Hegyeink Királya¹

– Tanulmány a Negojról. –

Írta: Szalay Béla dr.

Különlenyomat az Erdély 1908. 5–6. számából

Az Erdélyi Kárpát-Egyesület kiadása

Kolozsvár

Szent Bonaventura könyvnyomda nyomása

1908.

I.
II.
III.
IV.
V.
VI.
VII.
VIII.
IX.
X.

      Nagy-Szeben, 1908. január.

      Jelenleg minden gyermek tudja, hogy havasaink fejedelme, legmagasabb csúcsa az erdélyi Kárpátoknak, de meg az egész román királyságnak is a Negoj. Két birodalma is van szegénynek, de azért nem birta annyira vinni, hogy nevét tisztességesen leírni megtanultuk volna. Nem "Nyegoj" ő, az istenadta, ahogy rendesen irják, mert a román paraszt, aki pedig irányadó e téren, sohasem így ejti ki, s csak a románul rosszul halló magyar fül képzeli annak. "Negoj" az ő tisztességes neve magyarul, és Negoiu románul. Hogy csakugyan ez a helyesírás az egyedüli megengedhető, azt a szómagyarázat bizonyítja.
      A Negoi egyike azon sziklatetőknek, melyeknek keresztelőjét nem hazánkban, hanem Romániában ülték. Volt és van ugyan hazai neve is (Szkoréi csúcs – Vârfu Scoreiului), de e jó név alig ismeretes. Etimologiai és más tekintetből is fontos tudni valamennyi határszéli oromról, hogy tőlünk, vagy a déli szomszédtól kapták-e nevüket? E szerint sok csúcsnak két neve is van. Ezekről az érdekes dolgokról azonban máskor.
      Elég az hozzá, hogy volt egyszer, úgy vagy 600 évvel előtt, de bizonyosan régebben mint 200 év előtt² Oláhországban, a Topolog folyó vidékén, Salatrucul község táján egy tehetősebb román gazda, kit Negoi-nak hívtak. Sok barma, juha lehetett, melynek nem volt elegendő az amúgy is más nyájak által ellepett havasok aljának területe, ezért felhajtotta őket a Topolog völgyének oldalain egészen addig, hol ez két részre oszlik, a Szkára völgyére (Izvorul Scarei) és a Negojéra, mely utóbbinak akkor még neve nem volt. A hegyoldalakon jó legelőt talált, s e völgyet, mely biztos menedéket nyujtott a török és besenyő portyázók ellen is, számos éven át birtokolta, amely alapján román szokás szerint róla kapta a nevét (Izvoru Negoiului). Itt, a fenyők feletti legközelebbi füves oldalain a völgynek, ezen a vidéken gyökerezik a Negoi név. Később mind feljebb haladtak a nyájak, egészen a szikla régióba, amelynek legmagasabb csúcsát a "Negoj völgy feletti csúcsnak" (Vârfu la Negoiu) neveztek az oláhországiak, és csak sokkal, sokkal később lett e név nálunk is ismeretes, amint azt majd látni fogjuk.
      E vázolt módja a Negojcsúcs neve keletkezésnek egyuttal általános törvénye a román parasztnak akkor, midőn csúcsokat – melyekkel különben nem sokat törődik – akar megnevezni, azaz mindig először a völgy kap nevet (túlnyomólag személynevek, néha növények, állatok stb. nevei is), s a kúpokat szükségből csak úgy szokta említeni, hogy "az X. völgy fölötti orom."
      Nevezetes törvénye ez a román nevű havasi terminológiának, amelynek nem ismerése etimologikus kutatásoknál megbocsáthatatlan tévedésekre adhat alkalmat. Ezt beható kutatásaim a Fogarasi havasok északi oldalán feltétlenül

1 Az ebben a tanulmányban felemlített művek szinte mind a nagyszebeni Bruckenthal-könyvtár tulajdonai.

2 Erre t. i. adataink vannak. Lásd a 157 éves Luchsenstein-féle térképet, melyről kuriózumként megjegyzem, hogy helynevei jobbak, mint a legujabb térképeinké!

4. oldal

beigazolták. Sajátos véletlen, hogy ugyanazon időben a Fogarasi és Páring-havasok déli oldalain, E. de Martonne, egyetemi tanár, francia geologus teljesen hasonló természetű kutatásokat végzett s tőlem függetlenül ugyanazon végeredményekre jutott.
      A legrégibb térképeken (XVIII. század) a "Negoy" név nem az országhatárra, hanem jóval lejjebb, a Negoj-völgy helyére van írva, jeléül annak, hogy nem a csúcsot, melylyel akkor még senki sem törődött, hanem csak az alsó völgy oldalait, a havast illeti meg e név.
      Sőt a szkoréi és szeratai parasztok, kiknek legelői szomszédosak a Negoj vidékével, s kik ennélfogva e területet a legjobban ismerik, arra a kérdésre, hogy melyik a Negoj, még manap is így felelnek: Az nem látszik, mert odébb van Romániában! E parasztok őseiktől mindig úgy hallották, hogy a Negoj területe csakis Romániára terjed ki. Mindez bizonyítja, hogy Negoj alatt eredetileg nem csúcs, hanem legelőterület értendő és hogy a csúcsneve csak utólag, főleg az erdélyi turista urak kedvéért használatos. A "Negoj" név tehát nem a csúcs, hanem a völgy tulajdonságait személyesíti. Hunfalvi is személynevet lát a Negoiban, de abban tévedésben van, hogy ez erdélyi, és szláv eredetű. (Lásd dr. Darvai Móric cikkét, 1890. Századok 171. old.) Ez az utóbbi feltevésre nincs szükség, mert a Negoj aránylag ujabb név.
      Hogy a Negoj etimologiájával végezzünk, megemlítem, hogy Br. Bedeus¹ a niv, nig tővet látja benne (nivis latinul hó), s így értelme szerint "hócsúcs" volna, s igen régi név. Ki kell e helyen azonban jelentenem, hogy az antik korból Erdélyben egyetlen magas szikla csúcsnak a neve sem maradhatott ránk, abból az egyszerű okból, mivel ezek teljesen járhatatlanok voltak akkor, s így nem is forgott fenn ok arra, hogy nevekkel tiszteljék meg őket. Éppen a Negoj mellett soha havasi ösvények nem vezettek a kopár szírtek miatt. Hazai vonatkozású régi latin és görög hegynevek nem egyes kúpokra, hanem egész hegyláncokra vonatkoznak. (Serrorum montes, Karpatikhoz óroz, Mons Caucasi, Scythica juga etc.)
      Ellene kell mondanom Bedeus báró felfogásának más okokból is. A román paraszt olyan szikla csúcsot, melyre juhai nem mászhatnak fel, csak arról nevez el, ki a nyakát kitörte rajta; különben mindig a juhgazdaság irányítja az elnevezéseket. Ez is fontos szabály, melynek létezéséről mindenki meggyőződhetik, ki a helyszínen, a havasokon végzi vizsgálódásait. Eddigelé a hivatalos etimologia ugyanazon módszerekkel igyekezett levezetni a csúcsok neveit, mint a régi községi és folyamneveket. Hangsúlyoznom kell, hogy e módszer akkor, midőn román nevű csúcsokról van szó, teljesen hibás. Ez az oka annak, hogy dr. Emil Fischer a régi módszerrel sok hibás eredményhez jutott (Jahrb. d. S.K.V. 19. old.) A követendő utat, bár itt csak vázlatosan, megmutattuk.
      Negoi (vidékenként Neagoi) egy igen elterjedt román nemzetség ismert neve, és miután a hegyrésznevek túlnyomó százaléka családnév, így tehát semmi okunk sem lenne benne mást, mint családnevet látni. Felmerült az a nézet is², hogy e név tulajdonosa maga a nagyságos Negoi János vajda lett volna (1511–1522), kinek tiszteletére a zergevadászat (?) révén nyerte volna e szírt a nevét. De ez is felette valószínűtlen. Igaz ugyan, hogy ma a zerge igen divatos és nemes vad, de nem így lehetett az 400 év előtt nálunk! (A salzburgi viszonyok hazánkra nem érvényesek.) A hegyi sportot akkor egyáltalán nem ismerték, de sőt bolondnak tartották volna, ki a félelmetes sziklák közé mászik; lent, a havasok aljában, az őserdőkben, hová lovakon indultak, bőven kaptak medvét, vaddisznőt, sőt bölényt,

