106. Kis Koncsiszta (2475 m).


A Koncsiszta soktornyú északi gerincének a Jegestavi hágó felől (északról) első önálló hatalmas hegyalakulata a kétormú Kis Koncsiszta. A Jegestavi hágótól hozzá meredeken felszökő gerincben emelkedő két torony, ú. m. a Franztorony és Jegestavi torony e csúcsnak csupán alárendelt gerinccsücsökjeit képezik. Délről a háromágú Északi Koncsisztatorony szomszédos vele; közöttük az Északi Koncsisztacsorba.
Két orma közül az északi a főorom; a déli orom csak néhány méterrel alacsonyabb amannál.
A szép alakú csúcs megmászása legtöbb útvonalán igen érdekes és hálás vállalkozás.
A főorom első megmászói: Dr. Szontágh M. és Dr. Zsigmondy Z., id. Franz J. vezetővel 1905 augusztus 11-én;
A déli ormot először M. Bröske és K. Kozicziński 1906 július 1-én mászták meg.


Koncsisztavonulat a Kacsavölgyi-csúcsról.

Koncsisztavonulat a Kacsavölgyi-csúcsról.
1. Koncsiszta. - 2. Déli Koncsisztatorony. - 3. Északi Koncsisztatorony. - 4. Heléntorony. - 5. Kis Koncsiszta (főorom). - 6. Jegestavi torony. - 7. Franztorony. - 8. Jegestavi hágó.


1. Északi gerinc (a Jegestavi hágóból).
Igen szép, érdekes és meglehetős nehéz mászás.
Télen: Csak el nem jegesedett sziklláknál lehetséges.

A hágóból a gerincélen fel. Egy meredek kőtáblát rézsút balra mászunk meg. (Jobbról könnyebben megkerülhető.) Fentebb egy áthajló sziklafog, amelyet jobbról megkerülünk. Aztán megint az élen a Franztorony csúcstömbjéig és jobbról egy hasadékban fel a toronyra. Túloldalt le a csorbába. A gerincen fel a Jegestavi torony csúcstömbje alatti bemetszésig. Ebből kb. 10 métert balra térünk füves terepre s balról lépcsőkön fel a Jegestavi toronyra (kb. 2417 m; 1 ó.). Utána négy csücsökből álló fantasztikus toronycsoport következik. Az 1. torony alatt néhány lépést jobbra egy hasadékig, amely balra dűlve felvisz a torony két csücsökje közé. Könnyen le a II. torony alá. Meredek lépcsőn fel, azután kihajló sziklák alatt balra tolódva, végül balról az élen fel a II. toronyra. Innen a többi bütykön át könnyen a Kis Koncsiszta főtömege alatti csorbába. (Az egész toronycsoport jobbról megkerülhető.)

[Innen egyenesen lebocsátkozhatunk a nyugati hegyoldalban alább végigvonuló - 2 alatt említett - párkányra. A csorbából lehúzódó vályú eleinte kényelmes és elég tágas. Az első letörést balról egy rövid támaszkéményben megkerüljük, amely egy nyitott, nehéz hasadékba megy át. A további meredek és táblás részleteket jobbról kerüljük meg. Végül a vályú aljában lejutunk a párkányra.]
A csorbából eleinte kb. 20 métert egyenesen az élen, majd kb. 10 métert a közvetlenül jobbra az él mentén felhúzódó hasadékban, amely egy áthajló sziklatömb alatt balra ismét kivisz az élre. Itt keskeny fűszalagon 10 m oldalmenet a keleti falba, azután egy jobbradülő hasadék segélyével a táblákon fel a gerincfelszökés tetejére. A gerincélen tovább az északi oromra (1 ó.; összesen 2 ó.).
(Dr. Szontágh M. és Dr. Zsigmondy Z., id. Franz J. vezetővel 1905 VIII. 11.)


Kis Koncsiszta nyugatról.

Kis Koncsiszta nyugatról.
1. Jegestavi hágó (105. fej. 2). - 2. Franztorony. - 3. Jegestavi torony. - 4. Kis Koncsiszta (106. fej. 2.1). - 5. Északi Koncsisztatorony. - 6. Koncsiszta.


2. Nyugati fal (az Omladékvölgyből).

A nyugati falon két útvonal visz végig:

2.1. Egyenest a főoromhoz.
A fal átmászásánál a Kis Koncsiszta nyugati falletöréseinek alsó, füves-sziklás szakasza nem jön figyelembe. Ennek megkerülésével legjobban a Jegestavi hágó felől jutunk a felső, tisztán sziklás falrészlet tövébe.
A Jegestótól a Jegestavi hágóra: lásd 105. fej. 2 alatt.
Kevéssel a Jegestavi hágó alatt kiindulva, az Omladékvölgy oldalán széles, füves-törmelékes párkány húzódik a hegyoldalban dél felé. Ezt követve, a Jegestavi torony alatt egy sziklafoghoz érünk amely a párkány külső peremén áll ki a hegyoldalból; e sziklafog a hegyfallal kis nyerget alkot, amelyen a párkány átvezet. Mindjárt e nyereg után a párkányt a Jegestavi torony és a Kis Koncsiszta közötti csorbából lehúzódó folyosó szakítja meg. Ennek keresztezése után még kb. 10 métert követve a párkányt, a Kis Koncsiszta nyugati falában egyenesen felhúzódó Bröske- Koziczinski kémény tövében állunk, amely tulajdonképen egy meredek, táblás vályú, széjjelnyíló oldalfalakkal. Ebben fel. Fele magasságában egy alacsony, áthajló lépcső. A fentebb következő, erősen áthajló letörés alatt (egyenes megmászása nagyon nehéz) a baloldali kéményfalon néhány métert felmászva, hajlott kőlapra jutunk. Erről egy kevésbbé meredek folyosó mindjárt feljuttat arra a széles törmelékpadra, amely a fal kétharmad magasságában fekszik. Innen vagy:
a) néhány lépést balra s szorosan jobbra a nyugati fal bal sarkától néhány nehéz fallépcsőn fel, melyeket kevéssé hajlott táblák választanak el egymástól. Kissé balra tartva, fentebb kijutunk az északi falba. Ennek jól tagozott szikláin 2 kötélhosszat egyenesen felmászva, elérjük az északi gerincet és ezen át mindjárt a csúcsot. Vagy:
b) a törmelékpadon néhány métert jobbra térünk s egy gyengén kifejezett borda mellett elhaladva, meredek, de könnyű sziklákon jobbra felmászunk. Hatalmas, keskeny és hajlott táblának tövéhez érve, kissé balra fordulunk s azután a jobboldali falon egy alul lépcsőzött, fentebb jóval meredekebb és kitett, de jó támasztékokat nyújtó hasadékban felmászunk egy rövid, keskeny, jobbra húzódó párkányra. Innen kikapaszkodunk a csúcsból Ny irányban kiugró pillérszerű borda élére s ezt egyenest felfelé követve, egy áthajlás legyőzése után elérjük az északi ormot (a beszállástól 11/2 ó.).
Rendkívül szép, élvezetes mászótúra. Nehéz.
(M. Bröske, K. és L. Kozicziński 1906 VII. 1')

2.2. A falközépen át (lemenet).
A Kis Koncsisztának úgy az északi, mint a déli ormából a nyugati oldalon egy-egy pillér ugrik elő, amelyek a nyugati falba mélyen benyomuló horpadást fognak közre. Ebben visz végig az út. Az északi (fő) oromról a déli orom felé vezető összekötő gerincet követjük, míg a gerinc esése tart. A legmélyebb bemetszéstől innen, még kb. 3 méterrel magasabban levő lépcsőről egy kb. 6 méter magas, áthajló kéményben a nyugati falba le: A kémény tövéből - az alatta levő lépcső megkerúlése végett - néhány lépést balra, aztán ismét jobbra le és egy innen egyenesen lehúzódó, jól lépcsőzött vályúban kb. 15 metert egy kis erkélyig. Innen egész rövid oldalmenet jobbra és egy embermagasságú sima repedésben lebocsátkozva, lépcsőzött sziklán rézsút balra lemászunk a fal közepén végigvezető, szakadékszerű horpadásba. Ennek eleinte bal ágát követjük. Alább egyesül a két ág és ebben bocsátkozunk alá, törmelekkel fedett sima lépcsőkön. Alább a vályú összeszűkül és meredek, simára csiszolt kéménnyé változik. A felső részen a bal ágban bocsátkozunk le, amely azután beletorkollik a főkéménybe és ebben terpeszmunkával le. 15 méter után a kémény megnyílik és alatta sziklalépcsőkön még egy keveset lemászva, a fal tövében végigvezető párkányrendszerre jutunk (a csúcstól 3/4 ó.). Ezen - a nyugati fal 1. útjánál is említett - párkányon jobbra fordulva, hosszú oldalmenettel a Jegestavi hágóra jutunk.
Az előbbinél nem kevésbbé szép, de nem oly kitett, meglehetős nehéz útvonal.
(Dr. Komarnicki Gy. 1912 VII. 8.)


