120. Mártacsúcs(2433 m).


Az Omladékvölgy háttere.

Az Omladékvölgy háttere.
1. Kis Ganek. - 2. Ganek (123. fej. 1). - 3. Ganekrés (122. fej. 1). - 4. Rumancsúcs. - 5. Mártacsúcs (120. fej. 1 és 4). - 6. Nyugati Vaskapucsúcs (118. fej. 3). - 7. Zergeőrtorony (119. fej. 1). - 8. Vaskapuhócsúcs. - 9. Keleti Vaskapucsúcs. - 10. Jegestavi csúcs.


Az Omladékvölgy egyik legszebb csúcsa a karcsú Mártacsúcs. Délkeleti gerince a Nyugati Vaskapucsúcshoz, északnyugati gerince a Rumancsúcshoz ereszkedik. Délkeleti gerincén szorosan a főorom mellett - két jelentéktelen mellékorma emelkedik: a tűhegyes középső csúcs vagy Wachtertorony és a déli kis csúcs. A Mártacsúcs megmászása még a szokásos úton is nem könnyű, csinos mászótúra. Kilátása igen szép.
Első megmászói: Dr. Jordán K. és Lavallé Márta 1899 július 29-én.


1. A nyugati oldalgerincen (az Omladékvölgyből).
Érdekes túra; élvezetes, kissé nehéz mászás. A Mártacsúcs szokásos útja.
Télen: Nagyszerű túra.

A Poprádi tótól az Omladékvölgyben a Jegestóhoz 11/4 .ó. (114. fej. 1).
A Jegestótól - a tőle balra emelkedő füves háton - rézsút balra fel a völgynek ama magasan fekvő kis katlanába, amelyet a Mártacsúcs, Nyugati Vaskapucsúcs és a Zergeőrtorony állnak félkörben körül. Innen nézve, a Mártacsúcs sziklatestében három jellegzetes szakadékot különböztetünk meg. A jobboldali egyenest felhúzódó szakadék a középső orom (Wachtertorony), alá vezet fel. A középső, kissé balra kanyarodó szakadék a csúcstól balra arra a meredeken aláeső, szaggatott oldalgerincre torkollik, amely a Mártacsúcsból nyugati irányban a Rumantó katlana felé előugrik. Közvetlenül balra tőle a baloldali szakadék, amely ugyanezt a nyugati oldalgerincet egy mélyebb ponton éri el.
Ez utóbbi, baloldali szakadékban kezdjük meg a mászást. A szakadék bejáratához egy törmelékkúp csúcsosodik (3/4 ó.; beszállás). A szakadékban - meglehetős merédek sziklákon - fel az említett nyugati oldalgerincre, amelynek magaslatát egy nyeregszerű, vízszintes résznél érjük el (15 p.).
Felettünk a gerincborda áthajló falakkal toronyszerűen szökik a magasba. Ezért a felszökéstől balra, egy emelkedő, szélés fűpárkányon megyünk fel, majd csakhamar jobbra kanyarodva, törmelékes lépcsőkön elérjük az imént említett toronyfelszökés tetejét, amely erkélyszerű, tágas, lapos térséget képez (7 p.).

[A nyugati oldalgerinc ezen erkélyéhez torkollik fel jobbról a középső a fentebb említett három szakadék közül. Meredekebb és nehezebb, mint a szokásosan használt szakadék.
(Horn K. L., Serényi J. és Wachter J., 1907 VIII. 5.)
Felettünk a gerinc több bordára szakadozik. Követjük a közvetlenül az erkélyről kiinduló, a csúcs irányában felhúzódó bordát, ennek legalsó meredek lépcsőjére jobbról kerülve fel. Kb. 60 méter után a borda egy sima táblába fut ki. Itt a közvetlen jobbra levő, 5 m magas, jól lépcsőzött hasadékban fel a borda folytatására és ennek táblás lépcsőin zeg-zugos irányban tovább fel, többnyire kissé a borda magaslata alatt - annak bal oldalában - tartva magunkat. Fentebb a borda élére kapaszkodunk ki. A borda itt ellaposodik és a széles csúcspiramis meredek szikláiba megy át.
Innen jobbra, nem messze felettünk egy oldalgerincet pillantunk meg, amely - a meredek nyugati hegyoldal betetőzéseként - a csúcsból délnyugati irányban (a Tupa felé) húzódik alá. Itt elhagyjuk az eddig követett bordát (a nyugati oldalgerincet), s - rézsút jobbra emelkedve - könnyű sziklákon, végül néhány táblás lépcsőn ez utóbbi, délnyugati oldalgerincnek tartunk, amelyet már annak meredek letörése felett kell elérnünk. (A gerinc magaslatáról túloldalt lepillantunk a Wachtertorony alól aláhúzódó szakadékba.) Egy darabig követjük e gerincnek igen keskeny élét, azután a közvetlenül mellette balra húzódó; néhány méter hosszú párkányon menve tovább, ennek végéről egy 2 m magas falacskán egy odúba mászunk fel, amely felett meredeken szökik fel a gerinc. Itt átlépünk a gerinc jobb oldalára és néhány lépést követjük a közvetlenül a gerinc magaslata alatt húzódó párkányt. Még ennek túlsó vége előtt ismét felhúzódunk a gerinc élére. Éles lovaglógerinc, majd a gerinc magaslatán levő hajlott tábla következik. A felette a gerincen szabadon fekvő sziklatömböt balról megkerülve, az utolsó lépcsőkön fel a közeli csúcsra (3/4 ó.; a beszállástól összesen 11/4 ó.).
(Dr. Jordán K. és Lavallé M., 1899 VII. 29.)


