A Koncsisztagerinc élrajza keletről
1. Koncsiszta főorma. - 2. Koncsiszta I. északi mellékorma. - 3. Koncsiszta II. északi mellékorma. - 4. Déli Koncsisztacsorba. - 5. Déli Koncsisztatorony. - 6. Középső Koncsisztacsorba. - 7. Északi Koncsisztatorony. - 8. Heléntorony. - 9. Északi Koncsisztacsorba. - 10. Kis Koncsiszta déli orma. - 11. Kis Koncsiszta főorma. - 12. Jegestavi torony. - 13. Franztorony. - 14. Jegestavi hágó.

A Jegestavi csúcsból délre kiágazó, hatalmas tömegű hegyvonulat a Koncsiszta csoportja. Az egész csoportnak csúcspontja, a tulajdonképeni Koncsiszta, messze délre van előretolva. Ennek hosszan elnyúlt északi gerincében még több tekintélyes torony emelkedik. Ezek, a Jegestavi hágóból (északról) kiindulva: a kétormú Kis Koncsiszta (ennek északi gerincében a jelentéktelen Franztorony és Jegestavi torony), a háromágú Északi Koncsisztatorony (ennek szabadabban álló északi ága a Heléntorony) és a Déli Koncsisztatorony; utóbbi után a Koncsisztának két északi előorma következik, amelyektől délre emelkedik az egész csoportból kimagasló Koncsiszta főcsúcsa. Ez két közel egymagasságú tömbből áll, amelyeket csupán néhány méter mély bemetszés választ el egymástól. A déli csúcstömb a tetején egy sajátos, gombaalakú sziklaképződményt visel; ez az ú. n. Jármay asztal.
A Koncsiszta vonulata keleti oldalán, a Batizfalvi katlanba mindenütt meredeken szakad le. Nyugat felé északi gerince csak északi részében képez meredek falakat, itt, ahol azok közvetlenül az Omladékvölgy legfelsőbb katlanából emelkednek ki, míg a tulajdonképeni Koncsiszta tömege menedékesebb, törmelékborította lejtőkkel ereszkedik alá a Lukahágó széles törmelékfennsíkjára, ahonnan e csúcs a legkönnyebben elérhető tátrai ormok közé tartozik.
Kilátása igen tág s csoportosítása is gyönyörű.
A Koncsiszta első ismert megmászója: Münnich Sándor 1874 körül.

1. A Lukahágóról (nyugatról).
Igen könnyű, de fárásztó és egyhangú útvonal.
Télen: (megjegyzés nélkül)

A hágónak az omladékvölgyi Jegestó felé letörő északi peremétől még rövid ideig délnek tartunk a hágó széles fennsíkján, míg a Koncsiszta csúcsától ide lehúzódó omladéklejtő aljába érünk. Itt balra rátérünk az omladéklejtőre (széles, sekély törmelékszakadék), amely egyenesen felvisz a főcsúcsig. Vagy pedig a törmelékszakadékot balról kisérő, összehányt tömbökből álló, széles, menedékes háton fel, amely fentebb bordává alakulva a főcsúcs északi csúcstömbjére visz (a Lukahágóról 11/2 ó.).

[A főcsúcs északi csúcstömbjével egymagasságú déli csúcstömb, a körülbelül 7 m magas Jármay asztal megmászása nem egész könnyű. - A két csúcstömböt elválasztó csorbából a Jármay asztal északnyugati oldalának támaszkodó, embermagasságú sziklahasábra kapaszkodunk. Erre felállva, kezünkkel elérjük az asztal tetőlapjának élét, amelyen szabadon felhúzódunk.]

2. Déli gerinc (a Batizfalvi tótól).
Igen könnyű, fárasztó és egyhangú útvonal.
Télen: Az 1-nél kevésbbé célszerű.

A Batizfalvi tótól (97. fej. 9) törmeléken felmegyünk a Koncsiszta déli gerincének végső nyúlványát képező széles hátra. Tovább ennek emelkedését követjük (köves-füves terep), míg elérjük a sziklássá váló gerinc első kiemelkedését. Innen mintegy negyed óráig követjük még a keskenyedő sziklagerincet, azután kissé lebocsátkozunk a nyugati oldalba s folyton kevéssel a gerinc magaslata alatt haladva, az összehányt tömbökből álló hegyoldalban áttraverzálunk ahhoz a sekély omladékszakadékhoz, amely a Lukahágóról a csúcsra vezet (lásd 1 alatt). A szakadékot legfelsőbb részében érjük el s omladékán csakhamar feljutunk a főcsúcsra (a Batizfalvi tótól 21/2 ó.).

3. Keleti fal (a Batizfalvi katlanból).

A többhelyt is jól járható falban alábbi két útvonal vezet fel:

