151. Menguszfalvi csorba (kb. 2340 m).


A Menguszfalvi csorba a Keleti Menguszfalvi csúcs és a Hincótavi torony között fekszik. Mint átjáró gyakorlati jelentőséggel nem bír.


1. A Menguszfatvi völgyből (délről).
Könnyű.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A Nagy Hincótó (153. fej. 1) keleti partjáról törmeléken fel a Keleti Menguszfalvi csúcs falai alá. Még a sziklák elérése előtt jobbra kanyarodva, füvön és könnyű lépcsőkön ama folyosóhoz tartunk, amely a Menguszfalvi csorbáról húzódik egyenesen alá. A helyenként sziklás lépcsők által megszakított, törmelékes folyosóban fel a csorbára.
(A. és K. Englisch, id. Hunsdorfer J. vezetővel 1903 VIII. 9.)


2. A Tengerszem katlanából (északról).
Kissé nehéz, fáradságos útvonal.
A csorba a Tengerszem felé kb. 200 m magas fallal törik le, amely alatt egy mély, katlan nyomul a hegyoldalba. Ezt jobboldalról a Keleti Menguszfalvi csúcsból ÉK-re előugró oldalgerinc, balról pedig az Ökörhátnak meredek, előlépő sziklafalai fogják közre. Ez a katlan legalul magas lépcsővel törik le, amely egy meredek és sima északnyugati részre (ezen szép vízesés ömlik alá) és egy kevésbé meredek és alacsonyabb délkeleti részre oszlik. A Tengerszem déli végétől ama széles, kétoldalt sziklafalak által közrefogott szakadéknak tartunk, amely a völgykatlan hátterének jobboldalán (az Ökörhátvooulat falainak tövében) a felső völgymedencéhez húzódik fel. E szakadék - áthajló lépcsője alatt - egy mellékágat bocsát ki magából, amely az Ökörhát falletörései közé húzódik és a Menguszfalvi csorba alatti katlant legalul támasztó - előbb említett - fallépcsőt balról határolja. A szakadékban rövid darabon át fel, aztán néhány méternyire a szakadéktól jobbra levő sarkantyú felett jobbra fordulunk s törékeny, füves sziklákon a katlan fallépcsőjéből előlépő bordának tartunk, amely a szakadék fentemlített mellékágát jobbról határolja. Füves terepben fel, majd fentebb jobbra térünk ama vízfolyás felé, amely alább a vízesést alkotja. A patak orogr. jobboldalán füves-sziklás lépcsőkön fel a katlanba. Ennek kevéssé hajlott aljában folyton kissé jobbra tartva haladunk felfelé. Miután a katlannak hóval kitöltött legfelsőbb részét balra hagytuk, füves bordákon s vályukban a Keleti Menguszfalvi csúcs ÉK oldallejtőin kapaszkodunk fel, majd rézsút balra tartva egy feltűnő kis szakadékhoz jutunk, amely (közvetlenül a sziklás fallépcső feletti a Keleti Menguszfalvi csúcs ÉK falába vág. E szakadékban fel, majd csakhamar a balra elágazó, meredek és törékeny kőzetű vályúban tovább. (A szakadék egyenes folytatásában visz tovább a 152. fej. 4 út.) Ezt addig követjük, míg függőleges sziklákhoz nem érünk. Itt lépcsőkön rézsút balra térve elérjük a csorbából aláhúzódó vályút, amely kezdetben meglehetősen sima, fentebb azonban könnyűvé válik. Ahol a vályú fentebb kettéágazik, rövid darabig a jobboldali ágban fel, majd balra tartva, meredek falacskákon s füves lépcsőkön egyenest fel a csorbára (a Tengerszemtől 31/2 ó.).
(W. Kulczyński és M. ¦wierz 1912 VIII. 7.)