Hadmérnök, folyószabályzó, nyugat-európai utazó.

A sárospataki kollégiumban tanult, majd elvégezte a leingrubeni hadmérnöki akadémiát. Ezután különböző várak helyreállítását vezette. 1786-ban tapasztalatgyűjtés céljából Hollandiába és Németországba utazott, később átkelt Angliába. 1788-ban tért haza és bekapcsolódott a törökök elleni háborúba. Egy szemét oly súlyos sérülés érte, hogy ki kellett operálni. Vitézségéért bárói címet kapott. 1790-ben újra Angliába utazott, és gépeket, műszereket hozott haza. Angliából származó vetőgumókkal ő alapozta meg a szabolcsi burgonyatermesztést. Kimagasló érdemeket szerzett a Tisza- és a Körös-vidék árvízmentesítésével.

Fia, ifj. báró Vay Miklós (koronaőr, kancellár, tudományos akadémia igazgatója) Emléklapok Báró Vay Miklós életéből című könyvében beszámolót írt az 1823. július 28-i tátrai kirándulásáról.

Unokája, szintén báró Vay Miklós, szobrász, magyar történelmi portrékat alkotott.

Forrás:
[Vay Péter, Vay Miklós ötödik leszármazottja, személyes közlés]
[Neidenbach Ákos, személyes közlés]