2. Északnyugatról (az Omladékvölgyből).
Kissé nehéz.

A Ganek, Ruman- és Mártacsúcs alatt az Omladékvölgy oldalán a hegyoldal felemagasságában egy széles törmelékpad vonul végig, amely többé-kevésbbé meredek fallal esik alá a völgy alsó szintjéhez. Az Omladékvölgyből a törmelékpadra: lásd 122. fej. 1 a).
A törmelékpad déli végéről a Mártacsúcs testébe nyomuló, szakadékszerű horpadás indul ki, amely e csúcsnak ÉNy főgerince és a völgy felé előugró Ny oldalgerince között húzódik fel a csúcs felé. A pad felett a horpadás magas, sima lépesével kezdődik, amelyet a balról határoló, füves, tompa bordán kerülünk meg, hogy mihelyt lehet - füves párkányon jobbra betérjünk a horpadásba. A horpadásban tovább, amelynek kisebb letöréseit zeg-zugban győzzük le. A csúcstömegnek meredeken feltörő végfala alá érve, innen követjük a sima falak tövében rézsút balra emelkedő párkányokat, amelyek végül egy vályúba menve át, a Mártacsúcs északnyugati gerincének a csúcstömb felszökésétől közvetlenül balra fekvő csorbájára visznek fel. (E párkányok jobbra egészen a Ny oldalgerinc erkélyéig érnek ki, úgy hogy az ENy gerinc említett csorbáját az 1 út felől is megközelíthetjük.) E csorbából az ÉNy gerincnek meredek és éles végszakaszon fel a csúcsra.
(M. Bröske és K. Kozicziński, id. Hunsdorfer J. vezetővel, 1903 IX. 6.)

[Ez az útvonal azok részére bír jelentőséggel, akik a Ganekkel vagy a Rumancsúccsal akarják a Mártacsúcs megmászását egybekötni, ami a legrövidebben az alattuk húzódó, fentemlített törmelékpadról történik.
A Rumancsúcs és Mártacsúcs között még rövidebb és kevesebb magasságveszteséggel járó összeköttetést közvetít az a párkány, amely jóval a fentemlített törmelékpad felett. húzódik a Mártacsúcs ÉNy gerincének omladékvölgyi oldalában végig.
E párkány kevéssel a Rumancsúcs és Mártacsúcs közötti legmélyebb gerinccsorba (121. fej. 1) alatt indul ki s eleinte vízszintesen, majd gyengén, de állandóan lejtve vonul a hegyoldalban a Mártacsúcs irányában tova. Végül belevisz a Mártacsúcsnak - fentebb 2 alatt leírt - ÉNy horpadásába, amelyet annak legalsó meredek lépcsője felett ér el.]

3. Északnyugati gerinc.
Kissé nehéz.

A Mártacsúcs és Rumancsúcs közötti gerinc legmélyebb bemetszését, amely egyúttal a két hegy testét elválasztó gerincnyílásnak tekintendő, a Rumancsúcs DK ormától közvetlenül DK-re fekvő - egész keskeny - csorba alkotja (kb. 2375 m), amelyhez meredeken esik alá a Rumancsúcs rövid DK gerince, hogy innen azután közel vízszintesen, de számos toronyra szakadozva folytatódjék - mint ennek ÉNy gerince - a Mártacsúcs felé.
E gerinccsorbát elérhetjük vagy egyenest az Omladékvölgyből (121. fej. 1), vagy a Rumancsúcs felől (121. fej. 1 vagy 2). [A csorba - igen hosszadalmas és nehéz úton - a Kacsavölgyből is megközelíthető: 120. fej. 6.]
A csorbától a Mártacsúcs felé húzódó gerincen közel egymagasságú, oszlopszerű tornyok sorakoznak egymás mellé, amelyek közül a harmadik nehezen mászható meg egy sima, meredek táblán. A többi tornyocska könnyen járható, vagy pedig jobboldalukon néhány méterrel a gerinc alatt meg is lehet kerülni azokat. Egy széles gerinccsorba felett következik a Mártacsúcs meredek, éles véggerince, amely szép és szellős mászásban visz fel a csúcsra. (A gerinc kezdetétől 23/4 ó.)
(Z. Klemensiewicz és J. Ma¶lanka, 1906 VIII. 22.)


