Zuber Oszkar

Zuber Oszkár

(1896. február 14., Késmárk – 1945. március 3., Szovjetunióban hadifogolyként)

Hegymászó, 1912-1938 között az MKE, később a Karpathenverein egyik legaktívabb tisztségviselője, építész és építészmérnök. Késmárkon élt.

Az I. világháborúban megjárta a frontot, de onnan hazajött.

A hegymászást a késmárki gimnáziumi tanulmányai alatt kezdte Grósz Alfréd vezetésével. Grósz később sok túrán társa is lett. 1922-ig mászott. Új útjai közül:

Hosszú-tavi-csúcs (Litvor-csúcs), ny. gerinc a Kacsa-völgyből, (Barcza I., Teschler L. és Zuber O., 1912. június 29.),
Kis-Jégvölgyi-torony, ny. teknő a Száraz-völgyből, (Grósz A. és Zuber O., 1912. július 18.),
Sárkány-fal, új útváltozat,
Késmárki-csúcs, új útváltozat,
Nagy-Molnár, új útváltozat,
Nagy-kerti-csorba, D-ről, a Csorbai-katlanból, (Gregorowicz Elemér, Luczy Sándor Gusztáv, Szász Rezső, Strókay József és Zuber Oszkár 1920. 06. 13-án.)
Késmárki-csúcs, lemenet a dk. szakadékban a Tölcsér-tó katlanába, (Szász R.és Zuber O. 1920. augusztus 20.),
Varangyos-tavi-csúcs, Ny-ról a Nagy-Tarpataki-völgyből, (Grósz A., Palencsár B., Reichart D., Wiegandt A. és Zuber O., 1920. október 10.)
Hócsúcs, d. fal az Öt-tótól, (Hefty Gy. A., Wiegandt A. és Zuber O., 1922. július 23.

Egy ideig a Karpathenverein főtitkára volt, 1934-1938 között a Die Karpathen folyóirat szerkesztője. Síugrósáncokat épített. Az ő munkája a Guhr-menedékház megépítése is (a mai Bilík-menedékház). A sísport szerelmese volt.

1913-1938 között több cikke jelent meg magyar és német folyóiratokban a turizmusról, hegymászásról, síelésről, természetvédelemről (pl. ellenezte a kötélpálya megépítését a Lomnici-csúcsra).

A II. világháború végén mint német (cipszer) nemzetiségűt a Szovjetunióba hurcolták hadifogságba. Az úton csak valami sózott halat kaptak, víz nélkül. Zuber Oszkár az I. világháborúban gyomorbajt szerzett, később meg is műtötték, ezt a "komisz kosztot" nem bírta. Ott veszett. Ismeretlen helyen temették el. A fogságból hazajött társai elmondták, hogy teljesen elkeseredett és csalódott volt, hiszen mint magyar érzelmű cipszer a háború ellen foglalt állást, nem volt hitlerista – és mégis ez lett a sorsa.

A késmárki temetőben a családi sírboltban bátyja, Zuber Frigyes sírkövén egy versben emlékeznek meg róla:

Két testvér s ennél több: két jóbarát

Emléke száll e sírhalom felett:

Az egyik ifjan halt vitéz halált,

A másik népe vértanúja lett.

Amazt e sír takarja, s jaj, emezt

Bús messzi hant borítja, jeltelen,

De onnan is földjére visszatér:

Testvér a testvér sírján megjelen.

Így élnek együtt, szívünkben, sudár

Két túlvilági, hófehér alak,

S könnyeink e bús sírhantra már

Örökre némán, halkan hullanak.

Zuber Oszkár

Zuber Oszkár
a felvétel 1936-ban készült

Forrás:
[Bárányné Révay Zsófia, Zuber Oszkár unokahúga, személyes közlés]
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska, Wydawnictwo górskie, Poronin 1995., 1429. o.]
[Dr Komarnicki Gyula, A Magas-Tátra hegyvilága, Budapest 1985., 2. kiadás]
[Schermann Szilárd: "Szögescipők nyomai a Kárpátok bércein", 18. fejezet]
[Władysław Cywiński: Tatry, Przewodnik szczególowy, 14. kötet, 68. o.]