Politikus, jogász, igazságügyminiszter, az Országgyűlés elnöke, a Magyar Turista Szövetség védnök-elnöke, az Egyetemi Kör, a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (BEAC) elnöke, az MTE Egyetemi osztály elnöke, a Magyar Képzőművészek Országos Szövetségének tiszteletbeli tagja (1944-ig), Magyar királyi titkos tanácsos (1936).

A budapesti egyetemen jogtudományi doktori oklevelet szerzett, 1909-ben ügyvédi vizsgát tett. 1909-től Budapesten ügyvéd, egyúttal a MÁV ügyésze. 1914-től a bírák és ügyészek továbbképző tanfolyamán a vasúti fuvarjog előadója. 1919. augusztusától 1920-ig a Friedrich István vezette Keresztény Nemzeti Párt, ill. a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja tagja, egyik vezetője. 1919. szeptember – 1920. májusa között Kecskemét kormánybiztos-főispánja. 1920-26 között a MÁV igazgató helyettesi főügyésze. 1922-26-ban kormánypárti programmal Kecskemét II. választókerületének nemzetgyűlési képviselője. 1927-31-ben a rétsági választókerület, 1931-39-ben ismét Kecskemét országgyűlési képviselője, 1924. márciusa – 1926. októbere között a nemzetgyűlés második alelnöke, 1926. október 19. – 1927. január 28. között a nemzetgyűlés, 1927. január 31. – 1929. február 5. között a képviselőház elnöke. 1929. február 4. – 1932. október 1. között gróf Bethlen István, majd gróf Károlyi Gyula kormányában igazságügyminiszter. Az 1930-as évek elejétől a Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezetének elnöke. 1938. novemberében Imrédy Béla miniszterelnök diktatórikus törekvései miatt 61 társával együtt kilépett a kormánypártból, ami hamarosan a miniszterelnök bukásához vezetett. Az 1939. májusi országgyűlési választásokon a Keresztény Nemzeti Függetlenségi Párt jelöltként sikertelenül indult. 1944-ben, a német bevonulás után Visegrádon bujkált a németek elől. 1945. június 28-án a rendőrség budapesti főkapitánysága politikai-rendészeti osztálya letartóztatta. A Budapesti Népbíróság 2,5 évi fegyházbüntetésre ítélte, 1946. június 1-jén szabadlábra helyezte. Ezután külföldre menekült, és Svájcban telepedett le. Távollétében büntetését a Népbíróságok Országos Tanácsa 1948. június 15-én 8 évi fegyházbüntetésre súlyosbította. 1992. november 9-én a Legfelsőbb Bíróság felmentette a vádak alól.

A szabad természettel való kapcsolata kora fiatalságáig nyúlik vissza, mert alig tízéves korában már a Tátrában járt. Egyetemi évei alatt a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (BEAC) sportéletében tevékenykedett, az egyesület ifjúsági elnöke is volt. Az MTSz-nek előbb társelnöke (1921-1923), majd elnöke lett (1924-1926), a politikai élet azonban úgy lefoglalta idejét, hogy meg kellett válnia a szövetség vezetésétől, de mint védnök, fenntartotta a kapcsolatot. 1933-ban ismét a szövetség elnöke lett egészen 1938-ig. Több egyesület tiszteletbeli tagja volt. A turistaságról nagy érdeklődéssel várt előadásokat tartott a rádióban. Az erdőtörvény parlamenti tárgyalásán érdekes beszédet tartott a turistaság érdekében.

Az MTE Egyetemi osztály elnöke (1905-6-), tiszteletbeli tagja (1909). Az MTSZ Jogügyi bizottság elnökhelyettese (1917-), társelnöke (1921-23), elnöke (1923-26 és 1933-38.), a Műszaki, Jogügyi, a Fegyelmi bizottság elnöke (1936-). Az MTSZ jubiláris emlékplakett tulajdonosa (1933).

A Nagy-Villámon (Visegrád) a kilátót (Jubileumi-kilátó, MTSz, épült 1933-ban) később róla nevezték el Zsitvay-kilátónak (mert ő építtette), majd a nevet elvették (1945 után érthető módon), amit 1998-ban visszakapott (a mai MTSz ellenzése ellenére!). Ugyanitt a kék turistaút egy része szintén az ő nevét viselte, majd 1998 óta ismét.
1938-ig volt a MTSz elnöke, ebben az évben ő indította el a "Szent István vándorlást" (a mai Országos Kék túra elődje) mind a két indulási helyről, a Nagy-Milic közelében lévő Tolvajhegyen, és két nappal később az Írottkőn.
A visegrádi nyaralótulajdonosokból alakult "Visegrádi Várbizottság" elnöke volt. Sokat tett Visegrád turisztikai fejlesztéséért, a visegrádi vár romjainak és a Salamon-toronynak megóvásáért, a turistautak kiépítéséért és gondozásáért, a Nagyvillám turisztikai célponttá való fejlesztéséért. A Várbizottság gondozásában számos könyv jelent meg Visegrádról. Támogatta a Schulek János által végzett ásatásokat, melyek a királyi palota feltárásához vezettek. Visegrádon emlékművet állított Görgey Artúrnak (Görgey-bérc), emléktáblát Schulek Frigyesnek és Schulek Jánosnak.

Fő művei:

• Fehér szegfű (versek), Budapest 1904
• Zs. T. záróbeszéde a képviselőház kartellvitájában, Budapest 1931
• Zs. T. beszéde a képviselőház összeférhetetlenségi vitájában, Budapest 1932
• Zs. T. beszéde a természetvédelemről és a turistaságról ..., Budapest 1934
• Vállon a kereszt. Bujdosó versek 1947-1956, Alpnachdorf, 1959
• 1956-ról szól az ötszáz éves déli harangszó. Hősi ének a "legárvább nép szabadságharcáról", Alpnachdorf, 1959
• Magyarország 1921-1941. Zs. T. emlékiratai, szerk., bev. jegyz. Sipos Péter, Budapest 1999
• Zinner Tibor és társai: Megfogyva és megtörve, Budapest 2005
• Zsitvay Tibor, (Születtem ... Magyar politikusok önéletrajzai, Budapest 2005)

• A visegrádi Dunazug és Nagyvillámhegy, Dr. Zsitvay Tibor titkos tanácsos, a Magyar Turista Szövetség védnök elnökének bevezetőjével, Tízesztendős jubileuma alkalmával kiadta a B.O.T.E, Budapesti Orvosok Turista Egyesülete, Tevan Nyomda, Békéscsaba (é.n., feltehetőleg az 1930-as évek elején)