A hitéletre vonatkozó tevékenységem


Bár elnöki tevékenységem súlypontját iskoláink fenntartásának és fejlesztésének kérdése adta meg, nem feledkeztem meg elnöki működésem idején az egyházi szempontokról sem. Ügyeltem arra, hogy az egyház-tanács, de főleg az elöljáróság tagjai mindenkor jó példával járjanak elől vallási kötelességek teljesítésében.

Amikor az egyháztanács újjáalakításra került, gondosan ügyeltem arra, hogy ez a szempont betartassék, s ezért e jelölő bizottságnak javaslatba hozandó új egyháztanácsi tagokkal csoportosan értekezleteket tartottam, ahol velük ezen kérdéseket megbeszéltem, s csak azokat hoztuk javaslatba a jelölő bizottságnak, akik hajlandóaknak nyilatkoztak dolgozni az egyházközség érdekében, valamint arra, hogy vallási kötelességeiket mindenkor mintaszerűen teljesítsék.

Az egyházközségi alapszabályok értelmében az egyháztanács tagjait a templomban megkülönböztetett hely illeti meg. Nem hiúsági, hanem azon alapon fogva fel a kérdést, hogy az egyháztanács tagjai és vezetősége felismerhetően jó példát szolgáltassanak, az egyháztanács 100 tagját 4 csoportba osztva, felkértem őket arra, hogy a részükre kijelölt vasárnap és ünnepnapokon a misét a szentélyben levő padokból hallgassák meg. Több egyén egyszerre nem fért volna el a szentélyben. Az egyháztanács tagjai felkérésemnek eleget is tettek. Gondoskodtam imakönyvekről is, hogy azok rendelkezésünkre álljanak. A húsvéti ünnepek előtt a szentgyónásra és áldozásra testületileg jelentkeztünk, s testületileg vettünk részt a feltámadási körmeneten is.

Egyházközségünk vezetésével és nagymérvű anyagi támogatásával a Mosóczy-telepen (Grădişte) egy szép katolikus templom épült. A hitélet belsőségének minél jobb kiépítése érdekében elősegítettem a Mosóczy-telepi önálló egyházközség létesítését, bár ezzel egy jelentős terület anyagi támogatásáról mondottunk le. Az új egyházközség vezetőinek támogatására állandóan rendelkezésre állottam, közgyűléseiken, ünnepélyeiken részt vettem. Elismerésképpen az egyházközség tiszteletbeli elnökének választottak meg.

Egyháztanácsunk közgyűlésein, különösen az 1939. évi rendes s az 1941. évi rendkívüli közgyűlésen részletesen is kiemeltem azon érdemeket, amelyeket az Erdélyi Minorita Rendtartomány aradi rendháza hitéletünk fejlesztése, régebben iskolák létesítése, jelenlegi gyönyörű templomunk felépítése, újabban pedig a Mosóczy-telepi templom felépítése kérdésében szerzett.

A főt. lelkészkedő papsággal állandóan jó viszonyt tartottam fenn, ami biztosította részéről is az egyházközség tevékenységének példaszerű támogatását.

Elnöki működésem idején építette fel egyházközségünk a Kádas és Szilvássy-telep katolikus híveinek lelki gondozására az ottani kápolnát, mert a telepek nagy távolságára tekintettel a központban levő templomot nem látogathatták. Úgy lett ez a kápolna megépítve, hogy alkalmas legyen vasárnap délután az ottani gyermekek összegyűjtésére, akikkel az egyházközség által ezért díjazott szociális nővér foglalkozott.

Amikor Zsigmondháza község közigazgatásilag Arad városához csatoltatott, tervbe vettem annak kieszközlését, hogy egyházi közigazgatási szempontból is Aradhoz csatoltassék, annál is inkább, mert az ott élő magyarság részére az újaradi templomban soha magyar szentbeszédet nem tartottak, s így hitéleti szempontból el voltak hanyagolva. Tervem szerint egy bérbeveendő házban létesítettünk volna részükre kápolnát. E terv a háborús események következtében nem valósulhatott meg.

Üléseinket mindenkor a Mi Atyánk elmondásával kezdtük meg, s az Üdvözlégy elimádkozásával fejeztük be.

Közgyűléseinken azok elején és végén a Katolikus Dalárda énekelt el egy-egy éneket.

E közgyűlésekre a későbbi években vendégképpen meghívtam a többi katolikus egyesületek vezetőségét, s a katolikus líceumot végzett úgynevezett véndiákokat is. A hosszadalmas évi jelentés unalmasságának elkerülése végett a katolikus líceum, tanonciskola, elemi iskola, óvoda, a Véndiák Bizottság tevékenységét azok vezetői ismertették.

Iskoláink hitéletébe nem avatkoztam bele. De amikor 1940. június havában a Magyar Iskolanapot tartottuk, gondoskodtam arról, hogy annak színhelyén, az AAC-sporttelepen a szabad ég alatt katolikus, református és lutheránus istentisztelet tartassék, nehogy az egész napos ünnepély elvonja növendékeinket vallásos kötelességük, az istentisztelet-hallgatás kötelességétől.

Erkölcsi kötelességemnek tartottam, hogy az igaz érdem megbecsültessék. Ezért kezdeményezésemre egyházközségünk rendezte meg egyházi elnökünk, dr. Lakatos Ottó rendfőnök pappá szentelésének 50 éves jubileumát, mely alkalomból jól tanuló szegény növendékeink jutalmazására egy 50000 lejes alapot hoztunk létre. Ő volt egyházközségünk megalapítója, a katolikus líceum létesítése és nyilvánossági joga kérdésében jelentékeny tevékenységet fejtett ki, s a tőle megszokott alapossággal és lelkiismeretességgel foglalkozott az egyházközség minden ügyével. Elhalálozása alkalmával az aradi katolikus hívek nevében tartottam fölötte a búcsúbeszédet, míg iskoláink növendékei nevében Fischer Aladár, a katolikus líceum néhai igazgatója.

Itt említem meg, hogy ez utóbbinak Budapesten történt elhunyta alkalmából az aradi római katolikus templomban ünnepélyes külsőségek között tartattam gyászmisét, amelyen Arad magyarsága társadalmi különbség nélkül nagy számban jelent meg, úgyszintén az aradi iskolák képviselői.


Folytatás ...