Főrendiházi tag, képviselő, turista, turistaszervező. Édesapja
id. gr. Teleki Sándor ezredes az 1848-1849-es szabadságharc bukása után
elhagyta az országot és Garibaldi adjutánsa lett. 1867-ben tértek
haza – az emigrációban született fiukkal együtt – a család híres koltói
kastélyába, ahol egykor a Petőfi házaspár mézesheteit töltötte.
Ifj. Teleki Sándor Debrecenben érettségizett, majd Pesten jogot
hallgatott. 1892-1905 között országgyűlési képviselő, 1910-től a
főrendiház tagja. 1904-től az év nagyobbik részét feleségével a Tátrában
tölti. 1907-ben épült fel Újtátrafüreden a "Szikraház" nevű alpesi
nyaralójuk. Teleki Sándor szinte az egész Tátrát bejárta, s legkedvesebb
hegységét oly alaposan megismerte, hogy vállalkozhatottt a Szontagh-féle
Tátra-kalauz átdolgozására, amit sikeresen el is végzett.
At MTE Budapesti Osztályának 1895-1897 között, majd 1901-1903 között
választmányi tagja, közben 1898-1900 között elnöke, 1899-1901 között
központi választmányi tag is. Mint dr. Vigyázó János írja: "Az MTE
legmozgalmasabb évei, legszebb alkotásainak megvalósulása fűződnek az
elnökségéhez, ekkor készült el a dobogókői Eötvös Loránd menház, épült
az öttavi Téry menedékház, az ő konkrét előterjesztésére öltött testet
a Thirring-féle, Budapest környéki kalauz eszméje, s jelent meg 1900-ban
ezen korszakalkotó turista irodalmi mű".
Az 1904., illetve 1907. évtől kezdődő gyakori tátrai tartózkodásaival
függ össze, hogy turista tevékenységét is az MKE-ben folytatta; 1908-tól
választmányi tagja, 1911. VIII. 6-tól elnöke az egyesületnek. Az MTSZ
első elnöke (1913-tól). E tisztségéről 1918-ban lemondott, s ekkor
az MTSZ tiszteletbeli elnökévé vállasztották meg.
Felesége, született kölcsei Kende Júlia (1864., Budapest – 1937., Budapest)
méltó társa volt. Pl. a szepesszombati kórház megépítésének patrónusa,
adományok gyűjtője. tevékenyen részt vett a feminista mozgalomban:
a nők egyenjogúságának harcosa, sokat publikált női folyóiratokban.
Írásai:
Forrás:
[Magyar Hegyisport és Turista Enciklopédia, szerkesztette Neidenbach Ákos és Pusztay Sándor, Budapest 2005., 435-436. o.]
[Argalács Miklós, személyes közlés]
[Kovalik András, személyes közlés]
|