Geduly Lajos Gábor dr. theol. pozsonyi protestáns lelkész és a besztercebányai születésű Svehla Anna lánya.

Az 1870-1880-as években divatos legnehezebb túrákat csinálta. Ő volt az első magyar hegymászónő, Déchy Mór barátja és a kor hegymászó világának ünnepelt alakja. 1879. augusztus 22-én mint első női hegymászó jutott fel a Hochjochgraton keresztül az Ortlerre (3902 m), férje, prof. Baptist Minnigerode valamint Alois és Johann Pinggera és Peter Reinstadler hegyivezetők társaságában; az út nehézsége IV-es. Még ugyanazon évben tagja lett a Svájci Alpin Club Rätia Osztályának. Hanssepp Pinggera hegyivezető könyvét többször "Hermine Tauscher-Geduly, a Rätia Osztály tagja"-ként írta alá, ami egy kis alpesi szenzáció, mivel hivatalosan csak 1979-től lehetnek nők a Svájci Alpin Club tagjai. 1880. augusztus 26-án mint első nő járt a Piz Berninán. 1881. augusztus 4-én mint első magyar nő a Mont Blanc-on járt férjével, Dr. Tauscher Béla pozsonyi főorvossal, és 4 vezetővel. Ő volt a Dent Blanche első női megmászója 1882. augusztus 8-án, szintén a férjével és két wallisi hegyivezetővel. 1883-ban férjével északról megmászta a Trafoier Eiswand-ot, majd 1884-ben szintén a férjével megismételte Josef Pichler (hegymászó nevén Psairer Josele) útját a Hinteren Wandeln-re. 1886. július 29-én azzal vonta magára a hegymászó világ figyelmét, hogy egy napon három nehéz 3000 méteren felüli csúcsot mászott meg (Vertainspitze 3541 m, Schildspitze 3468 m és Plattenspitze 3417 m). 1899-ben a Hochjochon keresztül a Königspitzén járt, szintén a kedvelt suldeni hegyivezetők -- Hans és Alois Pinggera és Peter Dangl -- társaságában. Összesen mintegy ötvenre tehető nevezetesebb csúcsmászásainak száma az Alpokban. Túráit több külföldi és hazai szaklapban publikálta, pl. 1883-ban az Österreichischen Alpenzeitungban egy sorozatot írt az Eiger, Jungfrau és Finsteraarhorn megmászásáról.

Szociális téren is tevékenykedett: mint a jótékony nőegylet elnöke Pozsonyban a szegényekről való gondoskodás terén kiváló érdemeket szerzett. A Magyar Vöröskereszt egyik megalapítója volt. 1923-ban a Vöröskereszt keretében általa létrehozott egyik szegényházban hunyt el.

Cikkei közül:

• Tauscher Béláné: Utazásom a Mont-Blancra, Földr. Közl., 1882, 218-232. o.
• Tauscher Béláné: Úti rajzok a wallisi alpesekről, Földr. Közl., 1883, XI. köt. VI. füz.
• Hermine Tauscher-Geduly: Ersteigung der Dent Blanche, SAC Jahrbuch 1883, XVIII. kötet, 119-143. o.
• Hermine Tauscher-Geduly: Ersteigung der Trafoier Eiswand vom Norden, DÖAV Jahrbuch 1884, XV. kötet, 87-97. o.
• Hermine Tauscher-Geduly: Auf den Ortler über die Hinteren Wandln, DÖAV Jahrbuch 1885, XVI. kötet, 355-366. o.
• Hermine Tauscher-Geduly: Blümlisalphorn, SAC Jahrbuch 1886, XX. kötet, 126-140. o.
• Hermine Tauscher-Geduly: Traversierung des Fluchthorns, DÖAV Jahrbuch 1886, XVII. kötet, 273-280. o.
• Hermine Tauscher-Geduly: Der Grosslitzner (Silvretta-Gruppe), DÖAV Jahrbuch 1887, XVIII. kötet, 254-265. o.
• Hermine Tauscher-Geduly: Besteigungen von der Fornohütte aus, SAC Jahrbuch 1892, XXVII. kötet, 206-224. o.

• Előadás a Magyar Földrajzi Társaság 1883. április 16. ülésén, Tátra-Vidék 1883., I. évfolyam, 3. szám, 50-51. o., megjelent május 15-én) a Vegyes tartalmú közlemények rovatban (valószínűleg id. Dr. Szontagh Miklós szerkesztő írása).
• Die Bergführer von Sulden und Trafoi, ed. 2004 -- Artikel Die Bergsteigerinnen im Ortlergebiet und Hermine Tauscher-Geduly.
• Prof.Dr. Eduard Richter: Die Erschließung der Ostalpen, Vol. II und III., ed. Berlin 1894, Deutscher und Oesterreichischer Alpenverein.
• Berühmte Bergsteigerinnen in Die Woche, Moderne Illustrierte Zeitschrift, Band III (Heft 27-39) vom 1. Juli bis 30. September 1901, Verlag August Scherl, Berlin.
• Le Dolomiti Bellunesi, rassegna delle sezioni bellunesi del Club Alpino Italiano, Natale 1978.

Tauscherné Geduly Hermina