gerincvándorlást. A Große Scharte-ból [Nagy-Árpás-csorba] indulva megkerülük egy törmelékes katlant (Fundul Caprei) [Zerge-völgyi-katlan] az Arpaşel-Sattel [Árpás-nyereg] meredeken letörő falát, az Adam-Massiv-ot [Ádám-tömb], majd a Vârtopel-Bastei-t [Kis-horhos-bástya], 2270 m, (ez a gerinc olyan része, ahol egyenesen K-re kezd leesni), majd már előnyösebb terepen visszatérünk a főgerincre és hamarosan az nagy Arpaş-Tal [Nagy-Árpás-völgy] hágójába, amelyet Kleine Scharte-nak [Árpás-csorba] hívnak, U=2175 m, ahol a nagy alakító, a Természet, egy kerek lyukat alkotott, mintha egy ágyúgolyó csinálta volna (Sárkány-ablak=Lochscharte). Valamivel K-i van a nyereg legmélyebb pontja, U=2170 m. Tőlünk D-re a Capra-Schlucht [Zerge-völgy] K-i cirkuszvölgyében, a gerincvándorlók egy éjszakázási helyet találnak.
      Tőlünk K-re sorakozik a Gipfel Piscul negru [Fekete-csúcs], 2451 m (U=2456 m, 216b határpont), a Kleine Arpaş [Kis-Árpás] Râioşu [Rühös] néven is ismert, egy tető, amely azonban a Regátba esik le; csak a K-i és a Ny-i kiágazása és az É-i orma fekszik a régi határon. Az É-i és a Ny-i oldal járható (törmelék), régebben teljesen hibásan Vârtopel-ként [?] is ismert, és amelyet a régi botanikusok az 1860-as évekből mindig és nem is alaptalanul Vârful Căprăreţii-nek [?] nevezték, mivel főleg az árpásiaknak itt kezdődőtt a Gemsental [Zerge-völgy]. Ennek hatalmas D-i kiágazása (Piscul negru [Fekete-csúcs] Ny felé – és Râiosu K felé) egy fontos vízválasztót alkot a Valea Caprei [Zerge-völgy] és K felől a Buda (nem Duna) között.
      A hosszú D-i Piscul negru [Fekete-csúcs] ágnak a legszebb formája van a hosszú D-i oldalgerincek között. A 2451 m-es határcsúcs tetője után D-re kb. 50 m-re van egy mély, keskeny nyereg, ahonnan rögtön a felszökő Râioşu-Gipfel [Rühös-csúcs] (1 km-re D-re a 2451 m-es csúcstól) tetője kezdődik. E tető D-i pontja egy csúcs, kb. 2420 m magas.
      Ezután D-re egy hosszú tető következik három nagy orommal. Az alacsonyabb első és a magasabb második orom között kis fűrésszerű sziklafogak találhatók. De az említett nagy csúcs is ÉKK-ről fűrészfogként hat, így Vârful Urlei-től [Morajos-csúcs],Răcoarele-től [Szulák-csúcs], Vârful Ucişoarei-től [Kis-Ucsa-csúcs] stb.
      Következik egy nagyon magas, háromszög alakú, a 2451 m-es határcsúcstól 3 és fél km-re D-re lévő csúcs, a Muşeteica [Kecses-csúcs], és valamivel tovább a Ciocan [Kalapács], amely azonban nem 2218 m, hanem kb. 2400 m magas (ha nem még magasabb). (A Vârful Steghilor, Hirtenspitze [Pásztor-csúcs] így néz ki, mintha magasabb lenne, mint a kleine Arpaş [Kis-Árpás-csúcs], 2451 m.) Ez a hegység egy vad központja, számos, pompás, formás, kerek, hóval kitöltött katlannal, amelyből az ÉNy-on lévő három különösen



II-16. oldal

feltűnő. Itt a főgerinc három hatalmas gerincre ágazik szét. A középső magas, vízszintesen még egy km-re D-re futó falként hat. Ez a Lipitoarea [Pióca], amelyet a Laiţel- [Kis-Lajta-csúcs] és a Negoiu-Gipfel-ről [Negoj-csúcs], részben a Văiuga- [Vályogos] és a Gemsenspitze-ről [Zerge-csúcs] is látunk.
      De menjünk vissza a 2451 m-es csúcsra!
      Hogy mennyire hibás a Vârful Vârtopelului, 2451 m [a magassági adatból következtetve ez a Kis-Árpás-csúcs] turista elnevezés, az a következőkből ítélhetjük meg: egy Vârful Vârtopelului [ez a 2385 m magas Kis-horhos-csúcs, syn. Turnul Vârtopelului=Kis-horhos-torony] csak a főgerincen a Kessel Vârtopel [Kis-horhos-katlan] felett lehet! Ez a katlan képezi az Albota-Osthanges [Albota K-i lejtője] legdélibb részét, a Toader-Spitze [Tódor-csúcs] (2283 m az Albotáról) éles K-i bordájától a Vârtopel-Bastei-ig [Kis-horhos-bástya] (2270 m a régi országhatáron a Kleine Scharte [Árpás-csorba] 2175 m, és az Albota-Grenzgipfel [Albota-fő], 2385 m, között). Ettől K-re ezután a mély Steinkessel [Köves-katlan] (amely a Kleine Scharte-ig [Árpás-csorba] ér fel) következik, a Bastei-tól a Piscul negru-Gipfel [Fekete-csúcs] É-i kiágazásáig (2451 m, amely hasonlóan hibásan Vârtopel-csúcsnak is ismeretes). Innen K-re szélesedik a Vârtop-Kessel [Horhos-katlan] egészen a Podrăgel-Grat-ig [Kis-Podrág-gerinc)]. (Az utóbbi pontosan a Vârful Arpaşul mare, 2474 m, [Nagy-Árpás-csúcs] É-i kiágazása). Azt is látjuk, hogy a 2451 m-es határcsúcs az egész Steinkessel-t [Köves-katlan] és az Albota Vârtopel-Kessel-ét [Kis-horhos-katlan] egy éles sziklafala választja szét, és ezért lehetetlen, hogy azonos nevük legyen. Lásd a felvételemet a Piscul negru-Gipfel-ről [Fekete-csúcs] a "Die Saison"-ban, 1911., 235. o. (A 1:25000 lépésmértékű térkép a 2451 m-es csúcstól ÉNy-ra még egy 2451-es kótát mutat, de ennek semmi értelme sincs, mivel ott a gerinc már jelentősen alacsonyabb és a kótája U=2318!).
      A Kleine Scharte-tól [Árpás-csorba] a gerincvándorlás különböző módon folytatódhat:
      a) A régi útvonal (jelzett) É-ra, a szép, érdekes, fogazott Steinkessel-be [Köves-katlan] (az árpási üvegfúvók szerinti régi neve, románul Căldarea pietroasă vagy Căldăruşa). Az út tovább ÉK-re egy nyergesedésbe vezet, ahonnan a Steinkessel K-i fala emelkedik*. Rögtön K-re (nevezetesen a Kleine Arpaş-Gipfel [Kis-Árpás-csúcs], 2451 m, egy homlokba kiszélesedő É-i kiágazásán) terül el egy hosszú, 2250 m-től U=2404-ig terjedő lapos medence (ez a Stirnbecken, Căldăruşa Frunţii [Homlok-katlan]. Az útvonal K-re mélyen az óriási, hosszú és széles, sima és füves Vârtop-Kessel [Horhos-katlan] alatt vezet. (A rövidített útvonal a turistatérképen hibásan van feltüntetve.) A katlan a régi irodalomban


* Ebből a nyergesedésből É-i esik le a bordázott K-i fal. Itt 1935-ben egy turista életét vesztette (Nerlinger-emlékmű).



II-17. oldal

"Kaldare"-nak nevezték. Benne van egy kunyhó és Károlyi gróf egykori vadászháza, 1888 m-en, (régebben Florstedt); jó forrásvíz található (felvétel a Turisták Lapjában, 1908., 169. o.). Innen felmegyünk K-ről a Vârtop-Grat-ra [Horhos-gerinc] (Podrăgel-kiágazás D-ra a 2153-as kóta mellett) és erről a vad, romantikus Podrăgel-See-hez [Podrág-tó] (kép Phleps-nél, 12. szám), amely a felső katlanban van, elhaladva ezután egy jéghideg vizű forrás mellett, fel a magas Podragu-Grat-ra [Podrág-gerinc] (lásd a felvételemet a "Die Saison"-ban, 1912., 89. o.), ennek É-i buckájáról (2287 m) egy ritka értékes körkép tárul elénk: szép tavakra, a


Podrág-völgy

Podrág-völgy balra és jobbra
(a kép hiányzik)

Podrăgel-Kessel [Kis-Podrág-katlan] fogazott D-i határfalára, Ny-on és K-en a csúcsok tengerére, az Olt-síkságra, a meredek, mélyre leszakadó Podragu- és Arpaş-Gebirge-re, a mindkét szép Podrăgel-Kessel-re, amelyekben a gleccsertevékenység jellemző kőtömbjeit (Rundhöcker, roches moutonnées) találjuk. A mai Piscul és Vârful Podragului neve a régi irodalomban Podrăgel (="Podritschel") volt. A Podrăgel avagy kleine Podragu-See [Kis-Podrág-tó], 1957 m magasságban található. O. Phlep szerint 180 m hosszú, 80 m széles, 3,4 m mély és kerülete 470 m.
      Innen kényelmesen jutunk le a nagy Podragu-See-hez [Podrág-tó], a Tărâţa-nak [Conradt-csúcs] Calea Carelor nevű nyergébe [Szekérút-hágó] (D-re 2232 m-től, kis vadászkunyhó), itt éjjeli menedéket találunk. A gerinc hivatalos útvonala azonban a Podragu-See-től jobbra vezet (DK-re), fel a Podragu-Sattel-be [Podrág-nyereg] vezet.



II-18. oldal

      b) Az új (jelzett) útvonal a Steinkessel-től [Köves-katlan] kezdve É-ra kerüli meg a kleine Arpaş-t [Kis-Árpás-csúcs], 2451 m, egy meredek füves hegyoldalon a Stirnbecken [Homlok-katlan] alsó részén és nehéz felmenetellel a Vârtop-Kessel-be [Horhos-katlan] egy örök hófolt mellett a Vârtop-Sattel-be [Horhos-nyereg] vezet fel (U=2287, a közelben nincs kunyhó!).
      c) A Kleine Scharte-ből [Árpás-csorba] egyenesen a D-i oldalon kellemetlen törmeléken egyenesen a Bastei-ra is felmehetünk (2280 m). Innen kiindulva könnyű az út úgy D-re, mint K-re. A Stirnbecken [Homlok-katlan] alsó részén is áthaladunk stb.
      A gerinc vonala a Lochscharte (=Kleine Scharte) [(Itt egymáshoz nagyon közel két nyereg van: a Kleine Scharte=Árpás-nyereg és a Lochscharte=Fereastra Zmeilor=Sárkány-ablak)] a Kleine Arpaş-ig [Kis-Árpás-csúcs], 2451 m, a következőképp néz ki: eleinte a Steinkessel [Köves-katlan] alacsony D-i falát képezi két szimmetrikusan fekvő, hasonló kis csúccsal, a Torwarten-nel [Őrkapuk]. Ny-ról K-re a következő alakzatok találhatók rajta:
   1. Lochscharte [Sárkány-ablak] a turistaösvénnyel U=2175.
   2. Westlicher Torwart [Nyugati-Őrkapu], U=2183.
   3. Sekély hosszabb nyereg, U=2170.
   4. Östlicher Torwart [Keleti-Őrkapu], U=2185, ezután K-re sok sziklatű.
   5. Ezután egy kis sziklafog következik, U=2207, majd egy hirtelen lemenetel a
   6. szép, sziklafogas "breiten Bastei"-ra [Széles-bástya] avagy a "Steinkessel-Bastei"-ra [Köves-katlani-bástya], 2280 m, amely minden oldalra leszakad. A gerinc egy D-re erősen kitolt sarkában fekszik és egyben a Steinkessel [Köves-katlan] legmagasabb pontja.
   7. Rövid, a bástya K-re futó összekötése a Kis-Árpás tulajdonképpeni É-i kiágazásával, amely a horpadás ÉNy-i peremével (egyben a horpadás Ny-i határával) a régi országhatárra a 2451-es kótánál ér fel.
   8. A horpadás peremén lévő első csúcs az U=2318-as. (Róla K-i irányban haladva könnyen átharántolhatunk a Vârtop-Sattel-be [Horhos-nyereg].) Innen a határgerinc DDK irányba fordul, később teljesen D-re.
   9. Meredek gerinc, füves terep egészen a
   10. Gipfel der Stirnmulde-ig [Homlok-teknői-csúcs], U=2404, ahol a horpadás két pereme egyesül.
   11. Ezután a gerinc már nem meredek. Hamarosan két sziklafog következik, majd a Kleine Arpaş-Gipfel [Kis-Árpás-csúcs], 2451 m.
      A szelíd, hosszú, finom alkatú Vârtop-Sattel [Horhos-nyereg] (a Kis- és Nagy-Árpás között) legmélyebb pontja a nyereg Ny-i oldalán van, U=2287. Ettől a ponttól K-re van a 216a határpont, U=2290, és még keletebbre a nyereg központi buckáján a 216-os határpont, U=2309. Ezután a 2290 m-es nyereg következik



II-19. oldal

és a felmenetel a Vârtop-Gipfel-re (Vârful Vârtopu=Vârful Arpaşul Mare=Nagy-Árpás-csúcs). A Vârtop-Sattel [Horhos-nyereg] lovon is járható. A 216a határpontnál van az 1934-es szerencsétlenség szép emlékműve [Nerlinger emlékmű]; a szerencsétlenség a Buda-See Buda-tó] felett (a Râiosu K-i hegyoldalán) történt: egy turista és egy kolléganője lezuhant.
      A Vârtop-Grat [Horhos-gerinc] és különösen a Vârtop-Kessel [Horhos-katlan] K-i oldala erről az oldalról teljesen füves, enyhe dőlésű, sima és járható, a gerince hasonlóan. Csak teljesen alul, ahol a Podrăgel [?] és Vârtop-Kessel [Horhos-katlan] az Arpaş-Tal Árpás-völgy] felé letörik és egy kolosszális, széles homlokot képez,


Nagy-Árpás-völgy

Nagy-Árpás-völgy – balra a Kis-Árpás-csúcs
(a kép hiányzik)

a lejtős sziklák járhatatlanok. Ezt az utolsó szakaszt Curul Vârtopului-nak hívják [itt a "cur=segg" kifejezést a katlan legfelső részére használja]. A Piscul Vârtopului [?] K-i hegyoldala sokkal meredekebb és sziklásabb.
      A szomszédos Piscul Podragului [Podrág-gerinc] gerince teljes mértékben járható, csak a főcsúcs É-i kiágazásán, ahol három sziklafog található (2390 m), ezeket K felől kell megkerülni. A K-i hegyoldal a Podragu-tótól majdnem mindenütt járható, teljesen D-en és felül azonban meredek és sziklás. A Ny-i hegyoldal felül törékeny sziklákból van, ez járhatatlan irány. 2300 m alatt azonban a Podragu-Prisma [?], Ny-on enyhe dőlésű és jól járható. Az ösvény erre vezet.
      A legfelső Podrăgel-Kessel-t [Kis-Podrág-katlan] alulról egy óriási dudor



II-20. oldal

határolja, amely a katlan közepén fekszik, hasonlóan a középső Laiţel-Kessel-hez [Középső-Lajta-katlan]. A kijárat a Podrăgel-Kessel-ből [Kis-Podrág-katlan)] is a Laiţel-Kessel [Kis-Lajta-katlan] kijáratához hasonlít.
      Közöttünk D-en még a Buda-Tal [Buda-völgy] fekszik, és a Ny-i oldalágában a Kleine Arpaş-Gipfel [Kis-Árpás-csúcs], 2451 m, D-i hegylába alatt található a Buda-See, Ezerul Buzii [Buda-tó] (szintén Piscul negru-Teich-ként [Fekete-csúcsi-tó] is ismert, bár ez teljesen hibás, mivel csak a vízválasztó Ny-i oldalát nevezzük Piscul negru-nak, ezért a K-i oldalt Râioşu-nak nevezzük, a tavat pedig helyesen Râioşu-See-nek [Rühös-tó], a gerincet azonban csak valamivel délebbi részén és annak DK-i oldalgerincét nevezzük Râioşu-Grat-nak [Rühös-gerinc].) Lehmann ezt a tengerszemet a következőképp hívja: "den See unter dem Ausläfer des M. Rijos" (36. o.), egy szép tó, amelyről Turcu túlzás nélkül állítja, hogy ez a Fogarasi-havasok legszebb tava.
      Feljutunk a Vârful Arpaşul mare-ra [Nagy-Árpás-csúcs], azaz a kétormú "Großen Arpasch" = Vârful Vârtopului, 2474 m, U=2471, 215g határpont, amelynek D-i orma már a Regátban fekszik, neve Vârful lui Mircea [Mircea-csúcs] és 7 m-rel alacsonyabb (Lásd Reissenberger 1864, 168. o. és F. Thümen-t a Verhdl. u. Mittg. des Siebenb. Ver. für Naturw., IX. 1868, 98. o.). A nagyszerű kilátással rendelkező fő- és határormon két sziklafog van, a DK-re lévő 20 m-rel alacsonyabb, majd egy sekély nyereg után a Mircea-Kegel [Mircea-kúp] következik. A Vârtop alkotja Felsőárpás (Arpaşu de Sus, Oberarpasch) és a K-re lévő Felsőucsa (Ucea de Sus, Oberutcha) közötti határt.
      A Nagy-Árpás széles kúpja az országhatáron egy nagy keresztet alkot. Hasonló keresztképződés van a Ciorteá-nál és a Fundul Bânzii-nál [Banda-csúcs].
      Innen D-re süllyed a nagy Mircea-oldalág és a Buda- és a Podugiurgiu-körzet közötti választófalat alkotja (ennek lábánál, 1225 m magasan fekszik a Izvorul Mircea, azaz a Buda-völgy K-i második ága).
      Innen a Piscul negru, 2451 m, óriási D-i ágát jól belátjuk. A gerinc innen több jelentős párhuzamos DK-i oldalgerincet bocsájt ki, ezek fontos oldalszakadékokat zárnak össze a Buda-völgy felé.
      Teljesen fent látjuk mindkét Buda-Kessel-t [Buda-katlan] alattuk völgylépcsőt. Az É-i katlan alatti teraszon (de Martonne szerint K-re) egy hajdani tó nyomait fedezzük fel (de Martonne 266. o.). A D-i katlanban (helyesebben a Ny-i katlanban) fekszik a Buda-See [Buda-tó], 2030 m magasan, területe 1-2 hektár (de Martonne szerint). A tó alatti teraszon van egy kunyhó, 1935 m-en.
      Nyugatra még két kis katlant látunk a Râiosu-Grat [Rühös-gerinc] ÉK-i oldalán (de Martonne 266. o.). Ezek mind a



II-21. oldal

Buda-Hochtal [Buda-fővölgy] rendszerébe tartoznak, amelynek a D-i határa az ún. Râioşu-Grat (der krätzige Grat [Rühös-gerinc]), amely éles sziklagerincek formájában 2400 m-ig emelkedik fel (lennebbi széles részét "Scroafa"-nak [Koca] hívják). Ezzel párhuzamosan (DK-re) majd D-re folyik a Râioşu-Bach [Rühös-patak] egy feljebb lévő vad, szűk katlan, amelyben de Martonne szerint évekig megmaradnak a hófoltok.
      A még délebbre fekvő párhuzamos, de sokkal hosszabb oldalszakadék neve Muşeteica [Kecses-völgy, 2448 m] (legmagasabb pontja 2218 m, vagy talán 2400 m). Ezután következik a még nagyobb Giorza-Seitental [Giorza-oldalvölgy].
      A Râioşu- és a Muşeteica Schluchten [Rühös- és Kecses-völgy] gleccserei legalább 8 km hosszan egyesültek a Buda-Tal [Buda-völgy] torkolata előtt, együtt 1400 m-ig folytak (tehát mélyebben mint a felső Buda-Stână 1500 m-es vonala), ezzel együtt képezték a Fogarasi-havasok leghosszabb és legkiterjedtebb gleccserét, sőt még csatlakozott hozzájuk K-ről a Podugiurgiu- és Moldovan-gleccser [Gyurgyevó- és Moldován-gleccser].
      Ilyen környezetben vezet a meredek felmenetel az egyik legmagasabban fekvő tóhoz a D-i oldalon, a Podugiurgiu-See-hez [Gyurgyevó-tó], amely a szép, fogazott Podrăgel-Sattel [Kis-Podrág-nyereg] alatt (U=2309), egy festői karsztvölgyben fekszik, Ny-ra a Podugiurgiu-Schlucht-tól (képek a tavakról Phlepsnél, 1914., 17. szám).
      A Podrăgel-Sattelkamm [Kis-Podrág-gerinc] K-ről Ny-ra a következő részekből áll (kóták az U-felmérés szerint):
   1. Podragu-Gipfel [Podrág-csúcs], 2454 m
   2. Gerinc
   3. Nyereg, 2367 m
   4. Egy hosszú váll legmagasabb pontja, 2374 m
   5. Gerincletörés és nyereg, 2346 m, két kis sziklafoggal
   6. 2338 m, kis váll
   7. Gerincletörés és nyereg, 2309 m
   8. Mittelhorn, [Középső-fő], 2349 m
   9. Nyereg, 2313 m (É-i fala könnyen járható)
   10. Lassú emelkedés egy kis sziklafogig, 2334 m
   11. Kis nyereg, 2332 m
   12. Gerinc, egészen a
   13. Vârtop-Gipfel-ig [Nagy-Árpás-csúcs], 2471 m.
      Minden csorba, elágazó gerincborda, amelyek térképeinken a Podrăgel-Kessel [Kis-Podrág-katlan] körül szerepelnek, a valóságban nem léteznek.
      Ezután következik a felmenetel a tótól a



II-22. oldal

Podragu-Gipfel* [Podrág-csúcs] (2456 m, 215f határpont, kép Phleps-nél, 14. szám, szép kilátás) D-i hegylábához, a Podragu-Sattel-be [Podrág-nyereg], U=2307, ahol a régi út csatlakozik az új úthoz és a legmélyebb és legszebb tavunkhoz vezetnek, a Podragu-See-hez [Podrág-tó]. A tó 1995 m-en fekszik, 16,4 m mély, 255 m hosszú, 200 m széles, kerülete 835 m, a kis melléktava nincs beleszámolva (O. Phleps), a tavak képe Phleps-nél, 14. és 16. szám).
      A Podragu-See-től [Podrág-tó] a tó feletti Ny-i oldalon található felső szép tavakhoz könnyű eljutni (fénykép Phlepstől és Szalaytól, utóbbi képét de Martonne a Traité de Géographie Physique, Párizs 1909., 623. oldalán átveszi) feljebb és K-re egy kissé meredek kémény található, de számottevő nehézségek nélkül vezet a határgerinc legmagasabb pontjára.

Időbeosztás:

Bâleasee [Bilea-tó] – Gemsensee [Zerge-tó] 1 óra 15 perc, Gemsensee [Zerge-tó] – Südkante der Capra (Gurken-Portiţă [Uborka-nyereg]) 30 perc, innen a Vârtop-Kessel [Horhos-katlan] aljára 3 óra, Podragu-See [Podrág-tó] 2 óra 45 perc innen a Podragu-Sattel-re [Podrág-nyereg] (határ) 30 perc. A felső Tărâţa-Kamm [Conradt-gerinc] képét lásd Phlepsnél, 16. szám. Az én felvételeimet a Podrăgel-Kessel-ről [Kis-Podrág-katlan] a Turistaság és Alpinizmus közölte az 1915. évf. 5. oldalon, illetve az 1916. évfolyam 162. oldalán.



II-6. A Tărâţa-tól [Conradt-csúcs] a Caţaveiu-ig (Kacavé) – (7-8 óra)

      A gerincút a Tărâţa [Conradt-csúcs] környékétől jellegzetesebb, sziklásabbnak is mondhatjuk. Az útvonal egészen a Viştea-Sattel-ig [Nagy-Vist-nyereg] állandóan a D-i hegyoldalon, mintegy 60-80 m-rel a gerincél alatt vezet. A Podragu-Sattel-től [Podrág-nyereg] 2307 m K felé kényelmesen haladva a D-i hegyoldalon kényelmesen megkerülheti az egészen hegyes Tărâţa=Conradt-Spitze [Conradt-csúcs], 2419 m, U=2414. A térképen szereplő Turnurile elnevezés teljesen hibás. Ez a neve két csúcsnak a Podragu-Grat [Podrág-gerinc] alsó részén. A Conradt-Spitze-nek [Conradt-csúcs] háromszög alakja van, baloldalon ÉK-ról szemlélve egy halomra emlékeztet, és a K-i határgerinc lapos kúpjain a legkönnyebben érhető el. A régi irodalomban a neve Podragu* volt.


* A Podrág-csúcs háromszög alakú. ÉK-ről nézve a K-i oldala hosszú és domború. Két kis ormát az É-i hegylábon keresztül könnyen elérhetjük.



II-23. oldal

Tőlünk K-re, Óromániában, csak egy említésre méltó füves hegyhát szélesedik, a Podugiurgiu [Gyurgyevó], amelyet tőlünk az azonos nevű szakadék választ el. Az orma (U=2358, 215e határpont) a Tărâţa-tól [Conradt-csúcs], 2419 m, jóval délebbre van (a gerinc iránya DDK), ezért a határgerinc felé csak keveset emelkedik. Nyerge Ny-ra van, U=2340. K-re a gerinc minden további nyereg nélkül süllyed le a nagy és hosszú Ucea mare-Sattel-ig [Nagy-Ucsa-nyereg].
      É-ra fekszik a széles Ucea mare-Schlucht [Nagy-Ucsa-völgy], nagy Hârtop-Zirkus-a [Szakadék-cirkuszvölgy] két katlannal, amelyeket egy meredek fal, azaz egy völgylépcső választ el egymástól. Az alsó katlan, az ún. Lunca Corăbii [Bárka-völgy],


Katlan-gerinc

Balról a Katlan- és a Gárda-gerinc, jobbra a Nagy-Vist-gerinc (Nagy-Ucsától)
(a kép hiányzik)

amelynek Ny-i részét (a Piscul Corăbii [Bárka-gerinc] mellett) Lunca Hârtopului-nak [Szakadék-völgy] hívnak (itt végződik a Corabia-Gipfel [Bárka-csúcs] É-i gerince) és amely 1840 m magasan fekszik, teljesen lapos, nagyon nagy kiterjedésű és egy piros színű tócsa és mocsáros láp jellemzi. Hajdan itt egy nagy tónak kellett lennie. A Corabia (Schiff) [bárka, tengeri hajó] névről csak találgathatjuk, hogy itt 500 éven keresztül regattaversenyeket tartottak-e?! Ismert tény, hogy az összes tavaink kisebbednek. Egy kis posvány ezután a régi idők nagyszerűségét hirdeti. A felső Hârtopul-Kessel-ben [Szakadék-katlan] egy bővizű forrás található egy évelő hófolttal.
      Ezután (mindig a főgerinc D-i oldalán haladva) érünk le az Ucea mare-Sattel-be [Nagy-Ucsa-nyereg] (2220 m, U.=2226). Az É-i fal itt egy helyen, az említett Podugiurgiu-Sattel-nél [Gyurgyevó-nyereg], 2340 m (nagyon meredek)



II-24. oldal

megmászható. Ezután hamarosan emelkedve, megkerüljük a Corabia-Gipfel-t, [Bárka-csúcs], 2402 m (U=2403, 215d határpont) és eljutunk a Fogarasi-havasok egyik legmagasabban fekvő hágójába, a Corabia-Sattel-be [Bárka-nyereg], amely azonban nem 2197 m-en van, hanem U=2364 m magas (a legmélyebb pont). Valamivel keletebbre egy lapos dombon van a 215c határpont, U=2377 m. Az itt kezdődő lapos, rövid D-i hegyláb választja el a kis és nagy Orzânea-Tal-t [Árpácska-völgy] (lásd később).
      A szűk Corabia-Schlucht-ban [Bárka-völgy] a Lunca Corăbii [Bárka-völgy] felett még két terasz van. Az alsó, szélesebb teraszon oszlopszerűen végződik a Ucea mare-Hauptgipfel-jének [Nagy-Ucsa-főcsúcs] ÉNy-i tömzsi, rövid hegylába. A felső teraszt a Piscul Corăbii [Bárka-gerinc] egy oldalgerince és az említett Ucea-Fuß "Balkon" (=széles oldalváll) nevű objektuma határolja.
      A felső teraszon fakad a bővizű Corabia-Quelle [Bárka-forrás], amelynek vize messziről látható ezüstérként folyik a Luncába. A Corabia-Schlucht [Bárka-völgy] K-i peremét az Ucea-Dach [Ucsa-tető] Ny-i hegyoldala képezi, míg a Ny-i peremét a Piscul Corăbii [Bárka-gerinc]. Az utóbbi Ny-i oldalán, amelyen a Hârtop-Kessel [Szakadék-katlan] is megtalálható, meredek, sziklás és járhatatlan, hasonlóan, mint a Pisc teljes alsó fele (azaz a felső terasz alatti része). A forrástól felfelé a Pisc K-i hegyoldala füves és járható, hasonlóan a hozzá kapcsolódó gerincszakasz, amelyre legkönnyebben innen a forrástól mehetünk fel. A forrástól Ny-ra a Pisc gerince egy ponton élesen fordul É-tól (=felül) ÉNy-ra (=alul). A forrástól D-re, a katlan DNy-i bemélyedésében egy állandó hófolt látható.
      1879 előtt a Corabia-Sattel-en [Bárka-nyereg] keresztül vezetett az egyik legjobb hegyiút a határra, öszekapcsolva az Ucea mare-Schlucht-ot [Nagy-Ucsa-völgy] Romániával. Az út szerpentinjeit még ma is megfigyelhetjük a DNy-i oldalon, mint a jól járható útvonal kialakításának példáját az adott környeztben, nevezetesen az É-i, nem meredeken emelkedő felső Corabia-Kessel-ben [Bárka-katlan].
      A rövid, de látható Dorobanţen-Weg [Drabantos út] (dorobant=gyalogos katona, pandúr) csak megkerüli a füves, de több helyen kopár, D-en azonban nem sziklás, hosszú tetőre (ennek É-i részén egy sziklafő) hasonló Ucea mare-Gipfel-t [Nagy-Ucsa-csúcs], 2432 m, U=2433.7 m, 215b határpont, amely teljes hosszában a határon fekszik. A neve azonban nem "Moldovean". Még távolból is a Colţul Viştei mare-ra [Nagy-Vist-csúcs] hasonlít (ezért e két hegyágat gyakran felcserélik), azzal a különbséggel, hogy az Ucea K-i főcsúcsán egy sziklafő van, amely egy kicsit kiemelkedik, amíg a tető teljességében egy fekvő oroszlánra hasonlít. Hossza 363 m, tengelyének iránya DDNy. A tető Ny-i vége 2421 m magas. Helyesebb, ha ezt a



II-25. oldal

csúcsot a szép kilátása miatt meglátogatjuk (az ösvény különben is megkerüli), és az érdekes, függőleges É-i sziklafalát és a szép É-i oldalgerincét, a Gârdoman-t [Gárda-gerinc], megcsodáljuk. (Lásd a fényképemet a Gârdoman-ról a Turistaság és Alpinizmusban, 1915., 1A és 6. o.). A tetőn vezet a határ Felsőucsa (Ucea de Sus, Oberutcha) és Alsóvist (Viştea de Jos, Unterwischt) között.
      Ezután nagyon könnyű, lapos és lejtős, kicsit sziklás füves hegyoldalon vezet az út, amely szédüléses, É-i komor sziklafalaival kirívó ellentétben van.
      Megérkezünk az Ucişoara-Sattel-be [Kis-Ucsa-nyereg] legmélyebb pontja U=2311.9, kerekítve 2312 m. Pontosan ide vezet az Ucişoara-Kessel-ből [Kis-Ucsa-katlan] egy bejárhatatlan kémény. Azonban köztünk mondva ettől valamivel nyugatabbra az É-i fal járható. Az útvonal:
      A pompás, szűk Ucişoara-Kessel [Kis-Ucsa-katlan] legfelsőbb részéből a forrás mellett elhaladva a határfal tövébe megyünk. Itt, rögtön az említett kényelmetlen kéménytől Ny-ra található egy kétrészes, jobb kémény, amelynek K-i ága bejárható: Figyelem, kőomlás! Sokkal szebb azonban, ha a meredek határfalon a jó kémény közelében szerpentinekben megyünk fel. Kiindulópont a jó kémény töve. 70 m-t fel a ferde, füves, keskeny első teraszra és innen még 50 m-t fel (ismét sziklás terepen) a második, füves teraszra, amely már csak 50 m-rel van a határél alatt. Erre a teraszra érkezünk a jó kéményból is. Mindkét teraszt egy sziklafal határolja, de ez DNy irányban egy fűsávon rézsút jól járható. Innen a határfal 8 perc alatt elérhető. Rögtön a 2312 m magas nyereg után K-re van a szépen fogazott, sziklás, hegyes Zentralgipfel, U=2338, majd tőle K-re újra egy bemélyedés, U=2322 m.
      A 2338 m-es csúcs Ny-i részén, a csúcsmagasság felében a sötét sziklatáblákból álló É-i falon van egy sziklatű, amelynek tetejéről sztereoszkopikus felvételt készítettem.
      Ajánlatos az Ucişoara-Schlucht-ot [Kis-Ucsa-völgy] a Colţul Viştei [Nagy-Vist-csúcs] meglátogatására is felhasználni. Ez az útvonal sokkal szebb, rövidebb és kényelmesebb, mint a Viştea mare-Tal-on [Nagy-Vist-völgy] keresztül vezető.
      D-ről vízszintesen megkerüljük az Ucişoara-Gipfel [Kis-Ucsa-csúcs] D-i, füves, háromszög alakú ormát (ez egyben a kis Viştea = a Muchia Viştei [Nagy-Vist-gerinc] főcsúcsa, 2418 m, U=2403, 215a határpont), amelyet az É-i gerincétől egy rés (amelyben egy sziklaorr van) választ el. Így érjük el az Orzânea-Kessel [Árpácska-katlan] legfelső peremét, a nép nyelvén a "Moldovean-Kessel"-t [Moldovean-katlan].



