147. Simontorony (kb. 2300 m).


Simontorony a Békástavaktól.

Simontorony a Békástavaktól.
1. Békástavi torony (149. fej. I.2). - 2. Ökörhátcsorba (148. fej. 1). - 3. Simontorony (147. fej. 1). - 4. Békástavi hágó (146. fej. 1).


A Menguszfalvi Békástavak katlanát a Tengerszem katlanától elválasztó gerincben a Békástavi hágó és az Ökörhátcsorba között emelkedik a Simontorony. Azon ormok sorába tartozik, amelyeket alárendelt voltuk dacára, rendkívül merész alakjuk és nehéz megmászhatóságuk folytán bizonyos nimbus vesz körül. Oldalt tekintve - a Békástavak, vagy a Halastó felől - jellegzetes, nyugat felé szinte átdőlni látszó szarv alakját mutatja, míg gerincélének irányában páratlanul karcsú sziklaoszlopként tör a magasba. Mint a Tátrának legnehezebben megmászható orma, kedvet célja a sziklamászóknak.
Első megmászói: S. Häberlein és K. Bröske 1905 szeptember 12-én.


1. Déli fal (a Menguszfalvi völgyből).
Igen nehéz, rendkívül kitett és élvezetes mászás.

A Poprádi tótól a Békástavakhoz: lásd 132. fej. 1. - (11/4 ó.).
A Békástavaktól nézve, a Simontoronynak csupán a legfelsőbb, kb. 45 m magas csúcstömbje áll tiszta sziklából. Ezt - a csúcstömb talapzata gyanánt - magas és igen meredek füvessziklás lejtő támasztja alá, amely balról az Ökörhátvonulat (Békástavi torony) oldallejtőjével olvad egybe, míg jobbra meredeken esik alá ahhoz az omladéklejtőhöz, amely a Békástavaktól a Békástavi hágóhoz húzódik fel. Ezen az omladéklejtőn a hágó irányában jó magasan felmegyünk. A torony talapzatának alsó peremében, amellyel az a Békástavi hágóhoz felhúzódó omladéklejtőtől elhatárolódik, hanem jelentéktelen beszögellés mutatkozik. A legfelsőbb felett közvetlenül szökik fel a Simontorony keleti gerincének oldalfala. A középsőnél jellegzetes vízszintes fűpad húzódik ki balra a hegyoldalba. Az alsó beszögellés pikkelyszerű sziklatáblák közé vezet. Legcélszerűbb a középső beszögellésnél beszállani. (A felmenet az alsó és felső beszögellésből jóval nehezebb.)
A vízszintes fűpárkányon kb. 40 métert balra ki egy elrepedt sziklatömbig. Innen felfelé kezdünk kapaszkodni, eleinte kissé jobbra tartva, majd inkább balra véve irányt. Meredek füves sziklalépcsőkön s fűpadokon zeg-zugban mászunk felfelé (a felsőbb részben egy tőlünk balra eső sekély táblás vályú közelében haladunk), majd kevéssel a torony sziklafala alatt jobbra kanyarodva, elérjük a legfelsőbb széles fűpadot, amelyből áthajlóan nő ki a torony fala. A bal felől menedékesen aláereszkedő, széles, kényelmes fűpad még egész rövid darabon húzódik vízszintesen jobbfelé azután letörik. Pár lépéssel balra a fűpad letörő végétől a toronyfal tövében egy kis odú, melyet jobbról zsindelyszerűen egymásrahajló kőlapok határolnak. Itt beszállás a torony falába. (A Békástavaktól 1 óra. A mászás eddig nem annyira nehéz, mint inkább veszélyes a meredek füves terep miatt.)

[A toronyfal beszállása a Békástavaktól jóval könnyebb, egyszerűbb és veszélytelenebb úton is elérhető. Mint 148. fej. 1.a) alatt, arra a gyeppadra, amely közvetlenül az Ökörhátcsorba alá vezet ki; innen az oldalmenetet fűpadokon és sziklafokokon jobbra a Simontorony toronyfaláig folytatva, a toronyfal tövében gyengén ereszkedő párkányon le a fal beszállásához.
Ez az út - főleg ködben vagy esőben - lemenetre ajánlható. A Békástavi torony déli oldalgerincében fekvő, egy jellegzetes sziklafog által határolt bemetszés, amelyet ennél az útnál el kell érnünk, a Simontorony falbeszállásától igen jól látható.]
Az odútól jobbra, csípőmagasságban levő lehajló kőlapra fellépve, ezen vízszintesen 2 métert megyünk jobbra ki, azután a sima, közel függélyes falon 8 métert egyenest felkapaszkodva, egy kevésbbé meredek, keskeny sziklavályúba jutunk. Ebben kb. 5 métert fel, ahol felettünk áthajlóvá lesz. Itt a vályúból jobbra ki egy lapos kis térségre. Erről egy kevéssé hajlott táblán át rézsút jobbra fel, ahonnan három egymás fölé sorakozó, áthajló falacskát kell legyőzni (a legfelsőbbet lehetőleg balra venni). Felettük kevésbbé meredek füves sziklákon kissé balra emelkedve (itt az alsó vályúnak az átfüggés feletti folytatása), ahhoz az óriási, erősen hajlott kőlaphoz jutunk, amely jobbra egészen a keleti gerinc éléig terjed. Az érdes, likacsos táblát balról jobbra keresztezve (igen kitett, de jó kapaszkodók) elérjük a keleti gerincet. A meredeken emelkedő, igen éles gerincen tovább. Ezen mindjárt egy kb. 3 méter magas, sima nehéz felszökés, amely után könnyű tömböken csakhamar elérjük a csúcsot (a falbeszállástól 45 p.).
(S. Häberlein és K. Bröske 1905 IX. 12.)


