Gyáriparos, közgazdasági író. 1871-ben kereskedelmi pályára lépett, 1876-ban tőzsdebírósági tag. Az 1880-as évek közepén öccsével, Weisz Manfréddal együtt Bp.-en konzerv-, ércáru- és tölténygyárat, Vácon kötő-szövő gyárat alapított. Több pénzintézet vezetésében vett részt. Elsőnek kezdeményezte a vidéki takarékpénztárak központi jelzálogbankjának alapítását. A fővárosi törvényhatósági bizottságnak befolyásos tagja volt. A nagyajtai választókerület 1896-ban és 1901-ben szabadelvű párti programmal képviselőjévé választotta. A Gyáriparosok Orsz. Szövetségének (GYOSZ) alapító és igazgatósági, az Orsz. Iparegyesületnek igazgatósági és végrehajtó bizottsági tagja.

Fő művei:

• Közgazdasági és közegészségügyi állapotok tekintettel Pestre (Pest, 1869);
• A jegybankügy reformja tekintettel az osztrák-magyar bankviszonyokra (Pest, 1870);
• Kereskedelmi hódítások (Bp., 1886);
• Budapest érdekei és a keleti vasút (Bp., 1887);
• Az osztrák-magyar bank új alapszabályai (Bp., 1898);
• Takarékpénztáraink reformja (Bp., 1899). - Irod. W. B. (Ország-Világ, 1896. 50. sz.);
• W. B. (Magyar Ipar, 1915. márc. 15.);
• Sándor Vilmos: Nagyipari fejlődés Magyarországon 1867 - 1900 (Bp., 1954).

Forrás:
[Székelyhidi Ferenc, személyes közlés]
[Váci Életrajzi Lexikon, 2011]
[Kalmár László, személyes közlés]