II-26. oldal

Ez egy sima, széles teknő Óromániában, ahol egy kicsit lejjebb egy kőkunyhót, mellette egy jó forrást, találunk, és ahová a gerincvándor harmadik este általában éjjel megszáll. Azonban nagyon kifizetődik késő délután a Viştea-Dach-on [Nagy-Vist-tető] lenni, mivel kilátása pont a nap ezen szakában a legszebb. (Egy kunyhó a K-i hegylábon is található.)
      Az itt található Valea Orzânelei-ből (Orzânea=Hirtental [Árpácska-völgy]) az Ucişoara-Gipfel-t [Kis-Ucsa-csúcs], (a Muchia Viştei mare [Nagy-Vist-gerinc] orma) Vârful Orzânelei-nek is nevezik. Innen kezdődik Felsővist (Viştea de Sus, Oberwischt) község birtoka, amely egészen a Zănoaga-Grat-ig [Tisztás-gerinc] terjed. (E csúcsról lásd tanulmányomat az SKV 1906-os évkönyvében).


Kis-Vist-völgy

Balról a Kis-Vist-völgy. A gerincek sora a Conradt-gerincig. Középen a Nagy-Vist-csúcs
(a kép hiányzik)


      A Kleine Arpaş-ról [Kis-Árpás-csúcs] (2451 m) közeledünk három romániai völgy forrásvidékéhez, azaz Buda, Podugiurgiu (nagyon mély és hóban bővelkedik) és Moldovean, pontosabban Orzânea [Árpácska-völgy]. A két utolsó közötti határt a Podugiurgiu (2358 m) oldalgerince alkotja.
      Az irodalomban minden fővölgyet, amely a Viştea-Dach-tól [Visti-tető] Ny-ra vagy annak folytatásában van (Óromániában) Moldovean-Alpe-nak, Moldovean-Tal-nak nevezik, ez van minden turista-cikkben, még de Martonne-nál is. Csak Turcu nevezi Orzânea-nak. Helyesen azonban a határgerinc melletti terület neve Orzânea [Árpácska-völgy], és a tulajdonképpeni Izvorul Moldoveanului csak egy tovább délebbre fekvő oldalvölgy (lásd a továbbiakban).
      Ez a Viştea-Dach-hoz [Nagy-Vist-tető] közeli fővölgybe négy völgylépcső és több karsztvölgy (karsztkatlan) található. Az esztena 1580 m magasan fekszik (de Martonne).
      Az új román 1:100000 lépésmértékű térkép új elnevezést vezet be és a régebbi Moldovean-Kessel: Orzânea-Kessel [Árpácska-katlan].



II-27. oldal

Az Izvorul Moldovean [Moldován-patak] nem a határ mellett fekszik, hanem rögtön a Viştea-Südgipfel-nél [Nagy-Vist-csúcs D-i orma] DK-re kezdődik, amelynek új kótája van 2544 m. (Tudomásom szerint ez a térkép csak 1926-ban került forgalomba.) A Vârtop-Gipfel-ből [Horhos-csúcs] egy nagy gerinc ágazik ki. Ez a gerinc elárulja, hogy a Buda-Tal [Buda-völgy] a Buda-Bach-tól [Buda-patak] Ny-ra és az Izvorul Mirceá-tól [Mircea-patak] K-re van. Az utóbbiban fent van az Izvorul Podugiurgiu [Gyurgyevó-patak], ennek K-i oldalán van a Podugiurgiu-Grat [Gyurgyevó-gerinc]. Még feljebb az Izvorul Mircea-t [Mircea-patak] szétválasztja a Ny-ra lévő Izvorul Orzânea-ra [Árpácska-patak] és a K-re lévő Izvorul Moldovean-ra [Moldován-patak]. Az Orzânea-Bach-nak [Árpácska-patak] jóval feljebb két ága van: Orzânea mică [Kis-Árpácska-patak] (a Corabia [Bárka-csúcs] alatt) és az Orzânea mare [Nagy-Árpácska-patak] (a Vârful Ucea mare [Nagy-Ucsa-csúcs], kleine Viştea [Kis-Vist-csúcs], 2418 m, és Colţul Viştei [Nagy-Vist-csúcs], 2526 m, amelynek itt 2527-es kótája van). Nem ismeretes, hogy az egész mennyire helyes, bár nagyon valószínű, mivel a térképészek ezzel a területtel különleges gondossággal foglalkoztak. Az Izvorul Moldovean Moldován-patak] alárendelt szerepe azonban feltűnő. A felsorolt négy Schlucht (Izvoare) a Buda-Tal [Buda-völgy] alatt egyesülnek és a Capra-Tal-lal [Zerge-völgy] együtt a Fluß Argeş-t [Argyas-folyó] adják, amely a híres kisváros Curtea de Argeş-en [Argyasudvarhely] keresztül folyik és Románia egyik legfontosabb vízlevezetőjeként Bukaresttől DK-re ömlik a Dunába és levezeti a vizeket a Călţun-Gipfel-től [Kalcun-csúcs] a Törzburger Paß-ig [Törcsvári-szoros]).
      Az Ucişoara-Gipfel [Kis-Ucsa-csúcs] és a Colţul Viştei mare [Nagy-Vist-csúcs] között fekszik az Orzânea-Sattel [Nyugati-Nagy-Vist-nyereg] a legsimább, a hegység egy szabályos körzetének megfelelő nyerge (Ny-i Viştea-Sattel U=2305 m - É-i fala közepén járható), amely a Viştea mare-Tal [Nagy-Vist-völgy] Hârtop-Kessel-jéből [Szakadék-katlan] látható. E szabálytalan katlan É-i részen (kb. 2060 m magasan) egy kis tó található. Egy oldalteraszon fekszik, a Spintecătură (Viştea-Spalte) [Visti-repedés] irányában, az Ucişoara-Gipfel [Kis-Ucsa-csúcs] É-i lábánál, pont a csúcs rövid, éles ÉK-i lába közelében. Ez a hegyláb alkotja a Spintecătură ÉK-i falát.
      A tavat az Orzânea-Sattel-ből [Árpácska-nyereg] és a Muchia Viştei [Nagy-Vist-gerinc], 2304 m-es csúcsáról is látjuk. A tótól néhány m-re É-ra egy állandó hómező van.
      Az Ucişoara-Gipfel [Kis-Ucsa-csúcs] ÉK-i élén kb. 2250 m magasságban teljesen vörös sziklákat látunk. Az említett csúcs mind ÉNy-ról, mind a nagyon meredek D-i oldala hegylábain bejárható.
      A Fântâna Viştei [Vist-forrási-csúcs], 2286 m, ormától kezdve a Muchia Viştei [Nagy-Vist-gerinc] hosszú, keskeny, egyenes, pazar gerincén (a K-i hegyoldala meredek, bár a fenti részén füves) eljuthatunk az érdekes Viştea-Spalte-hez [Visti-repedés], ezt K-ről kerülhetjük meg (200 m szintveszteség) és az ottani tótól átmehetünk a csaknem mindenütt könnyen bejárható Ny-i Hârtop-Kessel-en [Szakadék-katlan)]



II-28. oldal

a határon lévő Orzâna-Sattel-be [Nyugati-Nagy-Vist-nyereg] és onnan felmenni a Colţul Viştei-re [Nagy-Vist-csúcs] – egy remek túra! A Gârdoman-Kamm-tól [Gárda-gerinc] a Corabia-Sattel-ig [Bárka-nyereg] és a Viştea-Dach-ig [Nagy-Visti-tető] terjedő szakasz is feledhetetlen.
      A Viştea-Tal [Vist-völgy] teraszait az erózió már széttörte. Csak a Hârtopul Ursului [Medve-szakadék] egy tipikus katlan, meredek Ny-i fallal, amely felül gömbölyű dudorokkal kezdődik. A Valea Viştei mari [Nagy-Vist-völgy] a hegység nagy völgyei közé tartozik. A D-i részen van az Arpaşul mare [Nagy-Árpás-völgy] széles völgye, majd a Laita [Lajta-völgy] következik, ezután a Valea Sâmbătei [Szombatfalvi-völgy] és a nagy Viştea-Tal [Nagy-Vist-völgy], amely feljebb szintén kiszélesedik. Emiatt az Ucişoara-Gipfel-t [Kis-Ucsa-csúcs] É-ról, a völgyből, nem is látjuk; erősen Ny-on fekszik a sarokban. Hasonlóan takart a Gelbhorn.* [Kis-Vist-csúcs].
      Ezen D-i gerinceket követve a szomszédos szakadékok és szorosok, pl. az Ucişoara [?], Viştişoara [?], majd az Arpaşel [Árpás-völgy], Doamna [Dáma-völgy] stb.
      A speciális- és a turistatérképek a Colţul Viştei mare [Nagy-Vist-csúcs] É-i oldalán három erős sziklabordát jeleznek, ezek a valóságban hiányoznak. A két Ny-i borda egyáltalán nem létezik, a K-i borda helyén a Viştea-Dach [Visti-tető] két széles, rövid, tömzsi Stirnfüße [homloklábak] van, a keletebbi a K-i völgyfenékig (Fundul văii [völgyfenék]) ér le, majdnem teljesen füves és bejárható és így lehetővé válik a harántolás a Touristenkessel-ből [Turista-katlan] K-re a Ny-i Hârtop-Kessel-be [Szakadék-katlan)]. A Ny-i homlokláb Ny-i éle a Vişter Hârtop-katlan [?] felső teraszának K-i oldala lapos és meredek.
      A híres Colţul Viştei mare [Nagy-Vist-csúcs], 2526 m, tetőjére (a régi térképeken "Boldu" -- azonban nem "Vâltoarea"!) szerpentinekben egy kis út vezet a 215-ös határponthoz, amelyet a román határőrök tartottak karban. Fent a nagyszerű körkép miatt egy hosszabb pihenőt tartunk.
      A tető önmagában Óromániában fekszik, csak az É-i homloka** és csúcsa (U=2526, 214g határpont) van Erdélyben, illetve a régi határon.


*Az Arpaşul mare-Tal-ból [Nagy-Árpás-völgy] a Conradt-Spitze-t [Conradt-csúcs] és a Albota-Haupt-ot [Albota-fő] szintén nem látjuk, csak a Podragu-Sarg [?], Vârtop [?] és a letörő szép Kleine Arpaş [Kis-Árpás-csúcs] helyezkedik jól.
**Ez az alsó harmadában bejárható, sőt régebben jelezve is volt (juhcsapások), feljebb az út már nem olyan kényelmes, legfelül pedig veszélyes.




II-29. oldal

Kész gyönyörűség végigmenni a tető keskeny, sziklás D-i élén annak D-i végéig a Moldovean-Spitze [Moldován-csúcs] néven ismert oromig, amely ellenőrzött méréseim szerint 2542 m magas. Ezért fontos felfedezésről beszélek, ha azt mondom, hogy az egész Fogarasi-havasok legmagasabb orma nem a Negoiu, hanem a Moldován-csúcs*. Ez egyben Románia legmagasabb pontja is, mivel azonban teljes egészében Óromániában fekszik, Erdély legmagasabb orma továbbra is a Negoiu (2534 m) marad!
      Mi voltunk az elsők, akik a Viştea-Dach [Nagy-Vist-tető] hosszát egy mérőszalaggal megmértük. A felső perem 421 m hosszú. Egy mély nyeregben található a Moldovean óriási, domináns, D-i kiágazásába, amely elválasztja Ny-ról a Buda- és K-ről a Valea rea [Rossz-völgy] völgyeket. A határtól 2 és fél m-re van, a Muntele Bretena [?] alatt (Turcu szerint "Obârşia Galbinei") és a két D-i hegylába között a Vulsan-Tal (=Vâlsan, tehát nem Voletiana) [?] fekszik, amely a Curtea de Argeş [Argyasudvarhely] és Piteşti között torkoll. A K-i nagy hegygerinc neve Scărişoara [Lajtorja], amelyen a speciális térkép (1876-os kiadás) négy tavat jelez. A másik hosszú, ám valamivel alacsonyabb gerinc a Picuiata [?], a Vişter Dach-tól [Nagy-Vist-tető] 5 és negyed km-re lévő 2436 m magas csúcsával.
      A Scărişoara [Lajtorja] a Fogarasi-havasok leghatalmasabb oldalgerince, a Colţul Viştei-től [Nagy-Vist-csúcs] 10 km-t húzódik D-re és eléri a 2200 m-es magasságot. Felsőporumbák (Porumbacu de Sus, Oberporumbach) a Surul-csúcstól 13 km-re fekszik. A lapos kúpjai (amelyeket A betűtől G betűig jelzünk) D-i irányban felsorolva a Vişter Dach-tól [Nagy-Vist-tető] (mindig a légvonalbeli távolságokat adjuk meg az előző oromtól):
Vişter Dach [Nagy-Vist-tető], 2526 és 2542 m; hosszú gerincszakasz.
A = 1,8 km-re a 2526 m magas csúcstól. Sekély nyereg.
B = 0,6 km-re az A-kúptól. (Itt ágazik el a Piscuiata-gerinc.)
C = Gipfel Scărişoara [Lajtorja-csúcs], 2495-ös kóta, 1 km,
D = 1,2 km,
E = 0,7 km,
F = 1 km (=2401-es kóta),
G = 1,3 km (2200 m-nél magasabb),
H = Gipfel Maliţa [?] (2240 m, 2 km).
Az A-, B-, D-, E- és F-kúpok valamivel meghaladják a 2400 m-t.
      Figyelemre méltó, hogy a Scărişoara [Lajtorja] bár 3,4 km-re van a Colţul Viştei-től [Nagy-Vist-csúcs], mégis majdnem 2500 m magas. Ez a gerinc magassága 6,3 km hosszában 2400 m-en felüli.
      A Moldovean oldalgerince egyben hatalmas vízválasztó is, amely leér egészen Curtea de Argeş-ig [Argyasudvarhely]. A romániai két főkörzet, azaz Ny-ról Argeş, K-ről Muşcel, határa nagyjából a Vulsant követi, a Colţul Viştei mare-ig [Nagy-Vist-csúcs] a Moldovean-gerincen.


*Ezt 1915-ben írtam, de 1909-ben állapítottam meg.



II-30. oldal

Egyben Ny-ról a Corbeni és K-ről a Nucşoara községek közötti határ is, és szintúgy az Argeş és Stăneşti körzetek (járások) között.
      A Galbenul Alpe [Sárga-hegyek] és a D-en alattuk fekvő ugyanazon nevű szakadék a Viştea [?] nagy D-i kiágazásának (Moldovean) K-i oldalán található, de már D-i volta jelentősebb, mint a határgerincei, a Scărişoara-tól [Lajtorja] É-ra (Turcu 134-135. o.) Az egész körzet gazdag katlanokban és tavakban. A Valea Galbina-ban [Sárga-völgy] a térképeinken lévő legnagyobb tó a Galbenul-See [Sárga-tó], amelyről egy felvételt ajándékként küldtem Dr. Urechia kollégámnak Bukarestbe.
      Megfigyelhető, hogy de Martonne ezen szakadékokat nem jelezte, hanem hibásan a Valea rea [Rossz-völgy] teljes felső részét Galbenul névvel illette és ezért a mi Vârful Gălbanele-nket [Sárga-csúcs] (hibásan Piatra roşie [Vörös-kő], 2443 m) egyenesen Vârful galben-nek [?] nevezi és azt állítja, hogy a Galbenul-Tal-ban [Sárga-völgy] feljebb több tó található (267. o.). A Valea rea [Rossz-völgy] határhoz közeli tavakra gondolt.
      A hatalmas Piscul negru-Grat-tól [Fekete-csúcsi-gerinc] (a Kis-Árpásnál) elbúcsúzunk, ahogy ez a Moldovean-nál is megtörtént: ennek K-i oldalán több, jelentős DK-re futó oldalgerincek találhatók a közöttük lévő szakadékokkal (pl. Galbenul), amelyek fent egy katlanban végződnek, kis láppal (Scărişoara [Lajtorja]), és ahonnan a hajdani gleccser indult a Valea rea [Rossz-völgy] felé. Az eljegesedés azonban nem érte el azt a fokot, mint a Valea Capra-ban [Zerge-völgy].
      Most búcsúzzunk el a Fogarasi-havasok ezen magas és fontos részétől és menjünk a határgerinc meredek, részben sziklás D-i oldalára K-i irányban. Útközben É felé egy hasadékos szakadék tárul elénk. Lábunk előtt terül el a Valea rea [Rossz-völgy] Ny-i, nem teljesen egyenletes, de füves, széles, lapos és forrásokban gazdag katlana. Még lejjebb, de elég közel van egy kunyhó (a közelben forrás), ahol a turisták gyakran éjszakáznak.
      Ez a katlan taváról híres, amelyet alakjáról Dreispitzigsee-nek [Háromszög-tó] nevezek. Szilágyi szerint kerülete 375 m, tengerszint feletti magassága kb. 2170 m, fénykép Phlepsnél, 18. szám. Rögtön a Vişter-Sattel [Visti-nyereg] (legmélyebb pontja U=2304, a tőle Ny-ra lévő 214f határpont 2315 m magasan van) alatt van, amelyen keresztül a Viştea mare-Tal-tól [Nagy-Visat-völgy] Ny-ra lévő, nem túlságosan jellegzetes Vişter Kessel-ből (=Touristen-Kessel) [Visti-katlan, Turista-katlan] vezet át a turistaút, és bekanyarodik Óromániába.
      Az ösvény ezután szép alakú szirtek mellett a Hârtopul Ursului-Gipfel (Bärenhorn = Colţul Hârtopului din mijloc, U=2461) [Medve-szakadék-csúcs] sima, részben füves D-i oldalára vezet, fel egy kétormú magaslatra.



II-31. oldal

Útközben K felé (különösen a K-i lejtőjén) csodálatos oromkombinációt élvezhetünk (pl. a V. Răcoarele-t [Szulák-csúcs], a Gălbenele [Sárga-csúcs] és a Gălăşescul [Galaseszku] között). Kár lenne ezeket a szép csúcsokat D-ről megkerülni. (Erről a Hârtop-ról [?] írt cikkemet lásd a SKV 1909-es évkönyvében, 7. o.) A rövidebb D-i kiágazása hamarosan két sziklás gerincdudor között meredeken esik le.
      Az U-terv szerint (1900-ból való) a csúcs K-i sziklafoga 2461 m magas, majd egy bevágás következik, 2451 m, és rögtön utána a Ny-i sziklafog, 2458 m, mind a régi országhatáron.
      A Hârtop [?] egy nagyon érdekes alakú csúcs, mert a K-Ny-i tengelye nem egy egyenes vonal, hanem inkább egy kanyargós S betű. K-ről, Ny-ról, ÉK-ről, ÉNy-ról nézve sajátos görbületű kontúrokkal rendelkezik, hasonlóan az Albotáról, a Gârdoman-ról [Gárda-gerinc], a Gălăşescu-ról [Galaseszku], de még Nagyszebenből is.
      É-ról nézve egy lapos, kétormú kúp (Ny-i orom U=2458; K-i orom U=2461), amely É-ra egy sötét, széles sziklafallal szakad le. Az É-ról és K-ről teljes hosszában látható fal felső harmadában a régi országhatárt követi, és ott, ahol a fal egy éles sarokban hirtelen letörik, kezdődik a sziklás a csúcs É-i gerince (vagy bordája), amelynek neve Muchia la Padina Oţelei [Acél-gerinc] és amely a Medve-csúcs (Abschluß des Bärenkessels!) Ny-i letörését alkotja és Ny-ról bejárható.
      A közeli Gârdoman-Grat [Gárda-gerinc] D-i végén, vagy a Butean [?] felé álló oldalán, a Hârtop-nak [?] balra hajló hegyes szarv alakja van. Fogarasról (Oltgalac, Galaţi, Glatz melletti) nézve a Hârtop [?] a Gălbenele Sárga-csúcs] és a Vârful Zănogii [Katlanos-csúcs] között egy nyeregben van.
      A csúcsról a következő Bärensattel-t [Medve-nyereg] (U=2369 m) látjuk. Útközben megfigyelhetjük az É-i, félelmetes, teljesen függőleges letörő, mély, sötét bordákat és sziklafalakat. Balra lent azonban ránk mosolyog a napos, zöldes, szép, kerek, kevésbé ismert Bärenkessel (Hârtopul Ursului) [Medve-katlan], amelynek D-i részét azonban vad és meredek sziklafal határolja, és amelyen keresztül a Bärensattel [Medve-nyereg] É-i falán egy jó mászási lehetőség adódik (csak szédülésmenteseknek!). A katlan egyenes hegyi rétje a Padina Oţelei (Stahlplatz) [Acél-tisztás]. Ezért a 2461 m magas főcsúcs neve Vârful la Padina Oţelei [Acél-csúcs]. A katlanban találtam meg a nem nagy Bärenteich-et [Medve-tócsa], amely ősszel kiszárad. Alattunk, Óromániában, még egy kisebb tó van, amelynek magasságát Julius Szilágyi professzor 2300 m-ben adja meg; ez tehát az egész hegység legmagasabban fekvő gleccsertava. Még lejjebb egy másik kiszáradt tó is található.



II-32. oldal

Ezután nehézség nélkül megkerüljük a Gelbstein-t [Kis-Vist-csúcs] (U=2449) vagy Gelbhorn=Colţul Gălbenelelor vagy Gălbenele, nevét a sárgás sziklákról avagy sárga virágokról kapta (fényképe Phlepsnél, 20. szám, régebbi kótája 2443 és 2442, teljesen hibás névvel: Piatra roşie és Vârful Bisericii, lásd az SKV 1909-es évkönyvét, 13. és 8. o.).
      A csúcs alakja K-ről vagy Ny-ról (továbbá bármelyik magas csúcsról, mint a Vârful Urlei [Morajos], Gălăşescul [Galaseszku], Colţul Viştei [Nagy-Vist-csúcs], Netedul [Sima-csúcs], de még Fogarasról is) egy tompa piramis. ÉNy-ról azonban egy nem nagyon magas (egy kicsit meggörbült oldalakkal) háromszög látszólag két orommal. (Távolról ÉNy felől, pl. Nagyszebenből, a csúcstól balra csak egy benyomódást látni). A baloldali orom, amely valójában három kis sziklafog, azonban már az É-i gerincen van (=Zănoaga) 2425 m magasságban, ahonnan egyenesen a Zănoaga-Spalte-ba (=Spintecătura) [Katlanos-hasadék] esik le, amely a Gălbenele-Gipfel-t [Sárga-csúcs] választja el a Zănoaga-tól [Katlanos]. A háromszög Ny-i oldala (=a Gelbstein-é) a határt egy É-i vályúval éri el. D-re a csúcsnak nincs kiágazása. Régebben a neve Vârful Viştişoarei is volt.
      A délelőtti pompás kilátással rendelkező csúccsal végződik a Zănoaga-Grat [Tisztás-gerinc], a gerinc, 1834 m, egy kis tónál végződik (Lac). (Hasonló, de valamivel lejjebb fekvő van a Drăgus-Kamm-on [Drágos-él] is.)
      Az út a Viştişoara-Sattel-be [Kis-Vist-nyereg)] vezet le (2291 m, U=2297), ahonnan egy romantikus pillantást vethetünk az érdekes, szép Viştişoara-Schlucht-ba [Kis-Vist-völgy)], amelynek legfelső teraszán van a nem nagy, kék Viştişoara-See [Kis-Vist-tó] fürdik a napfényben (kép a tóról és a völgyről Phlepsnél, 19. szám).
      A nyeregből előzetes tanulmányok és kötél nélkül a Viştişoara [Kis-Vist-csúcs)] csaknem függőleges, veszélyes, gyakran csúszós határfalán nem lehet lejutni. Jóval könnyebben jutunk le a fal K-i sarkában, nagy sziklatömbökön, közel a Gălăşescu-hoz [Galaseszku].
      Pontosan alattunk található D-re, sziklás környezetben az Ostsee der Valea rea [Rossz-völgy K-i tava], amelyet jobb elnevezés híján gyakran "See neben dem Gălăşescu" [Galaseszku melletti tó] névvel illetek (kép Phlepsnél, 20. szám).
      Ha már a tónak nevet kell adni, a "Gălăşescu-See" elnevezés teljesen hibás, mivel nem a Gălăşescu-völgyről van szó. Szilágyi szerint a kerülete 420 lépés és 2180 m magasságban fekszik (innen fényképeztem). Kiváló turistánk, Josef Kolbe, egy sátorban a tó partján éjszakázott.



II-33. oldal

De Martonne a Valea rea [Rossz-völgy] felső részében nem közöl földrajzi neveket, mivel a tudatlan csobánok között minden "Valea rea", ezért e tónak nem adhatunk természetes nevet (nevezetes egy vízér szerint). Feljebb ez a "Schlechte Tal" = Valea rea valójában nem néz ki olyan rossznak, ahogy a neve sugallja. A neve lesz, ahogy a patakjaink alsó folyásánál csaknem minden völgynév keletkezik (pl. Podugiurgiu, Paltina stb.), majd a völgy összeszűkül egy nagyszerű szorosba, ahol egy nagyobb vízesés zuhan le, ahogy a Bâlea-vízesésünk is.
      Egy füves hegyháton feljutunk a gerincre a D-i, a felső részén Nagyszebenből is látható Gălăşescu-Alpe-re. Ez a csákóformájú, kétormú, a határgerincig felfutó, fent 140 m hosszú Gălăşescu-Gipfel [Nyugati-Nagy-Galaseszku-csúcs] D-i kiágazása (kép a Turisták Lapjában, 1908., 174-175. o. Irodalom: SKV évkönyv 1909, 4. o.), amely a Drăgus-Kamm [Drágos-él] magaslatát képezi (U=2455, ez a csúcs K-i sziklafoga) [Keleti-Nagy-Galaseszku-csúcs], amely azonban a Drágos-tengely elméleti meghosszabbításán fekszik a határon, és itt, szintén Ny-ra a 2455-ös csomóponttól az ormán két sziklafog magasodik. (Régebben talán Vârful Viştişoarei [Kis-Vist-csúcs], gyakran Vârful Răcoarele [Szulák-csúcs] néven ismert).
      Ezt a csúcsot (2475 m) (U=2470, 214c határpont, régebben hibásan Piatra roşie) feltétlenül délelőtt kell meglátogatni, mivel a híres kilátópontok közé tartozik.* É-ra a csúcs egy grandiózus, nagyon magas sziklafallal törik le. (Kitűnő mászóterep!)
      Könnyű füves terepen jutunk el a Sâmbăta-Tal [Szombatfalvi-völgy] első nyergéig (U=2297), ahonnan vessünk egy pillantást e völgy közepes nagyságú, sziklás, kerek és lehető legvadabb katlanjára (ahová le is mehetünk). Ennek neve Căldăruşa, Răcoarele de sus avagy Căldăruşa la Fereastra mică [Kis-ablak-katlan], és amelyet É-D irányban egy óriási, majdnem függőleges sziklafal határol. Az É-i fal a Răcoarele-Gipfel-re vezet [Szulák-csúcs vagy Hűvös-csúcs], 2382 m, a Drăgus-Kamm-ra [Drágos-él].
      Ezután következik a határon a széles Kleine Gălăşescu-Gipfel [Kis-Galaseszku-csúcs] négy, egymástól azonos távoságra lévő sziklafoggal, 2410 m (U=2407, 214b határpont), amelyet gyakran Gălăşescu-nak, de Scara-nak vagy Vârful la Curtea Oţelei-nek neveznek, É-on szürkés, 100 m-nél magasabb sziklafallal, D-re azonban ritkán csúszós,


*A Gălbenele-től idáig a hegység Alsóvisté (Viştea de Jos, Unterwischt), innen Drágos (Drăgus, Drachendorf) községé.