1 Gustav Baron Bedeus: Ortsnamenbedeutung, 1906. N-Szeben 12 old.

2 Jahrbuch d. Siebg. Karp. V. 1892 48. old. A Berger: Aus dem Árpás-Thale über Curtea de Argis.

5. oldal

szarvast is még akkor, – ugyan minek erőltette volna meg magát egy fejedelem az akkor annyira szokatlan hegymászással, ösvények nélkül; minek éjszakászott volna a sziklák közt? Talán egy kecske-féle álatért? Mi ez a szarvashoz, medvéhez, bölényhez képest? De meg ha zergét akart volna is lőni, azért sem kellett volna magasra másznia, a fenyőnél kapott volna eleget; akkor a zergék nem még nem volt okuk az emberek elől a legvadabb sziklákra menekülni. Szóval Negoi vajdának semmi oka sem volt a Negoi csúcsot megmászni, de száz oka lehetett elkerülni. "Negoi" különben még több más havas neve is, pl. a Pietrosz táján. Ide el sem juthatott Negoi vajda. Sok nagyon régi vadászat leírását ismerjük, ezek közül azonban egy sem folyik le az erdők felett! Jellemző máskülönben, hogy Reissenberger nem 1511-ben, hanem 1841-ben, a havasok alatti falvak egyikében sem akadt olyan parasztra, ki elmerte volna őt kísérni a Negoi sziklaszirtjeire.
Sajátos világot vet a román hegyvidéki paraszt gondolkodás módjára még a következő vonás is: Veres torony és Breáza közé vagy 40 óriás havas esik; e területen minden létező helynevet összeírtam (vagy 4–5000), de egyetlen egyre sem akadtam, mely valamely híres, magas állású egyén nevéhez kapcsolódnék. Thököly, püspökök, grófok látogatták a havasokat, de róluk a nép semmit el nem nevezett. Fenntartotta e megtísztelést a magához hasonlók számára¹.
Csak mellékesen említem, hogy a Negoi családnév töve a latin naevus (=anyajegy; románban = neg, neag)² s így a Negoi annyi, mint Bibircsós. Analógiáját megtaláljuk a latin Ciceroban, amely egyértelmű. Cicer = bors, bíbircs). Havasaink fejedelme tehát végső elemzésben nem egyéb mint: A bibircsós arcu juhos gazda csúcsa! Ezt a kis tréfát csak azért hoztam elő, mert némelyek szerint a Negoi, a bibircs (naevus = neag) tőre vonatkoztatva annyit jelentene, hogy: Bibircsós, rücskös csúcs! E felfogásnak ismét az a hibája, hogy a csúcs nevét a priori, önmagából akarja levezetni, elfelejtvén, hogy alatta hasonlónevü völgy is van, s arra nincs eset, hogy a román paraszt először keresztelt volna el egy félelmetes szikla csúcsot, s arról a völgyet! Nem a csúcsnak van völgye szerinte, hanem a völgynek van csúcsa.

II

      Ejnye, ejnye, most veszem csak észre, mennyire belemelegedtem a szómagyarázatba, pedig voltaképen egészen más dologról óhajtok beszélni. Engedelmet kérek tehát a hosszas kitérésért. Kezdjük ujból!
      A mint említém a Negoj ma dicsőségesen uralkodik minden orom felett; tekintélye mint Erdély és Románia legmagasabban fekvő pontjáé el van végleg ismerve. Kevesek tudják azonban, hogy hivatalosan csak 66 év óta van ez így, az előtt pedig senki sem tudta, hogy melyik Erdély legmagasabb szirtje; a Negojt még csak névleg sem ismerte senki.
      Nem egész érdektelen vizsgálat tárgyává tenni, miként vélekedtek szükebb hazánk legmagasabb ormáról régen s mikép fedezték fel az igazi uralkodó csúcsot.
      A mint ismeretes, 100 éve csak körülbelül, hogy a hegyi sport Svájcban megszületett, de igazi hódításokat ott is csak 50 év óta tesz. Annál kevésbbé meglepő, hogy hazánkban csak pár évtized óta járják a havasokat, azelőtt senki sem törődött velük. Meglepő, ha a régi földrajzi munkákat végiglapozzuk;

1 Ily nevek a román oldalon: Drumu lui Negra Voda, Drumu lui Traian ujabbkori csinálmányok, melyekről érdekesen emelte le a fátyolt A. Berger előbbi értekezésének 35–36 old.