4. Az Omladékvölgyből egyenest a csúcsra (délnyugatról).
Végső részében meglehetős nehéz.

Az omladékvölgyi Jegestótól - mint 1 alatt - a Mártacsúcs tövébe és ama törmelékkúpon fel, amely a Mártacsúcs és a Nyugati Vaskapucsúcs közötti csorbáról lehúzódó szakadék kifolyását képezi. Mielőtt a törmelékkúp szakadékká keskenyednék, balra beszállunk a Mártacsúcsnak fűátnőtt szikláiba, amelyeken rézsút balra emelkedve, már meglehetős magasan érjük el azt a bordát, amely a középső és déli orom közötti csorbáról lehúzódó - az 1 alatt említett jobboldali - szakadékot jobbról határolja -(Az utóbbemlített szakadék bejáratától kiindulva, egészen alulról egyenest a bordán is feljöhetünk eddig; a borda kellemetlen füves kőzete miatt nem ajdnlatos.) A bordán egy darabig fel, azután - ahol a terep meredekebbé válik - a bordáról balra be a szakadékba és ebben tovább. Kevéssel az előtt, hogy a szakadék kitorkollik a középső és a déli orom közötti csorbába, a baloldali, repedések által végigbarázdált sima kőlapokon felkapaszkodunk a fő- és középső orom közötti csorbába és ebből - mint az 5 úton - tovább a főoromra (a Jegestótól 13/4 ó.).


5. Délkeleti gerinc
Alsó részében könnyű, felső részében meglehetős nehéz és igen érdekes túra.

Az omladékvölgyi Jegestótól (114. fej. 1) a Zergeőrtorony alatt balra fel a völgynek ama magasan fekvő kis katlanába, amelyet a Mártacsúcs, Nyugati Vaskapucsúcs és Zergeőrtorony félkörben állnak körül. Ebből egy széles törmelékszakadékban fel a Nyugati Vaskapucsúcs és Mártacsúcs közötti csorbára (kb: 2327 m; a Jegestótól 1 ó.), honnan az utóbbinak DK gerince kiindul. A gerinc rosszul rétegezett meredek sziklákkal kezdődik, azután a tömbökkel borított gerincet követve, egy kis gerincpúpra jutunk, amelyről néhány lépést balra térve, a gerinc mellett egy hasadékban egy sajátságos, a gerincfalat áttörő ablakszerű lyukhoz ereszkedünk le. A mögötte fekvő csorbából a gerincnek fűátnőtt szikláin; majd meredek táblás tömbjein megyünk tovább, mígnem a gerinc járhatatlan táblákkal szökik fel. Itt szorosan a szilák tövében balra térünk, az Omladékvölgy felé előugró füves váll- hoz és erről balról fel a déli oromra. (A csorbából 1/2 ó )
Túloldalt néhány lépéssel le a középső orom (Wachtertorony) alatti csorbába.
A csorbából néhány métert gyengén balra fel, aztán egy hajlott táblán át rézsút jobbra fel a gerincélhez s ezen a Wachtertoronyra.
(I. megm.: Horn K. L., Serényi J. és Wachter J. 1907 VIII. 5.)
A toronynak túloldali (északi) letörésén 8 m kötélfüggeszkedéssel egyenesen le a főorom előtti csorbába, vagy pedig vissza a Wachtertorony és déli orom közötti csorbába, amelyből az Omladékvölgy oldalán lehúzódó törmelékes folyosóban egy keveset lebocsátkozunk, míg lehetségessé válik a Wachtertorony megkerülésével, repedések által végigbarázdált sima kőlapokon felmászni a főorom alatti csorbára. Közvetlenül a csorbából kiindulva, függőleges szűk kémény hasítja végig a főoromnak felénk tekintő letörését. Az alsó részében nyitott, felső részében megerőltető támaszmunkát igénylő kéményben (arccal az Omladékvölgy felé) egyenesen fel. a csúcsra (1/2 ó.),
(J. Chmielowski, dr. Jordán K. és dr. A. Kroebl, K. és J. Bachleda és J. Marusarz vezetőkkel, 1905 VII. 28.)