3. Déli gerinc (az Északi Koncsisztacsorbából).
Igen szép és kitett, meglehetős nehéz gerincmászás.

Az Északi Koncsisztatorony tömege és a Kis Koncsiszta között fekvő Északi Koncsisztacsorbát, honnan az utóbbinak déli gerince kiindul, elérhetjük:

a) A Batizfalvi völgyből.
A Batizfalvi katlan leghátsóbb zugából (105. fej. 1) ama hatalmas törmelékkúpon fel, amely a Kis Koncsiszta tömegétől közvetlenül balra fekszik. A törmelékkúp egy kis katlanban végződik, amelybe három felülről jövő szakadék torkollik. A középső, keskeny szakadékban fel, amely csakhamar egy helyenként hasadekszerűen bemetszett sziklavályúba megy át. Mintegy 20 méter múlva a vályú ismét kitágul. Itt kimászunk a vályút jobbról kísérő bordára (kellemetlen mászás) és ezen fel, míg a borda a baloldali szakadékfalnak nem ütközik. E helyen torkollik az imént követett vályú a jobbról feljövő főszakadékba, (amelynek alább egy járhatatlan letörése van s emiatt nem használható kezdetétől fogva). A széles szakadékban törmeléken és sziklalépcsőkön fel, végül a szakadékot fent befejező füves lépcsőkön kissé jobbra tartva, fel a keskeny csorbára. (A völgyből 11/4 ó.)
Alsó részében kissé nehéz.
(Dr. Komarnicki Gy. 1917 VI. 10.)

b) Az Omladékvölgyből.
Az Omladékvölgyből a Jegestavi hágóra lásd 105. fej. 2. - Innen a Kis Koncsiszta nyugati oldalában a Lukahágó felé húzódó párkányt (109. fej. 3) mindaddig követjük, míg a Kis Koncsiszta tömege mellett elhaladtunk. Mindjárt emögött két közvetlenül egymás mellett párhuzamosan felfelé húzódó, keskeny, törmelékes-sziklás folyosóhoz jutunk, amelyeket éles borda választ el egymástól. A jobboldali folyosó egyenesen a csorbára torkollik. A csorbát erről az oldalról még el nem érték.
Az Északi Koncsisztacsorbából követjük a gyengén emelkedő, nagy tömbökből álló gerincet, míg ez egy magas és meredek táblába megy át. A tábla tövében jobbra a sarok körül és néhány méterrel mögötte egy táblás, helyenként áthajló, kéményszerű hasadékban vissza a gerinc magaslatára, amelyet már valamivel a tábla felett érünk ismét el. Innen egymásután három, egyenként 3-4 m magas meredek gerinclépcső következik (a középső rossz támaszpontokkal bír). Utánuk könnyen a Kis Koncsiszta déli ormának kockaalakú csúcstömbjéig, amelynek 2 m magas függélyes lépcsőjét szabad húzódással győzzük le (40 p.).
A déli oromról le a szomszédos kockaalakú gerinctömb előtti bemetszésig. Ebből a gerinctömböt balról körüllóbázva, mögötte egy kevéssé hajlott táblára jutunk, amilynek a Batizfalvi völgy felé tekintő szélén bocsátkozunk le. Ezután vízszintes lovaglóél következik, amely egy észak felé áthajló sziklacsőrrel végződik, amelyen lefüggeszkedünk. A vízszintesen továbbhúzódó keskeny gerinc csakhamar a két orom közötti összekötő gerinc legmélyebb pontjához vezet. Innen ismét meredeken emelkedik a magasba a gerinc, amelynek jó támpontokat nyújtó érdes tábláin át elérjük az északi ormot (20 p.; összesen 1 ó .).
(Gerincátmenet az északi oromról a déli oromra: M. Bröske és K. Kozicziński 1906 VII.1.)
(A déli orom déli gerince: E. Dubke, Breuer J. és id. Franz J. vezetőkkel 1906 IX. 9.)


4. Keleti fal (a Batizfalvi völgyből).
A csúcsnak legkönnyebb, de legkevésbbé érdekes útiránya.

A Batizfalvi katlannak a Jegestavi hágó alatt fekvő leghátsóbb zugából (105. fej. 1) ama hatalmas törmelékkúpon fel, amely a Kis Koncsiszta tömegétől közvetlénül balra fekszik. A törmelékkúp egy kis katlanban végződik, amelybe három felülről jövő folyosó torkollik. Itt beszállás a falba (kb. 2170 m). A katlanból mindjárt jobbra fordulunk s meredeken, de nehézség nélkül kapaszkodunk fel ama bordán, amely a katlant északról határolja. (E borda a Kis Koncsiszta déli ormából kiindulva húzódik a keleti falban álá.) A bordán egyenesen fel, míg az ama sekély és széles szakadékhoz vezet, amely a Kis Koncsiszta két orma közötti gerincbemetszésből a fal közepén húzódik alá. A szakadékban kényelmesen fel, majd fentebb a jobboldali bordának fordulunk (amely az északi oromról húzódik alá) s ezt követjük jó darabon át. Közel a gerinc alatt a bordáról kissé jobbra térünk és egy sekély, nyitott vályúnak meredek, de jó szikláin elérjük a Kis Koncsiszta északi gerincét, egv már alulról jól látható, jellegzetes kis csorbában, néhány méternyire jobbra az északi oromtól. (A beszállástól 1 ó.)
(Dr. Szontágh M. és Dr. Zsigmondy Z., id. Franz J. vezetővel 1905 VIII. 11.)