2 Lásd Cihác nagy etimologiai szótárát.

6. oldal

19/20 része a földrajznak történelem, azután jó csekély topográfiai rész a síkságról, városkoról, falvakról, az ország hegyeivel azonban 2–3 kötetes geográfiai munkák is 1–2 sorban végeznek. Látszik, hogy semmi érzék nincs a hegyek iránt, melyeket borzsalmasaknak, veszedelmeseknek, igen csúfaknak, járhatatlanoknak irnak le általánosságban; sok mende-monda kering zordonságukról.
Érthető tehát, hogy részletkérdésről még kevésbé kapunk felvilágosítást. Hogy melyik a csúcsok csúcsa, avval még 150 év előtt aligha törődött valaki. Benkő József 1778-ban kiadott "Transylvániájában" a legmagasabb tető kérdését még nem vetette fel. Általában a magyar írók sokkal több vonzalmat éreztek mindig történelmi tárgyú művek írására, semmint földrajziakéra. Ez az oka, hogy Erdély földrajzának régi irodalma nagyobb részt idegen (osztrák, porosz, francia, angol, olasz) és természetesen erdélyi német írók dolgozataiból ismeretes; ez utóbbiak a hegyek mellett lakván, elsősorban érdeklődhettek irántuk.
Miután a fogarasi hegység irodalmának történetéről írandó tanulmányomban mindezen viszonyokra sokkal bővebben fogok kiterjeszkedni, e helyen csak tárgyam fejtegetésére szorítkozom.

III

      100 év előtt általában 3 főnézet uralkodott; némelyek a Szurult tartották a legmagasabb csúcsnak¹, mások a Bucsecst, ismét mások a kerci havasok valamelyik szírtjét. A Negojra Partsch-on kívül senkisem gondolt, nem is ismerték.
      Erdély legmagasabb bérceinek legelső említését Kreckwitznél² olvassuk 1688-ból; "Erdélynek sok a havasa; ezek közül a legmagasabbak Fogaras váránál feküszenek; járhatatlanok és örökös hóval fedvék."
      Hasonlóképp nyilatkozik de Luca 1791-ben³: Fogaras mellett találhatók a legmagasabb hegyek, melyek állandó hóval borítvák.
      Oláh Miklós művéből⁴ 1763. csak annyit tudunk meg, hogy a leghatalmasasabb emelkedések az ország déli határán keresendők. (Transylvania undequoque cincta est altissimis alpibus, ex ea maxima parte, qua a Transalpinis (Oláhország) secernitur. Benkő (Milcovia) se mond többet.
      A XVIII. század vége felé egymásután több természetbuvár (Fichtel, Heidendorf, Joh. Binder, Lerchenfeld, Sigerus stb.) látogatja meg a Szurul-tetőt, ez az oka, hogy e havas ismertté válik, s csakhamar mint a bérces haza főcsúcsa kezd szerepelni.
      A térképen a Szurul csak 2281 m. magasnak van ma feltüntetve, és így, miután egy egész csomó 2400 m.-nél, de sőt 2500 m.-nél magasabb csúcs fordul ellő a Fogarasi-havasok láncában is, – méltán meglep mindenkit, hogyan jutott az aránylag alacsony Szurul ehhez a nagy megtiszteltetéshez? A magyarázat egyszerű. Tessék csak elpályázni Nagyszebenben a Bretter-sétányról, vagy még helyesebben a Poplakára vezető kocsiút kezdetéről megtekinteni Erdély egyik legszebb panorámáját, a Fogarasi-havasok láncát; mindenki meggyőződik, hogy Szebenből látszólag a legmagasabb csúcs a Szurul (és nem a Negoj,

1 Lásd L. Reissenberger: Drei Bergreisen – Verhandl. u. Mitt. d Siebg. NW. Vereines XXXVI. 1886. 27. old.

2 Ausfürliche Beschreibung des Fürst. Siebenbürgen 1688. Georg Kreckwitz, 39 old.

3 Geographisches Handbuch v. d. Österr. Staaten, 495. old.

4 Hungaria et Atila sive De Originibus ... Hungariae, Editio Tratiner, Caput XIV: de Tranyslvania 60. old. Nicol. Olahus. Művét azonban már 1536. évben megírta.

7. oldal

a hogyan azt Joan Turcu¹ tévesen állitja) abból az egyszerü okból, hogy sokkal közelebb fekszik, mint a többi. A távlat hatásáról a régieknek kevés fogalmuk lehetett, hogy számításba sem vették.
      Ezt a hatást a látszólagos magasságra könnyű kiszámítani elméletileg is. Nagyságára vonatkozólag érdekes tudni, hogy pl. a Csortea (Ciortea), mely 145 m.-rel magasabb a Szurulnál, és csak 3,8 km-rel van megette: Szebenből nézve e két csúcs egyforma magasnak tetszik, egyik szinte észrevétlenül meg át a másikba egymás mellett.
      Szebenben nagyon sok ember fordult meg régen is, ez az oka, hogy az itteniek felfogását sok író magáévá tette.
      A híres Mich. Conrad v. Heidendorf emlékirataiban² leírja kirándulását a Szurul csúcsára 1785-ben. Ez a legrégibb (Fichtelnek 1782-ben ismertetett Szurul túrája után³) havasi turista útleírás a fogarasi hegyek irodalmában, s már ennélfogva is nevezetes. Aranka György ismertette is 1796-ban Nagy-Szebenben megjelent folyóiratában⁴, a hol a Szurulról először olvashatunk magyar műben, igaz, hogy Czuru név alatt. Heidendorf emlékiratai nem voltak a közönségnek szánva, s így Aranka nem is olvashatta azokat. A "Czuru" rosszul hallott neve azonban elárulja a tényállást, hogy t. i. Aranka Heidendorf szóbeli közlései alapján írta ismertetését. – E kirándulásra még Kővári László is hivatkozik⁵. – Megemlíti itt Heidendorf, hogy a Szurul a Kerci havasok közt a legmagasabb. – Nem a helyszínén, hanem egyébkor jöhetett csak erre az eredményre, mert a ki a csúcson áll, nagyon jól látja, hogy az igen közel délkeletre emelkedő Budislav kúpja magasabb a Szurulnál. – Ez utóbbit legelőször Josef v. Lerchenfeld mérte meg 1796-ban s úgy találta, hogy 1078 párisi öllel⁶ fekszik magasabban mint az alatta folyó Olt tükre; a mellette levő Budislavot azonban 60–80 öllel még magasabbra becsülte⁷.
      Annak ellenére, hogy ez adatokat később több író is átvette tőle, a nagy közönség nem vett róla tudomást, s a Szurul továbbra is mint a legmagasabb csúcs szerepel.
      Joh. Binder 1804-ben valóságos tudományos expedíciót vezetett hegyünk tetejére, megmérte abszolut magasságát (1187, toise) és megállapította, hogy a Szurul egyike a legmagasabb csúcsoknak e hegyláncban⁸. Kirándulását igen érdekesen írta le.
      Annál meglepőbb, ha Galetti 1840-ben biztosít bennünket⁹, hogy a Budislav csak 7029 láb, holott a Szurul 7319 láb magas.
      A Fogarasi-havasok irodalma, még a legujabbnak jórésze is, nem egyéb, mint hibák, nagyítások és hihetetlen tévedések olyan halmaza, a milyenre más hegyek irodalmában sehol sem akadhatunk. Bizonyos, hogy a Himaláját vagy New-Seeland gleccsereit sokkal hívebben írták már le, mint legszebb hegyláncunkat. E mulatságos hibák közé tartozik a következő is:

1 Escursiuni pe muntii ... Fagarasului 1896. 128. old.

2 "Mich. Conrad v. Heidendorf: Eine Selbstbiographie." Dr. Rud. Theil Archiv des V. f. Siebg. LK. XVIII. 1883. 117. old.