II-34. oldal

a napfényben mosolygós, füves hegyháttal. A lapos, lekerekített csúcsot 30 m-rel D-re kerüljük meg (kép Popescutól a Turisták Lapjában, 1912., IV., 6. o.).
      A Curtea Oţelei pont (a Szombatfalvi-völgyből nézve a határgerinc egy kerek, kis, tányérformájú, jellegzetes, füves helye É-ra fekszik a csúcs alatt. Az Oţelea (Stahlort) név bizonyára nagyon régi. Már a Luchsenstein "Gräntzkarte"-n is megtalálható, hasonlóan a Müller Ignác Mappa geographica Regni Hungariae-n is 1769-ből.
      Mindkét Gălăşescu-patak [Galaseszku-patak] (a nagy és a kicsi), a 2410-es ponttól Ny-ra és K-re, lejjebb egyesül és közösen torkolnak a Bândea-Bach-ba [Banda-patak] 1491 m-en, amely még lejjebb ismét a Valea rea-ról [Rossz-völgy] kap nevet. (E pont közelében van das Pikett des Nisipuri-Gebirges) [Szalay itt a "Pikett" szónak talán az egyik román jelentését érti: pichet, pichete=őrház, őrség]. Minden világosan látszik az új román térképen (1908, 1:100000), tehát régi térképünket ki kell javítanom, mivel ezen nevezetesen a Valea rea [Rossz-völgy] és az Izvorul Gălăşescu [Galaseszku-patak] közötti vízválasztó 2410 m-en van, és nem kezdődik, ahogy kellene, a Gălăşescu-Gipfel-en [Galaseszku-csúcs].
      Ezután lemegyünk a viszonylagosan mély, egy kicsit meredek, de nem nehezen járható Balea-Sattel [?], U=2196 m, Curmâtura la Fereastra Balei, amely egyben a Drágos (Drăgus, Drachendorf) és Alsószombatfalva (Sâmbâta de Jos, Untermühlendorf) közötti határvonal is, állandóan a D-i hegyoldalon haladva. A hegyoldal alatt a Gălăşescu-Bach [Galaseszku-patak] bővizű forrásából csörgedezik a víz. Majd a lapos, széles Glemea-Kuppe* [Szalona-csúcs vagy Piramis] (2282 m, U=2279) megkerülése következik. Ennek K-i vállán van a 214a határpont, U=2287, a határleírásban 2281 m szerepel, Budru-nak vagy Vârful între Ferestre-nek is nevezik.
      Az egész környék K-re a Király-kőnél lévő Tămăşel-ig [Kis-Tamás-nyereg] nagyon könnyű, még lovakkal is bejárható. (Ny-ra lovagolva a Gălăşescu-ig [Galaseszku] lehet eljutni, a Colţul Viştei mare-ig [Nagy-Vist-csúcs] azonban már csak zablájuknál fogva teherhordozó állatként lehet a lovakat használni.) Egy fogadás alkalmával egy hegyi szakértő egy elsőosztályú hegyi lovon innen a Vârtopel-Kessel-en [Kis-horhos-katlan], majd a Căldarea pietroasă [Köves-katlan] és az Arpaşul mare-völgyben [Nagy-Árpás-völgy] lévő Vârtopel-ig (Albota) jutott el.
      Utunk a Gălăşescu-tól [Galaseszku] K-re a Sâmbăta-Tal [Szombatfalvi-völgy] négy katlanán vezet keresztül, hol közelebb, hol távolabb a régi határ D-i oldalán.
      A határon lévő nyergekből csak fáradságosan látogathatjuk meg mind a négy katlant, hasonlóan a nem kimondott Balea-Kessel-t [?] (a Glemea és a 2410-es magaslati pont között).


*[Ez a csúcsnak az eddigi román kalauzokban öt különböző néven szerepel: Vf. Slănina, Vf. Budru, Vf. Glemea, Vârful între Ferestre, Piramida. Választhatunk a Szalona-csúcs és a Piramis között.]



II-35. oldal

      A legjobb, legkönnyebb és nem meredek felmenetel a "Guten Kessel" = Căldarea bună [jó katlan] keresztül vezet (a Fereastra bună határnyereg alatt, 2188 m, U=2187) [Szombatfalvi-Nagy-nyereg], amely a Glemea és a Bolacen között található. Az út keskeny, É-D irányú.
      Tovább K-re egy nagyon nagy cirkuszvölgy következik, a K-i cirkuszvölgy a Căldarea mare (É-i része 1828 m-en van), amelybe a Guten Kessel is beletartozik. Nem különül el az ún. Zahngipfel-től [Fog] (2290 és 2384 m között, lásd a Turisták Lapját, XX., 6. szám) leeső É-i bordától. Kép a környékről Witting-nél, 1928., 177. o.; lásd az én felvételemet is a Turistaság és Alpinizmusban, 1915., 62. o.)
      Innen megkerüljük, továbbra is D-ről, az É-i oldalról nagyon érdekes, tompa piramis alakú Colţul Bolăcenii-t [Szfinx, Asztalos szerint a név a következő képpen keletkezett: Balázs --> Balaci -->Bălăceni] 2290 m, U=2281, (többen Budru-nak vagy Buder-nak is nevezik, de Claia-nak is; megfigyelésre méltó a D-i oldalról) és újra a gerinc közelében haladunk felfelé. (Erről a csúcsról lásd a felvételemet a Turistaság és Alpinizmusban, 1915., 62. o.; egy másik kép Popescu-nál 1908 és 1912-ben, IV., 9. o.; korábban Witting-nél, 18b tábla, 177. o.)
      A Glemeától tovább lépkedve a széles, szép Bândea-Tal [Banda-völgy] körzetében haladunk tovább (ez a Valea rea [Rossz-völgy] K-i kiágazása, amely a Pikett din Nisipuri-i fenyőerdőig terjed). A végén elérjük a Sâmbăta-Tal [Szombatfalvi-völgy] K-i falát, a Caţaveiu-t, a Vârful la Cheia Bânzii csúccsal [Banda-szorosi-csúcs], 2384 m, U=2383, 214-es határpont. A "Bândea" elnevezés önmagában teljesen hibás és nem helyénvaló. A "Cheia Bânzii" nem jelenti azt, amit Bielz állít róla, nevezetesen hogy a "Schlüssel zum Bândea-Tale" [kulcs a Banda-völgyhöz], hanem az utat a sziklásgerincen a Bândea-Tal-ba [Banda-völgy], mivel később ez az út rossz minőségű sziklák között vezet fel a határra. (Cheia = hasadék, szurdok, azaz akadályos környék, nem pedig a hely kulcsa.)
      Innen érdekes kilátás nyílik a Bolacen széttöredezett, sziklatűkben bővelkedő, keskeny, rövid É-i bordájára (kép Witting-nél, 1928., 177. o.)
      Amott, a Drágos-kiágazásán, a 2114-es gerinckótánál egy sima, lapos, zöld oldalkatlant látunk (La Crintă) és távolabb D-en mindkét nagy Răcoarele-Kessel-t [Szulák-katlan vagy Hűvös-katlan]). Az É-i, fűvel bőven benőtt katlanban, egy kis, hosszúkás tavat fedeztem fel, 6 m széles és 16 m hosszú, papucsszerű alakja van. Neve Topila Baronesei = Hanfbeizteich der Baronin [a bárónő kenderáztató tava]. 2200 m magasan fekszik. a nagyon vad, sziklatörmelékekkel teli D-i Răcoarele-Kessel-ben [Szulák-katlan vagy Hűvös-katlan] szintén látunk egy tavat (a környék fényképe a Turisták Lapjában, 1908., 175. és 177. o.; korábban Popescu-nál 1912., IV., 6. és Witting-nél 193b; irodalom: SKV évkönyve, 1909. 1. o.)



II-36. oldal

      36. oldal A Cheia Bânzii-ról [Banda-szorosi-csúcs] a Caţaveiu-Grat-on [Kacavé-gerinc] 1 és félóra alatt eljutunk a hajdani "Ábrahám-menedékházhoz" a Popa-Sattel-be [Pópa-nyereg], a Trăsnita [Villámcsapás] Ny-i lába alatt, 1990 m (itt egy tó sok békával). Tovább fent, ÉK-re a Resistoarele-Gipfel-től [?], 2335 m, a Caţaveiu-n [Kacavé-gerinc] K-re három tó van (Lăculeţe). (A Resistoarele-csúcs képe Popescu-nál, 1912., IV., 7. o.)
      Itt elbúcsúzunk az Árpás járástól és belépünk a Fogarasi járásba, amely Burzenbach-ig tart. A Caţaveiu-n [Kacavé-gerinc] vezet a határvonal Felsőszombatfalva (Sâmbăta de Sus, Obermühlendorf) és K-ről Kisvajdafalva (Voivodenii Mici, Klein-Woiwoden) között*.

      Időbeosztás:

A Podragu-Sattel-ből [Podrág-nyereg] a Moldovean-Kessel-ig [Moldovean-katlan] 2 óra 15 perc.
Innen a Colţul Viştei mare-ra [Nagy-Vist-csúcs] 1 óra.
A Gălăşescu-Gipfel-ig [Galaseszku-csúcs] 2 óra 30 perc
A Cheia Bânzii-ig [Banda-szorosi-csúcs] 2 óra.



II-7. Caţaveiu-tól [Kacavé] a Ludişor-ig (3 óra)

      A Cheia Bânzii-tól [Banda-szorosi-csúcs (2384 m) az utunk vízszintesen vezet K-re, előbb egy nyeregbe (2342 m) majd egy füves hegyháton a Mogos-Gipfel-re (Mogoş-Gipfel [Magas-csúcs], 2404 m, U=2303, 213a határpont). É-on látjuk a Mogos-Schlucht-ot [Magas-völgy] (Mogoş, a magyar magas = ez esetben személynevet jelent), amely a Breazaer Tal-hoz [Brázói-völgy] tartozik. (Kép Popescunál, 1912., IV., 6. o.)
      A következő nyereg K-re 2343 m magas. Egy 130 m-es felmenetel után (lovagolva is megtehető) megérkezünk a híres Vârful Urlei-re [Morajos] (2474 m, U=2473, 213-as határpont, hibásan Vârful Mogoşului), amely csak délutánonként nyújt grandiózus kilátást Ny felé. Groteszk csúcsok és sziklatornyok ezrei, távcsővel számuk megötszöröződik! Ez a határ Kis- (Voivodenii Mici, Klein-Woiwoden) és Nagyvajdafalva (Voivodenii Mari, Groß-Woiwoden) között.) Kép a csúcsokról Popescunál, 1908-ban és 1912-ben, IV., 5-7. o.) Alattunk az erdőtlen terepen két esztenát látunk; tó nincs.
      Innen esik le ÉK-re a gerincen a vad, szép szikladudor, a meredek Piscul Somnului [Álom-csúcs]. Csúcsa 2387 m magas. A csúcstól K-re, mintegy erődjeként, fut a nagyrészt lapos Moşul-Grat [Agg-gerinc], amely a térképen hibásan Piscul Somnului-nak jelöli, egyenesen K-re hatalmas határfalat alkotva a Brescioara (= Breazaer [Brázói-völgy]) és a Pojorta-völgyek, illetve a Mogos- [Magos-völgy] és az Urlea [Morajos-völgy] cirkuszvölgyek között.


*A Drágos-oldalgerincek legrégibb leírása megtalálható a Blätter für Seift und Gemüth, 1857., 309. o.



II-37. oldal

É-ra négy tipkus koncentrikus kárfülke van (Căldarea Somnului és Moşuleaţa), amelyet a hajdani Ábrahám-menedékháztól is láthatunk, és amely földtani szempontból egy tanulságos panorámát nyújt. (Képek Popescu-nál, 1912., IV., 5. o. és Witting: Hochwildbahn, 1928., 193. o.)
      A Mogos-Tal [Magos-völgy] felső részében (D-i fal) az Urlea-Gipfel-től [Morajos] szintén Ny-ra két szép cirkuszkatlan található (Căldarea la Fundul lui Mogoş), amely megosztja a Mogoş É-i gerincét. A völgyben, közvetlenül a fenyőerdő határa felett, egy szép tó fekszik, a Lacul Mogoşului [Magos-tó]). (A Mogoş kárfülke fényképei Popescu-nál, 1912., IV., 6. o.)
      A csúcsról D-re a régi országhatár mentén megyünk le egy nyeregbe (2322 m, U=2321), ahonnan egy jelzett ösvény vezet a pazar, kék Urlea-See-hez [Morajos-tó], 2192 m, amely csaknem olyan nagy, mint a Frecker-See [Feleki-tó]. Kerülete 590 m (O. Phleps), hossza 221 m, szélessége 124 m, mélysége 4,4 m. (Kép Phleps-nél, 21. szám).
      Az Urlea-Schlucht-ot [Morajos-völgy] de Martonne szerint hajdan egy 3,5 km hosszú gleccser simította le. Itt található három, É-ra nyíló kárfülke , a Ny-ban egy tó is van, és egy másikban lápos tócsák.
      Phleps-nél 1914-ben a 22-es táblán (= az Urlea-Kessels [Morajos-katlan] környékének fényképe) elmosódott, konfúz, felirat van. Az igyekvő kutató egy helyen hibásan "nyugatot" ír a helyes "észak" helyett, és ezzel hosszú évekre hibás leírása volt a képnek (ahogy ezt a szerzőtől megtudtam) a térképen. Leírása szerint "egy nagy cirkuszvölgyet látunk, az Urlea-See-től [Morajos-tó] Ny-ra, a tótól ÉK-re lévő dudorról. A háttérben a középen a Bândea (Vârful Triponului, 2450 m) van, jobbra a Leota, 2427 m". A helyes leírás: "Az Urlea-See-től [Morajos-tó] É-ra lévő cirkuszvölgy a tótól ÉK-re lévő dudorról. A középen a Vârful Urleii [Morajos], jobbra a Vârful la Piscul Somnului [Álom-csúcs], 2387 m". A leírásom helyességét a helyismereten kívül a Kolbe-gyűjtemény két fényképe is igazolja (a 78-as és 80-as képek), valamint a saját sztereoszkopikus felvételeim.
      A Triponu, 2450 m, egy tányéralakú magaslat, amelyet a Vârful Urlei [Morajos] kúpjával nem szabad összetéveszteni. Ezenkívül a Phleps által Leota-ként mondott 2427-es kóta egy nyereg, nem pedig egy csúcs. De még ezenkívül: a Phleps 2450-es és 2427-es kóták valószínűleg 120 m-rel máshol találhatók, mivel a fényképekről látható, hogy e két csúcs távolabb eltávolodik egymástól



II-38. oldal

és valószínűleg 500 m-re vannak a Vârful Urlei-tól [Morajos] a Piscul Somnului [Álom-csúcs] felé.
      A gerincút ezután egy szép, éles peremű, hegyes, kicsit szirtes csúcson vezet keresztül (=See-Gipfel, 2429 m, U=2427,3 m) [Tengerszem-csúcs], amelyet több pásztor szintén hibásan Vârful Urlei-nek nevez, mivel a tótól pont ÉNy-ra tornyosul. (Helyesen Vârful Ezerului-nak kellene nevezni. Kép Phleps-nél, 21. szám.)
      Rögtön ezután következik egy lapos nyereg (U=2400,8). Állandóan az óromániai oldalon haladunk az utolsó nyeregig, amely 2427 m magas és ahol a 212-es határpont található (U=2422,8). Ezt a helyet a térképen teljesen hibásan Leota-nak nevezik.
      Amikor az időjárás nem teljesen száraz, egy kis teknőben gyérvizű forrás található.
      Most a Bândea-Tales [Banda-völgy] K-i végén vagyunk, a teljesen lapos (mintha levágták volna) Fundul Bânzii-Gipfel-en [Banda-csúcs] (a régi irodalomban a völgyet Bindea-nak, Bondsi-nak stb. nevezik), a csúcs (2450 m, U=2448, 211e határpont). Hasonlít egy asztalra vagy egy tányérra, amely azonban a piramisnál kezdődik, az erdélyi területen vízszintesen lehet megkerülni. A régi térképeken Triponu-nak nevezik (Triponu egy családinév), ami helytelen, lehet hogy csak a szóromlás (?) miatt; pripor = meredekség. A Bândea nevet itt nem használhatjuk, maradjunk a "Fundul Bânzii"-nál, ahol a "Fundul" kifejezés is e völgy széles, K-i oldalát sejteti.
      E ponton ágazik ki a határgerincből Ny-ra egy óriási oldalgerinc (a Fogarasi-havasok legmagasabb és legszelídebb oldalgerince), amely a lapos Dara-Gipfel-ig (Vârful Dării [Dara-csúcs], egy kerek hát, 2506 m magas!!) emelkedik, majd osztódik. A Ny-i ág (Ny-ról az Izvorul Bânzii [Banda-patak] és K-ről az Izvorul Dării [Dara-patak] között) a Dara-Alpe; a K-i ág neve Muşetescu (ez a név feltétlenül helyes, mivel egybe cseng a Muşeteşti község nevévvel, de nem a "Mastescul"-lal!) és az Izvorul Dării [Dara-patak] és K-ről az Izvorul Boureţului [Tulok-patak] között. De az a második oldalgerinc is elágazik 2355 m-es magasságban, és DK-re bocsátja ki a Boureţi-Alpe-t [Tulok-hegyek] (az Izvorul Boureţului [Tulok-patak] és Zârna [Zernye-patak] között), amelynek nagyon hosszú lába, a Căpăţina [Koponya], egészen a Valea rea-tól [Rossz-völgy] (fővölgy) a Valea Zârna-ig [Zernye-völgy] terjed. Ez a két főág alkotja a Doamna-Fluß-t [Dáma-hegyláb] (nem Domnu).
      A Muntele Boureţului [Tulok-hegyek] neve megőrizte a középkorban itt élő vad szarvasmarha emlékét (bour = Wildrind, őstulok).
      A Fundul Bânzii-tól [Banda-katlan] (211e határpont) kezdve – egy kissé távolabb – újra egy cementoszlopot látható a határhalmon.



II-39. oldal

      Itt a határvonal egy éles sarokban törik D-i irányból K-re, ezért ködben iránytű nélkül könnyű eltévedni. Itt volt a "Crucea Dării" helye [Dara keresztje], régen egy igazi keresztemlékmű, avagy kereszt alakú valami, amely nevét az együtt haladó hegygerincek után kapta.
      Itt búcsúzunk el a Fogarasi-havasok vad, széttöredezett, középső részétől, amely egy csapásra tűnik el a szemünk elől. Következik a szelídebb K-i rész.
      A D-i lejtőn egy lapos nyeregbe megyünk (az ösvény mellett egy forrás, gyakran kiszárad).
      Alattunk Óromániában a Valea Leaota [Leaota-völgy] szélesedik*, amelynek felső óriási cirkuszvölgyét Hârtopul Leaotei-nek [Leaota-szakadék] hívják, de Hârtoapele-nek is (Baumgarten pedig Gaure de Lotri-nak). Több katlana van, ezekben kis tavak (a legnagyobb tó a Lacul roşu = Roter Teich [Vörös-tócsa]). Ezeket Lehmann is felsorolja (35. old.): három tó, távolból is látható!
      A Leaota-patak a Zernye-völgy legnyugatibb vízlevezetője. A Valea Zârna [Zernye-völg] magába fogadja az összes forrás vizét a Fundul Bânzii-tól [Banda-csúcs] a Braţila-ig [Brazléta vagy Kösöntyű], és tovább az Oticu-ig [?] és a Jezerul-ig (Ezerul, 2463).
      A régi térképen a Zârna [Zernye-patak] alsó részét "Bisclatu"-nak nevezik. A Băsălatul (ez a helyes kiejtése) azonban csak egy rövid oldalpatak, amely a Ezerul-rétről már a Zârna [Zernye-patak] a Doamna-ba [Dáma-patak] való torkollása alatt belefolyik.
      A következő csúcs (2311 m, 211c határpont, U=2309) a Vârful Leaota, avagy Zârna néven ismert (régebben helytelenül Triponu is) és egy csapáson egy meredek hegyoldalon megkerülhető és még ködben is felismerhető. Három kőgúla (omul de piatră=kőgúla, kőember) található a csúcson.
      Itt kezdődik a DK-re futó Piscul Leaotei (Michael Fuß-nál Piscu Lauti), amelynek K-i oldalát Piscul Zârna-nak (Muntele Zârna) [Zernye-hegy] hívják. (A régi irodalomban gyakran egyszerűen Piscu-nak nevezik.) Az utóbbi alsó része a sziklás "Sghiaburoasa", amelyből három oldalpatak magasztos mennydörgéssel alkot egy hatalmas vízesést és a Zârná-ba [Zernye-patak] folynak.
      A Piscul Zârnei K-i részén két kis katlanban két kis tó van (inkább tócsák). Ezekből az egyik a Zârna [Zernye-völgy] legfelsőbb, Ny-i kis katlanában van, rögtön a 2311-es kóta alatt.


*Határait fent a Hârtopul cirkuszvölgy, alul (jobban D-en) a Bouret-rét alkotja, K-en fekszik a Muntele Leaota = Piscul Zârnei.



II-40. oldal

      Messze a vízesések alatt a fenyvesben fekszik a Stâna Zârna [Zernyei esztena] a főpatak jobb partján, közelben a Ludişor-patak torkolata.
      Először leereszkedünk a gerinc D-i hegyoldala puha fűtakaróján (500 m-re a Fundul Bânzii-tól [Banda-csúcs]), majd magán a gerincen a széles, hosszú és lapos Curmătura Zârnei-re [Zernye-nyereg] (1932 m, 211-es határpont).
      A Darnii hibás név, amely a Dârnii-ból (vagy Zârnii-ból) származik. Ezen a környéken is található egy tócsa, D-re egy kunyhótól. Ez a Fogarasi-havasok leghosszabb nyerge, régebben Prislopul Zârnei-nak hívták – Vajdafalva (Voivodeni, Woiwoden) és Pozsord (Pojorta) községek közötti határ).
      Vârful Urlei-től [Morajos] mindeddig az utunk mindig É-ról a Valea Urlei Morajos-völgy] fölött haladt. Ezután É-on csak a Valea Langa [Hosszú-völgy] van É-on (mindkettő a Pojortaer Tal-t [Pozsordi-völgy] képezi). Tovább mindig a D-ről Zernye-völgy fölött lépegetünk (Óromániában fekszik), amely ezelőtt az erdélyi botanikusok kiránduló helye volt.
      Az út kényelmesen vezet egy csúcsra, 2232 m, (az út mentén egy forrás és D-re egy kunyhó), amelyről egy rövid oldalgerinc ágazik ki Óromániába (hibásan Piscul Ludişorului), amelynek sima fűtakarójának tréfás neve "Fata unsă=geschmierte Lehne" [maszatolt hegyoldal]).
      K-en a rövid Izvorul Ludişorului [Ludisor-patak] következik. A Zârnába [Zernye-patak] folyik.
      Hamarosan a Ludişor-Sattel-be [Ludisor-nyereg] érkezünk (2196 m, 210-es határpont) Comanda din Ludişor [Ludisori kommandó] mellett. Közelben K-re a Fundul Langa [?] (2240 m, 209d határpont) kis csúcsa van, a Muchia Scărişoara [Lajtorja-gerinc] legmagasabb pontja. Ezen az É-i oldalgerincen kígyózik a legjobb út Brázó (Breaza, Frauendorf) és Dézsány (Dejan, Dannsdorf) községekbe.
      A kommandó egy nagy kunyhó, jó forrással, egy tábori őrs állomása, amely a gerincvándorlás történetében jelentős szerepet játszott, mivel itt van az utolsó hivatalos éjszakai szállóhely. Egyben Pozsord (Pojorta) és Kisberivoj (Berivoii Mici, Klein-Bewein) községek közötti határ.)
      A Scărişoara-Grat [Lajtorja-gerinc] D-i részét Muchia la Fundul Langii-nak hívják. Ettől K-re, szintén már a Dejaner Tal-hoz [Dézsányi-völgy] tartozva fekszik a Gropila-Kessel [Gödör-katlan]. Ezután É-ra, szintén a Scărişoara K-i oldalán következnek a szép Gavana és Găvănel katlanok. Még feljebb a Scărişoara kopasz gerincén (Hermeneasa-ban) a gerincút mellett egy tó van. De Martonne (270. o.) "Langa és Ludishor négy cirkuszvölgyéről" beszél, amelyek K-re és ÉK-re nyitottak; ezen teljesen hibás nevek alatt, ahogy azt a leveléből megtudtam, a következőket érti:
a) a Braţila-Kessel-t Óromániában (Ludişor),
b) három katlant a Dejanner-Tal-ban [Dézsányi-völgy]



II-41. oldal

nevezetesen a Radu-, a Gropile- és a Gavana-katlant. De Martonne, a nagynevű, fáradhatatlan tudós, nem veszi a fáradságot, hogy ezen hibás földrajzi neveket korrigálja, amelyek nem kötődnek éveken keresztül az adott helyhez, és amelyek a nevezéktant nem ismerő tudatlan parasztok kiatalálása.



II-8. Ludişor-tól [Ludisor] Zărneşti-ig [Zernyest] (11 óra)

      Már kora reggel útrakészen állunk a Ludisor-kunyhóban, hogy kora estére Brassóba érjünk.
      Az útvonal a gerinc D-i oldalán vezet, a Vârful Ludişorolui [Ludisor-csúcs] (2300 m, U=2298, 209b határpont) közelében, amely Zârna [Zernye-csúcs], 2311 m, és Király-kő - a Berivoescul kivételével - a határ legmagasabb pontja. Szép kilátást nyújt az óromániai hegytengerre, és különösen délután a Király-kőre és a Ezerul-ra [Jezer-hegység] is. Tőlünk É-ra a mélyben helyezkedik el a Valea Radului [Radu-völgy], két sziklakatlannal, ezért csúcsunkat Vârful Radului-nak [Radu-csúcs] is hívják.
      De Martonne szerint a Dejanner-Tal [Dézsányi-völgy] (amelynek legfelsőbb részét Valea Radului-nak [Radu-völgy] hívják) a Fogarasi-havasok É-i oldalának K-i részén volt az utolsó, amelyben egy nagy gleccser folyt. Ennek azonban tovább K-re nem volt hatása, tevékenységének maradéka pl. a Belia-tó és annak katlana. (Lásd egyébként Lehmannál is, 35. o.)
      A Vârful Ludişorolui [Ludisor-csúcs] (209c határpont) Ny-i lábánál a határ Nucşoara (Ny) és Lereşti de Sus (K) között húzódik, ez egyben a határ az óromániai Stăneşti (Ny) és Godeni között (K).
      A Vârful Ludişorului-ból [Ludisor-csúcs] Órománia felé a hatalmas Muntele Ludişorului [Ludisori-hegyek] szárnyvonulat ágazik ki (talán Piscul Ludişorului is a neve), amelynek alsó részét azonban Piscul Netotului-nak hívnak (Netód, Netot, Gura Văii, Großschwarzendorf – egy község Erdélyben). A főgerinctől távol, az erdőhatár közelében egy pásztorkunyhó van 1620 m-en.
      K-i irányban a következő óromániai völgy a Valea Brăţilei [Brazléta-völgy vagy Kösöntyű-völgy], ennek legfelső részén a paralelepipedon alakú Lacul Brăţilei-jal [Brazléta-tó vagy Kösöntyű-tó], hosszúsága 32 m, szélessége 15 m, kerülete 87 m. A 209a határponttól a tó csak 33 m-re van. A gerincút a határ és a tó között vezet. A tavat és a mély Curmătura Brăţilei-t [Brazléta-nyereg vagy Kösöntyű-nyereg], 2122 m (U=2120, Curmătura Radului-ként [Radu-nyereg] is ismert) magunk mögött hagyva, a határ közelében É-ra egy



II-42. oldal

jó forrás található. Ködben vigyázni kell, hogy el ne induljunk a Câmpulung-ba vezető ösvényen (iránytű!).
      A Valea Radului [Radu-völgy] körzete a Valea Dejanilor [Dézsányi-völgy] felső és Ny-i részére terjed ki, a további K-re vezető rész neve Pietrile Popii = Pfarrerfelsen [Pap-sziklák]; ez egy katlanos, vad, sziklás környék, amely kiterjed tovább a Baba legfelső, Ny-i részéig. Zergék számára egy mennyország!
      A következő csúcs a Vârful Braţila [Brazléta vagy Kösöntyű], 2278 m (U=2274, 209? határpont) átterjed Óromániába, ezért az erdélyi oldalról megkerülik. Topográfiai szempontból egy fontos pont, mivel itt ágazik ki D-re egy nagy oldalgerinc, a Muchia Brăţilei [Brazléta-gerinc vagy Kösöntyű-gerinc] (ennek K-i oldalát Muntele Vladului-nak [Vladu-hegy] is hívják), amely a Mezea – és az Oticul-Alpe közvetítésével az egyenes összeköttetést jelenti a környék legnagyobb hegyével, a Jezerul = Ezerul heggyel [Jezer-hegység], 2463 m (a Geşera név hibás) és ezen keresztül a Păpuşa-ra, 2379 m, vezet. Az Oticul és Groapa rétjein, a katlanokban, több tó is van. A legnagyobb tó azonban a Jezerul-réten van és É-ra fekszik a főcsúcstól, 2463 m, 2050 m-en egy K-re nyíló katlanban. Mélysége 5? m (De Martonne képet is közöl róla) és nincs látható kifolyása. (A Jezerul-tó Ştefănescu szerint 2179 m-en van – Lehmann, 36. o.)
      A környéken van egy másik katlan is. A Muchia Brăţilei [?] elválasztja a Părăul Doamnei [?] (Ny-ról) és ezzel az Argeş vízgyűjtőjét a Dâmboviţa vízgyűjtőjétől. A Doamna tudomásunk szerint begyűjti a vizeket a Colţul Viştei mare-tól [Nagy-Vist-csúcs] a Brăţilei-ig és Piteşti-nél az Argeş-be ömlik.
      Itt fakad tehát a Dâmboviţa és Bukarest felé folyik. Ez is az Argeş-be ömlik, kevéssel annak a Dunába való torkolata előtt. Ez a körzet a Törzburger Paß-ig [Törcsvári-szoros] terjed, ahol a Muntele Leaota [?] a Jalomiţa-tól [?] választja el.
      Nem járjuk be a Muntele Vladului [Vladu-hegy] lejtőit, hanem ismét egy mély nyeregbe (2175 m, U=2173, 208d határpont) megyünk, ahol egy tó, a Lacul Vladului [Vladu-tó] vár. (Sőt, ha nincs kiszáradva, további két kisebb is.) A tó keskeny és elég hosszú (hossza 68 m, kerülete 154 m, szélessége 13 m) és 70 m-re D-re van a régi határhalomtól. Az ösvény itt is a tó és a régi határ között vezet.
      Itt egyben az óromániai Valea Vladului [Vladu-völgy] legmagasabb részén vagyunk, itt erednek a Dâmboviţa ÉNy-i mellékvizei. A Fogarasi-havasok D-i oldalán itt találjuk a hajdani eljegesedés utolsó és K-i



