Földrajztanár, szakíró, Erdély és Európa utazója.
A természet iránti érdeklődését és szeretetét a szülői ház szelleme oltatta
belé. Apja, X. János, az azonos nevű világutazó unokaöccse, földrajz és
földtan szakos tanár volt, aki sokat utazott külföldön.
Anyja, Paul Aranka, a kolozsvári egyetem első női földrajz-történelem szakos
hallgatója volt, később
Cholnoky mellett az egyetem első női
tanársegédje. Gyermekük a kolozsvári piarista gimnáziumban végezte
középiskolai tanulmányait, majd 1936-ban a Regele Ferdinand
Tudományegyetem természetrajzi karára iratkozott be. 1939-ben írta
szakdolgozatát az erdélyi Mezőség tavairól. Ezt az átfogó, monografikus jellegű
munkát Prinz Gyula és Tulogdi János
irányítása mellett kibővítve A Kis-Szamos vízvidékének tavai címen
doktori értekezésként is megvédte (1941).
Első munkahelye az Országos Természetvédelmi Bizottság volt, ahol tudományos titkárként működött A. Borza professzor mellett (1939-1940). Ezután a kolozsvári egyetemen oktatott, majd a Bolyai Tudományegyetemen Teleki Géza tanársegédje lett. A II. világháború után középiskolákban tanított.
Pályája kezdetén elsősorban földrajzi, geológiai témák foglalkoztatták, különösen Erdély természetvilágát kutatta. Rendszeresen végzett időjárási megfigyeléseket. Saját műszereivel évtizedeken át vizsgálta a napfolttevékenységet és annak hatását a földrajzi környezetre. Széles látókörű, univerzális tudású ember volt, mint nagy elődjei Erdélyben: Apáczai Csere János, Benkő József és Brassai Sámuel. Kitűnő megfigyelőképessége remek előadói és írói készséggel párosult. Megszállottként szolgálta a természettudományok - elsősorban a geográfia - népszerűsítését. Tíz könyvet írt, némelyik 2-3 kiadásban is megjelent, többet román nyelvre is lefordítottak. Ő rendezte sajtó alá Sáska László Dr, afrikai emlékiratait. Emellett több mint ezer újságcikket írt. Az 1950-es évek elején ő készítette az első nagyobb román természetfilmet a Retyezátról, amelyet 1953-ban a római dokumentumfilm-fesztiválon ezüstéremmel tüntettek ki. Bekapcsolódott a rádió munkájába is, a kolozsvári stúdió magyar nyelvű tudományos adásait szerkesztette és vezette. Itt mintegy 50 természettudományos témájú hangjátékát hallhatta az erdélyi magyarság. Részt vett a Román Televízió magyar adásainak munkájában is; az erdélyi dokumentumfilmek forgatókönyveit írta, melyeket fia, X. Gábor operatőr vett szalagra.
Abban a történelmi korszakban élt, amikor Erdélyben a hivatalos politika a magyarság szerepét igyekezett egyre jobban visszaszorítani; ezekben az évtizekben ő volt a magyar nyelvű tudományos ismeretterjesztés legjelentősebb képviselője. Mivel elhivatottsága szülőhazájához, Erdélyhez kötötte, ""országjáró bakancsai" is elsősorban annak földjét taposták. De felvette a "világjáró bakancsokat" is, azokkal Európa országait járta be Éles szemű megfigyelő volt, és utazásainak tapasztalatait nagy érdeklődést keltő írásokban tette közkinccsé.
Művei: