116. Vaskaputorony (kb. 2180 m).


A Vaskapuhócsúcshoz a Kacsavölgy oldalán támaszkodó hóplatóból északkeleti irányban - a Kacsavölgy közepe felé - rövid oldalgerinc ugrik ki, amelynek oromszerű előfoka a Vaskaputorony. A völgyből - pl. Podviszokáról - tekintve, a Kacsavölgy közepébe előretolódó hatalmas toronytömegnek mutatkozik, holott a valóságban csak egy kifejezettebb gerincváll, amennyiben hátulról - a hóplató óldaláról - alig émelkedik ki az innen hozzá áthúzódó tetőélből.
Elsőrendű kilátópont a Kacsavölgyet körülzáró csúcsok hatalmas falaira.
Első megmászói: F. és W. Goetel, P. Bester és A. Kowalski 1908 augusztus 20-án.


1. A hóplatóról (délnyugati gerinc).
Könnyű.

A Vaskapuhócsúcshoz a Kacsavölgy felél támaszkodó hóplatóból (115. fej. 4) északkeleti irányban indul ki a Vaskaputoronynak eleinte gyengén lejtő gerince, amelynek részben az élén, részben mellette balra, padokon s párkányokon megyünk tovább. A gerinc több, közel egymagasságú bütyköt hord, amelyek közül. a legmesszebb kitölt előfokról (amely után a gérinc meredeken esni kezd) nyílik a legszebb kilátás. (A platóról 15 p.)
(F. és W. Goetel, P. Bester és A. Kowalski, 1908 VIII. 20.)


2. Leereszkedés a délkeleti oldalon a Kacsavölgy felső katlanába.
Könnyű mászás, de jó tájékozódást igénylő útvonal.

A Vaskaputorony csúcsgerincének legmesszebb ÉK-re előretolt fokáról a gerincen néhány lépést visszamegyünk a Vaskapuhócsúcsok irányában, aztán a délkeleti oldalban egy balra hajló, füves-táblás vályúban ereszkedünk le, majd alatta egy bordán jobbra átlépve, túloldalán egy szintén balra lehúzódó vályúban megyünk tovább; ez egy füves katlanba vezet, amely alatt meredeken esnek le a falak. (A fűkatlanból balra, a torony gerincletörése felé lemászva, érdekes bepillantást nyerünk az innen kiinduló hatalmas kéménybe, amely a gerincnek a Poduplaszki völgy felé tekintő északi oldalát tövéig végighasítja. Ez a szakadék jól látható Podviszokáról a Vaskaputorony homlokfalában.) A katlanból jobbra kissé fel az innenső füves bordára s ennek túloldalán ferdén jobbra lebocsátkozva, egy zergepadra jutunk, amely - több helyen vályúk és sziklakiugrások által megszakítva - a letörések között folytonos lejtésben rézsút jobbra levisz. Közel a sziklák aljához balra elhagyjuk a zergepadot s egy lekély folyosóban egyenesen lebocsátkozva a törmelékre; a Kacsavölgy felső katlanának a Jegestavi csúcs és a Vaskaputorony által közrefogott legfelsőbb zugában állunk (30-40 p.).
(F. és W. Goetel, P. Bester és A. Kowalski, 1908 V1II. 20.)


3. Északról (a Kacsavölgyből).
Meglehetős nehéz.

A Vaskaputorony északi falát egy már messziről látható, jobbról balra dűlő, kéményszerű szakadék hasítja végig. Jobbra ettől a szakadéktól, a Vaskaputorony csúcsa alól egy nagy oldalgerinc esik alá, amely alul arra a füves-sziklás lépcsőfokra támaszkodik, amelyet a Nyugati Vaskapuhágótól aláhozódó hószakadék torkollata áttör.
A kacsavölgyi Zöldtótól (114. fej. 2) az említett lépcső alá, amelyet a beléje vágódó két párhuzamos folyosó egyikének segélyével legyőzve, a fallépcső feletti törmelékre jutunk. Innen balra az említett oldalgerinc tövébe, amely itt egy áthajló felszökést alkot. E felszökést a gerinc jobboldalában kerüljük meg, azután meredek füves-siklás kéményben mászunk további amely tágas, mély odúba torkollik. Ebből jobbra fel egy füves padra, azután néhány méter oldalmenet jobbra és fel a gerincre. A gerincet egy darabig nehézség nélkül követjük felfelé, míg egy több méter magas, sima, meredék falacska állja utunkat, amelyet egymás válláról győzve le (a legnehezebb hely), füves padra jutunk. E padon jobbra, azután fel a gerincen levő füves lépcsőre. Innen hosszabb ideig követjük a gerincet, miközben az útunkba kerülő első felszökést jóbbról kerüljük meg, két következőt pedig egyenest győzünk le, mire a gerincnek egy (már a völgyből jól látható) sziklafog alatt fekvő csorbájára jutunk. Innen az eleinte könnyű gerinc- folytatáson fel ennek egy felszökéséhez, amelyet egyenest győzünk le, azután a továbbhúzódó gerincen a csúcsra. (A beszállástól 3 ó.)
(S. Makowski és A. Sokołowski, 1924 IX. 7.)