II-43. oldal

nyomát, nevezetesen a katlanképződést. A völgyben nem messze egy kunyhó, a pásztorkunyhó azonban mélyen a fenyvesben van.
      Ezután megkerüljük a Baba-Alpe legmagasabb pontját, a Vârful Pietrile Popii-t (Pap-sziklák) (2229 m, 208b 1 határpont). Ezen Alpe É-i ösvénye a csúcs K-i lábánál kezdődik és Réty (Reci) valamint Berivoj (Berivoi, Berwin) felé vezet. A Muchia Babei Ny-i lejtőjén van a Hârtopu-Kessel = Lunca Hârtopului [Szakadék-völgy]. Ettől ÉK-re a gerincen egy tó van a fenyvesek felett.
      Megjegyzük, hogy az 1:25000 lépésmértékű térkép a Baba legmagasabb pontjaként nem a "Vârful Pietrile Popei"-t jelöli, hanem ettől Ny-ra a gerincen lévő csúcsot. Mindkettő magassága 2229 m (U=2226 m). A parasztokat a kis csúcs nem aggasztja, nem tesznek különbséget a két csúcs között, az egész széles környéket "Vârful Pietrile Popei"-nek nevezik, mivel azonban topográfiai szempontból a Baba legmagasabb pontját meg kell nevezni, ezért elegendő az utóbbit csúcsként azonosítani.
      Ezután hamarosan a szűk (É) Berivoj-völgyben haladunk felfelé, ennek legfelső részén két katlan van (az egyikben egy kunyhó), nevezetesen a Belia Sevestrenilor (Ny) avagy a Belia Mică és (K) a Belia Ilenenilor avagy a Belia mare – Szevesztrény (Sevestreni, Săvăstreni) és Illény (Ileni, Elisdorf) községek. A nagyobbik Belia szép katlanában fekszik a Belia-tó.
      A két Belia között egy járható nagy hegyi kiágazás van, a "Muchia între Belii".
      A Berivoj-völgy felett a gerincen Ny-K irányban a következő fontos pontok találhatók:
a) Baba-Gipfel [Baba-csúcs], 2229 m
b) egy É-D irányú ösvény keresztezi a határt
c) a Belia mică-Sattel [Kis-Belia-nyereg] legmélyebb nyílása, U=2205 m
d) 2233 m magas csúcs (U=2230, 208b határpont) = Berivoescu mic a speciális térképünkön
e) a Muchia între Belii csúcsa, amely azonban az előzőtől nincs elválasztva és csak néhány m-rel alacsonyabb. Ez a határ a Kis- (Berivoii Mici) és Nagy-Berivoij (Berivoii Mari, Berwein) községek között.
f) a Belia mare [Nagy-Belia] legmélyebb nyeregpontja, U=2215 m
g), Kopf der n. Scoarţa-Alpe [?] 2295 m.
      A felsorolt nevek közül a Vârful Berivoescul mic [Kis-Berivoj-csúcs] biztosan hibás. Ilyen csúcs végképp nem létezik. Ezenkívül a



II-44. oldal

Berivoescul mic Alpe nem Ny-ra, hanem K-re fekszik a Berivoiul mare-tól, nem ér fel a határig, hanem csak a nagy Berivoj alsó, K-i lábát alkotja. A helyes elnevezés Kleiner Belia Gipfel [Kis-Belia-csúcs], mivel ez a lapos, de jól járható katlan legmagasabb pontja.
      A határon lévő Scoarţa [?] (2295 m, U=2290, 228a határpont) neve helyesen Vârful Belia, bár a parasztok Vârful Piţelor-nak is hívják (ez a név úgy keletkezett, hogy a csúcs a Sebes-völgy sziklás, Ny-i részén három kis Piţele-Kessel-el rendelkezik). Zergék otthona, a név általánosan ismert!
      A Piţele- (großer Belia-) Gipfel-nél [?] kezdődik a Scoarţa-Alpe [?] (ez a neve csak alulról a 1916 m magas csúcsig érvényes, innnen egy jó út vezet le Sebesre (Sebeş, Schebesch) és Marzsénybe (Mărgineni, Marginen). Ez az utolsó hegynyúlvány, amelyet Nagyszebenből különösen télen, mint egy teljesen alacsony, hosszú hegynyúlványt láthatunk, amelyet teljesen hibásan a Király-kővel azonosítanak. A gerincén 1950 m magasan fekszik egy tó, hasonlóan egy másik a Ny-i kiágazásán, ez a Banciu [?]. A Scoarţa-nál kezdődik a Sebes-völgy széles környéke, amely egészen Comeş-ig terjed.
      A Belia-Gipfel-t [Belia-csúcs] az útvonal mélyen D-en kerüli meg (forrás), majd hamarosan az impozáns Berivoescul mare [Nagy-Berivoj-csúcs] (2299 m, U=2300, Ny-ról a 208a és K-ről a 208.1 határpont között) csúcsán állunk, amelyet azonban nem Vârful Vladului-nak hívnak. D-ről könnyen megkerülhető; Nagy-Berivoj (Berivoii Mari, Berwein) és K-ről Nagykopács (Kopacsel, Copăcel) községek közötti határ!. Lent a K-i részén a hatalmas D-i oldalgerincét Berivoescul mare-nak hívják, a Berivoescu mic kezdeténél, a fenyvesben, egy pásztorkunyhó található.
      Innen a határgerincre, hamarosan 2181 m-es magasságban a 208-as határpontra érünk. A következő határpontot, a 207-est, É-ról kerüljük meg. Itt már az óromániai Valea Luţele forrásvidékén vagyunk, a két vízér egy kis csermelyt képez a 207-es határpont közelében. Ez a völgy egészen a Buzdugan-Gipfel-ig [Buzogány-csúcs] (2179 m, U=2176,9, 206j határpont) terjed, Vârful Laptelui-nak [Tej-csúcs], Luţii-nak avagy még helyesebben Vârful Luţele-nek [Luca-csúcs] hívják, de nem Vârful Ludii-nak. D-ről megkerülhető. Határ Ny-ról Nagykopács (Kopacsel, Copăcel) és K-ről Marzsény (Mărgineni, Marginen) községek között. A Buzdugan-Gipfel [Buzogány-csúcs] ÉK-re egy széles, terjedelmes hegyhátat bocsájt ki (két hegylábbal):
a) Muchia Laptelui [Tej-gerinc], Ny-on egy kunyhóval,
b) Muchia Groapelor [Gödör-gerinc] K-en, közöttük a Părăul Laptelui [Tej-patak].



II-45. oldal

      A Sebes-völgy felett a határon Ny-ról K-re haladva a következő részeken halad át a vándor:
a) Piţele, a Belia-csúcstól (2295 m) kb. a 208-as határpontig (a térképen ez a név hibás).
b) Valea Buzduganului [Buzogány-völgy] a Buzdugan-Gipfel-ig [Buzogány-csúcs].
c) Muchia Buzduganului [Buzogány-gerinc].
d) Valea Gropilor [Gödör-völgy], egészen Comisu-ig. Itt találjuk meg az utolsó, a hajdani eljegesedés lepusztulás által összetöredezett nyomát az É-i oldalon. Akárcsak az É-i oldalon, itt látható az eljegesedés K-i vége.
      A Buzdugan-tól D-re egy széles oldalgerinc ágazik ki, a Muntele Luţele [Luca-hegy], amelynek két hegylába a rövid Valea Luţele mari-ig [Nagy-Luca-völgy] terjed; ezen hegyág és K-ről a Valea lui Aron [Áron-völgy] között fekszik a Muntele Luţele mari [Nagy-Luca-hegy].
      Ezután két kisebb csúcsot kerülünk meg É-ról, majd a Vârful Comeşu vagy Comisu [Komisz-csúcs] (1884 m, U=1884, 206b határpont) következik, amely délután pazar kilátást nyújt a Király-kőre.
      Az óromániai oldalon K-re a Buzdugan-Gipfel [Buzogány-csúcs] után a Valea lui Aron [Áron-völgy] következik, majd egy kiágazás: Plaiul Hoţului (Diebsberg) [Tolvaj-hegy] egy ösvénnyel a gerincen, majd a Valea Comisului [Komisz-völgy], amely pont a Vârful Comisu [Komisz-csúcs] alá (vagy egy kicsit nyugatabbra) terjed.
      Itt mondunk búcsút a Şebeşer-Schlucht-nak [Sebes-völgy] és a nem kevésbbé szép Burzen-Tal-ba [Barca-völgy] lépünk.
      Comisu-tól É-ra, majd ÉK-re vezet a hosszú Vacarea-hegyhát, amelyen egy nagyon jó út vezet Sebesbe (Sebeş, Schebesch), Marzsénybe (Mărgineni, Marginen) és Sárkánybucsonyba (Bucsum, Bucium). A hegyháton található a Vacarea mare [?] csúcsa (1723 m), talán a legszebb kilátópont a Király-kőre. Ez az útvonal azonban a Valea Şebeşului-ba [Sebes-völgy] is vezet, egy ott lévő, romantikus vadászházhoz, amely nagyobb hegyi túrák kiindulópontja.
      400 m-re a Comisu-Gipfel [Komisz-csúcs] alatt van a Sebes-völgyben a Stâna din groapă [gödörbeli esztena], amely gyakran a turisták éjszakázó helye.
      Miután a csúcsról K felé lementünk egy nyeregbe a határon, a Comanda din Comeşu-n [?] folytatjuk, ahol a román őrálláson az utóbbi években a nyári felüdülést nyújtanak. Innen ÉNy-ra van egy forrás. Cordon-ról az út a Păpuşán keresztül Câmpulung-ba vezet.
      Az óromániai oldalon a következő csúcs a Vârful Lerescu [Lerescu-csúcs], 1690 m, U=1691, 206-os határpont, nem Illerescu, (ez egyben az óromániai Lereşti de Sus (Ny-ról) és a Rucăr (K-ről) községek, valamint a Godeni (Ny-ról) és a Rămăieşti (K-ről) járások közötti határ), itt egy pásztorkunyhó is található. A DK-re kiágazó hegyhát csúcsa:



II-46. oldal

a Muntele Comisului [Komisz-hegy], amelynek K-i oldalán következik a Părăul cu scară [lépcsős patak]. Erdélybe a Lerescu-patak folyik, amely a Burzen [Barca] Ny-i oldalpataka.
      E környéken a hosszú gerincvándorlásunkat újra a fenyvesek közelében folytatjuk, a túra az erdőkben lévő széles rétsávokon folytatódik.
      Ezután következik az alacsony Lerescu-Sattel [Lerescu-nyereg] legmélyebb pontja (a 205e és 205f határpontok között), majd egy pásztorkunyhó (közelben egy forrás!) ahol megszállhatunk, de folytathatjuk az utunkat egyenesen a Király-kőhöz is.
      Ezután a fenyvesekben haladunk – 205-ös határpont (Făgetul Caprei [Zerge bükkös] néven ismert), és amely a Fogarasi (Ny-ról) és Törcsvári (K-ről) járások közötti határt alkotja, egyben Ny-ról Marzsény (Mărgineni, Marginen) és K-ről Zernyest (Zărnesti, Zernen) közötti határ is. A következő erdőborította csúcs a Făgetul Caprei [Zerge bükkös],1504 m, ahol a határvonal egy éles sarokban megtörik, majd egy meredek, egy órás út következik a Burzen-Tal-ban [Barca-völgy].
      Még tovább a határon a következő csúcsok találhatók: Piscul Mânăstiri [Monostor-csúcs], Ciocanul [Kalapács], Piscul Răchiţii [Füzes-csúcs], Tămaşul mare [Nagy-Tamás], 1733 m, Capul Tămaşului [Tamás-fő], 1343 m és Tămăşel [Kis-Tamás], 1604 m. Az utolsó tornyoknál a Király-kő sziklafalai már biztosan láthatók.
      Az említett Tămaşul-Sattel [Tamás-nyereg], 1343 m, egyben a legmélyebb pont a Fogarasi-havasok és a Alpen des Burzenlandes [Barcasági-hegyek] között, és egyben ez az elválasztó határvonaluk is.
      Lerescu és Király-kő között a határról négy nagyon régi útvonal vezet le, és az újabb időkben (Századok 1898., 230. o.) ezeket vélik azon útvonalaknak, ahol Thököly Imre fejedelem 1690-ben hadseregét átvezette, hogy megverje Heister generálist. Mások a Crăpătura-Schlucht-ot [?] jelölik ki (a Nagy- és Kis-Király-kő között), azonban csak az általam átadott újonan felfedezett eredeti okiratokkal alátámasztott kutatásaim erősítették meg, hogy a török hadvezér nem ezen a ponton, hanem inkább a Király-kőtől K-re, Törcsvártól Ny-ra, a Măgura-n (Padina Lupului) tört át. (Hadtört. közlemények, 1910., Új sorozat I., 126.o.)
      A Făgetul Caprei ösvényén a Burzen [Barcasági-hegyek] egy romantikus szakadékába megyünk le, és itt az út hamarosan egy szekérútban szélesedik, ezen sietünk lefelé, állandóan a Király-kő Ny-i oldala alatt (Plaiul Foii vadászház). A Király-kő pazar, fehér sziklafalaira nyíló kilátás feledteti a hosszú vándorlás nélkülözéseit. Estefelé



II-47. oldal

Zernyestbe (Zărnesti, Zernen) érünk és az esti vonattal 5 fertályóra alatt Brassóba érkezhetünk, ahol kipihenhetjük a feledhetetlen gerincvándorlásunk fáradalmait.

      Időbeosztás:

Ludişor [Ludisor] – Comanda [Kommandó] – Buzdugan [Buzogány-csúcs] 2 óra 45 perc
Buzdugan [Buzogány-csúcs] – Lerescuwende 2 óra 30 perc
Lerescuwende – Burzen-Tal [Barca-völgy] 1 óra
innen Zernyestbe (Zărnesti, Zernen) (19 km) 4 óra 30 perc.

Megjegyzés: magától értendő, hogy ha az ember egyszer Brassóba látogat, hogy akkor megnézi a Király-kőt és a Bucegi-t [Bucsecs] is. Az utóbbi még egy idővel ezelőtt Erdély legmagasabb pontját is magában foglalta (Erdély, 1908., 5. szám) – ez csaknem igaz is volt, mivel a mai térképen lévő 2508 m-es magasság túlságosan alacsony. Ez a kóta egy pontot jelöl az Omu-Felsens [Omu-sziklák], U=2504 lába közelében. Az Omu csúcsa azonban U=2514 m magas, és ez a csúcs igazi magassága (régebbi mérések 2517 m-t adtak meg). Erre először Hajdu J. hívta fel a figyelmet.



II-9. A tavak jegyzéke

      A jegyzék Ny-ról K-re követi a tavakat. A zárójelben lévők kiszáradt tavak. Azok a tavak, amelyekről Phleps munkájába kép van, "Phl."-vel jelölöm. Az R betű azt jelenti, hogy a tó Óromániában van.

1. Porceştier Lăcuţiu [Porcsesdi-tó], 1635 m (=La Lac).
2. Boia mică-Kessel, R.
3. Freckler Meerauge [Feleki-tó], 2011 m, kerülete 620 m, hossza 235, szélessége 132, mélysége 4,4 m. Phl.
4. Porumbăceler Lăcuţiu [Porumbáki-tó], Scărişoara [Lajtorja] közelében, 1950 m.
5. (Scara-Kessel [Lajtorja-katlan], R., kőtörmelékkel kitöltött tómeder Ciortea mellett, de Martonne.)
6. (Kleiner Şerbota-Kessel [Kis-Serbota-katlan], Moscav-csúcstól É-ra, kiszáradt.)
7. Şerbota-Teich [Serbota-tócsa].
8. Lăcuţiu [Kis-tó] a Scoreer Alpe gerincén [Negoj-gerinc], 2144 m.
9. Negoiu-Teich [Negoj-tócsa], R., 1963 m.
10. mellette egy tócsa.
11. mellette még egy további tócsa.
12. (Sărataer-Schlucht [Szeréte-völgy], É-ról a harmadik nagy teraszon, 1850 m, ma kiszáradt.)
13. (Sărataer-Schlucht [Szeréte-völgy], második, talán a negyedik terasz is, Phleps 1914, 144. o. Kiszáradt.)



II-48. oldal

14. Călţun-See [Kalcun-tó], R., 2147 m.
15. Lajta, legmagasabb katlan, tócsa, változó.
16. Lespezile-Kessel [Kőlap-katlan], a), R., lápos tó.
17. Lespezile-Kessel [Kőlap-katlan], b), R., másik lápos tó (de Martonne).
18. (Laiţel-Kessel [Lajta-katlan], Phleps szerint egy kiszáradt kis tó, 1914, 144. o.)
19. Doamna [Dáma-völgy], a nagy tó, 1854 m, Phl.
20. Doamna [Dáma-völgy], nádas tó, 1856 m.
21. Doamna [Dáma-völgy], Ny-i tócsa I., Phl.
22. Doamna [Dáma-völgy], Ny-i tócsa II.
22a. Doamna [Dáma-völgy], É-i tócsa, 1837 m.
23. (Căldarea pietroasă [Köves-katlan], felső Doamna-Kessel [Felső-Dáma-katlan].)
24. (Graskessel=Căldarea cu iarbă [Füves-katlan], a Paltina-csúcs két É-i hegylába között.)
25. Bâlea-See [Bilea-tó], 2043 m, ez a legnagyobb a hegységben, az ötödik teraszon található. Kerülete 1310 m, hossza 368 m, szélessége 244 m, mélysége 9,7 m, Phl.
26. Bâlea, kis tó [Kis-Bilea-tó], az előzőtől É-ra. 27. Bâlea, lápos tó (forrás), 2052 m, a nagy tótól Ny-ra, a Doamna-Sattel [Dáma-nyereg] tövében.
28. Bâlea-völgy [Bilea-völgy], negyedik terasz, 1920 m, lápos tavak.
29. Buteanu: Lăcuţiu [Kis-tó], a gerinctől K-re és közel hozzá, 1880 m, Phl.
30. Gemsensee [Zerge-tó], R., 2241 m. Erről saját fényképem van Phlepsnél. A képen is látható a tótól K-re egy második kis tó. – A nagy tótól É-ra láp van.
31. Capra-Tal [Zerge-völgy], K-i ág, R., teraszok lápos tavakkal (de Martonne).
32. Capra-Tal Zerge-völgy], három kis tó, lépcsőszerűen elhelyezve (de Martonne).
33. Capra-Tal Zerge-völgy], kis tó.
34. Capra-Tal Zerge-völgy], még egy kis tó.
35. Capra-Tal Zerge-völgy], kiszáradt kis tavak.
36. Vârtopel-Teich [?], kb. 2000 m, (az Albota K-i oldalán). DK-re a Toader-Gipfel [Toader-csúcs] (2283 m). Piskóta formája van, kifolyása nincs.
37. Buda-See [Buda-tó], R., 2030 m (=Piscul negru-Teich, a Kis-Árpástól K-re.
38. Buda-Tal [Buda-völgy], R., tavak, É-on (de Martonne).
39. Buda-Tal [Buda-völgy], R., egy kiszáradt kis tó.
40. Buda-Tal [Buda-völgy], R., egy másik kiszáradt kis tó.



III-1. oldal

41. Buda-Tal [Buda-völgy], R., egy harmadik kiszáradt kis tó.
42., 43., 44. (Râioşu- és Muşăteica-Gebiet) [Rühös- és Kecses-övezet] kiszáradt kis tavak.
45. Podrăgel-See [Kis-Podrág-tó], 1957 m. Kerülete 470 m, hossza 180 m, szélessége 80 m, mélysége 3,4 m, Phl.
46. (Podrăgel [Kis-Podrág-tó], legfelső katlan, kis tó, Phleps, 1914., 148. o.)
47. Podragu-See [Podrág-tó], 1995 m. Kerülete 835 m, hossza 255 m, szélessége 200 m, mélysége 16,4 m. A hegység legmélyebb tava. Lásd a felvételemet ÉK-ről, a Tărâţa-Kamm-ról [Conradt-gerinc], de Martonne-nál, Traité IV., 623. o.
48. Podragu, második tó, az előzőtől É-ra.
49. Podragu-Sumpf [Podrág-láp], valamivel ÉNy-ra az előzőtől, de még egyazon teraszon, Târla-hoz (???) közel.
50. Podragu, egy kis tó a legfelső teraszon, a nagy tó felett, Phl.
51. Podugiurgiu-See [Gyurgyevó-tó], R., Phl. 17. szám. 52. (Corabia [Bárka-csúcs], nagy terasz az Ucea mare-Tal-ban [Nagy-Ucsa-völgy], 1840 m.)
53. (Hârtopu din Ucea mare [Nagy-Ucsai-Szakadék-katlan], legfelső terasz
54.(Ucişoara-Kessel [Kis-Ucsa-katlan], kiszáradt kis tó, Phleps, 151. o.)
55., 56., 57., 58. (Orzânea-Gebiet [Árpácska-övezet], R., négy kiszáradt katlan, ezek Phleps szerint, 151. o., Óromániában a Conradt-Spitze [Conradt-csúcs] és az Ucişoara [Kis-Ucsa-csúcs], 2418 m, között terülnek el.)
59. Nyugati-Hârtopu-Kessel [Nagy-Visti-Szakadék-katlan] a Viştea mare-Tal-ban [Nagy-Vist-völgy], kb. 2060 m.
60. Bärenteich [Medve-tócsa] (Viştea mare-Tal [Nagy-Vist-völgy], K-re a Bärenkessel-ben [Medve-szakadék-katlan]).
61. Dreispitz-See [Háromszög-tó, Moldován-tó], R., 2170 m, Valea rea [Rossz-völgy], ÉNy-i katlan, K-re a Viştea-Dach [Nagy-Vist-tető]. Phl., kerülete 375 lépés (Szilágy Gy. szerint). Ny-i, D-i és K-i sarka van, K-i és kifolyása K felé.
62. Oberer Galbenu-See [Felső-Sárga-tó], R., a Colţul Viştei mare-tól [Nagy-Vist-csúcs] D-re, a Scărişoara-Haupgipfel-től É-ra [Lajtorja-főcsúcs] (2495 m magas az új román térkép 1:100000 szerint.)
63. Unterer Galbenu-See [Alsó-Sárga-tó] az előző völgyben, az előbb említett tótól K-re az alsó teraszon. Mindkettő az 1876-os speciális térképen is megjelenik, bár a "Munte Bretena" név alatt.
64. Nisipuri-Teich [Homok-tó]. Az előzőtől K-re fekszik (csak egy gerinc választja őket), a Valea rea [Rossz-völgy] egyik rövid oldalágában a Muntele Nisipuri [Homok-hegy] környékén, nem mesze a Bândea-Tal [Banda-völgy] torkolatánál.
65. Pojarna-See (=Scărişoara-See) [Lajtorja-tó], R., (a Colţul Viştei mare-tól [Nagy-Vist-csúcs] D-re), K-re a Scărişoara-főcsúcstól [Lajtorja-főcsúcs], 2495 m az új román térképen. Csak a régi speciális térképen jelenik meg. Az Unterer Galbenu-See-től [Alsó-Sárga-tó]



III-2. oldal

D-re fekszik és ettől a felső Nisipuri-gerinc [Felső-Homok-gerinc] (=Pojarna-gerinc ???) választja el.
66. Vulsanu-tó (???), R., a Picuiata-gerinc K-i oldalán (=Vulsanu-völgy (???) Ny-i oldala, 8 km-re D-re a Colţul Viştei mare-tól [Nagy-Vist-csúcs], 4,3 km-re DNy-ra a Pojarna-tótól, közelben egy esztena. Csak a régi speciális térképen jelenik meg.)
67. Valea rea [Rossz-völgy], R., közvetlenül a Colţul Hârtopul Ursului [Medve-szakadék-csúcs], 2461 m, határcsúcsa alatt, kb. 2300 m magasan, a hegység legmagasabban fekvő tava.
68. Egy tócsa az előző tó közelében, R.
69. Lac, egy kis gerinctó a Zănoaga-Alpe-n [Katlanos-hegy], 1834 m
70. Viştişoara-Teich [Kis-Vist-tócsa], 2040 m. Egy szép kék tó, Phl.
71. (Viştişoara-Schlucht [Kis-Vist-völgy], egy nagy kármezőn a tavak alatt egy kis tó van, lásd Phleps, 151. o.)
72., 73. (Valea rea [Rossz-völgy], egy kiszáradt kis tó, R., lásd Phleps, 151. o.
74.Tó a Drăgus-Kamm-on [Drágos-gerinc], 1760 m, a fenyveserdő határa közelében, egy lápos, kis tó, amelybe a pásztorok sok követ dobáltak, ezért lett kisebb.
75. Răcoarele-Teich (Topila Baronesei) [Szulák-tó = a bárónő kenderáztatója], 2200 m, a Vârful Răcoarele [Északi-Szulák-csúcs], a Szombatfalvi-völgy ÉNy-i kármezőjén.
76. (Südlicher-Răcoarele-Kessel [Déli-Szulák-katlan], az előzőtől D-re, pont a sarokban a Drăgus [Drágos] és a főgerinc között.)
77. (Valea Sâmbătei [Szombatfalvi-völgy], nagy cirkuszvölgy, központi rész, lásd Phleps, 151. o.)
78. Valearea-See [Galaseszkui-Rossz-völgyi-tó], a Gălăşescu-tól Ny-ra, R., kerülete 20 lépés (Szilágyi).
79. Popa-See [Pópa-tó] (a hajdani Tresnita-menedékháznál [=lökött nőszemély]), 1980 m.
80., 81., 82. Lăcuţele am Caţaveiu [Kacavé-tó], 2220 m.
83. Lacul Mogoşului [Magas-tó], kb. 1450 m.
84. Urlea-See [Morajos-tó], 2192 m (?), kerülete 590 m, hossza 221 m, szélessége 124 m, mélysége 4,4 m, Phl.
85. Urlea-Sumpf [Morajos-láp], egy másik katlanban (de Martonne).
86. Lacul roşu (=roter Teich = Vörös-tócsa) a Hârtopul Leaotei-ban [Leaota-vízmosás], R.
87. 88. Hârtoapele Leaotei, R., kis tavak
89., 90. Zârna-Teiche [Zernye-tócsák], R., Ny-ra.
91. Curmătura Zârnei-Teich [Zernye-nyeregi-tó], kb. 1932 m.
92. Braţila-See [Brazléta-tó vagy Kösöntyű-tó], R., hossza 32 m, szélessége 15 m, kerülete 87 m. 93. Vladu-See [Vladu-tó], R., hossza 68 m, szélessége 13 m, kerülete 154 m.
94., 95. Vladu-tó, R., a kisebb tó.
96. Bizonyára lejjebb még egy nagyobb tónak kell lennie.
97. Scărişoara- (Breazer) Kammsee [Brázói-gerinctó], Hermeneasa (???) környékén.



III-3. oldal

98. Jezeru-See [Jezer-tó], R., de Martonne szerint 2050 m, Ştefănescu szerint 2129 m ?
99. Gerinctó a Muchia Babei-n [Bába-gerinc].
100. Belia-See [Belia-tó].
101. Gerinctó a Scoarţa-n, 1950 m.
102. Gerinctó a Banciu-n Nagykopácsnál (Kopacsel, Copăcel)

Megjegyzés: Phleps által megadott magasságok egy kicsit eltérnek a mérésektől. Nem ragaszkodom az általa megadott számokhoz, mivel tőle tudom, hogy ő saját méréseket nem végzett, hanem az adatokat jóhiszeműen a szintvonalakból (izohipszis) vezette le. Arról azonban már megbizonyosodtunk, hogy 2000 m felett a szintvonalak pontossága gyakran kétséges!



III. Irodalomjegyzék


      Én voltam az első, akik egy hegység teljes irodalmi hivatkozás összeállításán fáradozott. Ez a Fogarasi-havasok esetében mintegy 1300 hivatkozást tesz ki, azonban ebből itt csak a legfontosabbakat soroljuk fel.
      A régi irodalom a régi helyneveket és a helyek hollétét ismerteti, de ezenkívül a hegyekről írónak számára rendkívüli érdekességgel bírnak. Ezenkívül fontosak a zoológusok, botanikusok és geológusok számára is, mivel a lelőhelyen fontos növények, csigák, rovarok stb. találhatók. Mivel a kis hegyi objektumok, kis patakok stb. földrajzi nevei nagyon rövid életűek (már 30 éven belül is megváltoznak!), ezeket a paraszt 50 év múlva gyakran már nem ismeri, a későbbi természebúvár még kevesbé, ezért – hogy ne essek ilyen végzetes tévedésbe – a régi lelőhelyek feldolgozása és gyűjtése folyamán elhatároztam, hogy csak a "Simonkai helynevek" című tanulmányomban megjelenteket közlöm az utókorral. A legfontosabb munkák a következők:

1. Abraham Friedrich: cikkek az SKV évkönyveiben (1885:77, 1887:147, 1891:52) a Podragu-ról, a Negoiu-ról, a Bâlea-ról és a Bişter-hegységről.
2. Az Erdélyi Helyismereti Társaság levéltára (csak a legrégibb évfolyamok). Fronius, Fuß, Ludwig Reissenberger munkái.
2a. Térkép. Lásd a Katonai-Térképészeti Intézetet.
3. Baumgarten Joh. Chr. Gottl.: Enumeratio stirpium m. Transs. pr. 1816. Egész erdély területéről több földrajzi név, azonban szörnyű román helyesírással.
4. Berger Andreas: Aus dem Arpaştale über Curtea de Argiş nach Bukarest (Az Árpás-völgytől a Curtea de Argiş-on keresztül Bukarestbe), SKV Évkönyv 1892, 32. o., a román Buda-völgyről ír stb.



III-4. oldal

5. Berger A.: Eine Nachtwanderung (Egy éjjeli vándorlás), SKV Évkönyve 1889, 167. o., a Negoiu - Butean rész éjjel. Nagyon romantikus.
6. Bielz E. Albert: Reisehandbuch für Siebenbürgen (Erdélyi útikönyv) 1881., Nagyszeben, és az új kiadás 1885. (Lásd a Sigerus feldolgozását.) A Fogarasi-havasok és a sablontúrák részletes leírása.
7. Binder Johann: Reise auf den Surul (Utazás a Surul-ra), Siebenbürgische Provinzialblätter I. 1805., 173. o.
8. Blätter for Geist, Gemüt und Vaterlandskunde (Levelek a szellemről, kedélyről és hazafiasságról) A. K.-tól (Anton Kurz) az 1840-es évekből.
9. Boeck Kurt: Von Hermanstadt nach Kronstadt (Nagyszebenből Brassóba), SKV Évkönyve 1887., 55. o. Gerincvándorlás.
10. Bruckner Wilhelm: Eine Gebirgspartie (Egy gerincrészlet). A Reiseerinnerungen-ben (Utazási emlékek), 166. o., Nagyszeben 1897. Egy hivatalos utazás Fedelesről.
11. Cs. K. Határkijelölő Bizottság: Bizottsági Jegyzőkönyvek 1853-ból az erdélyi határmegállapításokról. Ezt a kéziratot a Hadtesti Levéltárban fedeztem fel (Cumulus 99. BB, egy vastag füzet kék fedéllel). A hegység értékes topográfiai leírása. Egy kincs! (Mivel feltűnő volt, 1919-ben a román katonaság szalonna csomagolásra használta fel, mint az értékes levéltár nagyobb részét!)
12. Csató János: Kirándulás a Buleavölgyén keresztül a Negoj kupjához. Magy. Növényt. Lapok XII. 1888., 81. o.
13. iCzant E.: Vadászképek a Fogarasi Havasokból. Vadászlap 1889., 243. o. és Egy szakálas keselyü elejtéséről. Vadászlap 1890., 47. o. A Viştea mare-tól a Viştişoara-völgyig.)
14. Descrirea hotarului Comunitatei contrib., Felek, 1851. Felek és Oltrákovica közötti régi perekről. Régi földrajzi nevek!
14a. Dobrovits B.. Lásd a határleírást 1900., 46. és 31 f. szám.
15. Emke: Uti Kalauz, Kolozvár 1891. A sablontúrák hiányos leírása.
16. "Erdély" (füzetek): Cikkek von Gnörke és Gagyi-tól a legrégebbi évfolyamokban stb. (1894., 1895.; Gagyi 1893-1895.)
17. Fekete Lajos: Kirándulás a Fogarasi Havasokban, Erdészeti Lapok 1882., 205. o. A romániai rész (Buda, Scărişoara stb.), nagyon olvasmányos.
18. Felbinger Ubald: Vânătoare und Negoiu (Vânătoare és Negoiu), SKV Évkönyv 1891, 3. o.