3 "Geschichte der Beschreibung ... (des) ... Säulenpath u. Sternspath ... etc ..." Fichtel – Schriften der Berlinischen Ges. Naturforsch. Freunde III. 1782. 446. old.

4 A nyelvmivelő Társaság munkájának I. darabja: Egy erdélyi természeti jelenés a Feleki havas Pojána Drakuluj nevű csupján. 164–166. old.

5 Kővári László: Erdély földe ritkaságai. 45. old.

6 1 öl = 6 láb; egy francia láb = 0,32484 méter; 1 bécsi láb = 0,31608 m.

7 Lásd Siebenbürgische Quartalschrift V. 1797: Zur Geographie Siebenbürgens. Szerző nincs. 84. old.

8 Siebenbürgische Provinzial Blätter I. 7805. 173. old. Reise auf den Surul

9 Lásd Galetti's Weltkunde 1840. IX. kiadás és A. Kurztól: Chronographische Skizzen. Blätter f. Geist. Gemüt. u. Vaterlandskunde, VI. 1842. 355. old.

8. oldal

      F. S. Beudant minerálogus 1818-ban közhirré teszi¹, hogy a Szurul a Tátra-hegycsoporthoz tartozik! és 9318 rajnai láb magas (közel 3000 m.) Ha tisztelt olvasóim közül valaki még ezzel az eredménnyel sem volna megelégedve, azt sietek megnyugtatni, hogy Beudant úr még egy másik 9318 láb magas hegyet is ismer Erdélyben, és ez a ... Büdös!
      Dove szintén 9261 lábnyira emeli fel a Szurult².
      Szintén nagy túlzásba esik Ign. Lenk, midőn hegyünket 8508 lábnyinak mondja³.
      Ehhez megjegyzi, A. Kurz (354. old.), hogy miután szerinte az örökös hó határa 8400 láb, e szerint a Szurulnak ezen határ fölé kellene már esnie, a mi egyáltalán nem áll.
      Kutatásaim szerint ez a legrégibb megemlítése (1842.) az örökös hó határának a Fogarasi-havasokban, s így ez az adat hegyeink jegesi irodalmának történetébe is belevág.
      Megemlítendő még Ad. Jos. Krickel⁴ is, ki 1830-ban Feleken a legmagasabb csúcs után tudakozódván azt a választ kapta, hogy az a Szurul, az után pedig a kúpok így sorakoznak nagyság szerint: "Der Vurful, – Plyeschy, – Obursche, – Avrischelu, – Helymik, – Popologuly." Ezek mind 4000–6000 láb magasak volnának. Itt ismét egy bolondgombávak állunk szemközt. Ily csúcs nevek t. i. egy térképen sincsennek. Hogy a szerző e megfejthetetlen szavakhoz miként jutott, örök titok maradt volna, ha véletlenül nem akad kezembe egy másik mű⁵, melyben felvannak sorolva a Szebenszékhez tartozó országhatár menti csúcsok stb. nevei sorban keletről kezdve ilyképen:
      1. Wurful Pliesche (helyesen Vârful-plesii; a mai Scarisóra, Felek felett).
      2. Obursche Avrikelui cselui mik (a. m. a kis Avrizsel völgy teteje.)
      3. Obursche Topologul (azaz a Topolog völgy teteje) stb.
      Hogy mikép jutott Krickel az ő rosz idézeteihez, micsoda félreértés folytán tett meg minden egyes szót külön csúcscsá – nehéz megérteni –; annyi azonban bizonyos, hogy az idézettek csak alárendelt magaslatok. Úgylátszik azon egyén, kit Krickel megkérdezett, maga sem ismerte a magas csúcsokat, s a Quartalschriftből vett idézettel le akarta rázni nyakáról a kíváncsi idegent. Gondolta magában: Neki jó lesz ez is!
      A Szurul igen nagy magasságáról annyira megrögzöttek voltak a nézetek, hogy e balhit még 1868-ban is, tehát 26 évvel a hadsereg végleges, pontos meghatározásai után, szószólóra akadt egy angol tudós személyében. Charles Boner azt mondja:⁶ "A Szurul (szlávul azt jelent, hogy a nagy) egyike Erdély legmagasabb csúcsainak, közel 8000 láb magas." Sietünk különben kiigazítani, hogy "Surul" románul és szlávul nem a nagyság fogalmát fejezi ki, hanem azt jelenti: "A szürke". Egy lónak a neve ez, mely igen régen elpusztulván az oláhországi "Surul" völgyben, annak nevet adott. Igen sok analogia igazolja e föltevést. (Paren Calului a Nagy-Ucsa völgyben, Piatra vacii a Nagy-Árpásban stb.) Hogy nem a Serrorum montes származéka, azt más helyen fogom ismertetni.

1 Mineral. u. geognost. Reise durch Ungarn. 29-32. old.

2 Lásd Ad. Senoner: Zusammenstellunk der ... in ... Siebgen. g. Höhenmessungen. Jahrb. der K. K. geolog. Reichsanstalt in Wien. 1854. 59. old.

3 Lásd A. Kurz fennebb említett művét 354. old. Megjegyzem, hogy ezt az adatot hiába kerestem Ign. Lenk v. Treuenfeld művében (Siebenbürgens geographisches etc. Lexicon 1839.) Surul cím alatt IV. köt. 230 old., csak az áll, hogy 1078 öllel magasabb az Oltnál.

4 Fussreise durch den grössten Theil d. Österr. Staaten 1830. 66-67 old.

5 Siebenbürgische Quartalschrift, VI, 1798, 35. old. Verzeichniss der südlichen Grenzgebirge ... des Hermanstädter Bezirkes. Szerző nincs kitéve.

6 Siebenbürgen, Land u. Leute. 171. old.

9. oldal

Még a legújabb időben is azt írja a híres F. Pax¹, hogy neki úgy tetszik, a Szurulnál magasabbnak kell lennie, mint a hivatalos kóta.
Ideje azonban, hogy óriásunktól búcsuzzunk!

IV

      Egy névtelen már 1797-ben kiemelte², hogy a Szurul nem a legmagasabb kúp, mert Lerchenfeld József mérései szerint a Budiszláv 60–80 öllel magasabb. Ezen igen régi adatokra támaszkodva ismételten tartották ez utóbbit is Erdély legmagasabb ormának. Igy említi 1801-ben Joh. Mich. Ballmann³: "A Szurul egyike a határszéli hegylánc legnagyobb hegyeinek, mely Szebenből a szemlélő elé tárul; 1078 toise-zal fekszik magasabban, mint az alatta elterülő Olt. Azonban a Budiszlav 60–80 toise-zal őt is túlszárnyalja."
      Christ. C. Andrä sem nevez meg művében⁴ nagyobb csúcsot, mint az Oltnál 1140 toise-zal magasabb Budiszlavot.
      M. Demian 1809-ben⁵ és J. A. Demian is 1804-ben⁶ szóról-szóra átvették Ballmann szavait. J. L. Stotz⁷ hasonlóképen.
      Sokkal határozottabban beszél azonban Dr. Seiz⁸, ki a Budiszlavot 6890 láb magasnak, s az egész hegylánc uralkodó csúcsának tudja.
      Az előbbiekhez sorakozik végre Aszalay de Szendrő József térképe⁹, a mely a Budiszlavot mint a legmagasabb csúcsot 1488 bécsi öl magasnak (2670 m.), és a Szurult 1418-nak tünteti fel.

V

A mint láttuk, a Szurul és Budiszlav-párt (hogy így fejezzem ki magam) hivei Szebenből tekintették csak a havasokat s optikai csalódás áldozatai voltak. Az Olt mentén a havasok aljában nem tették meg az útat Fogaras felé, mert különben tévedésüket hamar észrevették volna. A ki ez úton ma vonaton végigrobog, bámulni fog az igen magas csúcsok nagy számán, melyek változatos alakban tolakodnak szemünk elé, a léleknek nagy gyönyörűségére. Főleg az egész hegylánc középpontján, Kerc-Árpás vidékén csodálatosan nagyszerű e látvány. A Szurul mint távoli ötödrangú, emelkedés int már csak felénk, s figyelmünket főleg a kerci óriások kötik le. Ez az oka, hogy a mai Fogarasvármegye régi ismerői (főleg vadászok) általában a Kerci havasokat tartották nem csak a fogarasi hegylánc, hanem egész Erdély legmagasabb csúcsainak is. Joan Turcu is megemlíti¹⁰, hogy az Olt mentén haladva jól látszik, hogy a Vânatórea, a Kerci havasok királya, az egész hegylánc felett is uralkodik. Ez úgy is van látszólag.
Paul v. Partsch, a kitűnő megfigyelő, is említi¹¹ kéziratos művében, hogy midőn Fogarason járt, a Kercesorai havasokat nevezték neki, mint

1 Grundrisse der Pflanzenverbreitung in der Karpathen 1898. 90 old.

2 Sieb. Quartalschrift V. 1797. "Zur Geographie Siebenbürgens" 84. old.

3 Statistische Landeskunde Siebenbürgens, 7-8 old.

4 Neueste geogr. atat. Beschreibung d. Kaiserthurms Österreich, 1813. 47. old.

5 Tableau géog. et pol. de la Hongrie; II. köt. 388 old.

6 Darstellung der Österr. Monar. II. köt. Siebenbürgen.

7 Neuest. st. to. Darstellung des Gr. Siebenbürgen 1812. p. 9.

8 Geogr. Lexicon 1829. Pesth. Lásd még: A. Kurz: "Chronograph. Skizzen", Blätter für Geist. Gem. u. Vaterlandskunde VI. 1842. 354. old.

9 Mappa generalis Hungariae 1830–1840. Vienna.

10 Escursiuni pe muntii Făgărasului 1896. 128. old.

11 Reiseskizzen aus Siebenbürgen 1826. kézirat Augusztus 6!

10. oldal

az egész hegységben a legmagasabbakat. Partsch úti jegyzetei sok érdekest tartalmaznak. A Szurulról (august. 4.) megemlíti, hogy igen nagy csúcs, de nem a legnagyobb. Tervbe is vette megmászását, de úgy látszik abba maradt. Augusztus 5-én ujból írja, hogy Felekről Fogarasig utazván számos csúcsot lát, melyek a Szurulnál sokkal magasabbak, sőt valószínűleg az Ünőkőnél is. Augusztus 6-án Fogarason van; innen főleg két csúcs tünik fel az által, hogy a többiek fölé emelkedik. Sajnos, körülményesebben nem terjeszkedik ki e két csúcsra, de saját megfigyeléseim alapján valószínűleg az Urleát és a Galasescut (2475 m.) érthette.
A kerci havasokról különben J. J. H. Czikann és F. Gräffer is írják¹ 1836-ban, hogy Erdélyben a legmagasabbak, melyeknek legfelső csúcsai örökös hóval vannak fedve. Mint igen magas csúcsokat következőket sorolja még fel Liechtenstern (lásd később) nyomán: Urnőekőe (az Ünőkő), Budislav, Surul.
Még részletesebb adatokat olvasunk P. Karl v. Bruckenthal 1790. körül írt kéziratos művében², mely szerint "das Kerzergebirg" a legmagasabb Erdély valamennyi hegye közt: ennek mindig hóval fedett csúcsairól a még nyári meleg nap sem képes a havat leolvasztani. Érdekes tudni, hogy a még régibb földrajzírók nagyrésze, mindegyik saját elődének adataira támaszkodva egyhangúlag erősítik, hogy havasaink teteje örökös hótól fehérlik. Dr. A. F. Büsching³ is azt írja, "Die höchsten Berge sind unweit Fogaras und beständig mit Schnee bedeckt." – Ennyit a kerci hegyekről.

