Zamkovszky István

(1906., Lőcse – 1961. május 15., Selmecbánya)


Hegymászó, hegyivezető, fényképész.

Munkát keresve került a Tátrába és több éven keresztül hordárként dolgozott a Téry- és a Hosszú-tavi menedékházban. 1936–1942 között Kacián Jánossal együtt a Téry-menedékház gondnoka volt.

Hegymászással hordári munkája mellett kezdett foglalkozni. Az 1927–1938 években az egyik legjobb és legaktívabb hegymászó volt. Sok új utat mászott a lengyel Motyka Stanisław és Sawicki Jan társaságában, de egyébként nagyon sok magyar, lengyel, szlovák és cseh hegymászó társa volt, többek között Brüll Zoltán, Chwa¶ciński Bolesław, D±browski Zdisław, Stanisławski Wiesław. Új útjai közül:

1934-ben hivatásos hegyivezető lett. Nitsch Mátyásal együtt emelkedtek ki a többi hegyivezető közül, de Zamkovszky jobban ismerte a Tátrát.

1942-ben a Kis-Tarpataki-völgyben az erdő felső határán nagy erőfeszítéssel egy privát menedékházat épített és 1942–1948 között vezette. A ház neve Zamkovszky-menedékház volt. 1948-ban a menedékházát elkobozták és Nálepka-kapitány menedékháznak nevezték át.

1949–1950 között a Guhr-menedékház (akkor már Bilík-menedékháznak nevezték) gondnoka volt, de ezután kapitalistának nyilvánították és el kellett hagynia a szeretett Tátráját. Selmecbányára költözött.

A két világháború között a turisták és hegymászók kedvelt személyisége volt. Minden nemzetiségű látogatóval barátkozott, de magyarnak vallotta magát (hasonlóan mint Brüll Zoltán); még a lengyelek is Pityunak szóllították. Több nyelven beszélt, többek között lengyelül is. Az új útjai leírását a Taternik-ba lengyelül írta meg.

A Leghátsó-Jávor-csorba megmászását a Klimek-kéményen a Nieznany Komin, (Taternik 19, 1934–1935., 3. szám) ("Ismeretlen kémény") című cikkben közölte. Társszerzője Brüllel és Motykával a O stuczne ułatwienia wspinaczki, (Taternik, 19, 1934–1935., 3. szám) ("A mesterséges segédeszközökkel való mászásról") cikknek is. E cikk mellett található Motyka általt rajzolt Zamkovszky karikatúra. A zakopanei Sportklub "Tatry" nevű Hegymászó Szakosztályának tagja volt.

A II. világháború alatt segítséget nyújtott a lengyel politikai menekülteknek és a Tátrán keresztül futárszolgálatot teljesítő lengyel hegymászóknak és sízőknek. Megbízhatóan tájékoztatta a Tátrában bujkálókat az ellenség mozgásáról. A Zamkovszky-menedékházban menedékre talált több tátrai felkelő családja és több zsidó is.

Irodalom:

Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska, Wydawnictwo górskie, Poronin 1995., 1389. o.]
[Dr Komarnicki Gyula: A Magas-Tátra hegyvilága, Budapest, Sport kiadó, 1985.]
[Ivan Bohuą: Na kaľdom kroku kameň, Kassa 1966., 140–145. o.]