III-5. oldal

19. Fronius Franz: Eine naturhistorische Excursion auf den Negoiu (Egy természettörténelmi kirándulás a Negojra), Verh. u. Mitt. des Siebenb. Ver. für Naturw. VII, 1856., 124. o. Doamna és Laita.
20. Führer durch Hermanstadt und dessen Umgebung (Nagyszeben és vidéke kalauza), 1902. (Az SKV Nagyszebeni osztálya. A sablontúrák megfelelő leírása idegenek számára.
21. Fuß Karl: Zur Kenntniss der Käfer-Fauna Siebenbürgens (Az erdélyi bogár-fauna ismeretéről), Verh. Mittl. IX. 1858., 121. o. Több fontos földrajzi név.
22. Fuß Karl: Verzeichnis der Käfer Siebenbürgens (Az erdélyi bogarak jegyzéke), Archiv VIII. 1867., 335 földrajzi név!
23. Fuß Mich.: System Aufzählung der in Siebenbürgen angegeben Cryptogamen (Az erdélyi titkosírásos feliratok felsorolása), Archiv XIV. 1877., 421. o., 627 földrajzi név!
24. Fuß Mich.: Herbarium Normale, Verh. Mittl. XIII-XIX stb. Földrajzi nevek!
25. Fuß Mich.: Flora Transilvaniae excursoria. Nagyszeben 1866. Földrajzi nevek!
25a. 1:200000 lépésmértékű térkép. Lásd a Katonai-Földrajzi Intézetet és a speciális térképet.
26. XIV. Törvényczikk 1888. "A határrendezésről". Tartalmazza a hegységen keresztül vezető határ leírását.
27. Hajdu János: A magyar-román országos határvonal erdészeti jelentősége. Erdészeti Lapok 1899., 82-364. Az 1889. hivatalos határleírás több értékes megjegyzéssel.
27a. Harta Românei. Lásd Statul Major.
28. "A határvonal leírása". Lásd "Magyarország".
29. Hauer Franz: Geologie Siebenbürgens (Erdély geológiája), Bécs 1863. Általános irodalom.
30. Heufler Ludwig: Die Reise in das Arpaschtal, Transylvania (Utazás az Árpás-völgybe, Erdély), Beibl. Siebenb. Bot. 1855., Nr. 3, 9. o.
30a. Az SKV Évkönyvei 1880-1935, fő forrásmű.
31. A gerincvándorlás leírásai:
a) Führer durch Hemannstadt (Nagyszebeni kalauz), 1902., 114. o.
b) SKV Évkönyv 1892,. 92. o.
c) Kolbe: SKV Évkönyv 1903., 1. o.
d) Boeck: SKV Évkönyv 1887., 55. o.
e) a magyar-román határjelzés, 1889.
f) A Magyarország és Románia közötti határvonal, 1900., Dobrovits B.-tól; hivatalos.
g) Petrik, 1897.



III-6. oldal

h) Ruzitska: Erdély, 1909.
i) Szabó: Turisták Lapja, 1908.
k) Hajdu: 1889.
32. Kammerwanderung Negoiu – Zernest (Negoj – Zernest gerincvándorlás). SKV Évkönyv 1892., 92. o.
33. Karte des Hermannstädter Stuhles (A nagyszebeni székék térképe), 1847 (1:75000). Brukenthalchen Bibliothek (IX. K. I. 2). Kézi rajz. (Különböző térképek Nr. 29. A teljes fogarasi hegylánc).
34. Térképgyűjtemény Budapesten. A Fogarasi-havasok több száz térképe és térképek másolata, a legrégibbektől a legújabbikig. Az összes létező község-, erőd-, határleírás-, kordon és katonai térkép (még romániai is). További másolatok a Brukenthali Múzeumban megtalálható régi térképekről Benigni, Reissenberger, Bielz stb. utónyomások stb., ezenkívül gazdag régi térképanyag a nagyszebeni Katonai Levéltárból, a határviták térképei stb.
34a. Dr. Kepp Friedrich: Der Werdegang des Siebenbürg. Karpathenvereins in seinen ersten fünfzig Jahren 1880-1930 (Az SKV fejlődési folyamata az első ötven évében 1880-1930 között). SKV Évkönyv 1932., 5-36. o. Kiváló tanulmány ábrákkal stb.
35. Kolbe Josef: Eine Kammerwanderung von Sebes zum Negoiu (Gerincvándorlás Sebesről a Negojra), SKV Évkönyv 1903., 1. o.
35a. Kräutner Theodor: Die Spuren der Eiszeit in den Ost- und Südkarpathen (A jégkorszak nyomai a Keleti- és Déli-Kárpátokban). Verh. Mittl. 1930. (pro 1929/1930), 10-85. o. Értékes tanulmány és sok kép stb. (A régi térképek a katlan-topográfiában nem nagyon hasznosak.)
36. Kurz Anton (="A.K."): Chorographische Skizzen aus Siebenbürgen (Korográfiai vázlatok Erdélyből), Blätter für Geist usw. 1842., 353. o. Butean-ról és Negojról stb.
37. Lehmann Paul: Die Südkarpathen zwischen Rethezat un Königstein (A Déli-Kárpátok a Retyezát és a Király-kő között), Ges.f. Erdkunde zu Berlin 325-386. XX. V., 1885. ("Lehmann" vagy "Lehm." rövidítés.) Nagyon értékes. Általános, geológiai és orográfiai tartalom. Lehmann volt a Fogarasi-havasok első gleccsernyom-felfedezője.
38. Lehmann Paul: Beobachtungen über Tektonik und Gletscherspuren im Fogarascher Gebirge (Tektonikai és gleccsernyom megfigyelések a Fogarasi-havasokban). Zeitschrift d. deutsch. geol. Ges. Berlin, XXXIII. 1881., 1. füzet, 109. o.
A felsoroltakon kívül Lehmann más műveiben is megemlíti hegyeinket.



III-7. oldal

39. Lenk Ign. von Frauenfeld: Siebenbürgens geogr. etc. Lexicon (Erdélyi földrajzi stb. lexikon) 4 kötet, Bécs 1839. Kikerülhetetlen hegyeink régi földrajzi neveinek tanulmányozásánál.
40. Liptzky Joh.: Mapa generalis r. Hungariae. Pesthini 1806. Nagyon hasznos térkép. [1987-ben kiadták Szegeden reprint kiadásban: Herner János: Erdély és a Részek térképe és helységnévtára]
41. Lucerna R.: Einige Gletscherspure aus dem Fogarascher Gebirge (Egy gleccsernyom a Fogarasi-havasokból), 1908., Nr. I., 67. o.
42. Lutsch von Luchsenstein: Siebenbürgens Graentz-Karte (Erdélyi határtérkép) 1784. (Másolat a Brukenthali Múzeumban.) Nagyon értékes – sok földrajzi névvel.
43. Lutsch von Luchsenstein: Principatus Transsilvaniae Tabula ex archetypo: 1751. 1762-es. (Brukenthali Múzeum.) Több, bár nehezen olvasható földrajzi nevekkel. Rendkívül értékes!
44. Lutsch von Luchsenstein: Neue Abhandlungen deren Siebenbürgisch-Walachischen Graenzstreitigkeiten (Az erdély-oláh határviták új kezelése), II. kötet, 1771. Kézirat. (Brukenthali Levéltár, 37-es Kegyeleti gyűjtemény.) Földrajzi nevek! Nagy értékű, különösen a Zibins-hegység történetének vonatkozásában.
45. A magyar-román határjelzés leirásához tartozó térkép. 1889. 1:40000 az 1:25000 lépésmértékű térkép másolata és ezért tartalmazza az utóbi összes hibáját. A gerinchalmok pontos leírása!
46. [Az 1900-as határleírás szerint Dobrovits B. egy új 1:2880 lépésmértékű térképet készített az új felvételek és mérések alapján (az összes új kóta, ezek a régeiektől jobbak!), amely azonban a határ geometriai vonalától semmi többet nem tartalmaz – azaz tartalmazza a régi, gyakran hibás földrajzi neveket. A határvonal sem egyezik a régi (1:25000 lépésmértékű) térképen feltüntetett vonallal, ami azt jelenti, hogy egy-egy határpont helyzetét csak a helyszínen tudjuk pontosan megállapítani. A nagy é. és d. oldalgerincek kiagazási pontja, a tavak helye, a hágók legmélyebb pontjának holléte – ezeket fontosságuk miatt kétségkívül be kell jelölni. A térkép egyébként nagyon ritka és ezért kivételesen értékes.]
47. De Martonne E.: Recherches sur l'Evolution morphol. des Alpes de Transsylvanie (Kutatások az Erdélyi Alpesek földfelszíni formáinak fejlődéséről), Revue de Geographie, 1906/7, I. kötet, 1-279. o., Párizs. Nagyon értékes irodalom. Ez a hegységünkről írt legnagyobb mű (rövidítése: "De Martonne" vagy "Mart.").
Kár, hogy a szerző az egyes katlanokhoz nem nyújt egy áttekintő ábrát. A ránk vonatkozó rész a 262. oldaltól kezdődik és a 85. és 76. ábra vonatkozik rá.
48. De Martonne E.: La Valachie. Párizs 1902., 122. o. Orográfia (hegyrajz).



III-8. oldal

49. De Martonne E.: Traité de Geographie physique (A fizikai földrajz kézikönyve), Fasc. IV., 623. o. (A Podragu fényképe Dr. Szalaytól).
50. De Martonne E.: Több kisebb értekezés, melyekben hegyeinket is említi, pl. Bull. Soc. des Sciences, Bucarest, IX. 1900., 4. füzet.
51. De Martonne E.: Bull. de géogr. hist. et descriptive. Párizs 1900., 1+2. füzet, stb.
51a. De Martonne E.: Az érdemdús párizsi hegytudósokkal (a földrajz egyetemi tanárai) folytatott tudományos levelezésem a hegység romániai oldalának topográfiájáról 1909-1913 között. (Földrajzi nevek, katlanok stb.).
52. Katonai-térképészeti Intézet, Bécs. Az 1850-es évekből származó 1:25000 lépésmértékű térkép, amely az 1:75000 lépésmértékű speciális és az 1:200000 lépésmértékű általános térkép alapjául szolgál. (Kereskedelemben nem kapható.) A hegyi objektumok és csúcsnevek gyakran hibásak. Hasonlóan a magashegyi terepjelek kezelése. 1000 m-től feljebb, de különösképp 1600 m-en felül az é. oldalgerincek bordázata csak schematikus vonalakban van meg, láthatóan műtermi utómunka, helyenként a fantáziára bízva. A főbordák sehol sem találhatók, ezért a tájékozódás nehézkéssé válik. Ez már 80 évvel ezelőtt is primitív rajztechnika volt. Hiányzik a modern térképek nagymértékű szemléletessége, sok hanyagság, tudatlanság és fantázia van ezen régi hegyi térképekben! A határon lévő csúcsok elnevezése is gyakran hibás és ezért számunkra egyben történelmietlen is.
53. Müller Ign.: Mappa geographica novissima 1769, (Brukenthali Könyvtár. Tartalmazza Lutschen földrajzi elnevezéseit, ezért nagyon értékes!
Új román térkép, lásd Statul Major.
54. Par F.: Grundzüge der Pflanzenverbreitung in den Karpathen (A növények elterjedésének jellemvonásai a Karpátokban), Lipcse 1898. és 1908. (II. 90, 204 stb.) gyakran említi a Fogarasi-havasokat.
55. Payer Hugo: Bibliotheca Carpatica, Igló 1880. Ez a bibliográfiai munka tartalmazza hegyeink régi irodalmi hivatkozásait is.
56. Petrik Lajos: Gerincvándorlás a Fogarasi Havasokon. Turisták Lapja IX., 1897., 205. o. Az egyik legjobb leírás.
57. Phleps Otto: Die großen Seen auf dem Nordgehänge des Fogarascher Gebirges (Nagy tavak a Fogarasi-havasok É-i lejtőin), Verh. Mittl. 1914., 140-156. o. fényképekkel. Alapmű a nagyobb hegyi tavainkról, én nagyon értékelem.
58. Fénykép-gyűjtemény. (A szerző szerint nagyszabású). A Fogarasi-havasokról mintegy 2000 fényképem van,



III-9. oldal

ebből kb. 1200 általam készített sztereoszkopikus felvételek. A szép és jó képek szerzői többek között: Fikentscher Otto grötzingeri állatfestő, Baden; Fischer Emil fényképész; Fischer Josef; Friedsmann August százados; Gróf Dr. Johann, ügyvéd; Hanák Béla, mérnök, Pozsony; Kobitzch Ad. magánzó, Nagyszeben; Kolbe J. vezető százados Fogarasban; De Martonne E. a földraz egyetemi tanára, Párizs; Niedermaier Hermann, ezredes; Phleps Otto, tanár; Popescu romániai banktisztviselő; Petrik Lajos, tanár, Budapest; Reinerth K. építkezési iroda tisztviselője; Schuster Rudolf kereskedő; Spietz v. királyi vadászigazgató; Szilágyi Gyula tanár; Tschurl Emil kereskedő; Dr. Urechia, orvos, Bukarest és sokan mások, akiktől e fényképeket kaptam.
Az SKV művészeti mellékleteiben több helytelen csúcsrajz található, amelyek félrevezetik a kutatót. Ezeket most megemlítem:
a) Az ünnepi albumban ez áll: "Piatra Roşie és Viştea Mare". Helyesen: "Colţul Hârtopului és Viştea Mare".
A művészeti mellékletben:
b) "Surul", pontosabban: "Surul, a Moaşa-hegyháttal a háttérben".
c) A "Surul (Hohe Rinne)" helyett csak "Surul".
d) "Südwand des Negoi" (Negoj d. fal), helyesen:
"Ostwand des Negoi" (Negoj k. fal). e) "Negoi" helyett "Călţun, vom Negoi gesehen" (Călţun a Negojról).
f) "Dreibrücken", 1899, helyesen: "Schwindlerbrücke unter dem Negoi".
g) "Schwindlerbrücke" 1899, helyesen: "Dreibrücken unter dem Negoi".
h) "Gensensee (Călţun)" 1900, helyesen: "Călţunsee".
i) "Podraguhänge" 1904, helyesen: "Südabschluß des Podrăgelkessels".
k) "Piatra Roşie" 1897, helyesen: "Gălăşescu vom Hârtopu gesehen". l) "Ucia Mare", 1897, helyesen "Gălăşescu Ny-ról".
m) "Vale Sombot", 1897, helyesen: "Valea Sâmbătei" (azaz Szombatfalvi-völgy Fogaras mellett).
59. Popescu Romulus: (Turkuval és Porcius-szal az első román turista-úttörők Erdélyben) szívességből három jó turistaleírásában használta az új földrajzi neveket, amelyeket a Ciortea és Urlea környékén vezettem be. A három mű címe:
a) Frecker See, Budislav, Surul, SKV Évkönyv 1909., 27. o.
b) Der Vârful Urle. Die Karpathen, II. 1908-1909., 174. és 214. o. c) Excursiuni în munţii Făgăraşului, 1912., Nagyszebeben 1912., III. rész, különnyomás a "Luceafârul"-ból, Csukás – Ebendorf – Ştiuca IV. rész.



III-10. oldal

60. Primics György: A Fogarasi Havasok s a szomszéd romániai hegység geol. viszonyai. A Magy. földt. intz. évkönyvei, VI. 1883., 271. o. Alapvető mű.
61. Primics Gy.: Bolyongások a Fogarasi Havasokban. A Magyarorsz. Kárpát Egylet évkönyvei, VII. évf., 1880., 372-404. o. Értékes munka, többek között az akkoriban teljesen ismeretlen hegység k. feléről.
61a. Puchleitner S.: Die Eiszeit in den Südkarpathen (Jégkor a Déli-Kárpátokban), a "Mitteilungen der k. k. geogr. Gesell. in Wien", XLIV. 5. szám 1901., 124-139. o. Ismerteti a gleccsernyomokat de Martonne munkái nyomán.
62. Radnóti Dezső: Erdélyi Kalauz, Kolozsvár 1901. Sablontúrák.
63. Raffelsberger Franz: Allgem. geogr. statist. Lexicon aller oesterr. Staaten (Az osztrák államok általános földrajzi-statisztikai lexikona) 1845. Közli Lenk értékes földrajzi neveit.
64. Reissenberger Ludwig: Drei Bergriesen (Három hegyóriás), Verh. Mittl. XXXVI. 1886. Az egyik legjobb mű a régi turistairodalomról Ciortea, Negoj és Parâng körzetéből.
65. Reissenberger Ludwig: Ein Ausflug auf das südl. Grenzgebirge von Siebenbürgen (Egy kirándulás Erdély d. határhegysébébe), Verh. Mittl. XV. 1864. Árpás-körzet.
66. Reissenberger Ludwig: Uebersicht der Höhepunkten von Siebenbürgen (Az erdélyi magaslati pontok áttekintése), Verh. Mittl. I. 1850., 27. III 3. VI. 60. IX. 187. Földrajzi nevek és magassági adatok. (Párizsi láb mértékegységben).
67. Reissenberger Ludwig: Versuch einer Beschreibung des Hermannstädter Stuhles (A Nagyszebeni szék leírásának kísérlete) 1850. kézirat (Brukenthal. múzeum) Nagyon jó munka. A Vörös-toronyi-szorostól (Rotenturm-Paß) a Bârcaciu-ig [Barkács] írja le a hegységet).
68. Römer Jul.: Vom Breazer Paß bis zur Viştea (A Breazer-nyeregtől a Viştea-ig Nagy-Vist-csúcs), SKV Évkönyv, 1883., 148. o.
60a. Román térképek, lásd Stat Major!
69. Ruzitska B.: Gerincvándorlás a Fogar. Havasokban, Erdély XVIII. 1909., 35-60. o.
70. Samec Joh. Vlad.: Die Alpen des Altlandes (Az Olti-hegyek) 1865. Nagyszabású munka, sok érdekes adattal, de megbízhatatlan.
71. Schur Ferd.: Enumeratio Planarum Transsilvaniae (Az erdélyi növények felsorolása), Bécs, 1866. Sok földrajzi név.
72. SKV évkönyvek 1880-1935, Nagyszeben. Sok jó cikk.
73. Sigerus E., Bielz A.: Siebenbürgen. Hermanstadt 1903. (Útikönyv). A sablontúrák elégséges leírása.
74. Simonkai Lajos: Enumeratio florae Transsilvaniae. 1886. A régi irodalomban megtalálható földrajzi nevek megállapítása és felsorolása. p. XXXVI. stb.



III-11. oldal

Egy értékes mű, bár a földrajzi nevek tanulmányozása nagy nehézségekkel jár, néhány hibát is tartalmaz, pl.:
a) "Commando et Cordon de la Schmidt" Baumgartnernél nem a Dejaner Alpe, hanem a Smida (Zmida, a Trăsnita [Villámcsapás] é. kiágazása) Caţiavei-nél [Kacavé].
b) Die Poiana Neamţului [Német-tisztás]nem a Fibrea-pataknál (Fibrea-Bach) van, hanem a feleki Râul Mare-nál [Nagy-folyó].
c) A "Skerişoara" nem a romániai Zârna-völgyben van, hanem Erdélyben, K-en a Valea Pojortei-nél (Breáza).
d) A "Fedeles" a Fogarasi-havasokban Alsósebesnél van és nem a Zibin-hegységben.
e) Baumgarten "Warful Goltz"-a (szintén egyszerűen Goltz) teljesen biztosan nem a Colţul Viştei mare-nál van, hanem a "Colţul Brezei"-nél Breazánál.
f) "Spatie Tatarului" nem a Tatar-Alpe (Felsősebes) része, hanem a Piciorul Surului alsó ága (helyesen "Spata").
g) A Foltea a Zibin-hegységben van, Baumgarten "Foti"-ja az Alsósebes melletti Făt kell hogy legyen.
75. Az 1:75000 lépésmértékű térkép, a hegyekben számos helytelen útjellel és sok hibás földrajzi névvel. Több helyen összekevert csúcsnevek és kóták! Az új mérések nagyon gyakran hibásak, a tájékozódáshoz szükséges román részen hiányoznak, az 1:200000 lépésmértékű általános térkép azonban jó. Bergl. Militärgeogr. Institut.
76. Spietz A. R. von: királyi vadászigazgató, ezredes, több érdekes, értékes vadászcikket írt, egyedi földrajzi nevekkel: Zwei Tage Jagd (Kétnapos vadászat) a "Wild und Hund"-ban, 1898., 707. o.; Brandt im Laita-Tale (Tűz a Lajta-völgyben), egy szép cikk.
77. Spietz A. R. von: Drei Nächte in der Felsenregion (Három éjszaka a sziklarégióban), ugyanott, 1895., 307. o.
77a. Spietz A. R. von: Vier Tage (Négy nap) a Zeitschr. Halali-ban, 1910., 1. szám (Viştea, Negoj)
78. Stat Major Bucureşti: Riul Babului şi Racoviţa 1:100000. Egy új román térkép, amely azonban a magasasbb hegyekben csak egy másolata a hibás osztrák térképnek. A nagy hibákat mind megismétli (lásd Vănătoarea, Vertopel, Căltun stb.) és a hibás csúcsneveket (Vertopel, Moscav, Paltina, Peatra Roşie stb. sem javítja ki. Ritkán az alsóbb régiókban közöl egy-egy új kótát vagy egy új nevet. Kivételt képez a Colţul Viştei mare környéke,



III-12. oldal

ahol 2-3 új név és kóta található. Több földrajzi név hibás és nyomdahibák is bőven akadnak.
Ez a térkép nálunk csak 1926-ban vált ismeretessé és az háború utáni elnevezéseket is tartalmazza.
79. Stat Major al Almatei: Institutul Geografic. Harta Românei, Bucureşti 1908,. 1:100000 Bahna Rusului. Új felvételek a Gălăşescu-tól a Király-kőig.
80. Szabó János: Gerincvándorlás a Fogar. Havasokban, Turisták Lapja XX., 1908., 29. o.
81. Szádeczky Lajos: Kirándulás a Negojra, Erdély I. 1892., 221. o.
82. Szalay A. B.: Neue Markierungen (Új jelölések), SKV Évkönyv 1908., 54. o.; 1909., 49. o.; 1910., 63. o. a Fogarasi-havasok 42 útvonalának részeletes leírása és topográfiája. A térkép kijavítása. Az utak pontos leírása a turisták számára különösen értékes. Különlenyomatban is létezik.
83. Szalay A. B.: Surul und Surulhütte (A Szuru és a Szuru-menedékház), SKV Évkönyv 1907., 28-46. o. A Szuru-körzet topográfiája és nevezéktana.
84. Szalay A. B.: Eine unbenannte Spitze im Viştea-Gebiete (Egy névnélküli csúcs a Viştea-körzetben), SKV Évkönyv 1906., 41-52. o.
85. Szalay A. B.: Peatra roşie, SKV Évkönyv 1909., Monográfia, Drăgus-gerinc és környéke. Irodalomjegyzék.
86. Szalay A. B.: Albie, Verh. Mittl. LIX. 1909., 197. o. Monográfia (Piscul Laiţii és Paltina-csúcs). Irodalomjegyzék.
87. Szalay A. B.: Die Gipfel des Forarascher Gebirges (A Fogarasi-havasok csúcsai). Monográfia. Kézirat.
88. Szalay A. B.: Die Porcfester Höhle. Monográfia. Kézirat.
89. Szalay A. B. (Írta: Szalay Béla dr.): Hegyeink királya. Erdély 1908., 5-6. szám. A Negoj története és régi irodalma. Minden erdélyi csúcs irodalma, amelyet a legmagasabb csúcsnál előbb másztak meg.
90. Szalay A. B. (Dr. Szalay Béla).: Hazánk főhegysége, Turisták Lapja, XX. évf., 1908., 6-10. szám, (június-október), 164-190. oldal). A Fogarasi-havasok általános leírása és összehasonlítása a Tátrával. A 2200 m-nél magasabbb csúcsok felsorolása és magassági adata. Több eddig meg sem említett csúcs és magassági adata.
91. Szalay A. B.: Thököly havasi utja, Hadtörténelmi Közlemények, Uj sorozat, 1910., I., 126. o. Alapvető monográfia Thököly hegyi átkeléséről. A Tamás-hegység topográfiája (a Fogarasi-lánctól K-re). Irodalomjegyzék. A történelem egy érdekes momentuma, de inkább a Király-kőhöz tartozik. Thököly utolsó győztes ütközete, zernyesti csata néven ismert. Egy hegyláb neve ma is őrzi ennek a huszárvágásnak az emlékét: Plaiul Turcilor=Törökök rétje (Thököly 15 ezres kuruc-román-török-tatár hadával átkelt a járhatatlannak hitt Király-kőn és hátbatámadta az osztrákokat, akik őt Törcsvár felől várták). Érdekes abból a szempontból, hogy mi mindent rejthetnek a magashegyi helynevek.



III-13. oldal

92. Szalay A. B.: Reisetagbuch (Útinapló). Kézirat 12 kötetben. Aprólékos leírasa száz és száz hegyi kirándulásnak, kb. 100000 megfigyeléssel és 10000 méréssel.
93. Szalay A. B.: Auszug aus der Literatur (Irodalmi kivonatok). Kézirat 20 kötetben. Gazdag kivonatok a Fogarasi-havasok irodalmának mintegy 1300 művéből.
94. Szalay A. B.: A Fogarasi Havasok részletes leírása. Az 1914-es Erdélyi Kalauz számára íródott. Először 10 évvel később jelent meg Budapesten. Alapvető mű.
95. Szalay A. B.: Rajzok és ábrák gyűjteménye. Több száz részletes rajz és körvonal-ábra a Fogarasi-havasok minden részéről, amelyet a szerző az utolsó 20 évben összegyűjtött. E képek gyakran hasznosabb segítőeszközök, mint a fényképek, amelyeket csak jó fényviszonyok között lehet elkészíteni. Sok körkép.
96. Szalay A. B.: A Fogarasi-havasok panorámája Nagyszebenből. 1903-1906 között rajzolva, 1910-1930 között kiegészítve. A kép az 1905-ös nagyszebeni kiállításon elismerésben részesült. A Nagyszebenből látható összes csúcsot és hegyrészlet – mintegy 300 objektumot – tartalmaz. Több éves fáradalmas munka eredménye.
[Josef Kobath 1890-ben szintén rajzolt egy "Körképet" Nagyszebenből, de az ő képe részletekben nagyon szegény és a "nehéz k. rész" csak az első, hibákat tartalmazó változatként használható. Samec panorámája 1865-ből (Fogaras környékéről rajzolt) csak tréfás képnek fogható fel. Fogaras környékéről rajzolt valódi panoráma az én ábragyűjteményemben található.]
97. Szalay A. B.: Rhododendron Kotschyi Simk. 1914. Nagykiterjedésű növényi földrajz. Monográfia, több részletes véleménnyel a Fogarasi-havasokról. Kézirat.
98. Szalay A. B.: A Simonkai lelőhely, 1918. (kézirat, 65 oldal). Ebben a hegység 384, nagyrészt ismeretlen botanikus stb. lelőhelyének ismertetése.
99. Szalay A. B. (Írta: Dr. Szalay Béla): A Kaczavé barlangja, Turistaság és Alpinizmus, VI. évf., 1915-16., 1. szám, 1-10. o. és 2. szám, 49-64. o. Kaczavé környékének és barlangjának alpinista leírása.
100. Szalay A. B. (Írta: Dr. Szalay Béla): Az Albota. Turistaság és Alpinizmus, VII. évf., 1916-17., 6. szám (1916. december), 151-198. o. Az Albota monografikus leírása és irodalomjegyzéke.



III-14. oldal

101. Szalay A. B.: Hegymászó mathematika, Turistaság és Alpinizmus, IV. évf. 1913-14., 6. szám (1913. december), 213-217. o. Egy általam felismert hegyi láthatósági törvény, amely szerint egy csúcs láthatóságát állapítja meg bármilyen kilátó pontról. Tartalmazza az általam felállított képletet a hegyi túrák időhosszának megállapítására.
102. Szalay A. B.: A Fogarasi-havasok gerince, 1914. Ezt a tanulmányt leközölte az SKV évkönyve három részben 1934, 1935 és 1936-ban egyben a Fogarasi-havasok É-i gerincei-vel.
102a. Szalay A. B.: Hoher Vogelzug (Madárvándorlások), megjelent a Zoologischer Garten, Lipcse 1930. Földrajzi és állattani nevek.
103. Szilágyi J.: Élvándorlás., Turistaság és Alpinizmus 1914-15.
104. Turcu Ivan: Excursiuni pe Munţii ţerei Bârsei şi ai Făgăraşului, Brassó 1896. Leírja a szerző kirándulását az 1889-es határrendezés idejében. Az óromániai rész leírása különösen hasznos.
105. Turistatérkép (az SKV Nagyszebeni osztályának kiadása, 2. kiadás, 1912, 1:75000. Ez a szép, színes, nagyon áttekinthető térkép ez egyike hegységünk tanulmányozásához nélkülözhetetlen eszközének, mivel néhány száz célpontot (ösvények, nevek, kóták, menedékek, tavak stb.) tartalmaz, amelyek a katonai speciális térképen hiányoznak. Az I. kiadás hiányosságait és hibáit a II. kiadásban pótolták ill. kijavították és a Katonai-földrajzi Intézet javaslatait is figyelembe vették. (E nagy munka technikai részletei Emil Witting erdésznek köszönhető.) Sajnos a Katonai-földrajzi Intézet terepjavításait nem fették figyelembe, ehhez még az a szerencsétlen esemény is hozzájárult, hogy a korrekciós lista nem jutott el a szerzőhöz. Ezért egyes, különben könnyen javítható hibák megmaradtak. Az említettek ellenére ez a kiadás maradandóan értékes, amit az első kiadásról nem lehetett elmondani.
106. Uti-Kalauz, Nagyszeben és környéke. Az SKV Nagyszebeni osztályának kiadása, 1903., A "Führers" magyar kiadása, valamivel lerövidítve.
107. Az Erdélyi Természettudományi Társaság közleményei és jelentései 1850-1913. A régebbi évfolyamok tartalmazzák Ackner, Bielz, Carl és Michael Fuß, L. Reissenberger, Fronius stb. munkáit és sok földrajzi nevet.
108. A nagyszebeni körzet D-i határának kijelölése, Siebenbürgische Quartalschrift VI. 1798, 35 földrajzi név!



III-15. oldal

109. Witting Emil: Auf der Hochwildbahn. Neudamm 1928. (Szombatfalvi-völgy és Zibins-hegység).
110. Zwei Conscriptionen des ehemal. Hermannst. Stuhles aus 1720 (Két ügyirat a hajdani Nagyszebeni székből), Archiv XXXII. 1903., 88. földrajzi név!

Kiegészítés:
111. Breckner Otto: Die Albota, SKV Évkönyv 1933., 22. o.
112. Czekelius Rudolf: Zwischen Hermannstadt und Curtea de Argeş, Csukás – Ebendorf – Ştiuca 1925.
113. Friedsmann J. A.: Die Überkletterung des Arpaşel-Kammes (Az Árpás-gerinc megmászása), Csukás - Ebendorf - Ştiuca 1923. Az első valódi megmászás.
114. Grotz Fritz: Budiu – Urlei-See (Budiu – Urlei-tó), Csukás - Ebendorf - Ştiuca 1925.
115. Florstedt Alexander: In der Hochgebirgen Asiens und Siebenbürgens (Az ázsiai és az erdélyi hegyekben), Neudamm 1928. (Ismertetés a Tageblatt-ban, Nagyszeben, 1928. november 17. Több nagyon érdekes részlet a Fogarasi-havasokból az 1910-esévekből. A szerző magassági adatai mind eltúlzottak. A Călţun-tavat "Zerge-tónak" nevezi, 164. o. és a kép a 161. oldalon. – A főgerinc átlagban 2367 m és nem 2500 m magas, 161. o. – A felső Tărâţa-menedékház ("Ratibor herceg-menedékház" ?) 2190 m-en fekszik és nem 2450 m-en; a Zănoaga-menedékház 1670 m-en és nem 1800 m-en. Ami a fényképeit illeti: a) "a Munte Vunnatore sziklatömb" helyett a 97. oldalon a következőt olvassuk: "Fântână- és Ádám-csúcs az Árpás-szakadékban"; a 153. oldalon a "Lajta" helyett "Negoiu és Mittelfes 2469 a Şerbota-gerincről"; c) "Lajta a Negoj-jal" a 153. oldalon, helyesen: "Călţun és Negoj"; d) az "Ucia mare" helyett pontosabb "az Ádám-csúcs és Vânătorea az Albotáról".



IV. A Fogarasi-havasok északi gerincei


      A főgerinc topográfiai, geológiai, térképészeti és turisztikai tanulmányozása csak akkor lehetséges, ha egyben a nagy é. oldalgerincek helyét, szerkezetét is pontosan ismerjük és amikor ezek mai nevezéktanával is tisztában vagyunk. Az oldalgerinceken sok feltűnő csúcs van, amelyekről a hegységet megfigyelhetjük, amelyek a főgerincet eltakarják. Tehát olyan valaki, aki az oldalgerinceket nem ismeri, nem írhatja le a főgerincet sem, többek között még a helyét sem tudja jól meghatározni.
      Hogy az ilyen tanulmányokat megkönnyítsem, készítettem 15 éves fáradságos munkával egy vázlatot hegységünkről, egy hegyi panorámát Nagyszebenből.



III-16. oldal

Ennek elkészítéséhez több mint 500 hegytúrát tettem, amelyek folyamán a speciális térkép és mérések hibáit, felcseréléseit százával fedeztem fel. A hibák között találunk kolosszális hibákat a terepleírásban, amelyeket előttünk senki sem vett észre (Rioşu-Grat [Rioşu-gerinc], Călţun-Fuß [Călţun-hegyláb], Puha, Caţaveiu [Kacavé], Drăgus [Drágos ] stb.). Sőt, még a hegység legmagasabb pontja, a Moldovean-Spitze [Moldoveanu-csúcs], is csak ezen tanulmány után válik ismeretessé!
      Írjuk tehát le az É-i oldalgerincek vonalát É-ról D-re a határvonalig, és soroljuk fel a rajta lévő objektumok földrajzi neveit a többnyire ismeretlen magassági adataival együtt.
      A gerinc főbb objektumainak, ahogy azt már említettük, gyakran nem egy neve van, hanem minden oldaláról eltérő: a hegyoldalról, patakokról stb., amelyek felett emelkednek nevezték el ezeket. Az oldalak egyben a nevek forrásai is. A név forrása egyazon csúcs esetében a K-i és a Ny-i oldalon más-más letetett, ezért a csúcsnak két neve is lehet, pl. a Tărâţa-Kamm [Conradt-gerinc] 2104-es kótájától Ny-ra folyik az Izvorul Ineapănului [Törpefenyves-patak], K-re pedig a Părâul înfundat [Eldugult-patak] - ezért a csúcsnak két neve van: Vârful la Părâul Ineapănului [Törpefenyves-pataki-csúcs] és Vârful la Părâul înfundati [Eldugult-pataki-csúcs].
      Az É-i gerincviszonyokat a Vörös-torony-szorostól a Negoiu-ig [Negoj] már leírtam az SKV 1907-1910 évkönyveiben a Tătar [Tatár-gerinc] és Puha gerincein kívül, azért ezekre csak utalok és itt csak különbségekre leszek tekintettel a Caţaveiu-ig [Kacavé] (Fogaras mellett). Megjegyzés: a kóta szó vagy K. jel nélküli szám az én saját mérésem.



IV-1. Tătar [Tatár-gerinc]

(Oltfelsősebes vasútállomás = Şebeşu de Sus = Oberschewesch)

      A hegyláb az 522-es kótánál kezdődik.
1. Frunte lui Lobe = Steilwiese = [Lobe-homlok], K. 659.
2. K. 767. Lobe-Gipfel [Lobe-csúcs]
3. La Bordeiu = Comanda de earnă din jos = [alsó téli határőrállomás], 845 m.
4. K. 925. Vrf. Părăul Prisecii O. = [K-ről Méhes-pataki-csúcs].
5. Pripor = Kammsteile [meredek lejtő]
6. Vrf. Priporului [Meredek-csúcs] = Chica la Părău mare O. = [K-ről Nagy-pataki-tető], 1010 m.



III-17. oldal

7. K. 1114. Vrf. Tisei O. [K-ről Tiszafa-csúcs] (O. Piscul Tisei [k. ?] és S. Părăul Tisa [d. Tiszafa-patak]).
8. Sattel-Comanda de earnă din sus [felső téli komandó nyereg, Winterkommando], 1090 m.
9. Vrf. la Peatră [Köves-csúcs], 1110 m.
10. Pleaşa cu brazi [Fenyves-kopár], 1140 m, (közelben K-re forrás).
11. Poiana Vârtopului W. [Ny-ról Horhos-tisztás], 1170 m.
12. Obârşia Părăul Vârtopului [Horhos-patak eredete], egy forrásal, ny. 1170 m.
13. Vrf. Colţului O. [K-ről Szirt-csúcs], 1180 m. (Piscul Colţului Curmătură-val [?] és a Poiana Colţului [?] = K. 1067.
14. Poiniţa la Părăul şcoalei W. [Ny-ról Iskola-pataki-tisztás]
15. Vrf. Scarei W. [Ny-ról Lajtorja-csúcs], K. 1297 m. (Piscul la Părăul şcoalei W. [? ny.], fent szerpentines út = Scara).
16. Comanda de Vară [nyári határőrállomás, Sommerkommando] = nyereg 1295 m.
17. Stână bătrână [Öreg esztena] = rét 1345 m, k. Itt is volt egy comandă [határőrállomás].
18. K. 1432. Vrf. la Pleaşa Cailor [Lókopáros]. (O. Piscul la Pleaşa Cailor [Lókopáros k.]).
19. Curmătură Oancii [Oancea-nyereg] 1400 m.
20. Vrf. la Stâna din Plai [Réti-esztena-csúcs], 1465 m.
21. Stână din Plai [Réti-esztena] = K. 1435, nyereg egy esztenával.
22. Vrf. la Piscul Balţului W. [Ny-ról Balt-orom], 1690 m.
23. K. 1896. Vrf. Tătarului [Tatár-csúcs]



IV-2. Puha és Măgura [Magura]

(Alsóporumbák vasútállommás = Porumbacu de Jos = Unterporumbach)

így hívják a Negoiu k. műút - Măgura mică [Kis-domb] = alulról K. 883 -ig, Măgura mare [Nagy-domb] = a K 883-tól a la Cărarea Puha-ig [Puha-ösvény] 1190 m. Itt kezdődik a Puha. (ny. Izvorul Puhei [Puha-patak], lent Porumbăcel-nek [Kis-Porumbák] hívják.)

      Gerincrészek

1. K. 992, Vrf. Măgura mică [Kis-domb].
2. K. 883. Curmătură Blăgeni O. [K-ről Blăgeni-nyereg] = Fundul Părăul larg W [Ny-ról Széles-patak mélye, feneke]. Itt van az első nyereg, a Ny-ról érkező Dr. Karl Wolff út fordulópontja.
3. Curul Măgurei [Domb segge], gerincfelszökés és
4. ennek legmagasabb pontja = K. 1157.
5. K. 1208 Vrf. Custura [Sziklaél-csúcs]. (Felette a Wolff út első pihenője, 997 m. K-en Părăul Şarpelui = Schlangenbach = [Kígyó-patak, Kanyargós-patak] a szép Peatra Şarpelui [Kígyó-kő] sziklákkal.
6. Mély nyereg. (6 km-re az SKV út felett.)
7. Măgura-Dach [Domb-tető], 1206 m, egy széles csúcs.
8. K. 1168 (= kilépés az SKV útról, "1172 m", feljebb a szerpentinek felett van a Serpentinen-Sattel O. [K-ről Szerpentin-nyereg].



III-18. oldal

9. La "Cărarea Puha" [Puha útja] = Curmătură Puhei = Puha-Sattel [Puha-nyereg], 1190 m egy esztenával (= a Cărarea Puha ösvények végpontja, amelyek a Piscul Cărarea Puha-ról, Ny-ról, vezettek ide), ez az SKV úton a harmadik nyereg.
10. Gerincfelszökés a Florstedt-menedékházzal, 1270 m.
11. K. 1362 legmagasabb pont.
12. K. 1454, egy csúcs az erdőhatáron; a kóta bizonyára nyomdai hiba, helyesen 1554!!
13. Curmătură Stânei [Esztena-nyereg], 1546 m. (Ny-ra lent van a Stâna Puha [Puha esztena] a 1350-es szintvonalon. Ez biztosan hibás, helyesen 1450!!)
14. A térkép szerint egy 190 m-es gerincfelszökés, amely azonban nem létezik. Csak 80 m magas. (Ez a hiba az előzővel függ össze.)
15. K. 1625 = Stânen-Gipfel [Esztena-csúcs] = Căldăruşa-Gipfel, O. [K-ről Kis-katlan-csúcs].
16. K. 1622, Touristensattel [Turista-nyereg], a régi Negoiu úton, Bârcaciu-ból [Barkács] jön), K-re 1625 és 1622 között egy füves katlan: Căldăruşa [Kis-katlan]. A katlan É-i fala egy gerinc, amelyen a 9 km-re lévő SKV úttól = 1925 m a 1546-os nyeregre egy jó út vezet.
17. Egy gerincfelszökés következik K. 1881 legmagasabb ponttal.
18. K. 2041 Vrf. Părăul Mezuieni O. = Puhasarg, Puhaprisma [K-ről Határ-pataki-csúcs] , ez a Piscul Stânei csúcsa (a Stâna Şerbota din Pisc-vel = K. 1427, Şerbota- [Serbota-patak] és Mezuina-patak [Határ-patak] között).
19. Katlanél K-ről a Căldarea Şerbotei de către Puha [Keleti-Serbota-katlan] és Ny-ról a Căldarea Puhei [Nyugati-Puha-katlan] között.
20. K. 2177. Vârful Puha [Puha-csúcs], lapos határcsúcs.



IV-3. Scoreer Alpe [Negoj-gerinc]

Alsóporumbák vasútállommás = Porumbacu de Jos = Unterporumbach)

(Negoiurücken [Negoj-hát], hibásan Piciorul Negoiului)
Irodalom: SKV Évkönyve 1910., 75-76. o.

      A. Meredek Ny-i hegyláb = Sărataer Fuß = Piscul Sărăţii = [Szeréte-hegyláb]

1. Curmătură la Fag [Bükkfa-nyereg], K. 992.
2. Pleşită [Kiskopasz] (ma nem kopár).
3. Poiana la Vârful Mestecăceni W. [Ny-ról Byírfa-csúcs-tisztás] 1470, Kilátás!! (A Piscul Mestecăceni [Nyírfa-gerinc] a Părăul Bontei [Tompa-patak] torkolatához esik le.)
4. Pleaşa-Wiese W. [Ny-ról Kopár-tisztás] – esztena és
5. Egy vadászház a 1485-ös nyeregben a gerincen, a sziklák közelében.
6. K. 1497, kis csúcs.
7. Astupătură-Sattel [Záró-nyereg].
8. La Peatră ["A sziklánál"], egy sziklapad; az é. orma K. 1668.
9. K. 1828, felette a Bontea [Tompa] legmagassabb pontja, egy gerincág 1845 m.
10. Furca Tunsului [Tunsu ágasa], K. 2003.



III-19. oldal

      B. Keleti hegyláb = Scoreer Fuß = Piscul Tunsului [Tunsu-gerinc]

11. Vârful Ţolfa [Ţolfa-csúcs], K. 825.
12. Ţolsa-Sattel [Ţolfa-nyereg], ide vezet Râul Laita-tól [Lajta-patak] egy turistaösvény.
13. K. 1021, Curmătură la măr [nyereg az almafánál].
14. Posada mică [Kis gerincfelszökés]. (posadă = Kammsteile = gerincfelszökés.)
15. Gerincváll 1180 m, "La Plaiul cel lung" [hosszú hegyi rét], ez az mellékút kezdete, amely Stâna des Piscul cel bun-ra [Jó-gerinci esztena] vezet. (Stână = [esztena] = 1195 m.)
16. Poiana Plescioara [Loccsanó-tisztás], 1320 m.
17. K. 1357. Plescioara-Gipfel [Loccsanó-csúcs]. Csodálatos kilátás!
18. Poiana és Curmătură la Plaiul petrii [Kő-réti tisztás és nyereg] 1348 m. A Plai K-re vezet a Stână la Piscul bun-ra [Jó-gerinci esztena].
19. K. 1469, Vârful Piscul bun [Jó-gerinci-csúcs].
20. Lăcuţiu-Sattel [Kis-tó-nyereg] egy tócsával.
21. K. 1626, Stână-csúcs [Esztena-csúcs], erdőhatár.
22. Nyereg Stâna din Tunsu-val [Tunsu esztena] (ösvény a DNy-on lévő forráshoz).
23. Furca Tunsului [Tunsu-gerincág].

      C. A gerinc önmagában

23a. Furca Tunsului [Tunsu-gerincág], K. 2003, teljesen lapos (K-en a Piscul Popei [Pópa-gerinc] elágazása.)
24. K. 2152 La Lăcuţ [Kis-tó], ikercsúcs.
25. Lăcuţ-Kamm-Mulde [Kis-tavi-gerincteknő], (K-re a Părăul Paltinuluii [Juharos-patak].) Gerincfelszökés.
26. "Die Säge" [Fűrész], egy letörő gerincváll fűrész alakú szirtekkel, K. 2222. (K-re egy hatalmas gerinc.)
27. Satel Buruianu mic [Kis-Burján-nyereg], 2230 m (K-re a Căldarea Buruianu mic [Kis-Burján-katlan]).
28. K. 2309, Vârful Buruianu mic [Kis-Burján-csúcs]. (K-re és Ny-ra egy oldalgerinc).
29. Sattel Părăul rău [Rossz-pataki-nyereg], 2268 m. (Ny-ra a Părăul rău [Rossz-patak] környéke, K-re az é. Căldarea Buruianu mare [Nagy-Burján-katlan].)
30. Kis nyeregkúp, 2282 m, majd Ny-ra egy kiágazás, amely elválasztja a Părăul rău-t [Rossz-patak] a Părăul Steghie-től [Pásztor-patak].
31. Nyereg 2274 m.
32. K. 2352, Vârful Buruianu mare [Nagy-Burján-csúcs], a fekete torony (hibásan Vârful Scoreului [Salakos-csúcs], K-re egy alacsony oldalgerinc.
33. Curmătură Steghiilor W. [Ny-ról Pásztor-nyereg], 2260 m. (Ny-on a Căldarea Steghiilor [Pásztor-katlan] és a Părăul Steghie [Pásztor-patak].) Ny-on a Căldarea Lespezi [Kőlap-katlan], azaz a d. Căldarea Buruianu mare [Déli-Nagy-Burján-katlan].
34. K. 2374 Vârful Steghiilor W. avagy Vârful Lespezilor. (Hibásan: Vârful Ciobanului, Hirtenspitze, [Pásztor-csúcs].) K-re és Ny-ra oldalgerincek.
35. Podeiu-Sattel [Berger-nyereg], 2355 m. (K-re Căldarea la Podeiu [Berger-katlan]).



III-20. oldal

36. Vârful la Podeiu k. = Vârful Dracului k. = Berger-Spize [Berger-csúcs], 2404 m.
37. K. 2308. Strunga Dracului-nyereg k. = Berger-Scharte [Berger-csorba]; K-en Strunga Dracului-Kessel [Berger-katlan].
38. Scoreer Spitze = Kleiner Negoiu = [Kis-Negoj-csúcs], K. 2485.
39. Régi határ.
40. K. 2489.

Megjegyzés: Lespede jelentése kőlap, sziklatányér. A Fogarasi-havasok legnagyobb kőtáblái a Lespezi-katlan d. falán találhatók. A Vârful Buruianu mare [Nagy-Burján-csúcs] k. gerincét, 2352 m, egyesek szerint szintén Lespezi-nek kellene nevezni. Ez a gerinc osztja ketté a Buruianu mare katlant [Északi- és Déli-Nagy-Burján-katlan]. A Scoreer határpont a K. 2485 és a K. 2489 között van.



IV-4. Laita-Mierea [Lajta-gerinc]

Muchea Doamnei-nek [Dáma-gerinc] is hívják.
(Kerzi vasútállomás = Cârţa = Kerz)


I. 1. K. 767 Fruntea Malului [Mart-homlok].
   2. Plaiul Malului-Rücken [Mart-háti--rét].
   3. K. 962 csúcs.
   4. Pleşcioara-Gipfel [?], 950 m.
   5. K. 903. Curmătură Pleşcioarei [?], ahová K-ről, Râu Cărţişoarei-től [Kis-Kerc-patak], egy turistaösvény érkezik.
   6. K. 1054. D. Ţolfa. A Ţolfa-Wiese-t [Ţolfa-rét] a "La Mormânt" [Sírhant] követi. 1054 m és 1071 m között eléggé egyenes terep.
   7. A K. 1071-től É-ra: A Piscul Talianei O. [K-ről Olasz-gerinc] legmagasabb pontja egy ösvénnyel. 1071 m-en kaptató.
   8. K. 1273. Poiana Rădăcină [Gyökér-tisztás].
   9. La Bălţi ["A pocsolyáknál"], tócsa 1420 m.
   10. K. 1447, csúcs.
   11. Első faiskola.
   12. Kunyhó 1500 m, kilátás! (útelgazás az erdészházhoz és az Izvorul Trocilor [Vályús-forrás] forrásához.)
   13. K. 1532. La Stână ["Az esztenánál"].
   14. K. 1597. Ez a kóta a negyedik és ötödik faiskola között van.
   15. Doamna Weg-Sattel [Dáma-úti-nyereg], 1610 m.
   16. K. 1656. Mierea főcsúcsa [Mézes-csúcs]. Kilátás!

II. Mirerea-Urwald [Mézes-őserdő] 1840 m-ig.

   17. Fárasztó gerincrész az erdőben juhcsapással.
   18. K. 1744. Erdőhatár. Ezután törpefenyves következik.



III-21. oldal

   19. K. 1803. Ezt a kóta a kivetítés következményeként valamivel északabbra van a Mierea-Horn-tól [Mézes-fő].
   20. Mierea-Horn [Mézes-orom], 1830 m.
   21. Meredek nyereg a szarvon.
   22. Mezuina-Gipfel W. [Ny-ról Határ-pataki-csúcs ], 1850 m,i (a Piscul Mezuina felett, a Părăul Mezuina [Határ-patak] két forrása között).
   23. Matratzensattel [Matrac-nyereg], 1840 m Károly gróf-nyereg a Károly műúttal: összekötés a Dáma- és a Lajta-völgyek között = Curmătură Mudrocselor [Matrac-nyereg].

III. Gerinc (A. Matratzendach [Matrac-tető] 1840 m-től 2030 m-en át 2001 m-ig; B. Sghiabu Văros [Mészkő-horhos], 2136 m; C. Lajtafuß [Lajta-hegyláb] egészen a határig)

   24. Kaptató.
   25. K. 2030. Kleine Matrazen-Gipfel [Kis-Matrac-csúcs] N. Gipfel des Daches [Tető-csúcs]; Ny-ra a lapos Piscul Laptelui [Tej-orom] a Peatra ca Om-mal ["Kőember"].)
   26. A Matrac-tömb ferde tetőéle (Ny-ra a Părăul Laptelui [Tej-patak] környéke).
   A Matrac elnevezés egy Mudroski nevű üvegfúvótól ered, aki a környéken gyakran vadászott zergékre.
   27. A tető középső sziklafogai, 2050 m, innen K-re egy előrefutó sziklagerinc. 1840 és 2050 m között terül el a K-i hegyoldalon a nagyon sziklás, törpefenyőkkel és égerfákkal benőtt Matratzen-Wildnis [Matrac sűrűség]. A tető D-i felén 2050 m-től K-re és Ny-ra egy meredek füves hegyoldal kezdődik, a Vârful Mudrocselor [Mudroski-csúcs].
   28. Großer Matratzenspitze [Nagy-Matrac-csúcs], 2080 m (Ny-ra egy oldalgerinc).
   29. A tető letörése.
   30. K. 2001. Nyereg.
   31. Claia [boglya, kazal, kalangya] (K. 2077), egy kiemelkedés a nyeregben (egy miniatűr Frecker Gârbova [Feleki-Kónya-orom]). A vetítések tanulmányozásával rájöttem, hogy a 2077 m-es adat egy nyomdai hiba, helyesen 2017 m-nek kellene lennie; ez a Claia magassága.
   32. Nyereg. Ezután nem következik egy meredek kaptató.
   33. Előcsúcs.
   34. K. 2136 Vârful Sghiabu Băros O [K-ről Mészkő-horhosi-csúcs]. (A régi irodalomban: Stiavu veroß.) Innen É-ra ágazik el a K-i oldalgerinc. 2080 és 2135 m-es magasság között van a Părăul Omeagului = Părăul Stânei [Esztena-patak], amely a Lajta-völgyben, D-ről a Stână, 1268 m, és É-ról a Florstedt-menedékház között torkoll. A 2136-os csúcs nagy Ny-i oldalgerincét én Florstedt-Rücken-nek [Florstedt-hát] hívom. Szép ösvény!
   35. K. 2039. Curmătură văroasă [Mészkő-nyereg], a legmélyebb nyereg a Lajta-gerincen, ezen keresztül vezet a Grafen Károly'schen Weg [Károly gróf út] a Dáma-völgyből a Lajta-völgybe és



III-22. oldal

a Lajta-katlanba, valamint a Matratzen-Sattel-be [Matrac-nyereg]. (Ny-ra a Părăul Purcarului [Kondás-patak]. A 2136 m-es csúcs D-i és DK-i oldalán és a 2039 m-es nyereg É-i oldalán mészkőfalak vannak.
   36. K. 2156, egy lekerekített nyeregkúp, Vârful la Părăul Purcarului [Kondás-pataki-csúcs]. A főcsúcs É-i gerincét követi.
   37. K. 2405. Vârful Laita [Lajta-csúcs], határpatak.

Irodalom: SKV Évkönyv 1910, 79. o. és Verh. Mittl. Sieben. Ver. Natw. 1909., 197. o.



IV-5. Piscul Bâlii [Bilea-gerinc]

(Kerzi vasútállomás = Cârţa = Kerz)


Ez a rövid gerinc hét részből áll:
A. Vad fenyőerdő.
B. Meredek törpefenyves három sziklakúppal és egy sziklaszarvval, 1990 m.
C. Szelíd pázsitos terep 2096 m-ig.
D. Lespezi (kőlapok) sziklarégiója egészen a Curmătură Văroasă-ig [Mészkő-nyereg].
E. Ikercsúcs, amely valójában a sziklarégió folytatása.
F. Hosszú Touristensattel [Turista-nyereg].
G.-N. A Paltina-Gipfel [Iharos-csúcs] É-i hegylába. A szarv és a Turista-nyereg között a gerinc nagyon egyhangú, lassan emelkedik, a sziklarégióban 13 kiemelkedő pontja van, ezek alacsony, nem széles csúcsok, amelyeket VIII-XXI római számokkal jelölünk.

   1. K. 890, a hegység keskeny hegylába.
   2. Fenyőerdő borította csúcs és D-i nyereg.
   3. K. 1882. VIII-as csúcs, az első sziklakúp a törpefenyvesben (Ny-on sziklagerinc "Lindnerfelsen=Sghiabul de închisoare [Lindner-szirtek]", azaz Gemsensperrfelszen = zergék útját lezáró sziklák.)
   4. Második kúp a törpefenyvesben IX.
   5. Harmadik kúp a törpefenyvesben X.
   6. K. 1969 nyereg.
   7. Bâlea-Horn [Bilea-szarv], letörő csúcs XI.
   8. Hornsattel [Szarv-nyereg].
   9. "Der Dreier" [a Hármas], XII, 2010 m, egy csúcs három hullámmal, azaz kerek kúpal. A legmagasabb kúp a középső. Az É-i kúp kótája 2000. Itt ágazik ki Ny-ra egy oldalgerinc.
   10. Dreiersattel [Hármas-nyereg], lapos és hosszú.
   11. K. 2013. Schafgipfel [Birka-csúcs], XIII.



III-23. oldal
   12. Schafsattel [Birka-nyereg], 1994 m, erre vetnek le a juhcsapások a felső Bâlea Stână-hoz [Felső-Bilea-esztena].
   13. "Krone" [Korona], XIV, (az alakjáról), 2012 m magas csúcs.
   14. Lespezi-Sattel [Kőlap-nyereg ]
   15. K. 2095 Lespezi-Gipfel [Kőlap-csúcs] XV, egy Ny-i sziklagerinccel. A D-i sziklafognál kezdődik egy K-i gerinc.
   16. A "kis tömb" XVa (két hullámvonal).
   17. A fekete tornyok tömbje XVI.
   18. A mészkőtömb XVIII. 2175 m. (K-re két sziklagerinc.)
   19. Curmătură Văroasă [Mészkő-nyereg] 2140 m, (K-re a Touristen-Couloir [Turista-kuloár]).
   20. Gelbes Massiv [Sárga-tömb]. (Teljesen egyforma hullámforma és nagyság mint a "kis tömbnél". Ny-ra sárga sziklák.) XIXa.
   21. Előcsúcs egy éles ny. gerinccel, amely a Paltina-Graskessels [Iharos-fűkatlan] É-i falát képezi, 2195 m, XIXb.
   22. K. 2216 m, XX. A nördliche Zwillingsgipfel [Északi-Iker-csúcs].
   23. Zwillingssattel [Iker-nyereg], 2200 m.
   24. K. 2231. Südlicher Zwilling [Déli-Iker-csúcs], nagyon keskeny.
   25. Mély nyereg, 2180 m.
   26. Nördlicher Seeturm [Északi-Tó-torony].
   27. Südlicher Seeturm [Déli-Tó-torony], 2210 m. (Ny-ra fekszik a Căldarea cu earbă [füves katlan] a Paltina-Gipfel [Iharos-csúcs] két É-i hegylába között.
   28. K. 2202 Touristensattel [Turista-nyereg] = Doamnasattel [Bilea-nyereg] a legdélibb részen.
   29. K. 2401 Paltina-Grenzgipfel [Iharos-határcsúcs].

Irodalom: Verh. Mittl. Sieb. Ver. Natw. 1909., 197. o.



IV-6. Butean [Buteanu-gerinc]

(Kerzi vasútállomás = Cârţa = Kerz)
vagy
Alsóárpás vasútállomás = Arpaşul de Jos = Unterarpasch)


   Négy hegyláb, Ny-ról K-re:

A. Műút a Piscul la Părăul Morarului-ra [Molnár-pataki-csúcs] a K. 647 és 1107 között.
B. Plaiul Zmida [Zmida-tisztás], la Părăul Morarului [Molnár-patak] és a Seaca [Száraz-patak] patakok között, a 1105-ig a Zmider Gipfel-vel [Zmida-csúcs] K. 855 és K. 887.
C. Plaiul Luminelor [Tisztás-rét] (Seaca és Lupoia-patak [Farkas-patak] között) a következővel:

   3. Vârful Luminele [Tisztás-csúcs] K. 830.
   4. Curmătură Luminele [Tisztás-nyereg] K. 830.
   5. Şezatură rét [Fonó-rét], 1000 m.
   6. Obârşia Secii [Száraz-patak eredete] 1140 m.



III-24. oldal

D. Piscul Lupoia [Farkas-csúcs] (meredek juhcsapás) a követketővel:

   7. 1233-as csúcskóta.
   8. Poiana Stâneica [Kisesztena-tisztás], 1240 m egy esztenával. Legmagasabb pont K. 1461.

E. A gerinc fő része:

   9. Obârşia la Părăul Morarului [Molnár-patak eredete] 1105 m, a Zmida-Wege [Zmida utak] legmagasabb pontja, amelyek itt csatlakoznak a műúthoz. 40 lépés után a műút eléri a gerincet 1107 m-es magasságban és a továbbiakban D-re tart a Ny-i hegyoldalon (Plaiul Benţii [Bence-rét], 1107 m, egy esztenáig 1555 m-en.)
   10. Obârşia Seci [Száraz-patak eredet], 1140 m, egy faiskolával. A Luminele-Steig [Tisztások útja] legmagasabb pontja.
   11. K. 1243, Bärenplatz, la Ursulet ["A medvebocsnál"]. Kilátópont! A régi Bâlea-Weg [Bilea út] út it fordul a Ny-i hegyoldalra.
   12. Steghuiţă-Wiese [?], 1280 m, (Egyenesebb csapás Stâneică-ra [?].)
   13. Părul de Porc rét [Disznó-pataki-rét], 1385 m.
   14. K. 1461. Comanda-Gipfel [Kommandó-csúcs].
   15. Comanda-Wiese [Kommandó-rét] és Comanda-Sattel [Kommandó-nyereg]. (Út ÉK-re, Stâneică-ra.) A fő útvonal itt a k. hegyoldalon a Butean-Stână-hoz [Buteanu esztena] vezet, K. 1555, a Poiana Buteanului [Buteanu-tisztás], amely felér a gerincig.
   16. Gerinc a fenyveserdőben juhcsapással.
   17. K. 1624 La Stâna lui Budac [Budac esztenája] = die Stânenhöhe (egy váll a Poiana Butean [Buteanu-tisztás] legfelső részén).
   18. K. 1728 Peatra Răsunătoare , Echofels-Gipfel [Hangzó-szirti-csúcs]. Felső erdőhatár.
   19. 1740 m-es csúcs.
   20. K. 1781. Kilátócsúcs!
   21. K. 1864 Latschengipfel [Törpefenyveses-csúcs].
   22. Nyereg.
   23. K. 1916 Teichfels [Tó-szirt] avagy Lăcuţ-Gipfel [Tó-csúcs]. (K-re a Lăcuţ-Teich [Kis-tócsa], 1880 m).
   24. Nyereg, utána következik a kleine Teichspitze [Kis-Tó-csúcs], majd a K. 1904, egy nyereg, ahová a tótól két ösvény vezet fel = Oberer Teichsattel [Felső-Tó-nyereg]. Innen indul egy ösvény le a felső Bâlea-Stână-ra [Felső-Bilea esztena].
   25. Gerincfelszökés.
   26. K. 2036 Butean-Prisma (= Sarg [Koporsó]). Egy vízszintes gerincrészt követ. K-re fekszik a Gălvanul Porcului katlan [Disznó-katlan] avagy a Căldăruşa mică [Kis-katlan].
   27. Gavan-Gipfel [Katlan-csúcs], 2120 m. (K-re félkör alakú gerinc = a Gavan D-i fala. E felett fekszik a felső katlan.
   28. Kis dudor.
   29. K. 2175 (pontosabban 2200). Kilátópont a Bâlea-See-re [Bilea-tó]. (Ny-ra egy oldalgerinc).