[A csúcstömb szűk kéményét megkerülhetjük az alábbi módon: Közvetlenül a főorom alatti csorbából nagy táblák közt keskeny szegélyeken ferdén balra emelkedve, végül egy rövid hasadék segélyével egy a faltól balra elrepedt - már a csorbából is jól észrevehető - hegyes sziklabütyökhöz mászunk fel. Erről túloldalt néhány métert lebocsatkozva, sima táblák közt vízszintesen áttraverzálunk a délnyugati oldalgerinchez, amelyet ott érünk el, ahol közvetlenül a gerinc magaslata alatt egy párkány húzódik. Innen - mint az 1 útnál - a gerincen jobbra a közeli csúcsra.]

6. Északkeleti fal (a Kacsavölgyből).
Nehéz, hosszú és nagyszerű faltúra.

A Poduplaszki völgyben a podviszokai vadászháztól a kacsavölgyi Zöldtóhoz (114. fej. 2; 1 ó.). Azután a Kacsavölgynek nyugati mellékágába megyünk, amely a Mártacsúcs és a Vaskaputorony között fekszik s végül meredek hószakadékká keskenyedve, a Nyugati Vaskapuhágóhoz húzódik fel. A Mártacsúcsnak innen feltörő ÉK falát egy a csúcs esésvonalában fekvő és mintegy - 50 méterrel a csúcs alatt a falba olvadó pillér egy déli és északi félre osztja. Az északi falrész teknőszerűen bemélyed és alul meredek falban szakad le az említett, a Nyugati Vaskapuhágótól lehúzódó hószakadékhoz. A hószakadékban (kőhullás) a falgyűrű tövéhez a teknőszerű falbemélyedés alatt, amelyet - mint említve volt - balról a nagy pillér, jobbról azonban már a Rumancsúcsnak előugró sziklái fognak közre. Beszállás a szűk és függőleges hasadéknál, amely kb. a falgyűrű közepében fekszik, A széles hórianáson nehéz átjutás a sziklára. A hasadék tövéből azonnal vízszintes oldalmenet jobbra (5 m), azután táblás sziklákon rézsút jobbra fél könnyebb terephez (füves sziklák), amelyek balra egy törmeléktérséghez vezetnek fel. Felette egy előugró fal. Ez alatt ferdén balra, igen meredek, veszélyes fűfalon fel egy táblás vályú kezdetéhez, amely jobbrahajolva a falkiugrás tetejére visz fel. Ez fent egy füves hátat alkot, amely csakhamar a nagy teknőszerű falhorpadásba megy át. Ebben hosszú darabon könnyen fel. (Füves, sziklás terep.) Kb. 100 méterrel a gerinc alatt (a teknő tovább húzódik a Ruman- és Mártacsúcs közötti legmélyebb csorbához) a teknő baloldalán egy sziklafej ugrik elő. Jobbról egy meredek és keskeny, de jól lépcsőzött hasadékban fel a sziklafej tetejére, amely a falba futó rövid vízszintes élt alkot. Erről a túloldalon kissé lebocsátkozva, füves párkányokon hosszú oldalmenet délre a következő, itt egy füves vállat képező bordához. Innen nézve balra fent, a faltól elálló sziklafejet látunk, amely a fallal egy nyergecskét alkot. Ehhez ferdén balra egy fehéres és repedezett kőzetű vályú húzódik fel. Nehéz oldalmenettel balról be a vályúba és ennek baloldali szikláin 3 kötélhosszat (részben nehéz; középső részét könnyebben megkerülhetjük a baloldali külső falon rövid vízszintes párkányon, amelynek végéről egy kémény ismét visszavisz a vályúhoz) fel a sziklafejig, amely a falat kettéosztó nagy pillérnek felső vállát alkotja. (A válltól balra levő nagy katlanból egy kémény húzódik a gerinchez.) A váll gerincbordáján a falig, azután nehéz oldalmenet jobbra egy törmeléktérségig. A jobboldali meredek fallépcsőn keveset fel és a sarok mögött bevágott kéményben tovább fel egy füves párkány kezdetéhez, amely jobbra emelkedve kivezet az ÉNy gerincre (egy hegyes sziklafognál). A gerincen DK irányban még néhány percnyi mászás a főcsúcsra (a beszállástól kb. 5 ó.).
(Dr. Komarnicki Gy. és R., W. Kulczyński és M. ¦wierz 1911 VIII. 22.)