A Molnárhágó a Nagy Békáscsúcs és a Molnár között fekszik és rajta a Poduplaszki Békástavak völgyéből a Csehtavi völgybe lehet átkelni. Nem alkot a két hegy között egy kifejezett hágónyílást; ellenkezőleg, a két csúcsot összekötő gerincnek hosszú darabon át közel vízszintesen futó legmélyebb szakaszában kisebb-nagyobb tornyok által elválasztott több jelentéktelen nyílás is sorakozik egymás mellé, anélkül azonban, hogy bármelyikük is jellegzetesebb bemélyedése lenne a gerincnek. Az átkelésre alkalmas hely a gerincnek különben is nem azon a pontján fekszik, amely a szomszédos völgyekből nézve a legmélyebb horpadásnak tűnik, amennyiben ez utóbbi mindkét oldalt (különösen a Békástavak katlana felé) igen vad falakban törik le. Az átkelési pont ettől keletre, a Molnár felé fekszik; helyzete a völgyből nem ismerhető jól fel.

1. A Poduplaszki Békástavak völgyéből (északról).
Igen könnyű.
Télen: (megjegyzés nélkül)

A Poduplaszki völgyben levő Békásréttől (90. fej. 2) a kocsiútat még kb. 7 percig követve a völgybe befelé, az útat jobbról kísérő vadkerítés mögött egy jobbra az erdőbe elágazó ösvényt veszünk észre. Ez az erdőborította hegyoldalon számos szerpentinben felkapaszkodik a Berkenyés északi nyúlványának hátára, majd mögötte bekanyarodik a Békástavak völgyébe. Miután az ösvény átkelt a patakon, folyton ennek bal partján visz az erősen emelkedő völgyben tovább befelé, csak közvetlenül az Alsó Békástó előtt lépve újból át a patak jobb pártjára. Az Alsó Békástavat (1676 m; 11/2 ó.) keleti partján megkerülve, csak helyenként felismerhető csapáson, további 1/4 óra alatt feljutunk a völgy zárlatában fekvő Felső Békástóhoz (1702 m).
A Felső Békástavat balról megkerülve, mögötte füvön és omladékon felmegyünk a völgykatlant záró falak alá. A legfelsőbb katlanba érve, egy a tó partjáról nem látható (minthogy egy kulissza elfedi) tágas szakadékot pillantunk meg, amely a völgy zárlatából balra visz fél a gerinc felé. E szorosan a völgyzáró gerincfalak tövében húzódó szakadékban törmeléken (felső részében rövid darabon mászás) fel a gerincre, amelyet egy nyergecskében érünk el, ahová a szakadékot balról kísérő, itt fenn füves borda is torkollik. (A borda mögött - tőle balra - is feljön egy szakadék, ez azonban alsó részében igen vad.) Közvetlenül jobbra e nyergecskétől egy valamivel mélyebben fekvő - a benne álló kis sziklatű által felismerhető - kis csorba, amely épp oly könnyen érhető el a szakadékbál. Ez a két gerincbemetszés szolgál átkelési pontúl. (A Felső Békástótól 1 ó. 20 p.)
(A hágó első ismert elérése erről az oldalról: M. Karłowicz és dr. M. Beynarowicz, 1907 VII. 18.)

2. A Csehtó völgyéből (délről).
Könnyű.

A Csehtótól (132. fej. 2) a Csehtavi torony és a Molnár között egy magasabban fekvő völgyág nyílását látjuk, amely mabas harántfallal esik alá a Csehtó terraszának szintjéhez. A Csehtótól füvön, törmeléken e harántfal alá, amelynek tövéből egy rézsút jobbra emelkedő szakadék indul ki; amely a Molnár Ny gerincéhez húzódik fel. E törmelékes s csak helyenként sziklás szakadékot követjük. A szakadékot alsó harmadában egy összeszűkülésénél hatalmas sziklatömb zárja el, amelyet jobbról kerülünk meg. Közvetlenül utána megint egy, de kisebb beszorult sziklatömb, amelyet szintén jobbról kerülünk meg. A szakadék ezután lassanként kitágul és füvessé válik s egy darabig igen meredeken, majd megint vesztve meredekségéből visz fel a gerinc magaslatáig. Ezt tetszés szerint nagy a benne álló kis sziklatű által felismerhető kis csorbában, vagy a tőle jobbra valamivel magasabban fekvő nyergecskében érjük el, amelyekhez egyúttal a túloldalról feljövő 1 út is feltorkollik (11/2 ó ).