III-25. oldal

   30. Váll, 2275 m.
   31. Előcsúcs, 2332 m. K-re egy éles sziklagerinccel, amely a Căldarea petroasă [Köves-katlan] (Gavanul din sus [Felső-katlan]) katlanját alkotja.
   32. Bemetszés.
   33. Gutt-Spitze [Gutt-csúcs – ez lenne az előcsúcs]. K. 2351, egy ny. oldalgerinccel. Következik egy
   34. Bemetszés és egy nehéz csúcs, nevezetesen a
   35. Netedulspitze [Sima-csúcs – ez lenne a főcsúcs] egy grandiózus kilátással!
   36. Teljesen a közelben D-re kezdődik a K-i sziklagerince, amely a Coruga [Kis-katlan] é. falát alkotja.
   37. La Netedul ["A simánál"], egy nagy, mély nyereg, 2260 m.
   38. A nyereg lassan emelkedő D-i részén egymás után 6 sziklafog, római I-VI-ig jelölve; a II-tól egy oldalgerinc ágazik ki K-re, amely a Coruga-Kessel [Kis-katlan] d. falát alkotja. Ezt a katlant Căldăruşa Arpaşului [Árpás-katlan] néven is ismert, a Netedulsattel [Sima-nyereg] alatt K-re fekszik.
   39. Gerincfelszökés.
   40. Gipfel Turnu plecat [Ferde-torony], 2410 m. Kilátás!
   41. Turmsattel [Torony-nyereg], 2396 m, egy sziklatűvel (rossz átkelőhely), Ny-ról kell megkerülni.
   42. K. 2508, Vânătoarea [Vadász-csúcs], azaz az É-i (erdélyi) főcsúcs. Kilátás!
   43. K. 2479,8, a Portiţă [Buteanu-csorba], egy sziklabevágás (Kilátás!). Itt érjük el a régi országhatárt, a gerinc a továbbiakban Ny-ra a Văiuga-Gipfel-hez [Vályogos-csúcs] vezet.
   44. Südliche Vânătoarea-Spitze [Déli-Vadász-csúcs], K. 2492, pontosabban "Capra"-Gipfel [Zerge-csúcs]. Gerincelágazás: D-re egy füves uborka alakú gerinc, K-re az Arpaşel-Portiţă [Kis-Árpás-csorba] felé levezető hajdani határgerinc.

Irodalom: SKV Évkönyv 1910., 81-82. o.



IV-7. Albota [Albota-gerinc]

Alsóárpás vasútállomás = Arpaşul de Jos = Unterarpasch
A felső részén egy széttöredezett gerinc.


      A. Ny-i hegyláb: Muchea Prislopului [Tisztás-gerinc], három oldalhegylábbal:
        a) k.: Plaiul Secului [Száraz-rét] (a Vrf. Secului-val [Száraz-csúcs], a térképen 1015 m és Curmătură Secului [Száraz-nyereg], K. 995.
        b) Calea Muntelui ["A hegy útja"].
        c) Plaiul iute Ny-i [Meredek-rét].

      Gerincrészek:

1. K. 675. Arpaşeltal [Kis-Árpás-völgy], Plaiul iute [Meredek-rét].
2. Gerinsfelszökés.
3. Padina (=Ruheort [pihenőövezet]. A Calea Mundului ["A hegy útja"] torkolata.
4. Priporul [Meredek-lejtő], azaz egy gerincfelszökés.
5. Egy új esztena, 1220 m, forrás.
6. K. 1243, a Poiana Prislopului [Hegyszoros-tisztás] hegylába. A Plaiul Secului [Száraz-rét] torkolata.
7. Erdőritkítás, 1330 m.
8. K. 1353. Poiana cu Lespezi ["kőlapos tisztás"].
9. K. 1504, egy váll, La Lăcut ["A tócsánál"], erdőritkítással. Itt kezdődik a:
   a) Ny-ra: Plaiul Vârtejilor din jos [Alsó-Szerpentin-rét], amelyre a Lăcut-ról 7 p. alatt érünk el és ahol egy csodálatos kilátást találunk.
   b) K-re: út az 1550-es esztenahoz (a 1510 m-es adat hibás) és a Florstedt-menedékházhoz.
10. Gerincfelszökés.
11. K. 1680 = Vârful la lazul lui Tanase [Tănase irtása csúcs], erdőhatár. Kilátás!
12. K. 1718 csúcs.
13. K. 1757 csúcs.
14. K. 1940 Furca Albotei [Albota-ág].

      B. K-i hegyláb: Bunchoaia [Buntyoja] (meredek).

15. K. 786. Előhegy.
16. K. 1037 Vrf. Urşoaia [Medve-csúcs].
17. Curmătură Bunchvaia [Buntyoja-nyereg], 1010 m, ahol a turistaösvény kezdődik K felé.
18. Comanda [Kommandó], 1200 m (juhcsapás ÉK-ről, de rét nincs!)
19. Steghiuta [?], 1220, erdőirtás nélkül.
20. Bunchoaia-Wiese [Buntyoja-rét], 1330 m.
21. K. 1401 váll.
22. K. 1626 La Lespezi ["A kőlapoknál"], egy másik váll.
23. "Schusterrresidenz" [Suszterrezidencia], 1750 m, (egy régi név), sziklacsúcs, erdőhatár. Kilátó! (Kb. 120 éve egy lelkes turista, suszter volt a foglalkozása, gondozta ezt a csúcsot, majd minden vasárnap felment rá – ezért kapta a "Schuszterresidenz" nevet. Lásd Reissenberger 1861, 196. o.; Szalay 1916., 156. o.)
24. K. 1761. Cucă Albotei [Albota-kúp], egy pázsitos kúp.

      C. Szelíd-Albota négy "szirttel" (mit den vier Prismen):

25. K. 1940 Furca Albotei [Albota-ág].
26. Sattel Groapa Albotei [Albota-gödör-nyereg].



III-27. oldal

27. Serpentin-Prisma [ Szerpentin-szirt], K. 1979. (Ny. gerinc a Serpentin-Weg-gel [Szerpentin út]: Vârteje din sus [Felső-Szerpentin út] – az Arpaşel-Tal-ban [Kis-Árpás-völgy]. A gerincről az úton kilátás!
28. Nyereg.
29. Vrf. la Piscul Holdei K-i [Búzás-csúcs], 2040 m (egy szabályos szirt). Ny-ra Părăul Calului [Ló-patak].
30. Nyereg.
31. K. 2044. Prisma des kleinen Sgauciu [Alsó-Szálkás-szirt]. A szirt D-i részén egy alulról jól felismerhető fő (fej) van.
32. K. 2001. Curmătură Albotei [Albota-nyereg]. (Juhcsapás az Arpaşul mare-völgybe [Nagy-Árpás-völgy].)

      D. A Magas-, azaz a Vad-Albota

33. Sattelprisma (Sattelsegment) [Nyereg-szirt] három hullámal, 2080 m; K. 2054 magasságon egy előcsúcs.
34. Sgauciu-Sattel [Szálkás-nyereg] (sekély), kilátás!
35. K. 2150 La Sgauciu [Szálkás-szirt], egy óriás, pompás sziklabástya, K-re egy sziklagerinccel. Ny-ról megmászható. Kilátó!
36. Curmătură afundă [Mély-nyereg], 2115 m, kis sziklafoggakkal = Gavrila-Sattel [Gavrila-nyereg]; Ny-ra Părăul Gavrila [Gavrila-patak]. (2115 m és 2247 m között három oldalszakadék, nem világos, ezek hol folyik az igazi Părăul Gavrila.
37. Toronyszerű emelkedő.
38. K. 2247 Vârful Gavrila [Gavrila-csúcs], egy vad K-i bordával. Ezen borda és a Sgauciu-Rippe [Szálkás-borda] között egy oldakatlan, egy Căldăruşa [Katlanocska] van.
38a. Toader-Sattel [Tódor-nyereg], egy sziklafoggal, 2206 m (Ny-ra Părăul Toader [Tódor-patak]).
39. K. 2283 Vârful Toader [Tódor-csúcs], kilátás! (Ny-ra egy nagy borda, amely a nagy Preluca-katlan [Kis-tisztás-katlan] É-i falát határolja. – a Vârful Prelucii [Kis-tisztás-csúcs] név itt hibás.)
40. Portiţa-Sattel [Csorba-nyereg], (juhcsapás a Valea Arpaşul mare-ból [Nagy-Árpás-völgy] az Arpaşel-be [Kis-Árpás-völgy]).
Ezután csaknem egymástól csaknem egyforma távolságban hét gyönyörű bástya (római I-VII), amelyek a Preluca-Grat-on [Kis-tisztás-gerinc] É-D irányban a Toader [Tódor-csúcs], 2283 m, és a Vârful Prelucii [Kis-tisztás-csúcs], 2320 m, között helyezkednek el. Közelről úgy néznek ki, mintha egy hegyi manó verte volna szét őket, majd nem tudta a helyükre visszahelyezni.
41. Portiţa-Gipfel [Csorba-csúcs], 2243 m = I. bástya. (Az Olt völgyéből többnyire nem látható.)
42. Nyereg 2230 m. A Preluca-Kamm [Kis-tisztás-gerinc] legmélyebb pontja.
43. II. bástya.
44. III. bástya.
45. IV. bástya: letörő, egy kicsit széles és tömzsi középső bástya, 2270 m.
46. Egy kicsit hosszabb nyereg.



III-28. oldal

47. V. bástya.
48. VI. bástya.
49. VII. bástya = Vârful Prelucei [Kis-tisztás-csúcs], a Preluca-Nadel [Kis-tisztás-tű], mivel a csúcs É-ról nagyon keskenynek tűnik. Itt van a Preluca-Grat [Kis-tisztás-gerinc] legmagasabb pontja.
50. Curmătură Preluncilor [Kis-tisztás-nyereg], egy hosszú, emelkedő, szabálytalan nyereg.
51. Fântâna-Gipfel W. [Forrás-csúcs=Albota-fő], 2374 m, a "liegende Bergsee" [fekvő hegyi tó], a tulajdonképpeni Albota-haupt [Csorba-csúcs] a határon van. (Ny-ról, de Vânătoare-ról [Vadász-csúcs] is nézve egy hosszúhajú női fejnek néz ki.) Innen K-re következik:
52. Bemetszés 2366 m.
53. A "wahre Vârtopelgipfel", azaz az igazi [Kis-horhos-csúcs], a Vârtopel-Turm [Kis-horhos-torony], K. 2385, egy hatalmas sziklatorony a határon, az ÉK-re fekvő Vârtopel-katlan [Kis-horhos-katlan] legmagasabb pontja, a 2374-es magaslattól K-re. (2374 és 2366 az U-térkép kótái.)

      Irodalom: SKV Évkönyv 1910., 87-89. o. és Turistaság és Alpinizmus, 1916., 151-198. o.



IV-8. Podragu [Podrág-gerinc]

Alsóárpás vasútállomás = Arpaşul de Jos = Unterarpasch


1. Hegyláb = K. 1046 az Arpaşul mare-Tal-ban [Nagy-Árpás-völgy].
2. K. 1788, valamivel az erdőhatár fölött, a N.-Podragu-Turmes [Podrág-tornyok] É-i gerincén.
3. Nördlicher Podraguturm [Északi-Podrág-torony], 1810 m, (mászóút).
4. Turm-Sattel [Torony-nyereg], 1765 m.
5. Südlicher Podraguturm [Déli-Podrág-torony], 1860 m.
6. Ezután hat törpefenyveses és sziklafog következik és egy bevágás. (K-re egy kiágazás egy teraszra a vízesés felett.)
7. K. 2070, kleine Podragu-Prisma [Kis-Podrág-szirt], egy váll. N-ra egy nagy oldalgerinc.
8. Gerincfelszökés.
9. K. 2287, Gipfel des großen Podragu-Prisma (=Podragusarges) [Nagy-Podrág-szirt], egy nagyon széles É-i sziklahomlokkal és egy éles Ny-i oldalegrinccel (amely a Podrăgel-See-hez [Kis-Podrág-tó] vezet), valamint egy K-i oldalgerinccel. Az utóbbi a Podragu-See-hez [Podrág-tó] és a mellékgerinc É-i végéhez esik le, egyenesen a tóterasz alá. A Sarg [Koporsó] távolból mindenesetre egy tájékozódási pont. Kilátás!
10. A Sarg [Koporsó] vízszintes tetője, a D-i végen egy nyereg 2270-es kótával (a turistaösvény a 2270 és 2287 kóták között megy át).



III-29. oldal

11. Sima gerincfelszökés.
12. Három magas Podraguzacken [Podrág-fogak], 2390 m, egyenesen a Podragu-Grenzgipfel [Podrág-határcsúcs] töve alatt. A fogakról a csúcsot könnyű felismerni. (K-ről könnyen megkerülhető.)
13. K. 2456 Vârful Podragu [Podrág-csúcs]. Határ. A Podragu Ny-i lejtőjének neve, a tornyoktól a 2287-es pontig: Petrile cele roşi = Rote Wände [Vörös-falak], az üvegfúvók által adott régi név.

      Irodalom: SKV Évkönyve 1910., 91. o.



IV-9. Tărâţa [Conradt-gerinc]

[tărâţe (csak többesszámban) = korpa, fűrészpor]
Alsóárpás vasútállomás = Arpaşul de Jos = Unterarpasch


      A két hegyláb között folyik a Părăul Ucişoara Târăţii [Korpai-Kis-Ucsa-patak].

      A. Arpaşer Fuß=Westfuß [Árpási-hegyláb ny. hegyláb] = Muchea la Stână arsă ["leégett esztena gerince] = turistaösvény a menedékházhoz

1. Arpaşer Glashütte [Árpási üveghuta], 630 m.
2. Hegyhát: Plaiul Ghirloţel [Virágfüzér-tisztás]. (Az Arpaşul mare-völgy [Nagy-Árpás-völgy] és a Părăul Ghirloţel [Virágfüzér-patak] között egy turistaösvény.)
3. Şăuţa Ghirloţelului [Virágfüzér-nyereg], Doppelpoiană [egy kettős tisztás]. (K-ről a Plaiul Şeţului [?] torkolata, amely a Părăul Ghirloţel [Virágfüzér-patak] és a Părăul Ucişoara [Kis-Ucsa-patak] között folyik.)
4. Gerincút.
5. Poiana la Stână arsă ["Leégett esztena tisztása"], 1320 m.
6. K. 1384. Poiana de căre Arpaş ["tisztás az Árpás felé"].
7. A turistaösvény 1455 m-en elhagyja a gerincet, K-re a Şipot-Quelle-hez [Csorgó-forrás] tart (1470 és nem 1420 m!), ahol az Ucia-tól [Ucsa] idevezető másik ösvénnyel egyesül. Ezután a közös ösvény egy menedékházhoz vezet felfelé, K. 1540. A Poteca Vironnii [?] (egy kicsit messzebb kilátás) kezdete, amely a k. lejtőn a Boldansattel-re [Hegyes-nyereg] vezet fel.
8. Menedékház (porig égett).

      B. Uceaer Fuß = Ostfuß [Ucsai-hegyláb = K-i hegyláb] = Muchea la aschi [Forgács-él] vagy Muchea la fruntea boului [Ökör-homlok-él]. Alatta:

9. Piscul la Fruntea boului [Ökör-homlok-csúcs], egy Curmătură-val [nyereg], K. 812 és a következővel:
10. K. 930 Comanda de earnă-Wiese [Téli-Kommandó-rét]. (Ny-ra a Părăul Ucişoara Târăţii [Korpai-Kis-Ucsa-patak] és K-re a Părăul "Fântânelei" [Forrás-patak] között fekszik.)
11. Sima gerincfelszökés.
12. Poiniţa [tisztásocska], 1320 m.



III-30. oldal

13. K. 1427 Poiana la aschi [Forgács-tisztás].
14. Şipot [Csorgó], 1470 m.
15. Menedékház (leégett).

      C. Tărâţa-Kamm [Conradt-gerinc]

16. K. 1540 Menedékház (leégett).
17. K. 1681 Boldan-Gipfel [Hegyes-csúcs]. Kilátás! Az ösvény Ny-ról megkerüli.
18. K. 1627 Boldan-Sattel [Hegyes-nyereg] egy esztenával. (A Părăul lui Ban [Ban pataka] ny. környéke a Şeştina-Wiese-vel [?-rét].
19. Gipfel des Piscul lui Ban [Ban-pataki-csúcs] ny., 1915 m (egy előcsúcs).
20. K. 1962, N. Babagipfel [Északi-Banya-csúcs], Vârful la Piz.. Babei [Szalay kipoontozta a női nemi szerv legszaftosabb népi elnevezését, magyarul "Banya picsája csúcs"].
21. Baba-Sattel [Banya-nyereg], 1920 m.
22. K. 1973 Südlicher Babagipfel [Déli-Banya-csúcs].
23. K. 1903 Lespezi-Sattel [Kőlap-nyereg]. (Ny-ra a Părăul Lespezi [Kőlap-patak]).
24. Előcsúcs 1950 m (Kiágazás K-re).
25. Kerek kúp, amelyről Ny-ra egy füves hegyhát vezet le. Majd egy kis, sekély nyereg után:
26. K. 2104 Latschengipfel W. = Vârful la Părăul ineapănului W. [Ny-ra Törpefenyves-pataki-csúcs ] = Vârful la Părăul înfundat O. [K-re Eldugult-pataki-csúcs]. (Ny-ra egy egy oldalgerinc, a Törpefenyveses-patak D-i határa.)
27. Curmătura afundă [Mély-nyereg] = Curmătura la Părăul Chei O. [K-re Hegyszoros-pataki-nyereg], (a Părăul Chei 2104 és 2170 m között folyik), szintén Curmătura Custură [Sziklaél-nyereg]. (Ny-ra a Părăul Custura [Sziklaél-patak] folyik 2104 és 2170 m között), egy köralakú mély nyereg, 2050 m.
28. Edelweiß-Gipfel [Gyopár-csúcs], 2120 m = Serpentin-Gipfel [Szerpentin-csúcs] (nevét a Ny-ra lévő turistaösvény szerpentinjeiről kapta), egy gerincváll.
29. Custura-Grat [Sziklaél-gerinc] (keskeny, csak szédülésmenteseknek).
30. Vârful Custura [Sziklaél-csúcs] (az igazi), 2170 m = Kap der guten Hoffnung [Jóreménység-fok], mivel innen látjuk először a Podrág-tavat. Ny-ra egy óriási sziklagerinc ágazik ki, amely körülöleli a Podrág-katlant.
31. Vârful la Părăul Chei O. [Hegyszoros-pataki-csúcs], K. 2196 (Vârful Custura-ként is ismert), K-re egy nagy oldalgerinc.
32. Curmătura Prelucilor O. [Kis-tisztás-nyereg], 2180 m, egy könnyű nyereg (K-re és DK-re a Preluci-környék.)
33. Nördlicher Vârful Prelucilor [Északi-Kis-tisztás-csúcs], 2228 m, egy egyenes tető, amely elvezet a:
34. Südlicher Preluci-Hauptgipfel [Déli-Kis-tisztás főcsúcs], K. 2232 (DNy-ra egy hegyláb, amely a tóteraszra vezet. Onnan a gerinc élesen hirtelenül esik le D-re.)
35. Curmătura la Calea Calelor [Szekérút-hágó], 2190 m. Nagy nyereg egy vadászházzal, 2190 m. (Ösvényelágazás a tóhoz és az Ucea mare-völgybe [Nagy-Ucsa-völgybe].



III-31. oldal

36. Florstedt-szakasz, 2300 m. (Mesziről felismerhető: közepében egy göröngy.)
37. Curmătura Jezerului [Tengerszem-nyereg], 2250 m. (K-ről is, Ny-ról is bejárható).
38. Két csúcs következik, ikercsúcs (die Zwillinge), éles Ny-i szirtekkel, Iker-tömb (Zwillings-Massiv). Az Északi-Iker-csúcs éles K-i oldalgerince a felső Ucea-katlan É-i határát képezi.
39. Meredek, keskeny gerinc egészen a
40. K. 2419 Tărâţa-Grenzgipfel = Conradt-Spitze [Conradt-csúcs].

      Irodalom: SKV Évkönyv 1910., 91. o.



IV-10. Gârdoman [Gárda-gerinc]

Alsóucsa vasútállomás = Ucea de Jos = Unterutscha, Gassendorf


1. Hegyláb, 650 m.
2. K. 982 Ţolsa-Gipfel [?].
3. Comanda-rét [Kommandó-rét], 1075 m.
4. K. 1273 Poiana Steghie-Sattel [?]. (A főútvonal ezentúl a Ny. lejtőn vezet, a Fântâniţa-Quelle [Kisforrás] mellett, egy esztena közelében.
5. Gerincfelszökés.
6. K. 1407. Vârful Fântâniţii [Kisforrás-csúcs], egy váll.
7. Pietriş [Kavics] = egy hosszú, szelíd gerinc sziklái (Kilátás!)
8. Poiana Gârdomanului [Gárda-tisztás], K. 1519 alatt (esztena), feljebb egy vadászház, 1560 m.
9. Gerincfelszökés.
10. K. 1748 kis csúcs, erdőhatár.
11. Rasen-Vorgipfel [pázsitos előcsúcs].
12. K. 1801 La seninuri ["A tisztásoknál"]*, Kilátás! Ezután négy alacsony sziklafog.
13. K. 1881. Vârful din sus de senituri [Felső-Tisztási-csúcs], az első sziklacsúcs. Kilátás! Innen, egészen a Schafgipfel-ig [Birka-csúcs], 1940 m a K-i oldalon lévő széttöredezett sziklarengeteget és a vad gerincet Răutăţi-nak [Rosszasságok] hívják.
14. Portiţa din jos [Alsó-csorba], 1855 m, egy bemetszés: a juhcsapás elágazása.
15. Vârful Portiţei [Csorba-csúcs)], 1910 m, (vad, törpefenyves, kilátás!), D-ről olyan a hegye mint egy tű.
16. Ţirţideu-Sattel [Jégdara-csúcs], 1880 m. Egy vad bemetszés. Innen kivételesen meredek – (mászóterep!) fel a:


* A turistaösény vízszintesen vezet a legjobb juhcsapás mentén a ny. hegyoldalon a törpefenyvesben a Ţirţideu Ny-i bordájához (1951), ezután inkább meredeken DK-re fel a főgerincre a Plesnitură-nál [plesnitură=csattanás, csapás, repedés].



III-32. oldal

17. K. 1951 Vârful Ţirţideu [Jégdara-csúcs)], a Răutăţi [Rosszaság] főcsúcsa. (Ny-ra egy füves csúcs, ennék É-i oldalán a "Cherii" esztena, 1660 m. A csúcs D-i éle nagyon keskeny, meredek, csak szédülésmenteseknek való (mászóterep), de az É-i homloktól előnyösebb. Ezért a csúcsot Ny-ról kerülik meg. Sok égerfa a K-i lejtőn. A csúcsnak egy nagyon széles homloka van (égerfák). Kilátás!
18. Plesnitura O. [?]. Sziklaletörés a Ţirţideu [Jégdara-csúcs)] D-i hegylábánál, 1910 m.
19. A nyereg legmélyebb pontja, ezután rögtön
20. Vârful la Pârâul înfundat O. [Eldugult-pataki-csúcs], 1925 m; ez a kétormú csúcs D-i sziklatűje, É-ról nagy keskenynek tűnik. Egy bemetszés és egy kis csúcs után:
21. K. 1913 Wegsattel [Utak nyerge]. Itt az előbbiekben Ny-ra vezető juhcsapás a K-i hegyoldalon vezet, ahol a Răutăţi [Rosszaság] hamarosan abbamarad és elkezdődik a Ţelina [Parlag] környéke (sima áfonya és rododendron mezők). Egy füves és egy törpefenyveses csúcs után a gerinc a következőképp folytatódik:
22. K. 1990 Schafgipfel [Birka-csúc], kétormú = Vârful Mioarelor [Bárányka-csúcs] Ny-on. avagy Vârful Ţelinei [Parlag-csúcs] K-en. Pázsitos környék.
23. Curmătura Ţelinei [Parlag-nyereg], 1970 m.
24. Gerincfelszökés.
25. Előcsúcs 2130 m, amelyből Ny-ra egy hatalmas sziklagerinc ágazik ki. Rögtön ezután:
26. Lespezi-Gipfel [Kőlap-csúcs], 2135 m, utána egy sziklafog 2143 m. Ny-ra a Pârâul Lespezi [Kőlap-patak] és a Lespezi környéke.
27. K. 2173 Roßgipfel [ Paripa-csúcs], Vârful la Pârâul Calului [Ló-pataki-csúcs]. Ny-ra vad sziklagerinc a Pârâul Lespezi [Kőlap-patak] és a Pârâul Calului [Ló-patak] között.
28. Roß-Sattel [Paripa-nyereg], 2140 m, Curmătura la Pârâul Calului [Ló-pataki-nyereg], közepén egy sziklafoggal és D-re egy nagy nyereggel, 2160 m.
29. Előcsúcs egy sziklagerinccel, amely a Roß-Bach [Paripa-patak] D-i és a Custura-Bach [Sziklaél-patak] É-i határát alkotja.
30. K. 2235 Blauspitze [Kék-csúcs], Vârful la Petrile Vinete O. [Kék-köves-csúcs] avagy Vârful Custura W. [Sziklaél-csúcs]. A csúcs D-i élétől egy sziklaborda szakad le Ny-ra = ez a a Custura-Bach [Sziklaél-patak] d. határa. K-re egy sziklavadon, a Petrile cele vinete [Kék-kövek] található. Kilátás!
31. Şeaua [?], 2185 m, mély nyereg. (K-re és Ny-ra egy könnyen bejárható füves vályú vezet a Valea Ucea Mare-ra [Nagy-Ucsa-völg] és a Ucişoara-ra [Kis-Ucsa-völgy].) Ezután csak egy könnyen megmászható gerinc következik tizenkettő kiemelkedéssel (római I-XII jelölve), inkább kis csúcsok.
32. Kis gerinccsúcsok I-IV, az utolsó a legalacsonyab.
33. V. csúcs, egy nagy lapos háromszög.



III-33. oldal

34. VI. csúcs a követkető csúcsok előcsúcsa:
35. "Der Daumen" [Hüvelyk], Claia VII; dudor formájú, a legjelentősebb. E környékről a Colţul Viştea mare [?] legszebb formáját mutatja. a VI-os, VII-es és VIII-as csúcsok egymásba illő egységet képeznek. Kilátás!
36. VIII-as csúcs a Claia [boglya, kazal] egy jelentős előcsúcsa. – az I--XII-ig terjedő csúcsok Ny-i lejtője pázsitos, a K-i lejtője sziklás, széttöredezett.
37. Hosszú nyereg.
38. Nagyobb háromszög alakú IX-es csúcs.
39. X. kis csúcs, távolból egybeolvad a XI-es csúccsal.
40. Egy széles, lapos, hosszú szegmens; egyenes. Egy nyereg után következik.
41. XII. Utolsó, szabálytalan tömb.
42. Portiţa din sus [Felső-csorba], 2285 m. K-re egy megmászható kuloár (= Scoc) az Ucişoara-ban [Kis-Ucsa-csúcs]. Ny-ra sziklás, füves hegyoldal, bejárható.
43. Az Ucea mare-Hauptgipfel [Nagy-Ucsa-főcsúcs] előcsúcsa (sziklaorr).
44. K. 2432. Vârful Ucea mare [Nagy-Ucsa-csúcs]; ezt inkább Ny-ról megkerüljük, mint megmásszuk.



IV-11. Muchea Viştei [Nagy-Vist-gerinc]

Alsóvist vasútállomás = Viştea de Jos = Unterwischt


1. Az Uceaer (W.) Fuß [Ucsa Ny-i hegylába] és a Vişteaer (O.) Fuß Vist K-i hegylába] (a Comanda de earnă-val [Téli-Kommandó]) középen egyesülnek a következőkben:
2. Comanda-Wiese [Kommandó-rét], 1155 m. (A Poiana hegylába = K. 1146.)
3. Útelágazás az erdőben 1175 m az Ucişoara-völgyben [Kis-Ucsa-völgy]. (Az Ucişora-völgy fő útvonala.)
4. Stâneica-Wiese [Esztenácska-rét], 1200 m, Ezután egy:
5. Hosszú, egyenes út az fenyvesben.
6. K. 1330 Csúcs a fenyvesben.
7. Părul Porcului [Disznósörte], 1315 m, egy gödrös nyereg. Ösvényelágazás a Viştea mare-Tal-ba [Nagy-Vist-völgy] (Tehát teljesen különbözik a speciális térképtől.)
8. K. 1406. Váll.
9. K. 1513. Csúcs a fenyvesben.
10. K. 1717. Erdőhatár. Ezután D-re:



III-34. oldal

11. Şăuţa din muche [nyergecske a gerincen], 1712 m. (Innen egy juhcsapás a széttöredezett K-i. lejtőn a Şăuţa mare-n [Nagy-nyergecske], 1700 m, (kilátó) és a Şăuţa mică-n [Kis-nyergecske], 1630 m keresztül a Stână Viştei mari-ig [Nagy-Vist-völgyi esztena], 1450 m.
12. Törpefenyveses, magas, éles gerincfelszökés.
13. K. 1934. Vârful Surupăturei W. [Omladék-csúcs]. Itt kezdődik a Haitaşel-Gebiet [talán a magyar "hajtásból" környék] és tart egészen 1995 m-ig. Ezt követi D-re a közelben lévő két kis sziklafog. Törpefenyves.
14. Mittlere Spitze [Középső-csúcs], 1970 m (hegyes háromszög), D-re egy kis oldalcsúccsal (az utóbbi Nagyszebenből láható).
15. Nyereg 1950 m (háromszög alakú).
16. K. 2048. Vârful Haitaşel [Hajtás-csúcs]. Kilátás! (1930-1950 között nagyon rossz terep!)
17. Curmătura Haitaşel [Hajtás-nyereg], 1995 m (a K-re és Ny-ra levezető vályúk járhatók).
18. K. 2104 Viştea-Horn [Vist-orom] (előcsúcs), távolról egy kis szarv egy kis nyereggel D-re.
19. Fântâna-Anstieg [Forrás-kaptató], több csomóponttal a gerincen.
20. K. 2286 Vârful Fântânei O. [Forrás-csúcs]. (K-re egy nagy oldalgerinc, a Părăul Fântânei [Forrás-patak] É-i határa.) A csúcs minden oldalra meredeken törik le.
21. Şeauta la Fântâna [Forrás-nyereg], 2260 m, a közepén egy Claiă-val [boglya, kazal]. (A Fântâna-patak forrása, egy Târlă-val [târlă=1. enyhely (állatoké); 2. esztena] felül és alul egy forrásal. Ezután három lapos, alacsony szegmens, hasáb (Prismen) következik, nevezetesen:
22. Első "hosszú szegmens" 2300 m, nagyon tagolt. Az É-i kúpjától K-re egy oldalgerinc = a Părăul Fântânei [Forrás-patak] környék D-i határa.
23. Nyereg.
24. K. 2304 második hasáb (zweites Prisma).
25. Nyereg.
26. Rovid szegmens az előzővel egyazon magasságban.
27. Egy rövid nyereg, pont olyan magas, mint az előző.
28. Kis csúcs egy bordával Ny-on.
29. Hosszú, lapos, vízszintes utolsó nyereg.
30. "Adlerschnabel" [Sascsőr], (figyelemre méltó forma), ez egy repedéses csúcs, amely a Spintecătura-ba [csorba] nagyon meredeken esik le.
31. Spintecătură [csorba], a Viştea-Spalte [Vist-repedés], É-ra és D-re függőleges és szűk, 50 m mély, a főormot élesen elválasztja a Muchea Viştei-től [Nagy-Vist-gerinc].
32. K. 2418 Vârful Ucişoarei [Kis-Ucsa-csúcs] = Vârful Orzenelei, a "Kleine Viştea" [Kis-Vist-csúcs], amelyet É-ról a réstől kötél nélkül nem lehet megmászni.

