Telléry Gyula tragikus halála nemcsak a Szepesség, a kis Zipszerország gyásza, hanem az összmagyarság nagy vesztesége is. Habár Telléry Gyuláról már sokan megemlékeztek, mindazonáltal baráti és erkölcsi kötelességemnek tartom, mindazt elmondani Telléry Gyuláról, ami a Szepességen történt megjelenésével kapcsolatosan emlékezetemben maradt.
      Telléry Ferenc gyógyszerész családjával együtt a kilencvenes évek elején a Szepességre jött lakni és Szepesváralján vette át a Hrabéczy-féle gyógyszertárat. Gyula fia akkor még diák volt, de már kezdett irogatni a fővárosi lapokba. Érettségi után beiratkozott a jogi falultásra.
      Telléry Gyula ujságirói müködését, a konzervatív idősebb urak, nem jó szemmel nézték, mert megmondta bátran írásaiban az igazságot. Én abban az időben Poprádon, szülővárosomban, mint rendőr-alkapitány müködtem, amikor egy tavaszi meleg napon Telléry Gyula hivatalos helyiségemben felkeresett és közölte velem, hogy olvasta a "Karpathen-Post"-ban és a "Zipser-Bote"-ban, hogy a nagyforgalmu Poprádon az utóbbi időben előfordult szenzációs bünügyet kideritettem, ami az egész Zipszerországban feltünést keltett. Ezen körülmény arra inditotta őt, hogy engem felkeresen, mivel bennem azt az embert látja, akinek erkölcsi támogatására számithat. Közölte tovább azt is velem, hogy Szepesváralján inditott első lapja -- kellő támogatás hiánya miatt -- megszünt. Most azonban uj lapot indit a vármegye székhelyén, Lőcsén, s arra kért: támogassam őt.
      A Szepességen az ambiciózus fiatal ujságirót nem vették komolyan, s ahol a neve szóba került, gunyos mosoly kiséretében megjegyezték: "a firkász?" s ezzel a beszélgetés más irányba terelődött.
      Én egész más véleménnyel voltam Telléry Gyula felől s mellé álltam. Nyomban hozzáfogtam támogatásához. Körülbelül száz egész- és féléves előfizetőt gyüjtöttem uj lapja részére. A dijakat beszedtem és elküldtem a cimére. Ezenkivül hireket is küldtem lapjának a Magas-Tátráról és az akkor in floribus lévő Husz-parkból. Az uj lap az egész Szepességen tért hódított a magyarság javára. Sajnos, ez a lap is csak addig boldogulhatott, mig az előfizetési dijak el nem fogytak. Rajtam kivül alig támogatta valaki abban az időben, amit a lap megszünése világosan igazol.
      Telléry Gyula mindazonálltal nem csüggedt el!
      A kilencvenes évek végén gróf Csáky Zeno főispán engem Szepesváraljára nevezett ki vezető rendőrkapitánynak. De Telléry Gyula is haladt előre tövises pályáján, amennyiben megvette Zimann iglói tanár által alapitott egyetlen szepesi magyar lapot, mely bizony szerény köntösben jelent meg egyszer hetenként. Telléry Gyula a "Szepesi Lapok" cimü kis heti lapocskából a legrövidebb idő alatt, nagyalaku, hatalmas lapot fejlesztett hetenként háromszori megjelenéssel; később napilappá fejlesztette a tulajdonába levő lapot.
      Benső barátságunk révén, melyhez a fentebb elmondottak nyujtották az alapot, a lap munkatársa lettem.
      Telléry Gyuláról alkotott véleményemet az események csakhamar igazolták, ugyanis a huszadik század első éveiben Telléry Gyulát nemcsak a szepesmegyei közéletben látjuk szerepelni, hanem a minisztériumokban is grata persona volt. Azok, akik annak idején lenézték, süvegelni kezdték s neki ez elégtétel volt. Telléry Gyulának 1910-ben akkora tekintélye volt, hogy a képviselő vállasztást az ő szava döntötte el a minisztériumban, ahol véleményét kikérték.
      Telléry Gyula főleg gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszternek és gróf Csáky Zenó, a szepesi nagy főispánnak volt bizalmas embere. De a megyei és városi közügyek körül is nagy érdemeket szerzett magának, aminek állandó figyelője voltam.
      Telléry Gyula tragikus halálának hire, főleg engem, aki közel álltam a lelekéhez, szomoritott a legjobban.