VI

      Ha az 1760. és 1840. évek közé eső hazai földrajzi irodalmat átböngészük, arra az eredményre jutunk, hogy a "Negoj előtti időkben" az írók túlnyomó száma, nem az eddig ismertetett csúcsokat, hanem tulajdonképpen a Bucsecst tartotta és tarthatta legtöbb joggal Erdély uralkodó csúcsának. A Bucsecs igen közel fekszik egy nagy városhoz, Brassóhoz, (éppúgy mint a Szurul Szebenhez), s ez az oka, hogy magasságát olyan hamar megmérték. Látható, hogy hegyeink történetére mily nagy befolyással voltak a közeli nagyobb városok.
      Az erdélyi 2500 m.-nél magasabb csúcsok közül a Bucsecs az első, melyet megmásztak s megmértek.
      Luk. Jos. Marienburg⁴ 1803-ban a Bucsecst 8154 láb magasnak állítja s hozzá teszi "és így nem egészen bizonyos az, hogy csakugyan a Kerci-havasok Erdély legmagasabb hegyei."
      Ugyancsak e szerző 1813-ban azt írja⁵: "Erdély legnagyobb havasát még nem ismerjük; a legtekintélyesebbek közé tartozik a Surul 7122, Retyezat 7800, Bucsecs 8100 láb magasságával."
      Szóról-szóra ezt állítja J. H. Benigni is⁶ 1837-ben.
      Jos. Marx Liechtenstern (v. Link) már határozottabban nyilatkozik⁷: " Legmagasabb hegyek Erdélyben: Bucsecs 8160 láb, Retyezát 7980, Ünőkő 7392, Budislav 6888, Surul 6468."

1 Österr. National Encyklopaedie. 1836. V. köt. 33 old.

2 Staatverfassung des Grossfürst. Siebenbürgen. II. fejezet. Kézirat, kemény kötés 1/4 form.

3 Erdbeschreibung 1788. p. 560.

4 Zeitschrift von und für Ungarn IV. köt. 1803. 159. old. "Etwas zur Berichtigung geogr. Schriften üb. Siebenbürgen"

5 Geographie des Grossfürst. Siebenbürgen 20. old.

6 Handbuch der Stat. u. Geogr. v. Siebgen. 1837. I. köt. 3. old.

7 Handbuch d. neuesten Geogr. d. Österr. Kaiserstaates. 1817. 1492. old.

11. oldal

      W. C. Blumenbach is¹ 8160 láb magasnak modja a Bucsecst s valamennyi egyéb csúcsnál magasabbnak. A Budislav szerinte alacsonyabb, mint a Szurul.
      Az Erdélyben végzett sok önálló kutatásairól híres Joh. Grimm² 1833-ban azt írja, miután a Fogarasi-havasokat (melyeket "Kertzer Grenzgebirge"-nek nevez) megemlítette: "A Butsest" tán Erdély legmagasabb csúcsa, amely összefügg a már Oláhországban fekvő Karaimán kupjával, amely utóbbi kissé még magasabb."
      Ez utóbbiban téved.
      1842-ben, midőn a Negoi magassága beavatottak előtt már ismeretes volt, jelent meg J. G. Fr. Cannabich³ munkája, melyben elavult adatok nyomán olvasható: "Erdély magas csúcsai közé tartozik a Budislav (6800), Surul (7000) és a Buzesd (=Bucsecs) mely 8385 bécsi lábnyira emelkedik s Erdély legelső csúcsa."
      1851-ben, már alaposan elkésve, utána sántikál az előbbieknek Julián Chownitz⁴, a ki így ír: "A legnagyobb csúcsok Erdélyben a Bucsecs, azután a Surul és a Retyezát." Hogy a nagy közönség, amint látható, még 1851-ben sem vett tudomást a Negojról, abban leli magyarázatát, hogy a katonai térképek még nem igen voltak forgalomban.

VII

      A mint láttuk, a Retyezátot szinte mindig a Bucsecscsel együtt, mint alacsonyabbat, emlegetik a szerzők. Ez az oka, hogy mint magasság tekintetében vezető szerepet játszó csúcsot csak egy író említi fel: Jos. Leonhard⁵ szerint a Retyezát körülbelül 1360 erdélyi öl a tenger felett; azután következik a Bucsecs 1300 öl, Surul 1190."
      A Nagy-Árpás havas elsőrangú magasságáról is csak egy mű számol be: Ad. Jos. Krickel meséli⁶, hogy midőn Fogarasban megkérdezte, melyek a legmagasabb csúcsok, felsorolták előtte a következőket: "Az 5400 lábnyi Arvissel leita" (értsd a mai Scara és Lajta csúcsokat), Puha, az Árpás egy tóval és Girdoman, melyeket még egy földrajz sem ismer; legnagyobb részüket nyáron is hó fedi."
      Ezek közül azonban csak az Árpás igazán magas (2474 m.) a többiek másodrangúak.
      Komikus, hogy Krickel tud egy olyan csúcsról is, melynek neve "der Fogarasch" (66. oldal). Ilyen persze nincs, nem is létezett.

      Felemlítjük végül, hogy ismerünk olyan munkát is, mely szerint a Királykő (mint a Bucsecsnél is magasabb!) volna az Erdélyi havasok királyának tartható⁷. Ezen kéziratban következő érdekes adatok olvashatók: "A Fogaras-Gebirgnek" legmagasabb havasai ezek: Kaczavé, Butyán, Burcatz (értsd Berkács-Bercaciu, Feleknél)." A Szurult 8000 lábra becsüli. Felsorolja a fogarasi hegylánc valamennyi ismertebb havasát, és nagyság szerint osztályozza

1 Neuest Gemälde d. österr. Monarchie 1837. III. köt. 341. old.

2 Geognost. bergmänn. Untersuchung u. Beschürfung der Zernester u. Marginener Gegend, 1833. Kézirat. 481. old. – A Bruckenthal muzeumban "Beiträge z. Geogn. v. Siegben" című kötetben (CXXXVII. a. száma)

3 Lehrbuch d. Geographie 329. old.

4 Handbuch z. Kenntnis Ungarns 1851. Julian Chownitz (Chowanetz) 270. old.

5 Lehrbuch z. Beförderung d. Kenntnis v. Siebenbürgen 1818. 7. old.

6 Fussreise durch d. gr. Th. d. Österr. Staaten 1830. 74. old.

7 Die Karpathen in Mähren, Ungarn, Gal. u. Siebenbürgen. Kézirat körülbelül 1825-ből. meglelhető ugyanott, ahol J. Grimm műve CXXXVII. b. szám alatt. 172. oldal. Szerző ismeretlen.

12. oldal

őket. Érdekes, hogy a "Tunsuskorét" illetve a "Skoréi havas"-t, melyet a mai térkép helytelenül Picioru Negoiului-nak nevez és így a Negoj északi nyúlványának tekintetik, szintén felemlíti (legelőször az irodalomban, kivéve a régi térképeket), de nem sorolja a legmagasabbak közé!
      A Bucsecsről is megemlékezik, mely 1200 toise magas volna, de hozzáfűzi, hogy Lill szerint a "Piatra des Monte le Kray" (– Királykő, melynek román neve Piatra Cralului) esetleg még Bucsecsnél is magasabb! A valóság azonban az, hogy 277 m.-rel alacsonyabb nála.

