Apja Szüszner József (1830-1924), anyja Schimschik Mária (1830-1884). Az általános iskolát szülőfalujában végezte. Majd Bajára költözött 20 éves korában. Itt nem csak a tanítói diplomát nyerete el, hanem mint kítűnöen végzett kertészeti-iskolai növendék volt. 1876-ban nyerte el tanítói képesítését és mint fiatal házi tanító gróf Beleznay Ferenc (1812-1887) 1848-49-es honvédkapitány Anna nevű lányát tanította három éven keresztül. 1879-ben kerül Bácsföldvárra (Bačko Gradište, Szerbia és Montenegró), abban az esztendőben amikor másodszor öntötte el Szegedet a Tisza. Bácsföldváron mindig a harmadik osztályt tanította. 1883-tól évtizedeken keresztül ő volt az iskolaszék jegyzője, elnöke pedig Bogár Mihály, majd Blázek Lajos plébánosok. Úrhegyi Pál leányát, Katalint vette feleségül (1864-1944) 1882-ben. A nagy gyermek halandóság a Szüszner családot sem kerülte el. 1892. május 29-én meghalt József fia három hónapos korában bélhurtban. 1893. június 11-én pedig Ferenc-József négyhónapos fiától kellett elbúcsúznia, aki gyermekaszályban halt meg. Béla (Adalbert, 1887.szeptember 10.) fia nyolc éves korában halt meg 1895. november 26-án. Öt gyermeke élte meg a felnőtt kort: Géza (1883-1945), Dezső (1884-1953), Irén (1885-1966), Mária (1889-?) és Lajos (1894-1981).

Szüszner Ferenc tanító úr mint kitűnő kertész, a gyümölcsfák kiváló szakembere volt a Dél-Tisza vidéken. Amikor a XIX.század végén megépült az Óbecse-Újvidék vasútvonal, az akkoriban indóháznak nevezett vasútállomások mellé parkokat létesítettek. Az óbecsei járás parkjait, a péterréveit és a bácsföldvárit is Szüszner Ferenc tervezte, jelölte ki a fák, cserjék és virágok fajait. Sőt az óbecsei Tisza menti park tervezése is a nevéhez fűződik. Már 1886-ban az óbecsei járás faiskolai felügyelője volt. Mint gazdasági tudósítót is jól ismerték a környéken 1907-től a földvári Phető Béla utódjaként. Rendszeresen járatta a Szabadkán megjelenő A Munka című mezőgazdasági szemlét.

Szőlőföldje volt a Holt-Tisza partján, átellemben a Gyöngyszigettel, az ún. Tiszahát Hegyközség területén, melyet 1927-ben az akkori előljáróság az 2151 dinár ellenében Franya Sziszner nevére vezetett. E szőlőtelep is a nevéhez fűződik. Együtt kezdték a szőlőt Bencz Jánossal, Lovász István (Lovász Pál költő egyik rokona lehetett, ugyanis Lovász Pál is bácsföldvári származású) községi jegyzővel, Bernhard Ferenc tanítóval, Dózsa Jánossal, Kaszap Győzővel, a bácsföldvári ármentesítő társulat igazgató főmérnökével. Itt nevelte a facsemetéket, szőlőoltványokat, kisérletezett tökéletesebb fajták kinevelésével. A falutól mintegy három kilóméterre levő szőlőjébe mindig gyalogosan járt ki. Gyalogszerrel göröngyös réti úton.
-- Várjál Józsi, ne siess, én is arra tartok -- mondta Szabolcski József egykori tanítványának, amikor találkoztak a Nagy úton (Bácsföldvár főutcája, amely a szőlősökhöz vezet). Gyakran megált mellette egy-egy lovaskocsi, parasztszekér:
-- Üljön föl, tanító úr, előbb kiérünk...
-- Köszönöm. Majd csak így gyalogosan továbbfolytatom. Nem rázatom össze magamat ezen a göröngyös úton. Egészségtelen...-- s ballagot tovább a Tisza-öntésen a felkelő nap irányába.

A század elején a Bács-tiszavidéki Tanító Egyesület könyvtárnokává választják, és e testület előtt több érdemes előadást tartott helyben és vidéken is. Egyik előadásáért jutalmul öt aranyat kapott, amire igen büszke volt. Ez az előadás nyomtatásban is megjelent 1904-ben: A beszéd- és értelem gyakorlatok tanítási anyagának kiszemelésénél követendő "művészi nevelésről" címmel. A kiadás nyomdai költségeit ft. Michler Ferenc moholi plébános biztosította. A Bács-Tiszavidék Tanítói Egyesületének azonban nem volt könyvtára, ebből kifolyólag szakkönyvtára sem. "A könyvtárosí állás ezidejig csak cím, de következetesen töltötte be azon reményben, hogy a felsőbb hatóság figyelmét magára vonja" -- írja többek között Szüszner Ferenc a felsőbb hatóságok kérdéseire válaszolva.Az egyesületnek természetesen kidolgozott könyvtári alapszabálya sem volt.

Hosszú éveken át az 1910-ben alapított földvári iparos-tanonciskola igazgatójaként azon fáradozik, hogy az iskola minnél jobb eredményt érjen el.

