A Hlinszkatorony (É) és a Nagy Zergetavi torony (D) között
magasan fekvő, keskeny gerincbemetszés. Mint átjáró gyakorlati
jelentőséggel nem bír.
1. A Mlinicavölgyből (nyugatról).
Télen: Megjegyzés nélkül.
A Felső Zergetótól (176. fej. 1) délkeletnek fordulunk és á
Bástyacsorbáról
lehúzódó szakadéknak tartunk. A szakadékban, melyet néha hó tölt ki,
nehézség nélkül a csorbára (1 ó.).
(G. Dyhrenfurth és H. Rumpelt 1907 VI. 13.)
2. A Menguszfalvi völgyből (keletről).
Nehéz, kőhullásos és nagyszerű útvonal.
A Menguszfalvi völgynek a Kis Hincótóhoz húzódó völgyágában (163. fej. 1)
ama meredek szakadékhoz tartunk, amely a Bástyacsordához húzódik
fel. A szakadékban eleinte törmeléken, később jeges havon fel. A hó kb. a szakadék
felemagasságáig hozódik. Innen a szakadék falain tovább, amelyek szokatlanul
törékenyek.
Kezdetben a jobboldalon, majd a baloldalon fel (néhány nehezebb
hely) a felső
négy kéményhez, amelyek közvetlen egymás fölött fekszenek s mintegy 35 m
az együttes hosszúságuk. Az 1., 2. és 4. kémény tetejét beékelt kőtömb
zárja el.
A kémények átmászása nehéz. (A leszállástól a csorbáig 23/4 óra.)
(Z. Klemensiewicz és J. Ma¶lanka 1905 VIII. 23.)
3. A Hlinszkacsorbától.
Kissé nehéz útvonal, amely
- a Hlinszkacsorba menguszfalvivölgyi
oldalával kapcsolatban - a Bástyacsorbának a Menguszfalvi völgyből
a 2 alattinál jóval könnyebb és veszélytelenebb
el érését teszi lehetővé.
A Hlinszkacsorbából a Hlinszkatorony ÉK gerincére fel, azután a
Hlinszkatorony keleti (menguszfalvivölgyi) oldalán füves padokon gyenge
emelkedéssel átvágunk a Bástyacsorbához (a Hlinszkacsorbáhól 1 ó.).
(E. Dubke és H. Wirth, id. Franz J. vezetővel 1905 VII. 9.)