A Szmrecsini hágó a Csubrina és a Koprovacsúcs közötti gerincben fekszik s rajta a Menguszfalvi völgyből (a Nagy Hincótó katlanából) a Szmrecsini völgybe lehet átkelni. Az említett két csúcsot összekötő gerincben igen tágas horpadást képező hágó két - közel egymagasságú - nyílással bír. Közvetlenül a Koprovacsúcs ÉK gerincének legalsóbb nagy letörése alatt fekszik a Délnyugati hágónyílás, amelyet a tőle mintegy 100 métterrel tovább északkeletre (a Csubrina felé) fekvő, kevésbbé kifejezett Északkeleti hágónyílástól egy közel vízszintes, apró tornyocskákkal csipkézett gerincdarab választ el. Nem könnyen járható hágók. A Menguszfalvi völgyből a Szmrecsini völgybe való átkelésnél az ÉK hágónyílás, fordított irányban viszont a DNy hágónyílás használata ajánlatosabb.
Első ízben keltek át:
az ÉK hágónyíláson Dr. T. Chałubiński és társai több vezetővel az 1880-as években;
a DNy hágónyíláson Dr. W. Kleczyński, K. Bachleda vezetővel 1894 körül.

1. A Menguszfalvi völgyből (délkeletről).
Kissé nehéz és meglehetősen kitett.

A Poprádi tótól a Menguszfalvi völgyben a Nagy Hincótó lásd 153. fej. 1.- ( 11/2 ó.).
A Nagy Hintótavat balról megkerülve, omladékon fel a hágó alatti, nem magas sziklás hegyoldal aljába. A délnyugati hágónyílás esésvonalába érve, rézsót jobbra ama fűpadnak tart amely a falak tövében, az északkeleti hágónyílás esésvonalától kissé balra fekszik. Innen egy igen meredek, füves-sziklás vályú vezet eleinte egyenesen, majd jobbra elhajló irányban fel. E vályú egy füves párkányra juttat, amelyen - jobbra - rövidesen elérjük a hágót (11/2 ó.).

2. A Szmrecsini völgyből (északnyugatról).
Kissé nehéz és elég érdekes; törékeny kőzet.

A Felső Szmrecsini tótól (202. fej. 1 ) omladékon fel a völgy zárlatába, a Csubrina-Koprovacsúcs összekötő gerinc sziklás oldalának aljáig, amelyből két jellegzetes sziklasarkantyú nyúlik alá a törmelékbe. A baloldali sarkantyúnak fordulunk sarkantyú baloldalán törmeléken fel a falig, ahol a sarkantyú végződik. Innen rézsút jobbra fordulva törmelékkel fedett törékeny lépcsőkön ama meredek, laza omladékkal telt vályúnak tartunk, amely a függélyes falak alatt rézsút jobbra húzódik. E vályúban egy kis lépcsőfokhoz megyünk fel, azután füves-törmelékes padkán néhány métert jobbra térünk, mire egy eddig rejtett eredeti szögellés lesz láthatóvá, amely a felső falakon át ferdén balra egyenest az ÉK hágónyílás irányában húzódik fel. A szögellés alsó részben keskeny hasadékot alkot; fentebb a szögellés alja meredek táblából áll, amelynek külső pereme közelében tartjuk magunkat; végül fűvel áttört könnyű lépcsőkön elérjük a hágót (2 ó.).

1. A Menguszfalvi völgyből (délkeletről).
Igen könnyű.

A Nagy Hincótavat balról megkerülve, omladékon fel a hágó alatti, nem magas sziklás hegyoldal aljába. Ezen át egy meglehetős meredek - alsó részében egy borda által kettéosztott - füves-törmelékes vályú visz fel a hágóra (11/4 ó.).

2. A Szmrecsini völgyből (északnyugatról).
Kissé nehéz, törékeny kőzet.

A hágó alatti sziklákból a törmelékbe előugró két sziklasarkantyú közül (lásd I. 2 alatt) a jobboldali - mélyebben alányúló - sziklasarkantyúnak fordulunk. A sarkantyú jobboldalán törmeléken fel addig a helyig, ahol a sarkantyú beleolvad a falba. Innen egy gyengén jobbra hajló, kitett vályút követve, egy rézsút balra húzódó, rozsdásszínű kőzetéről felismerhető padra jutunk. E rendkívül törékeny kőzetű padon néhány métert rézsút balra tartva, a hágóba jutunk (2 ó.).

A Szmrecsini hágó DNy és ÉK nyílása közöti fekvő, csipkézett gerincdarab bejárása kitett s részben nehéz mászással jár s a törékeny sziklák miatt meglehetősen veszélyes.
A DNy hágónyílásból kezdetben könnyen fel az 1. toronyra, amely túloldalt függőlegesen letörik. A toronyról - kissé jobbra az éltől - kitett és törékeny kéményben le, azután balra vissza az élhez, amelyen mindjárt lejutunk a torony mögötti csorbába. Ebből közel függélyesen szökik fel a 2. torony. Kissé balra az éltől ferde, sima repedés segélyével fel a toronyra. Erről a függélyes, törékeny élen le a következő gerincbemetszésbe. Innen kisebb bütykök sorozatából álló, részben fűvel benőtt, könnyű gerincszakasz következik, amely végül magas és igen meredek letöréssel végződik. Ezt olykép győzzük le, hogy eleinte az éltől balra egy repedésben lemászunk, majd - ahol ez letörik - a gerincélhez traverzálunk és ennek törékeny lépcsőin bocsátkozunk le a csorbába. Innen már könnyen, végül egy 2 méteres letörésen leereszkedve, a Szmrecsini hágó ÉK nyílásába (11/4 ó.).
(A. Pawłowski, Dr. M. Świerz és W. Ziętkiewicz 1921 VII. 19.)