Zsigmondy Emil Dr

Apja Zsigmondy Adolf, Bécsbe települt magyar orvos, anyja Szakmáry Irma, költőnő volt. Nagybátyja Zigmondy Vilmos, az alföldi artézi kutak létesítője. A bécsi egyetemen szerezte meg az orvosi diplomát.

Szenvedélyes hegymászó volt, aki bár 24. születésnapja előtt öt nappal végezte be életét, száznál több háromezer méter feletti csúcsot mászott meg az Alpokban. Igaz, korán kezdte. Az alig 13 éves diák megmászta a Falkenmauertörlt. Két év múlva, egy 26 órás túra keretében 68 km-t gyalogolt és 2600 m-nyi szintkülönbséget tett meg, és elérte a Resseck csúcsát (2959 m). Az érettségi letétele után Ottó bátyjával 1879-ben az addig legyőzetlen Feldkopfot mászta meg (3095 m), a Ziller-völgyi-Alpokban a Gunggel-völgy felől. Feljutott az Alpok és Dolomitok számtalan magas csúcsára, pl. Kleine Zinne, Croda da Lago, Monte Rosa első keresztezése, a Matterhorn a zmutti-gerincen. L. Purtschellerrel együtt a vezető nélküli hegymászás híve volt. 1885 nyarán a francia Dauphineban túrázott. Egymás után mászta meg a Grande Ruine-t, Aiguille du Plat-ot. Július 26-án sikerült Ottó bátyjával és Purtschellerrel a keleti gerincen elsőnek elérni a Meije 3982 m-es fő csúcsát, a Grand Pic-et, ami bámulatos vállalkozás volt. Néhány nappal később a hegy déli oldalán kötélszakadás következtében a gerinc előtti utolsó falrészen lezuhant és meghalt. St. Christophe-en-Oisans temetőjében kapott nyughelyet. Sírkövén ez áll: EXCELSIOR! (Csak felfelé!).

Emlékét őrzi az elsőnek megmászott Feldkopfból lett Zsigmondy-Spitze, Meije-hegyén a Zsigmondy-csorba és -torony, a Dolomitokban a Zwölfer-csúcs alatti, nevét viselő ház és a Sexteni-hegycsoportban a Zsigmondy-gerinc. "Im Hochgebirge" című művében 26 kiemelkedő szépségű mászását írja le, míg "Die Gefahren der Alpen" címen megjelent munkája már a tapasztalatokat átadó jártas hegymászó valóságos oktató tanulmánya. Ez utóbbi számtalan kiadást ért meg, az első kiadás francia fordításban is megjelent, de még ma is megjelenik Paulcke átdolgozásban, tehát napjainkig sem vesztett aktualitásából. 2001-ben a Kornétás Kiadó gondozásában magyarul is napvilágot látott.

Emlékének őrzését az 1925-ben alakult MTE Zsigmondy Társasága vállalta. A Pilisben a Vaskapun 1929-ben elhelyezett emléktábláját minden évben kegyeleti túra keretében koszorúzzák meg a magyar hegymászók.

Nevét nemcsak itthon őrizzük, az alpesi hegymászó-irodalomban is felbukkan és az alpesi országok hegymászóiskoláiban is gyakran hivatkoznak érdemeire, életművére. A kor szokásaival ellentétben a vezető nélküli hegymászás egyik megteremtője és magyar apostola volt. Purtschellerrel és Schultzal azon időkben borzalmasan veszélyesnek tekintett mászásai voltak. Gyakran másztak szólóban is. Valójában megelőzte korát: hegymászáshoz való hozzáállása vezetett majd negyven évvel később az alpinizmus modern felfogásához. Jellemző például, hogy azt az utat, amelyen 1885-ben lezuhant, "Osztrák út" elnevezéssel csak 1912-ben mászta ki Guido Mayer fivérével valamint Angelo Dibona és Ruiz courmayeri hegyivezetőkkel.

Művei:

• "Die Gefahren der Alpen", Bécs 1885., magyar kiadás: "Az Alpok veszélyei", Kornétás Kiadó, Budapest 2001
• "Im Hochgebirge", Lipcse 1889, Verlag von Dunder & Humbolt, K. Schultz gondozásában és E. T. Compton képeivel, magyar kiadás: "Alpesi kalandozások" címen, Fekete Sas Kiadó, Budapest 2004
• "Erschliesser der Berge", 1926.

• Komarnicki Roman: Dr Emil Zsigmondy, Turistaság és Alpinizmus, 1910., 61. o.,
• Zubor István: Dr Zsigmondy Emil emléke, Turisták Lapja 1935., 191. o.,
• Barcza Imre: Dr Zsigmondy Emil, Turistaság és Alpinizmus, 1930., 381. o.,
• Horn K. Lajos: Dr Zsigmondy Emil emlékezete, Turistaság és Alpinizmus, 1935., 191. o.,
• Bucsek Henrik: Dr Zsigmondy Emil, Hegymászó, 1985., 2. szám,
• Le Calloc'h B.: Zsigmondy Emil végzetes útja, Földr. Múz. Tan. 10., 1991.

Forrás:
[Magyar Utazók Lexikona, Panoráma, Budapest 1993., 432. o.]
[Magyar Turista Lexikon, szerkesztette Polgárdy Géza, Budapest 1941., 230. o.]
[Encyclopedia of Mountaineering, Penguin Books, Ltd. 1977., 375. o.]
[Alpinizmus emlékei, Saint-Christophe-en-Oisans-i múzeum, Franciaország]