1. Egyenest a csúcsra.
A Batizfalvi tótól (97. fej. 9) a völgykatlanban befelé, a Koncsiszta széles keleti falvonulata alá. Beszállás kissé balra a főcsúcs esésvonalától, ahol a Batizfalvi katlanból egy fűvel átnőtt törmelékkúp a legmagasabban nyúlik fel á fal sziklái alá. E törmelékkúp legmagasabb pontjáról - a hegyfal és a balról hozzátámaszkodó sziklakulissza között - kb. 25 méter hosszú kéményszerű folyosó húzódik rézsút. balra fel, amelybe több kőtömb szorult bele. A kéményen át feljutunk a legalsó falletörés feletti füves terepre s ebben rézsút jobbra tartva, két borda keresztezése után bejutunk abba a tágas és hosszú teknőszerű horpadásba, amely a keleti fal közepén, egyenesen a főcsúcs irányában húzódik felfelé. Ebben füvön és törmeléken fel. Fent a horpadásból egy sziklapillér lép elő, amely a főcsúcs felől ereszkedik alá. Tetszés szerint balról vagy jobbról mászva fel a pillér mellett, kb. 50 méter után egy kis füves térségre jutunk fel a pillér magaslatán. Innen rövid vályúkban rézsút jobbra mászva felfelé, a főcsúcstól közvetlenül északra fekvő csorbában érjük el a gerinc magaslatát. A gerincen balra pár perc alatt a közeli főcsúcsra (a Batizfalvi tótól 21/2-3 ó.)
Könnyű, egyenest a csúcsra vezető útirány. Ha a felső részben erősebben jobbra tartunk, úgy még könnyebb.
(Dobrovics J. és Kátai E. 1912 VI. 30.)

2. A nagy párkányon át.
A Batizfalvi tótól a völgykatlan baloldalán mélyen befelé megyünk, míg kb. a Koncsiszta északi gerincében emelkedő Déli Koncsisztatorony alatt állunk. Innen nézve egy igen jellegzetes, széles párkányt pillantunk meg, amely a sziklafal tövéből kiindulva, jobbról rézsút balra meglehetős erős emelkedéssel vonul át a keleti falon s végül a csúcstól messze délre torkollik ki a gerincre. Ezt a párkányt követjük. Ahol keresztezi a fal közepén át a csúcs felé egyenest felhúzódó tágas horpadást, onnan vagy tovább követjük a párkányt, míg kijutunk a déli gerincre, amelynek mentén - mint 2 alatt - elérjük a csúcsot; vagy pedig a keleti fal 1. útjának felső részén megyünk egyenesen fel a csúcsra.
Könnyű.
(Dr. T. Chałubiński és társai 1880 körül.)

3A. Az első és második északi mellékorom közötti csorbához.

A Koncsiszta keleti falában jobbról rézsút balra emelkedő - a 3.2 út által használt - párkányt addig követjük; míg a Koncsiszta első és második északi mellékorma közötti csorbából a keleti falban aláhúzódó folyosó tövében állunk. (E folyosó északra fekszik a keleti fal közepén egyenest a főcsúcs irányában felhúzódó - a 3.1 út által követett - teknőszerű horpadástól, amelytől széles borda választja el.) A folyosóban 30 métert menve fölfelé, az első táblás harántfal alá jutunk, amelyet jobbról körülmászva, fölötte kis öblösödésbe jutunk. Ebben 20 méter emelkedés után a következő igen meredek táblás letörés alá érünk. Itt közvetlenül a táblás letörés mellett balról 15 méter nehéz mászással a letörés fölé, majd még további 10 métert balra fel egy kis bordácska élére. E bordácska, amelyre itt rátérünk, feljebb ellaposodik, mellette pedig egy keskenyebb vályú kezdődik, amely a folyosó baloldalán visz fel. E vályú irányát 6-7 kötélhosszt követjük, egy terpeszmunkát is adó, törékeny összeszűkülésen át. Ezután egy kéményszerűen mély újabb vályúösszeszűkülés következik. (A jobboldali a két szomszédos bemetsződés közül.) Ennek felsőbb részében a baloldali fala átboltosul, ahol jobbra kitérünk az összeszűkülésből, mire néhány méter után áttekinthetjük a folyosó további folytatását. További 30 métert fel az eddig bejárt vályú irányában, mire egy beszorult tömb alatt jobbra kitérünk a folyosó lapos belsejébe, ahonnan azonban a tömb felett ismét visszatérünk a vályúba. Kb. két kötélhossz után a vályú véget ér és egy jobbról fölfelé jövő élen át, amely az eddik követett vályút elzárja, jobbra keveset lemászunk a folyosónak legfelső szakaszába, amelynek baloldali fala mentén haladva fölfelé, a Koncsiszta északi gerincének az első és második északi mellékorom közötti csorbájára jutunk. (A beszállástól 21/2 ó.). Innen - balra fordulva - az északi gerincen tovább a főcsúcsra: lásd 4 alatt (20 p.).
Általában véve könnyű, egy nehéz hellyel. Törékeny kőzet.
(Grósz A, és Linsch Gy., 1926 VII. 5.)

4. Északi gerinc (a Jegestavi hágóból).
Hosszú, nagyszerű s igen szép gerinctúra; a Jegestavi hágótól a Déli Koncsisztatoronyig meglehetős nehéz, azontúl könnyű.

A Jegestavi hágóból a Kis Koncsiszta északi ormára: 106. fej. 1 (2 ó.).
- Erről a déli ormon át le az Északi Koncsisztacsorbába: 106. fej. 3 (1 ó.).
- Innen az Északi és Déli Koncsisztatornyon át a Déli Koncsisztacsorbába: 107. fej. 1 (11/2 ó.).
Az utóbbi csorba után (ettől délre) következő két széles gerincpúp már a tulajdonképem Koncsiszta tömegéhez tartozik, mint annak északi mellékormai. Vagy szorosan a gerinc magaslatát követjük, amelynek bejárása itt már nemi jár különösebb nehézségekkel, vagy pedig a csorbából gyengén emelkedve, az előormok nyugati oldalában törmelékes padokon, alacsony lépcsőkön rézsút átvágunk a főoromhoz (1 ó.; a Jegestavi hágótól összesen kb. 6 ó.).