A Magyar Királyi Tanfelügyelő hivatala 4378/1909. számú felhívására Földváron is analfabéta- tanfolyamot szerveztek 1909-ben az írástudatlan lakosság számára. Ez a tanfolyam december 1-jén nyílt meg, s délután 17-19 óráig tartottak: Mihályi József az "írásolvasást", Szüszner Ferenc pedig a számolást. Erre a tanfolyamra férfiak és nők egyaránt jártak és még a földvári tanyavilágból is jelentkeztek halgatók. Minden nap volt tanítás a vasárnapot kivéve, s negyven halgató látogatta rendszeresen az órákat. A tanfolyam a tavaszi munkák megkezdáse előtt, február derekán ért véget. Vizsgával fejezték be melyen jelenvolt főtisztelendő Blázek Lajos bácsföldvári esperesplébános, iskolaszéki elnök is, valamint tanítók éredeklődők.

Az I. világháború befejezése után is dolgozik. Pedagógusi munkája mellett rendszeresen ír az Óbecsén megjelenő Tiszavidék és a Sztáribecseiji Járás című lapoknak a községi faiskolákról, a fásítás jelentőségéről, a fakorona kialakításának módjáról, a gyümölcsfák ápolásáról, akácról, dióról, fűzről, lucernáról, a főzelékfélék termesztéséről, a borászatról stb.

A húszas években előadásokat tart az óbecsei Gazdakör továbbképző tanfolyamain, a Katolikus Olvasókör tagjainak előadó társaival: Petrányi Feren címzetes óbecsei apát plébánossal, Csizofszki Istvánnal, Dégi Mihállyal, Gortva Nándorral, Gindjer Józseffel, Zsótér Andorral, Ugray Györggyel, Schwandtner Andorral, Fetter Imrével s más óbecsei előadókkal. Ezeket az előadásokat hétfő, szerda, csütörtök és péntek délutánonként 14-16 óra között tartották.

A bácsföldvári Népkör kultúrdélutánjainak is gyakori vendége volt kertészeti és méhészeti előadásával. Mert méhészettel is foglalkozott. Már 1911-ben a m. kir. földművelésügyi minisztériumától országos méretű hármas kaptárt, egy mézpergetőt és egy műléprést kap a méhészeti ismeretek terjesztésére. Rendszeresen részt vesz az országos méhészeti tanfolyamokon.

Lánya, Netz Györgyné Szüszner Irén (1885-1966), hosszú éveken át dolgozott óvónőként a bácsföldvári óvodában. Unokája, ifj. Netz György (1909-1970) tovább űzte a kertészet mesterségét mint a falu hivatásos kertésze, a nagyapja által létesített Liget ápolását, őrzését, a faiskola kezelését. Fia, Lajos (1894-1981), bútorüzlet-vezető volt Zomborban (Sombor). Aradon végezte el a faipari szakiskolát, majd Budapesten és Kecskeméten praktizált. Az I. világháborút 1916/18-ban az orosz fronton küzdötte végig. Ő fedezte a zombori Népkör színpadának építési költségei egy részét.

Szüszner Ferenc szerette hivatását. Becsületesen helyt állt a tanítói pályán. 1923-ban nyugdíjazták, 47 évi munkaszolgálat után. De még 1941-ben is beállt a pedagógusok mellé, hogy az Egyletben rögtönzött tanteremben kisegítse a megritkult létszámú magyar tanítói kart. Több mint 2000 gyermeket tanított meg alapvető ismeretekre.

De a bort is szerette. A tanító úr naponta megivott egy kis pohárka pálinkát (olyan kicsi volt a pohár, hogy a hüvelykulyával kinyomhatta belőle az italt) és 2-3 dl bort. A felesége is szerette a bort, meg a lánya is, az óvónéni. Ők sokszor nem elégedtek meg annyival, mint a tanító úr. Az a hír járta, hogy a felesége azért is esett neki a vaskályhának s égette meg a fülét és a kezefejét. Példás, szép családi életet éltek. A házassági évfordulóikat is mindig megünnepelték.

1942-ben történt verőfényes júliusi napon, Szüszner Ferenc tanító úr és felesége ballagnak ki a templomból. Ünnep van. Hatvan évvel ezelőtt esküdött a tanító úr örök hűséget feleségének, tehát a gyémántlakodalmat ünneplik. A templomajtóban álldogál egykori tanítvánmya Péter Tamás (1870-1957) is, aki odaköszön a koros pedagógusnak:
- Jó napot tanító úr!
- Jó napot fiam! Jé, te vagy az Tamás fiam?
- Én lennék tanító uram, én lennék ...
- De megöregedtél, Tamás! -- veregette meg a vállát egykori tanítója, s botjára támaszkodva leballag a lépcsőkön.
Felesége e nagy esemény után 2 Szüszner Ferenc 15 év után halt meg.

Szüszner Ferenc tanító 102-ik életévében, 1957. december 17-én halt Bácsföldváron Ady Endre utcai rózsalugasos házában.

Az MKE Keleti Kárpátok osztály központi és a Gutin vidéki választmány tagja, Felsőbánya (1897).

Forrás:
[Cini Tibor, személyes közlés]
[Kalmár László, személyes közlés]