2. Keleti gerinc (a Békástavi hágóból).
Nehéz, rendkívül kitett, páratlanul szép gerincmászás.
Télen: Csak hómentes és el nem jegesedett sziklák mellett lehetséges.

A Békástavi hágó átkelési pontjául szolgáló gerinctérségről kb. 12 méter kötélfüggeszkedés az éltől kissé jobbra (északra) levő hasadékban, azután néhány oldallépéssel be a hágó legmélyebb bemetszésébe. Túloldalán kezdődik a Simontorony keleti gerincének alig emelkedő, kb. 40 méter hosszú alsó éle. Ez egy közel vízszintes élű óriási kőlap, melynek a Menguszfalvi völgy oldalán aránylag csekély a hajlása. Az él végén egy kőtömb igen jó helyet nyújt a biztos elhelyezkedésre és az előlmászó biztosítására. Itt kb. 10 méternyire közel függőlegesen szökik fel a késéles gerinc. Alsó felét egy jobboldalt levő (jól lépcsőzött) keskeny hasadék segélyével győzzük le. Felette az északi oldalon egy kis térség kitűnő állást nyújt. Innen egyenest a függélyes élen tovább, a letörés tetejére. (Fellépve az első fokra, átfordulunk az él déli oldalára, ahol jó támpontok kínálkoznak a lábnak, míg a kéz magán az élen talál kapaszkodókat.) A letörés felett ismét jó ülés. A gerinc tovább is késéles marad s mintegy 45-50o emelkedéssel húzódik tovább. Kb. 3 kötélhossz után elérjük azt a helyet, ahol balról az 1 út torkollik a gerincre. Mindjárt utána a felső 3 méteres gerincfelszökés, amely felett elérjük a torony tetejét (3/4 ó.).
(Z. Klemensiewicz, R. Kordys és A. Znamięcki 1907 VIII. 5.)


3. Nyugati gerinc (az Ökörhátcsorbából.

3.1. Lemenetben.
Minthogy a Ny gerincet - mint a Simontoronynak leereszkedésre legcélszerűbb útvonalát - rendszerint lemenetben használják, a gerincet elsősorban ebben az irányban írjuk le: A csúcsról eleinte könnyű, lépcsőzött tömbökkel, nem túlmeredeken lejt a nyugati gerinc, mígnem hirtelen teljesen függélyes és sima, kb, 12 méter magas letörésbe megy át. Ezen kötéllel le, egy kis sziklafejre a letörés alatt. Tovább a mérsékelten lejtő gerinc éles és törékeny csücsökjein le a Keleti Ökörhátcsorbába (1/2 ó.).
Kitett, de a lemenetre legalkalmasabb és legrövidebb út.
(Z. Klemeosiewicz, R. Kordys és A. Znamięcki 1907 VIII. 5.)

[Az Ökörhátcsorbából a déli oldalon kissé leereszkedve, a balra lejtő fűpadon néhány perc alatt lejutunk az 1 út falbeszállásához.

3.2. Felmenetben.
A csorbából a gerinc alsó, törékeny csücsökjein fel a kb. 12 m magas függélyes falszerű gerincfelszölcés tövéig. Közvetlenül jobbra az éltől keskeny hasadék húzódik fel, mely felső részében átfügg. Eleinte a hasadékban, aztán az átfüggés alatt jobbra ki a falba, maid ívben ismét balra visszamászva, végül rejtett fogáson kihúzódunk a gerinc magaslatára a tetőrés felett. (Rendkívül nehéz). Tovább a szélesbbedő gerinc lépcsőzött tömbjein a csúcsra.
(Brumiller L. és Hevesi K. 1911 VIII. 20,)