Cipészmester. Nem valószínű, hogy különösen tanult ember lett volna, de fiait iskoláztatta. Egyikükből pap lett, másikból jogász, harmadikból pedig hivatalmok. A mesterségét öröklő legidősebb fiát Bécsbe küldte, hogy kitanulja az ortopédcipő készítését. Az Árkosról Brassóba került háromszéki legényből jómódú brassói polgár lett, becsületes munkája és ügyessége tette azzá. Egy 1903-bol származó bronzérem arról tanúskodik, hogy Veress György országos szinten is elismerésben részesült. Az érmét az országos ipartestülettől kapta. A brassói unitárius egyház első gondnoka volt, ezért az egyház saját halottjának tekintette, mikor alig 59 évesen, hirtelen elhúnyt. Megbecsült, köztiszteletben álló ember lehetett, aki minden jó ügyet lelkesen támogatott. Szeretett kirándulni, családja kedvenc hétvégi szórakozása a hegyi túrázás volt.

Az EKE Brassómegyei osztály választmányi tagja (1894-).

Forrás:
[Kalmár László, személyes közlés]
[Molnár-Veress Mária, Veress György dédunokája, személyes közlés]