Az írástudók dolgát végzi Kányádi Sándor, mikor Noé bárkája felé c. versében végtelenül egyszerűen és közérthetően fogalmazza meg azt a sokféle kusza gondolatot, érzést, kételyt, amelyek több mint hét évtizede motoszkálnak nagyapáinkban, apáinkban és az én generációmban főként:
Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. A szavakat is. Egyetlen szó, egy tájszó se maradjon kint. Semmi sem fölösleges.

      Még zuhog az eső, a költő jósolta "negyvenezer nap és negyvenezer éjjel" kétharmada ha letelt, a vizek még áradnak, most a behajtásban, a behordásban kell segítenünk. Én is térülnék egyet a bárka gyomrában egy tarisznyára való helynévvel a Gyergyói-havasok és a Hagymás-hegység környékéről. Páll Tibi hagyta itt őket, mikor tájszavakkal nem engedték fel a repülőgépre.

      Az ember emlékezőképességére nem szabad hagyatkozni. Vajon hányan tudják bizonyossággal azt, akár Gyergyó közvetlen környékén is, hogy a mai turistatérképek Muntele Fighes jelölése, a Fügés-havas a vadreges székely nevét (füge, szőrös füge) őrzi. Hogy a Ló-havas (a Muntele Calului vagy Muntele Luhovos) kétszeresen is kiérdemelte nevét: formája, akár a Gyergyói-medence, akár a Gyilkos-tó felől nézük, lóra emlékeztet, de hosszú időkön át itt volt Gyergyószentmiklós ménesének legelője is. A Gyergyóditró határához tartozó Hajnal-tető, hiába, hogy Aurora-ra románosították és hiába, hogy a községtől hajszálpontosan keletre emelkedik, nevét mégsem a napkeltéről kapta, hanem az egykori tulajdonos Hajnal családról. A Hagymás-hegység északi vonulatát a Csalhóval összekötő vízválasztó gerincen emelkedik egy szerény magasságú domb (1141 m), amely ma is a Dealul Tablei, a "tábla dombja" nevet viseli. A közeli Tosorog és Bistra települések román ajkú öregjei szerint ez a "tábla" az 1918-ig itt húzódó magyar-román határra utal. (Felhívnám a figyelmet arra is, hogy a Király-kő keleti oldalán a "La Table" nevű hely is pontosan a régi országhatár vonalán található.) A Zsedán-patak mentén messzire felnyúló Tosorog település neve azért keltette fel a figyelmünket, mert az itt lakó románok ahelyett, hogy a harmadik szótagra helyeznék a hangsúlyt, mint ahogy azt egy ilyen ősi dák formát mutató név megkívánná, jó magyarosan az első szótagot hangsúlyozzák. Páll Tibornak nem kellett sokat kutatnia a levéltárakban, hogy előkerüljön a település fölött emelkedő havas XVII. századbeli neve: Tó sorok. Tavas vidék lehetett ez valamikor, hiszen nem messzire innen, de már a régi országhatár moldvai oldalán is emelkedik egy hegy: Obcina Lacurilor, "a tavak hegye".

