111. Oszterva (1984 m).


A Tupától délnyugat felé egyenletesen lejtő hegyhátnak a Menguszfalvi völgy felé előretolt foka az Oszterva, amelyben az egész hegynyúlvány nyugat felé hirtelen letörve, véget ér. Az Oszterva a Tátra déli oldalának legkönnyebb és legkevesebb fáradsággal megközelíthető magaslata, különösen enyhe déli lejtőjén, amelyen végig ösvény visz fel. Mint egész könnyen elérhető kilátóhegy, sűrű látogatottságnak örvend. Kilátása valóban gyönyörű, mély bepillantást engedve a Menguszfalvi- és az Omladékvölgybe s ezeknek hegykoszorújára.


1. A Poprádi tótól.
Rövid és nehézség nélküli út, amely azonban meredekebb a hegy déli oldalánál.
Télen: Végig sível.

A popráditavi menedékháztól kiinduló jelzett ösvény a tavat balról megkerülve, tovább kisebb-nagyobb szerpentinekben visz felfelé abban a teknőszerű, széles és meglehetős meredek, füvestörmelékes horpadásban, amely az Oszterva északi oldalában (balra a csúcs sziklás falletöréseitől) a csúcstól balra látható nyereghez húzódik fel. Elérve a nyerget, jobbra fordulunk s egymásra hányt tömbökön pár perc alatt elérjük a tetőt (11/4 ó.).


2. Felsőhágiról.
Télen: Végig sível.

Felsőhágiról a Csorbató felé vezető kocsiutat követve, 15-24 perc múlva a Nagy Zúgópatakhoz érünk. Mindjárt a híd túloldalán egy jelzett gyalogösvény ágazik el jobbra, amely erdőben s füves tisztásokon át vezet, majd fentebb (20 perc) egy szekérutat követünk, amely az erdőszélen húzódik. Átvágva a nagy Stadlóréten - amelyet további 3/4 ó. alatt érünk el (a túloldali erdőszélen egy összedőlt kalyiba, amely mellett az út elvisz) - felette a hegylejtő erősebben kezd emelkedni. Nemsokára kiérünk a szálfenyőrégióból és a szerpentinekben kanyargó ösvény törpefenyősűrűségek között emelkedik az Oszterva délnyugati füves gerincháta felé, majd ezen kapaszkodva tovább, kevéssel a hegytető alatt egy póznánál véget ér. (E pózna az Oszterváról ezen az úton lefelé igyekvők részére jelzi az ösvény kezdetét.) Innen füvön s törmeléken, a lejtő emelkedését követve, északkeleti irányban fel az Oszterva legmagasabb pontjához (összesen 21/2-3 ó. ).


3. Csorbatóról.
Télen: Végig sível.

Csorbatóról a kocsiúton a menguszfalvivölgyi nagy útkanyarodóig. (Pár percre innen a villamosvasút "Poprádi tó" megállója.) Innen követjük a Menguszfalvi völgybe elágazó (a Poprádi tóhoz vezető) szekérutat, a telefonvezetéknek 38. sz. póznájáig. Innen kb. 30 lépést jobbra úttalanul átvágva a réten, egy cserkészösvény kezdetéhez jutunk, amely a hegyoldalt - mérsékelt emelkedessel - délkeleti irányban keresztezi. A cserkészösvény kezdetétől számított 1/4 óra után ebből élesen balra egy másik cserkészösveny ágazik el, amely aztán felvisz a teljesen letarolt Szmrekovec fensíkjára. Ezen keleti irányban átvágva, csakhamar a Stadlorétre érünk, amelynek felső (baloldali) szélén ráakadunk arra az összedőlt kalyibára, amely mellett elvisz a Felsőhágiról feljövő, jelzett út. Innen tovább - mint 2 alatt - az Osztervára (3 ó.).


Erzsiketorony (kb. 1890 m).


Nyugatra az Osztervaplató legmagasabb pontjától, e hegynek a Menguszfalvi völgy felé tekintő letörései felett, karcsú sziklatűként emelkedik az Erzsiketorony. (I. megm.: E. Dubke, id. Franz J. vezetővel, 1904 VII. 7.). Az Oszterva északnyugati oldalának legfelsőbb részében, közvetlenül a letörő plató magaslata alatt egy kis katlanszerű bemélyedés van, amelynek külső peremén, a meredély felett nő ki a mintegy 30 m magas torony. E kis katlant elérhetjük:

a) Az Oszterváról.
Az Oszterva legmagasabb pontjától folyton a Poprádi tó felé eső északnyugati letörések mentén - egy darabig még akkor is, miután a hegyhát erősebben lejteni kezd - délnyugati irányban tartva, kb. 15 p. múlva a hegytető peremének egy kis csorbájához érünk, ahonnan teljesen szabadon látjuk magunk előtt a hegymeredélyből kinövő Erzsiketorony karcsú sziklatűjét. E csorbából kb. 40 méter hosszú törmelékes folyosó visz le a torony tövében levő kis katlanhoz.

b) Egyenest a Poprádi tótól.
A tó lefolyásán átkelve, eleinte sűrű törpefenyőcsalitokon át ama nagy törmelékkúphoz megyünk, amely az Oszterva nyugati falában aláhúzódó nagy szakadék aljából ered. A törmelékkúpon, majd magában az ugyancsak törmelékkel kitöltött szakadékban fáradságosan fel. Mintegy 30-40 méterrel a szakadék kettéágazása alatt élesen jobbra fordulunk és egy eleinte nehezen megtalálható, további folyamán azonban már hól kitaposott párkányt (zergecsapást) követünk, amely a falletörések között jobbra emelkedve a szakadékot jobbról határoló bordára visz ki. Erről túloldalt keveset lebocsátkozva, a (dél felé) szomszédos szakadékba jutunk, amelyet már letörése felett érünk el. Tovább ez utóbbi szakadékban - törmeléken, helyenként simára mosott sziklákon - fel. A szakadék közvetlenül jobbra (délre) az Erzsiketoronytól, az ennek tövében fekvő, meredek falak által körülzárt, fentemlített kis katlanban végződik (11/2 óra).
Nem könnyű út.

1. A katlanból az Erzsiketoronyra.
A katlanból néhány métert fel a toronytól keletre fekvő nyergecskére, amelyet a torony az Oszterva felső hegyfalával alkot.
A nyergecskéből - az Erzsiketoronynak fordulva - 2 métert fel egy kis fűtérségre, azután egy sima kőlap mentén rövid oldalmenet balra és még néhány lépést tovább balra a sarok mögé, honnan füves vályú húzódik fel, amely a toronynak egy vállszerű kis előugrására juttat. Innen pár lépést balra térve, a toronyfal meredek, de jóllépcsőzött tábláin egyenesen fel a toronyra.
Kissé nehéz, kitett mászás.
(E. Dubke, id. Franz J. vezetővel, 1904 VII. 7.)

2. Leereszkedés nyugatra. A torony tetejéről 15 m kötélfüggeszkedés a nyugati oldalon. Azután keveset balra, kétszer kötélen lebocsátkozva, tovább sima vályúkban és táblás letöréseken, míg füves terepre nem jutunk, amely balra átvisz az Erzsiketoronytól közvetlenül délre az Oszterva nyugati oldalában lehúzódó - fentebb b) alatt említett - szakadékba.
Jelentőséggel nem bíró útvonal.
(Dr. A. Martin és dr. H. Rumpelt, 1908 VIII. 18.)