      Hogy nemcsak a Királykőt, de még az annyira szerény Büdöst is megemlíti Beudant a hegyek fejedelmévé, láttuk. Ez a bolondgomba úgy keletkezett, hogy Beudant, mint idegen, összetévesztette a Büdöst a Bucsecscsel, melyet 20-féle helyeírással is irtak.
      Ha az ember a badar állításairól hírhedt Joh. Tröster¹ kirándulását olvassa a Bálványosra 1662-ben (– Götzenberg, Szebenhez közel, 1305 m.), ahol a szerző elmeséli, hogy e hegy tetejéről egésze Erdélyt be lehet látni², a tájékozatlan azt a benyomást nyerheti, hogy ez valószinűleg Erdély legmagasabb csúcsa lehet. Úgy vélem, ez a legrégibb leírt kirándulás Erdély magasabb hegyein.
      Hasonló eset forog fenn Krekwitznél, aki oda nyilatkozik, hogy a brassói Cenk (Zinne, Kapellenberg) csúcsáról, amely a valóságban csak egy hegyecske "... kann man von dem Berge in die ganze Welt sehen"³.

VIII

      Azt hiszem igen tisztelt Olvasóimnak az óhajtottnál tán kissé bővebben is nyujtottam alkalmat meggyőződhetni, hogy a havasok királyáról Erdélyben 71 évvel ezelőtti időig még csak sejtelme sem volt senkinek, sőt hogy a hegyek igazi magasságát sem tudta senki, minden szerző más számokat említett, s hogy a legképzelhetetlenebb zürzavar uralkodott "az egész vonalon." Megemlíti ezt A Kurz is⁴. Voltak tárgyilagos szerzők, kik nyiltan be is vallották, hogy a legmagassabb csúcs ez idő szerint ismeretlen"; így olvasható ez Benigni, Marienburg és Ballmann idézett műveiben.
      A magasságmérések igen pontatlanok voltak. Némelyek a víz forráspontjának meghatározásával, mások légsúlymérővel próbáltak szerencsét. Ez utóbbi módszernél nagy hátrány volt, a tengerszint feletti ismert fix biztos magasságpontok hiánya.
      Mindezen tarthatatlan állapotoknak egy csapással vetett véget az osztrák táborkar, amely 1842-ben háromszögeléssel felmérte Gorizutti vezetése alatt összes havasainkat és megállapította, hogy a Negoj 8046 bécsi lábmagas lévén, egyuttal Erdélynek legkiemelkedőbb pontja. Ez volt az a katonai felmérés, melynek eredménye a felvételi tervezett lett, s ennek kisebbítése a mai ugynevezett speciális térkép (1:75000). E térkép síksági részén azóta sokat javítottak, azonban a havasok legnagyobb része még ma is ugyanaz maradt. Oly ösvények, melyek 20, 30, 40 év óta nem léteznek már, ott díszelegnek még ma is térképünkön, mutatva nagy elmaradottságunkat. A 66 év előtti hibákat fölleljük ma is e kártyán, melyen hiába keresnök a Scára jellemző gerinceit (Feleknél), a Gârdoman nyugati oldalának oly éles bordáit;

1 Szerző pl. azt vitatja, hogy a hunok germánok voltak; hogy a magyarok tulajdonkép németek stb.

2 Joh. Tröster, 1662. Das bedrängte Dacien 386. old.

3 Lásd Georg Kreckwitz Ausführl. Beschreib. d. Fürstt. Siebenb. 1688. Továbbá Luk Jos. Marienburg 1803. Zeitschrift von u. f. Ungarn: Etwas z. Berichtigung etc. 165. old.

4 Chronographische Skizzen. 1842. 353. old.

13. oldal

a Vertopel (Árpásnál) viszonyai teljesen felismerhetetlenek, hibásak, a Kalcunéi nem kevésbbé. Néhány új nevet írtak be (sokszor felette tévesen), néhány ujabb pontot mértek fel, vagy javították ki a kótáját, 1–2 esztena jött vagy maradt el, ennyi a változás, de ami a fő, a hibás vázon, a körvonalakon változás nem esett. Jellemző térképünk tökéletlenségére, hogy pl. a Szurul területén körülbelül 220 ösvényt tudok megnevezni; a térképen 30–40-et találunk csak¹.
A mint láttuk, 1842-ben volt felavató ünnepélye havasaink királyának. A nagy eseményt, a nagy ujdonságot A. Kurz tette közhirré². Itt látott a Negoi név könyvben nyomtatva legelőször napvilágot azon nevezetes kijelentés kiséretében, hogy trigonometriai mérések alapján 8046 láb magas és Erdély legkiemelkedőbb csúcsa. Utána a Bucsecs a legmagasabb, mondja Kurz (362. oldal) és e kijelentésénél gondolkodóba esem. Vajon hány ember tudja ma, 1908-ban, hogy melyik a második, melyik a harmadik? Nem lesz tehát érdektelen kitérni azon kérdésre, hogy következnek nagyság szerint az óriások. Erdélyben 9 csúcs létezik, mely 2500 m.-nél magasabb u. m.:

Negoi 2511 m.		Retyezát 2484.
Mundra (Paring csp.) 2529.		Középorom 2480.
Kalcun 2528. (Fogaras)		Galasescu 2475. (Fogaras)
Nagy Visti csúcs 2526.		Vârfu Urlei 2474. (Fogaras)
Bucsecs 2517. (nem 2508!)		Vertop 2474.
Peleaga (Retyezat csp.) 2511.		Vfr. Custura 2463.
Venatorea (Fogaras) 2508.		Podrag 2456. (Fogaras)
Papusa (Retyezát) 2502.		(Bővebben lásd "Hazánk főhegysége" cikkemben.)
Kis Negoj 2500.
Capra 2490.