      Irodalom: SKV Évkönyv 1906., 41-52. o.



III-35. oldal


IV-12. Zănoaga [Katlanos-gerinc]

Alsóvist vasútállomás = Viştea de Jos = Unterwischt


      A. Nyugati-hegyláb = Viştea mare-Fuß [Nagy-Vist-hegyláb] = Muchea Curmăturei [Nyereg-gerinc], amely a K-i hegylábtól Părăul Păltinişului-ként [Juharos-patak] – felül Părăul lung-ként [Hosszú-patak] ismert objektumtól elkülönül.

1. K. 904 Csúcs.
2. K. 864 Poiana Curmăturei [Nyereg-tisztás].
3. Poiana la Cărări [Utak-tisztás], 1030 m, egy útközpont.
4. K. 1263 Vârful la Comanda [Kommandó-csúcs].

      B. Keleti-hegyláb = Viştişoaraer Fuß [Kis-Vist-hegyláb] = Plaiul lui Anghel [Anghel-rét].

5. A K. 669 alatt kezdődik.
6. Poiana lui Anghel [Anghel-rét].
7. K. 987 Vârful lui Anghel [Anghel-csúcs], K-ről megkerülhető.
8. Mély Comandita-Sattel [Kis-Kommandó-nyereg], 915 m.
9. K-ről a Plaiul Zănogii [Katlan-rét] torkolata, 1000 m.
10. K. 1079 Poiana la Cocoş [Kakas-tisztás].
11. K. 1263 Vârful la comanda [Kommandó-csúcs], ezután Ny-on rét. Egyesül a Ny-i hegylábbal.

      C. Főgerinc:

12. Curmătura la comanda [Kommandó-nyereg], 1252 m.
13. Poiana la Steghie [?], 1300 egy esztenával. Ösvényelágazás a Poiana Zănogii-ra [Katlan-tisztás].
14. K. 1389. La cruce ["A keresztnél"].
14a. Poiana La Aşchi [Forgács-tisztás]
15. K. 1575. Boldan-Spitze [Hegyes-csúcs]. Kilátás!
16. Poiana Curmăura [Nyereg-tisztás], 1563 m, egy esztenával. (DNy-ra alattunk a Părăul Târzei [Késlelkedő-patak>] forrása. Ezután D-re a Piciorul Zănogii [Katlan-hegyláb] a Poiana Zănogii-val [Katlan-tisztás]. Ezután következik a Părăul Calului [Ló-patak].)
17. Erdőhatár. Majd ezután:
18. K. 1720 = La Peatra Mare ["A nagy kőnél"] = Sphinx [Szfinx], egy letörő, kis sziklaképződmény. (DNy-ra a Piscul la Părăul Calului [Ló-pataki-orom], amelyen a felső erdőhatáron, 1670 m-en, egy vadászház van. Ettől D-re folyik a Părăul Lacului [Ló-patak].)
19. K. 1834 La lac ["A tónál"], egy gerincvállon. Ezt egy meredek kaptató követi.
20. La Pandel [talán személynév], 2080 m, egy előcsúcs, amelyen egy háromszögelési piramis áll.
21. K. 2118, a nördliche Cuptoare-Gipfel [Északi-Kemence-csúcs], egy lapos, lekerekített, hosszan kiterjedő kúp.



III-36. oldal

22. Nyereg 2102 m.
23. K. 2127, südliche Cuptoare-Kuppe [Déli-Kemence-kúp]. Azonos formája van mint a 2118 m-es magaslatnak.
24. Curmătura-Cuptoare [Kemence-nyereg], 2090 m, egy nagy, lapos nyereg. Innen a gerinc meredekebben emelkedik.
25. K. 2169 éles, hegyes, letörő előcsúcs (kótája hibásan egy nyereg kótája!) Ny-ra egy éles sziklagerinc. 2090-2390 m között a Răutăţi [Rosszasság] K-i oldalán lévő sziklavadonnak két része van: É-on a Biserica [Kirche=Templom] és D-en a Jazu [iaz=mesterséges tó, árok] környéke (sziklavályú). Újra egy meredek kaptató.
26. Előcsúcs, amyelről Ny-ra egy éles sziklagerinc esik le. Itt az útvonal egy rövid ideig a K-i oldalon halad.
27. K. 2248. Der nördliche Domgipfel [Északi-Dóm-csúcs], Vârful Bisericii din jos [Alsó-Templom-csúcs], K-re egy sziklagerinc. Innen a gerinc emelkedése csak mérsékletes. Kilátás!
28. Nyereg a Dóm-ok között, 2225 m, Intre Biserici.
29. Südlicher Domgipfel [Déli-Dóm-csúcs], 2270 m, Vârful Biserici din sus [Felső-Templom-csúcs]. A Dóm k. környéke (Biserici) 2169-2270 közötti magasságban van, ezért a Dóm-ok (toronyként is ismert) alul a Viştişoara-Tal-ban [Kis-Vist-völgy] mintha még északabbra kezdődnének.
30. Sekély nyereg, 2255 m. Ezután nem meredek kaptató két előcsúcsra.
31. Nördlicher Jazu-Gipfel [Északi-Árok-csúcs], amelynek az É-i gerince hosszú, a D-i gerince azonban rövid és meredek.
32. Jazu-Sattel [Árok-nyereg], 2285 m; egy valamivel mélyebb és hosszabb nyereg, amelyből K-re egy zsinóregyenes, egyedülálló, keskeny, csaknem függőleges, impozáns sziklavályú törik le mintegy 500 m-t mélyre. Jazu-Rinne-nek [Árok] hívják. Ezután egy kaptató.
33. Südlicher Jazu-Gipfel [Déli-Árok-csúcs], 2350 m.
34. Oszlopszerű bevágás (Säuleneinschnitt), 2330 m, egy hegyes, háromszög alakú, sötét nyereg, K-re az előzőhöz hasonló sziklavályú (a felső Drăgus [Drágos] első rangú látványossága), ehhez még DK-ről egy harmadik is adódik. Mindhárom vályú alul összefut. A Zănoaga-Säule [Katlan-oszlop], ez egy sziklás oszlop, a 2390-es csúcstól ÉK-re van és a nyeregben egy sziklaorral együtt még Nagyszebenből is látható!
35. K. 2390 Vârful Zănogii [Katlanos-csúcs], egy szédületesen keskeny kilátócsúcs, amelynek Ny-ról egy ferde hasáb alakja van. Minden oldalra letörik.
36. A gerinc két hullámban fokozatosan süllyed. Majd egy rövid
37. vízszintes gerincrész, végén, 2310 m, a Spinecătura Zănogii [Katlan-rés], egy függőleges, mély, keskeny sziklarepedés (vergl. Viştea 29. szám), majd a Katlanos-gerincet elválasztó 2443 m-es határcsúcs. Itt van a Spinecătura-Sattel [Rés-nyereg]. A Ny-i lejtő 2248-2310 m között (bevágás), felül füves, sima.



III-37. oldal

A K-i lejtő 2390-2310 m között szintén sima, füves-köves, de nagyon meredek.
38. K. 2443. Vârful Galbanele [Sárga-csúcs] (hibásan: Peatra Roşie [Vörös-kő]) = Gelbhorn vagy Gelbfels = [Sárga-szarv] vagy [Sárga-szikla], amely 21 m mélyen egy előreugró csúcs az É-i gerincen, és amelytől az É-i gerinc a bevágáshoz esik le. A csúcsot az előcsúcs jellemzi.



IV-13. Muchea Drăguşului [Drágos-gerinc]


Alsóvist vasútállomás = Viştea de Jos = Unterwischt


      A. Ny-i hegyláb = Viştişoara-Fuß [Kis-Vist-hegyláb] = Cărarea pe Muche ["Ösvény az élen"] (pe Coasta Drăguşelului ["Drágos domboldala"])

1. Fűrésztelep, K. 681; innen K-re csaknem a Drăguşel-patakig [Kis-Drágos-patak].
2. K. 980.
3. La Altoia [altoi = oltás, oltvány, csemete], 1040 m, pihenőövezet.
4. Comanda-Gipfel [Kommandó-csúcs], 1160 m.

      B. K-i hegyláb, Cărarea Comenzii = Sâmbătaer Fuß [Szombatfalvi-hegyláb].

5. K. 946 Comandiţă-Gipfel [Kis-Kommandó-csúcs],
6. ezután É-ra rét = Comandiţa Ciontei [?] vagy Comanda de earnă [Téli-Kommandó].
7. K. 1150, kis csúcs egy háromszögezési piramissal (itt és nem 1229 m-en). A Cărarea Muntelui ["a hegy ösvénye"] oldalgerinc töve, amely Ny-ról a Părăul Drăguşel cel ftrâmt [Keskeny-Kis-Drágos-patak] és K-ről a Părăul Drăguşel cel larg [Széles-Kis-Drágos-patak] között fekszik.
8. Vârful la Comanda Drăguşului [Drágosi-Kommandó-csúcs], 1160 m.
9. La Comanda ["A Kommandónál"], 1135 m, mély nyereg, amely a térképen hibásan 1229 m-en van feltüntetve.
10. K. 1229. Ez nem egy csúcs, hanem egy váll. Ma már nem háromszögezési pont! E ponttól 35 m-re lévő mély nyereg nem létezik.

      C. Főgerinc:

11. K. 1229.
12. Poiana Steghie [?], 1290 m.
13. K. 1507 Vârful Drugoi [?]. Kiltás! (ÉNy-ra folyik a Părăul Drugoi [?].)
14. Curmătura, 1492 m.
15. A Poiana "La Lespezi" hegylába [Kőlap-tisztás hegylába], 1540 m.
16. K. 1596 nagy sziklatömb (Lespezi=kőlapok) a Poiană-n [tisztás]
17. "La Golu" [gol = kopár, puszta, csupasz], egy váll, 1660 m, erdőhatár.
18. K. 1741 La Peatră ["A kőnél"], egy kis sziklacsúcs, hasonlít a Zănoaga-ra [?]. (1740-1800 m alatt a gerinc neve Piciorul Drăguşului [Drágosi-hegyláb], egy hegyláb, rajra egy ösvény.)



III-38. oldal

19. La Lac ["A tónál"], 1760 m, egy váll.
20. Egy kunyhó, 1870 m, egy váll.
21. K. 2012 Vârful Hoaghea W. [talán személynév, Hoaghea-csúcs] vagy Vârful Ineapănului O. [Törpefenyő-csúcs], egy kis szikla-csomópont. (1740-2012 m között = törpefenyveses patak környéke ny.) 2012 m-en Ny-ra ágazik ki a Hoaghea-Kamm [Hoaghea-gerinc]. (Innen É-ra a Hajagaja [?] környéke.)
22. Szelíden emelkedő pázsitos gerninc (Ny-on három kis, egymásra hasonló, egymástól egyforma távolságra lévő sziklacsúcsocskákkal. Az utolsó közülük a
23. K. 2114 = Crinte-Gipfel [?], nagyon lapos. Ezután K-re egy nagy füves vályú (Lateralkessel), amelynek neve szintén Crinte, egy kőkunyhó.
24. K. 2183 Claia Codrei ["az erdő kazla"], egy letörő, excentrikusan fekvő, Ny-ra futó, kerek kis csúcs.
25. Nyereg, 2175 m.
26. K. 2208. "Der Polster" [Vánkos], a gerinc utolsó, párnára hasonló csúcsa. Lóval tovább nem lehet menni. A sziklarégió kezdete.
27. Kaptató.
28. Vârful la Părăul larg O. [Széles-pataki-csúcs], 2290 m. Ez a kúp a 2357 + 2330 m magas kúpokkal alkotják a Drăguş-Vorhang-ot [Drágos-függyöny], amely a domináns magasságából és formájából mindenfelé letörik. A gerince excentrikusan DNy felé fut.
29. K. 2357 Vârful Peatra roşie [Vörös-kő-csúcs]. (Ny-on lent a híres vörös sziklatányér a meredek kaptatón, 150 m-rel lejjebb. A függöny egész ny. hegyoldala egy sziklatenger: tornyokkal, sziklatűkkel stb.) Kilátás!
30. A függöny d. válla, 2330. Kilátás!
31. K. 2298 Curmătra Răcoarele [Szulák-nyereg], egy nagy nyereg egy sziklamélyedéssel a gerincen. (K-re a füves Răcoarele-katlan [Szulák-katlan] egy tóval. A katlan É-i harárát egy sziklagerinc képezi, amely a 2357 m magas csúcs É-i hegylábánál kezdődik.)
32. K. 2382 Vârful Răcoarele [Szulák-csúcs], kilátás! K-re a Muchea Dracului [Ördög sziklaéle] grandiózus, D-i, függőleges sziklagerince – Lésza (Lisa, Lissa) faluból származó név – azaz a két Răcoarele-katlant [Szulák-katlan] elválasztó gerinc.
33. Bemetszés, 2346 m.
34. Portiţa-csúcs ("Der Zwerg" [manó, törpe]), 2370 m. K-re a felső, sziklatömbös Răcoarele-katlan [Szulák-katlan].
35. Portiţa [Csorba], 2358, egy kaptató (K-Ny váltó), pontosan a Gălăşescu [Galaseszku] A kuloárok mindkét oldalon bejárhatók.
36. Majdnem függőleges sziklafalak.
37. K. 2455 Vârful Gălăşescul [Galaseszku], határcsúcs. Ettől Ny-ra a határon a főcsúcs K. 2475.

      Irodalom: SKV Évkönyv 1909., 9-14. o.



III-39. oldal


IV-14. Muchea Sâmbătei [Szombatfalvi-gerinc]

Alsószombatfalva vasútállomás = Sâmbăta de Jos = Untermühlendorf
vagy Voila vasútállomás = Voila = Wolldorf


Szombatfalvaer-Grat [Szombatfalvi-gerinc] = Caţaveiu [Kacavé]. A régi irodalomban Sombot, Zembeti stb.

A túrák kényelmes kiindulópontja Brázó (Breaza, Frauendorf) is lehet, Lészától (Lisa, Lissa) még kényelmesebb a szép Pleaşa Lisei-től [?] a Popa-Sattel-ig [Pópa-nyereg] (ahol az Ábrahám-menedékház volt) és onnan a Caţaveiu-ra [Kacavé].

A Caţaveiu [Kacavé] K-i és Ny-i hegylába (mindkettő meredek) egyesülnek a

1. K. 1476 Vârful Gropana-n [gropan = nagy gödör, Gödör-csúcs].
2. Poiana Gropana-Sattel [Gödör-nyereg]. (K-re ösvényelágazás Lésza felé.) Ezután a Comanda következik.
3. Poiniţa cu Cocoş [Kakasos-tisztásocska], 1580 m.
4. Erdőhatár, 1640 m.
5. K. 2068 Vârful Caţaveiu mic [Kis-Kacavé-csúcs] = Vârful Piciorului [Hegyláb-csúcs]. (Innen Ny-ra egy hatalmas, meredek oldalgerinc, a Piciorul Sâmbătei [Szombatfalvi-hegyláb], egy esztenával a Poiana Sâmbătei-n [Szombatfalvi-tisztás]. Rögtön D-re a Picior után, elválasztja a Poplaca hegylábát [községnév: Paplaka, Popláka, Poplaca, Gunzendorf], majd a Caţaveiu Poplaca din jos és din sus [?].)
6. Kis nyereg.
7. Vârful Caţaveiu mare [Nagy-Kacavé-csúcs], 2282 m. (Ny-ra a Muchea Suliţi [suliţă = lándzsa, dárda, Dárda-gerinc] ettől É-ra a Părăul Suliţi [Dárda-patak]). Ez a csúcs minden térképen hiányzik!
8. Kis nyereg.
9. K. 2292 Vârful Jeleajenului O. [Sirató-csúcs]. (A térképen hibásan Caţaveiu). A K-i oldalgerince összeköttetés a Popa-Sattel der Trăsnita-val ["az ütödött nő pópa nyerge"] (ahol az SKV-nek volt egy menedékháza). K-re 2282-2292 m alatt fekszik a tányér formájú Căldearea Jeleajen [Sirató-katlan]. Tovább ÉK-re a Părăul Jeleajen [Sirató-patak].
10. Egy kicsit elnyúlt nyereg: Curmătura la Părăul Petrii din jos W. [Alsó-Köves-pataki-nyereg], amelyen egy törpecsúcs, a Glemenţa [Könyörület] található. Lejjebb egy gerinctöbör.
11. K. 2291 Vârful la Muchea Petrei [Köves-él-csúcs], amely a gerincen Ny-ra excentrikusan helyzkedik el. A nagyobb Ny-i oldalgerincen (Muchea Petrei ["a kő élel"]) 1920 m magasan (azaz 1920-1700 m között) mészkőtornyok: Peatra Caprei [Kecske-kő].
12. K. 2279 Vârful la Lăculeţe ["kis-tavak csúcsa"], ez egy váll. Az É-i hegylábán a térkép 40 m-rel lejjebb egy mély nyerget jelez, amely azonban nem létezik!
13. La Lăculeţe ["A kis tavaknál"], 2265 m, egy hosszú, É-ra lapos nyereg (K-re széterül egy nagy vízszintes hely, több tócsával.) Ezután egy kaptató következik.
14. K. 2335 Vârful Resistoarele W. ["Utazás kapujának csúcsa"]. (Ezt az ösvény Ny-ról kerüli meg.)



III-40. oldal

15. Resistoarele-Sattel ["Utazás kapujának nyerge"], 2295 m.
16. K. 2384 Vârful la Cheia Bânzii [Banda-szorosi-csúcs]. A régi határ.

      Irodalom: Turistaság és Alpinizmus, 1915., 1-49. o.



IV-15. Megjegyzések



   1. A Comanda szó minden oldalgerincen megtalálható. Ezek a katonai határalakulatokat ("Plăieşi" osztály: plăieş, plăieşi: 1. hegyi lakó; 2. régen határőr) jeleznek, amelyek a régi időktől az 1850-es évek végéig ott voltak. Egy érdekes tanulmány lenne a történetük írásba foglalása, ehhez már sok anyagot gyűjtöttem össze a levéltárakból. Ezenkívül értékesek a régi térképek és a rajzok a comandákról. A jelen munka egy jó alapot nyújt, mivel pontosan felsorolja hol található comanda. A comandák mindig két fontos É-i útvonal egyesülésénél találhatók, van nyári és téli állomás (poszt). A téli állomások lejjebb vannak. Földrajzi helyzetét gyakran felcserélik, pl. a Tătar-on.

   2. A Vârtop és Hârtop szavak (egyazon szó két formája) jelentése: vízmosás, szakadék, horhos Nagyon érdekes, hogy a Tărâţa-tól Ny-ra a katlan neve mindig Vârtop, innen K-re vágásszerűen mind Hârtop. Más általánosan használt szavak a katlanra:
a) Căldare, Căldăruşă;
b) Găvana és Găvănel (midkettő a Fogaras melletti Langa-nál);
c) Găvan (a Szurul, Butean, Arpaşel);
d) Vârtopul. az -el egy kisebbítőképző, pl. a hegyi elnevezésekben: Joanel, Avrigel [Kis-Felek] , Porumbăcel [Kis-Porumbák], Podrăgel [Kis-Podrág], Arpaşel [Kis-Árpás], Haitaşel, Tamaşel [Kis-Tamás] stb.

   3. Kétfajta katlan létezik:
a) tányér alakú katlan (Talkessel), az É-i lejtők legfelső teraszain, amelyek a magas gerincrendszer részei (nálunk a régi határtól É-ra), és rögtön ezek alatt fekszik, szintén É-ra vagy D-re a többi ilyen katlan;
b) oldalkatlan (Lateralkessel, Hangkessel), amelyek a nagy É-i (vagy D-i) oldalágakon találhatók, ahonnan vizük kifolyik. Az utóbbiak sohasem fekszenek a régi országhatár mentén, két kivétellel: a Drăguş [Drágos] felső Răcoarele-katlana [Felső-Szulák-katlan] a régi országhatár mellett, e mégis K-re nyúlik, ezért nem lehet tányér alakú katlan, valamint az Albota Vârtopel-katlana [Horhos-katlan]. A Vârful Urlei-tól [Morajos-csúcs] K-re azonban kevert formák találhatók, mivel itt a nagy szakadékok iránya és formája gyakran atipikus, és itt K-Ny irányú oldalgerincek is előfordulnak.

   4. Párhuzamosság. Egy szép bizonyítása annak, hogy az É-ra levezető nagy oldalgerinceink (Butean, Tărâţa stb.) a geológiai múltban egybenforrtak és a lepusztulás csak később választotta szét őket, valamint több megfelelő pont megismétlődő,



III-41. oldal

feltűnő egybeesése és strukturális hasonlósága , az ún. párhuzamosság, amelyre itt csak utalni szeretnénk. A fő hasonlóság abban mutatkozik meg, hogy az egymással szembe futó hegyrészletek világosan kimutatják régebbi egymásba forrásukat:
a) A Zănoaga-n [Katlan-gerinc] és a Drăgus-on [Drágos-gerinc] a felső erdőhatáron létezik egy sziklaképződmény, a "La Peatră" ["A kőnél"]. (Hasonló van a Piscul Sărăţii-n [Negoj-gerinc], a Bunchoi-án [Buntyója] és a Butean-on.) Valamivel feljebb egy gerincvállon egy tó fekszik: La Lac ["A tónál"].
b) A Gârdoman-on [Gárda-gerinc] és hasonlóan a Muchea Vişlei-n [Nagy-Vist-gerinc] rendhagyóan egyforma magasságban, 1800-2000 m között egy szikklavadont találunk, mindkettőben három háromszögű csúcsot.
c) Ez az alsó vadság megismétlődik a felső Miere-án [Mézes-csúcs] és az azzal szemben futó Piscul Bâlii-n [Bilea-gerinc]. Mindkét helyen van egy-egy sziklaszarv (orom). A Colţul Brezei [Brázó-szirt] is ide tartozik. A fenyves- és törpefenyves régiók is a Muchea Viştei-n [Nagy-Vist-gerinc] és a Piscul Bâlii-n [Bilea-gerinc] nagyon hasonlók, azaz a vadság jellemzi őket (1300-2000 m).
d) A letörő középső hasábok (Särge=koporsók), fent egy hosszú, teljesen egyenes vonallal, pl. a Butean-on. a Puha- és a Podragu-Sarg teljesen egyforma alakú. Mindkettő É-on egy széles homlokfallal végződik, amelyből két hegyláb nyúlik ki.
e) A legnagyobb vadság a sziklák között, a K-re és Ny-ra letörő sziklabordák nem a legmagasabb, azaz az É-i oldalgerincek D-i részén találhatók, hanem ezektől É-ra 2100-2200 m magasság között. Így van ez a Laita-n [Lajta-gerinc], Piscul Bâlii-n [Bilea-gerinc], az Albota-n [Albota-gerinc], a Tărâţa-n [Conradt-gerinc], a Gârdoman-on [Gárda-gerinc], a Viştea-n [Nagy-Vist-gerinc], Zănoaga-n [Katlan-gerinc] és a Drăgus-on [Drágos-gerinc].
f) A hegység D-i része sokszor egy hosszú, széttöredezett egyenes vonalat alkot, amelyből kicsi csúcsok sora emelkedik ki: Albota, Gârdoman, Viştea.
g) A felső sziklarégió előtt, 2100 m-en, a Tărâţa-n [Conradt-gerinc] és a Zănoaga-n [Katlan-gerinc] két hosszú, kerek kúpot találunk, a két Baba- [Banya-csúcs] és a két Cuptoare-csúcsot [Kemence-csúcs]. Hasonlóságuk szembetűnő.
h) Több hosszú, kerek nyereg van, amelyek pont egy kerek, kis szélkupac, szénakazal formájú kúpon találhatók, pl. a Gârbova [Nyugati-Kónya-nyereg] Feleknél, Laita-Sattel [Kis-Lajta-nyereg], a Claia D-re a Matrac-tól. a Fântâna-nyereg Viştea-tól, az Ucişoara-határnyereg [Kis-Ucsa-nyereg], a Vârtop-határnyereg [Horhos-nyereg], a Curmătura Părăul Petri [Köves-pataki-nyere] a Caţiavei-n [Kacavé]. A nyeregben egy-egy púp szintén nem ritka (pl. Bâlea-határ, Burian-nyereg).
i) A nagy szakadékok legalsó és legelső része sima és járható. A legvadabb, legszűkebb, bejárhatatlan rész lejjebb van, a felső erdőhatáron: Laitaschlucht [Lajta-völgy], Ucea mare [Nagy-Ucsa-völgy], Doamna [Dáma-völgy], Tătar [Tatár-völgy], Răul mare [?] Porumbáknál, Valea rea [Rossz-völgy] stb.
k) A Tunsul-nak és az Albota-nak teljesen hasonló, óriási É-i kiágazása van, mindkettő fent nagyobb csúcs nélkül.
j) Az egyik legszembetűnőbb hasonlóság a szembelévő két repedés a határcsúcs É-i hegylábán a Zănoaga [Katlan-gerinc] és a Viştea [Nagy-Vist-gerinc] esetében, tökéletes kinézésük ebben a formában máshol nem található.
m) A Piscul Bâlea [Bilea-gerinc] és a Piscul Laita [Lajta-gerinc] több tulajdonsága egyezik. Egymás mellett találhatók. Legmagasabb pontjuk 2130-2200 m között van, D-re egy mély, hosszú nyereg, amely környéke mészkőből van. (Curmătura văroasă [Mészköves-nyereg] mindkét helyen!). Itt kezdődik a határcsúcs meglehetősen széles, teljesen alulra leérő hegylába. Hasonlóan épül el a következő szomszéd, a Butean, a legmagassabb pontjával, a Netedul-csúccsal, amely az ellenálló kőzet felett emelkedik ki.

   5. Az É-i oldalgerincek bejárhatósága. Az összes É-i oldalgerincet szisztematikusan és ismételten bejártam, ennek egész életemben örültem, és elmondhatom, hogy az összes oldalgerincen hasonló nehézségekkel találkoztam. A Surul-tól a Trăsnita és a Breşcioara (Fogarastól K-re) gerincekről beszélek, a gerincek kapcsolatáról az erdő és a sziklarégióban egészen a régi országhatárig vagy az adott hegylábig.
   A vonulatok K-i oldala általában meredekebb, vadabb, széttöredezettebb, hóban katlanokban gazdagabb és következésképp nehezebben bejárható mint a Ny-i hegyoldal avagy maga a gerinc. Ezen különbségeket már a gerinc közelében érezzük, tehát e vonulatokon az a szabály, hogy legkönnyebben magán a gerincen vagy a gerinc Ny-i oldalán, 10-30 m-rel a gerinc alatt (csak ritkán mélyebben) járhatók be. A gerinc alatt itt vagy szó szerint a gerinc élét vagy annak legközelebbi környékét értem mintegy 8 m szélességben. E bejárhatósági szabály alól csak kevés kivétel akad, számszerűen négy, amikor a K-i hegyoldalon könnyebben haladhatunk mint magán a gerincen. A kivételek Ny-tól K-re:
a) A Gârdoman-on [Gárda-gerinc] a Ny-i oldalon megyünk, de Ţelina-tól [Parlag], 1913 m, egészen a Roßgipfel-ig [Paripa-csúcs], 2173 m, a K-i oldalon.
b) A Viştea-Kamm-on [Nagy-Vist-gerinc] a Haitaşel-nyeregtől [?], 1995 m, a Fântâna-csúcs [Forrás-csúcs] utolsó nagy előcsúcsáig (tehát 2230 n-ig) főleg a K-i oldalon.
c) A Zănoaga-n [Katlan-gerinc] az É-i ormot, K. 2248, K-ről kell megkerülni.
d) A Drăgus-Vorhang [Drágos-függyöny], különösképp annak D-i felét, K-ről kerüljük meg és csak időnként haladunk a gerincen.

   Megemlítjük még, hogy a Netedul-tömb [Sima-gerinc], amely valójában a gerincig ér, az útvonalunk jobbról-balról a gerinc közelében vezet, sőt időnként visszafelé is kell menni. A Teichgipfel-től [Tó-csúcs] 1905-2030 m között a Ny-i oldalon haladunk, csak aztán a gerincen. 2030-2175 m között K-en, 2175-2250 m között Ny-on, majd 2275 m-ig K-en, a végén pedig 2332 m-ig Ny-on. A Guttspitze [Gutt-csúcs] É-i sziklafogát K-ről, a Netedul [Sima-csúcs] D-i sziklafogát Ny-ról kerüljük meg.
   A Podragu-Kamm [Podrág-gerinc] mindkét oldalon haladhatunk, bár a gerinc az Albota oldalán félelmetesen néz ki. K-en a lejtő sima, füves és meredek, itt mészkő van, pihenő nincs. Ezért inkább a Ny-i hegyoldalon szoktam járni, mert ott biztonságosabb a terep.
   A Mierea-Laita-t (Matrac), Piscul Bâlii-t [Bilea-gerinc], Piscul Vârtopului-t és a hasonlókat (pl. a Şerbota-t) mind-mind a Ny-i oldalon kell bejárni.
   A Tărâţa-tól a gerincösvény jól látható. 2100-2200 m között kétszer-háromszor a gerinc K-i oldalán halad.