A Nyugati Vaskapuhágó keskeny nyílását DK-ről a Vaskapuhócsúcs északnyugati orma, ÉNy-ról pedig a Nyugati Vaskapucsúcs fogják közre.
Mint átjárót az Omladékvölgy és a Kacsavölgy között, ez utóbbi oldal nehézsége folytán, csak igen ritkán használják. E hágó keresztezése - érdekességénél fogva - mégis igen hálás vállalkozásnak mondható. A Kacsavölgy oldalán ugyanis a hágó sajátos terepformációt mutat s amellett az út itten a legvadabb sziklakörnyezetben visz át.
A hágón elsőízben Dr. A. Asnyk, J. és M. Pawlikowski keltek át, J. és M. Sieczka, J, Fronek és J. Giewont vezetőkkel 1876 július 26-án.

1. Az Omladékvölgyből (délnyugatról).
Semmi nehézség, de fárasztó.
Télen: (megjegyzés nélkül)

A Jegestótól (114. fej. 1) jobbra a Zergeőrtorony körül, omladékon fel a legfelsőbb völgykatlanba. Itt balra kanyarodva, az egyenest a hágóba vezető meglehetős száles törmelékes folyosónak tartunk. Ebben fel a hágóra. (A Jegestótól 11/4 ó.).

2. Leereszkedés a Kacsavölgybe (északkeletre).
Nem könnyű és a havonjárásban biztosságot igénylő útvonal.

Az a hatalmas hószakadék, amely a hágóból a Kacsavölgybe (ennek nyugati mellékágába) levisz, mintegy 2 méterrel a hágó alatt egy letöréssel kezdődik. Ennek folytán a hálóból csak néhány lépést bocsátkozunk jobbra le, hogy az itten magasan a Vaskapuhócsúcs falaiba felhúzódó hónák legfelsőbb nyelvét keresztezhessük. E nagyon meredek hólejtő keresztezése az egész út legveszélyesebb részlete. Kb. 10-15 méter után a hó és a sziklafal közötti rianásba jutunk s ennek segélyével már könnyen érjük el ama sajátságos, nagykiterjedésű hóterraszt, amely a Vaskapuhócsúcsok északkeleti oldalának támaszkodik. A terrasz hó- és törmelékmezőit jobbra (keletre) keresztezzük, miáltal feljutunk arra - a terraszból csak csenevészül előlépő - gerincre, amely a Kacsavölgy közepe felé előugró Vaskaputornyot a Vaskapuhócsúcs középső ormával összeköti. E gerinc túloldalán, az innen kiinduló szakadékok egyikében lebocsátkozunk a Kacsavölgy (keleti) felső katlanába, amelynek alját a Jegestavi csúcs és a Vaskaputorony falai által közrefogott leghátsóbb völgyzugban érjük el. Innen tovább le a Zöldtóhoz: lásd 114. fed. 2.
[A hóterraszról a Kacsavölgy a nyugati mellékagába is leereszkedhetünk. Feljutva a Vaskapuhócsúcs középső ormát a Vaskaputoronnyal összekötő gerincre, ezt addig követjük a Vaskaputorony irányában, míg túl nem jutottunk a hóterrasz falletörésén. Itt azután a gerincről balra (a Nyugati Vaskapuhágótól lejövő hószakadék felé) leereszkedünk az alatta a nyugati gerincfalban levő behorpadt sziklapadra. Minthogy a pad alatt szintén merédeken törnek le a falak a hószakadékhoz, a letöres mentén végigmegyünk a padon, míg túlsó végén alkalom kínálkozik, hogy lemászhassunk. Lejutva a falról, a Kacsavölgy nyugati mellékágának aljában állunk, honnan már minden további nehézség nélkül jutunk le a Zöldtóhoz.
(R. Kordys és J. Maślanka 1910 VIII. 1.))