      A Bucsecsre vonatkozólag megjegyezendő, hogy annak ellenére, hogy a katonai térképen magassága csak 2508 m.-rel van kitüntetve, a valóságban mégis 2517 m. magas, mert mint azt Hajdu János főerdész bebizonyította³, a katonai kóta olyan pontra vonatkozik, amely 9 m.-rel a főcsúcs alatt van.
      A Kalcunt illetőleg pedig fontos tudni, hogy e csúcs, mely közvetlen a Negoj után következik délkeletre, valamennyi régi kártya szerint, de a mostaniak szerint is kétségtelenül az ország határán fekszik, azaz fele részben Magyarországhoz tartozik. Eddig az összes határrendező bizottságok semmit sem tettek annak kidomborítására, hogy e csúcs jóval a vízválasztótól délre feküdvén kivétel azon irányító szabály alól, hogy az ország határa a fő vízválasztó és így egészen speciális intézkedésekkel (külön határjelekkell) kellett volna jogunkat hozzá biztosítani. A dolog oly furcsán áll t. i., hogy a határrendező bizottságoknak nincs róla tudomásuk, hogy a Kalcun a vízválasztótól délre fekszik az egész tömegével és pedig valószínűleg azért, mert nem vették észre azt, hogy a 66 éves kártyán itt egy 66 éves nagy hiba díszeleg, a mennyiben a vízválasztó a kártyán felfut a Kalcun csúcsára!
      E mulasztásra mát itt vagyok bátor felhívni a belügyminiszter úr figyelmét. Ha véletlenül felfedeznék, hogy a Kalcun rádiumot tartalmazó kőzetekből áll, milliókat veszíthet az ország; azonkívül itt az ideje nemsokára a kormányozható léghajó korszakának, mikor minden magas csúcs valóságos várat, fontos léghajó állomást fog képviselni s birtoka egyáltalán nem lesz közömbös az országra nézve.
      No de térjünk vissza kiályunkhoz, ki még mindig arra vár, hogy nevét, dicsőségét széthordozzák széles e hazában. Nem is vár hiában. 1842 után mind

1 "Surul und Surulhütte" dr. B. Szalay, Jahrbuch des S.K.V. XXVII. 1907. 33-35. old.

2 Chorographische Skizzen 1842 Blätter f. Geist. u. V. 361. old.

3 Hajdu János: A magyar–román országos határvonal erdészeti jelentősége. Erdészeti Lapok. XXXVIII. 1899. 82. old. Egyike turista irodalmunk legjelesebb termékeinek.

14. oldal

gyakrabban találkozunk nevével, így 1844-ben¹, 1845-ben², 1845-ben másodszor is³, 1846-ban⁴, 1847-ben⁵. P. Wolff műve különben kis meglepetéssel is kedveskedik. Megtudjuk belőle, hogy a Negoj Szebennél fekszik, s voltaképen azonos a Szurullal! Fogadja Wolff úr e helyen is leghálásabb köszönetünket szíves felvilágosításáért.
      A magyar nyelvű szakirodalomban legelőször Brassai Sámuel említi a "Természetbarát"-ban (1846. I. évf. "Egy pár adatunk honunk ismeretéhez" 127. old.), ahol beszámol a "közelebbi triangulirozás alatt került adatokról", melyek szerint a Negoe 1340 bécsi öl magasságával mindent felülmul. Másodszor Kővári László emlékezik meg a "Nego hegyéről" 1853-ban "Erdély földje ritkaságaiban" a 39–40 oldalon.
      Még érdekesebb s tanulságosabb, ha a Negoj megjelenését a régi térképeken kutatjuk.
      A legérdekesebb helyrajzi kártya, egy valóságos kincs, az 1751-ből való Luchsenstein-féle igen részletes, nagyarányú, bámulatosan kidolgozott, helyes havasi nevekkel ellátott fali kártya, melynek teljes címe itt következik: Principatus Transilvaniae tabula ex archetypo 1751 concinnato, recentioribus aucta observationibus denuo declineata per S. L. Luchsenstein, 1762. – 1 mérföld = 47 és fél mm.
      Ezen olvasható már a "Negoy" név, még pedig az oláhországi Negoi völgy felső részén, jóval az országhatár alatt.
      Ugyanezt látjuk az 1784-ből való, nagy Luchsenstein-féle "Graentz-Kartén". A Müller Ignác-féle kártyán, (Mappa geographica novissima Hungariae 1769.), amely szintén a Luchsensteiné nyomán készült, az előbbi helyen "Megoy" áll.
      Negoy olvasható még mindig oláhországi területen a következő kártyákon: Generalkarte v. Siebenbürgen 1789. A. v. Wenzely. Allgemeiner grosser Atlas 1790. F. A. Schrämbel és J. Boda. Geographische Mappe des Grossf. Siebenbürgen 1790. Szerző hiányzik. Karte des Hermanstädter Stuhles, Reissenberger L. 1847. És így tovább.
      Más térképeken a mai Szkoréi havasnak megfelelőleg, tehát a Negoj alatt északra ilyen elnevezésekkel találkozunk: Piatra lui Tunszu vagy rövidítve Piatra⁶.
      Tunsu-nak hívják ugyanis még ma is a Szkoréi havas alsó lábát. Tunsu helyett régi kártyákon néha elrontva Turcu is áll. Ilyen hibás írások sokszor nagy bajt okoznak. Szinte hihetetlen, mennyire hibásan másol egyik térkép a másikról. Erről sokat lehetne regélni; de még az új katonakártyák viselt dolgairól, akarom mondani sajtó hibáiról is. Sok gondot okoz nekem pl. az új 1:25000 tervrajzon Porcsesdnél a "Vale Surului" név, melyet a parasztok nem ismertek. Végre rájöttem, hogy e tervrajz régi kiadásain még Vale Socului áll. Ezt már ismerte minden paraszt.
      Egy térképen⁷ Piscul Popi olvasható a Szkoréi havas helyén. Miután azonban a régibb Müller Ig.-féle kártyán e név Piscul Bulei-n áll, nem lehetetlen, hogy az előbbi helyre e név tévesen elcsúszott, mi szintén sok zavarra ad okot.

1 Blätter f. Geist. Gemütt u. Vaterlk. VIII. 1844. Chorogr. Skizzen aus Siebenbürgen, Anton Kurz 107. old.

2 Archiv d. V. f. Siebenbürg Lk. Régi évf. I. köt. II. füzet 109. old. Höhenlage einiger Berge etc. – A. Kurz 1845.

3 Frz. Raffelsperger: Allg. geogr. stat. Lexicon 1845.

4 Mich. Fuss: Mantissa ad Floram Transivaniae auc. Baumgarten 14+70 old.

5 P. Wolff: Siebenbürgen nach Land, Volk etc. 1847. 3. old.

6 Mappa generalis regni Hunagriae 1806. Joh. de Lipszky, Pesthini Topogr. Special u. Postkarte des Grossf. Siebenbürgen 1855. Bermann, Wien. Magyar írásmóddal! Mappa Specialis Valachiae Dirwald 1816.

7 Karte des Grossfürst. Siebenbürgen 1792. Fo. Kevall.