      Arra a múltból is akad példa, hogy elírásból, félrehallásból torzultak helynevek. Így lett a Nyíres utakból Nyírcsutak, csupán azért, mert egyszer nem fogott jól a jegyző pennája és az "e" betűből "c" sikeredett. Valamilyen félreértés lehetett az oka annak is, hogy az első világháborút követő években megcserélődött az Oltár-kő és a vele szemközt emelkedő Mária-kő neve. Napjainkban viszont az ilyenszerű elírásokat és félrehallásokat törvényerőre emelték. Turistakalauzban, turista térképeken csak azok a helynevek használhatóak, amelyeket a bukaresti Térképészeti Intézet az ún. hivatalos térképeken feltüntetett. Csupán egyet említenék a számos már-már vicclapba kívánkozó példa közül. A Hagymás-hegységben legeltető békási román pásztorok nem erőltetik a szürkeállományukat a székely nyelvterület helyneveinek románosításával, mindössze a nyelvficamító szittya szavakat alakítják át latin-dák szájformára: így lesz a Kis-havasból Chishovos, a Kerek-kőből Cherecheu, a Vit-havasból Vithos és a vízválasztó főgerincen emelkedő Ló-havasból pedig Luhas. Namármost, a fővárosi térképszakértőnek elegendő egyetlen hibás átmásolás ahhoz, hogy lemaradjon a "h" betű nyele és a Hagymás-hegységről készült összes térképen megjelenjen a teljesen értelmetlen Lunas elnevezés. Gyergyó környékén gyakori a "rez" helynév: Kecske-Rez, Fekete-Rez, Köz-Rez. A helybeliek "tető" értelemben használják. A bécsi Katonai Földrajzi Intézet 1881-ben kiadott térképén ezeket "rész"-nek írták és a helytelen írásmódot későbbi magyar térképek is átvették. A román nyelvű turistatérképek szerzői a "rez"-t "réz"-ként értelmezték és kettőt azon mód le is fordítottak: Arama Caprelor és Arama Neagra. A Köz-rezzel már nem tudtak mit kezdeni, azt meghagyták Chiozrez-nek.

      Néhány példával szeretném érrzékeltetni azt, hogy mennyire nehéz eligazodnia még egy magyar anyanyelvűnek is a székely helynevek között. Többé-kevésbé ismerősnek érezzük az olyan elnevezések ízét, mint Hancsokos és Csihányos, Büklenő és Lükkenő, Belekenyeres sasok és Tinó Pál vesze teteje, Sóvető-havas és Hidegék loka, mondom, ismerősnek érezzük, székely különlegességnek, mint a kürtős kalácsot. De a Gac bütü, a Mejesz oldal, a Kárhágó és az Usk orotása már megdolgoztatja a képzelőerőnket. (Ez utóbbi, ez az Usk nevű atyafi ugyancsak régen "orothatott" (irtott) errefelé, a név talán még valamelyik ősnyelvész figyelmét is felkelti.)

      Ha nekünk nehézséget is okoznak a székely elnevezések, nem így a született bukarestieknek. Ha egy fővárosi hegymászó egy hetet már eltöltött a Békás-szorosban, attól kezdve a környék szakértőjének számít, ha pedig szakszervezeti beutalóval két hetet üdülhet a Gyilkos-tónál, akkor kinyilatkoztatásai megfellebbezhetetlenekké váltak. Így történhetett meg - mégpedig a közelmúltban, a hatvanas évek országos hegymászó versenyeinek idején és egytől egyig botcsinálta bukaresti keresztapák közreműködésével - hogy az Oltár-kőt Bardócz-tornyának (Turnul Bardosului) keresztelték át, a Bardócz-kősziklát Lapos-falnak, a Bardócz-hegyből pedig "Bárdosz polcainak hegye" (Muntele Politele Bardosului) elnevezésű sületlenség kerekedett. A legmegmosolyogtatóbb azonban - már akinek még van kedve ilyesmin derülni - a Lapos-kapu esete. Az évszázadokon á a Gyergyói-medencét Tölgyessel összekötő "Lapos uttya" egyik fontos tájékozódási pontja volt a Lapos kapuja: a Lapos-havas lankás gerincéről a szekereknek itt élesen északnak kellett kanyarodniok és meredeken leereszekdniök a Lapos-havast a Zsedán-havastól elválasztó nyeregbe. Ezt a tájékozódási pontot, ami se nem tető, se nem nyereg, mindössze egy útelágazás a hegy oldalában, a hasonló hangzás folytán nevezték ki "Capu Lapos"-nak, azaz "Lapos Fő"-nek. És ez így jelenik meg azóta is a "hivatalos" térképeken, nekünk pedig ezekhez tartani magunkat állampolgári kutyakötelességünk.