170. Sátán (2432 m).


Bástyagerinc a Menguszfalvi völgyből.

Bástyagerinc a Menguszfalvi völgyből.
1. Pátria. - 2. Kis Bástya. - 3. Elülső Bástya. - 4. Sátán (170. fej. 1). - 5. Sátáncsorba. - 6. Pokoltorony. - 7. Ördögtorony. - 8. Hátsó Bástya. - 9a. Kis Zergetavi torony. - 9b. Nagy Zergetavi torony. - 10. Bástyacsorba. - 11. Hlinszkatorony. - 12. Koprovatorony. - 13. Alsó Koprovahágó.


A Sátán a Bástyagerinc legmagasabb kiemelkedése, melyet északnyugatról a Pokoltorony-Ördögtorony csoportjától a Sátáncsorba, délkeletről pedig az Elülső Bástyától egy névtelen gerinccsorba (lengyelül Przełęcz nad Czerwonym Żlebem) választ el. A Sátánnak menguszfalvivölgyi oldala meglehetősen kőhullásos, amely veszélynek az erről az oldalról felvezető útvonalak mindegyike többé-kevésbbé ki van téve. A Sátán csúcsa két egyenlő magasságú oromból áll, amelyek a gyengén ívezett tetőél déli és északi végpontján emelkednek. Kilátása a Kriváncsoportra és a Menguszfalvi völgy környezetére igen szép.
Első ismert megmászója: Dr. J. Pawlikowski, M. Sieczka vezetővel 1880 körül.


1. A Menguszfalvi völgyből (keleti oldal és délkeleti gerinc).
Helyenkint kissé nehéz és tájékozódást igénylő útvonal.

A Poprádi tótól a Menguszfalvi völgyben befelé vezető ösvényt kevéssel a hincótavi-békástavi útelágazás felett elhagyva, balra átkelünk a Hincópatakon s törpefenyő között, majd omladékon ama keskeny és mély (hó-, nyár végén törmelék-) szakadéknak vesszük utunkat, amely az Elülső Bástya és Sátán közötti legmélyebb gerinccsorbából egyenes vonalban húzódik alá a törmelékig. A kétoldalt magas falak által határolt szakadékban torkolatától kb. 100-120 métert menve felfelé (vigyázat kőhullás miatt), azt elhagyjuk s a jobboldali szakadékfalon egy jobbra erősen emelkedő fűpárkányon feljutunk a szakadéktól jobbra levő hegyoldalnak tágas fűlejtőjére, amely - északról sziklás falak által határolva - mérsékelt hajlásban emelkedik a DK gerinc felé. Ezen a lejtőn megyünk felfelé, párhuzamosan haladva a tőlünk balra húzódó nagy szakadékkal. Magasan fent, ahol a fű kezd sziklásabb terepbe átmenni, a teknőnek balfelőli (a nagy szakadékhoz közelebb eső) oldalán tartjuk magunkat s egy bordához érünk, amely a DK gerinc felől - közel a nagy szakadék mentén (ettől jobbra) - a hegy oldalában ide aláhúzódik. Jobbra a borda mellett egy keskeny, fent mind meredekebbé váló folyosó, amely a gerincnek egy kis csorbájába torkollik. Kevéssel a csorba alatt a folyosóból törékeny sziklákon jobbra ki egy zergepadra, amely egy gerincbütyök körül jobbra kivisz a DK gerinc magaslatára, amelyet már a Sátán és az Elülső Bástya közötti legmélyebb gerinccsorba felett érünk el. (Vagy pedig balra fel az említett bordára s egy darabig ezen, végül pedig mellette balra fel a gerincre, amelyet a bordától balra fekvő csorbában érünk el.) A gerincen - részben annak magaslatán, részben kissé a mlinicavölgyi oldalán haladva - északnyugati irányban fel a Sátán déli ormára s erről könnyen át a 10 percre fekvő északi oromra. (A Poprádi tótól 4 ó.)

[A Sátán és az Elülső Bástya közötti legmélyebb gerinccsorbához a Mengusztalvi völgyből egyenest felhúzódó - az 1 út beszállásául szolgáló - mély és igen kőhullásos szakadékot teljes hosszában is bejárták. Ha a szakadékot nem tölti ki a hó, e szakadéknak törmelékes alját tizennégy részben áthajló lépcső szakítja meg, amelyeknek átmászása részben igen nehéz, veszélyes és hosszadalmas. (A szakadék első átmászása 13 óráig tartolt.) Az amúgy is a szokásos útvonal közvetlen közelében vezető e szakadéknak azonban, már az említett hátrányainál fogva is, sem gyakorlati, sem mászósportbeli jelentősége nincs és átmászásától - objektív veszélyei miatt - mindenkit óva kell inteni.]


2. A Menguszfalvi völgyből egyenest a csúcsra (keletről).

A Menguszfalvi völgyből a Sátán keleti oldalán át két útvonal is vezet egyenest a csúcsra. Jelentőséggel nem bíró útirányok.

A) Eleinte az 1 alatt leírt útat követjük. Feljutva a beszállásul szolgáló nagy szakadéktol jobbra levő fűlejtőre, ezt gyenge emelkedéssel jobbra keresztezzük, a fűlejtőt jobbról (északról) határoló bordának tartva, amely a Sátán DK gerince felől a hegyoldalban aláhúzódik. E borda magaslatát kevéssel alsó letörése felett érjük el. Keresztezve a bordát, mögötte egy szakadékba jutunk, amely az említett borda és egy tovább jobbra fekvő, egyenest a Sátán D ormától aláereszkedő borda (a Sátán K éle) között húzódik felfelé. Követjük e szakadékot, váltakozva füvön, törmeléken, sziklatáblákon. A szakadék felfelé mindinkább szűkül, egyúttal mind meredekebbé is válik s végül egy közel függélyes, törékeny kőzetű kéménybe menve át, a DK gerincre torkollik ki. A kéményt felül egy beszorult nagy kőtömb zárja el, amely alatt átbújva, mindjárt rá elérjük a gerinc magaslatát. Ezen jobbra - a gerinc mlinicavölgyi oldalán tartva magunkat - pár perc alatt a Sátán déli ormára jutunk. (A beszállástól 31/2 ó.)
Felső részében kissé nehéz.
(K. Jurzyca, Galko J. vezetővel, 1897-ben.)

B) A keleti élen.
A Sátán keleti éle alatt a Sátán D ormáról egyenest aláhúzódó bordát értjük, amelyben a hegy K és ÉK oldalai összeszögellenek. E bordát - alsó járhatatlan letörése felett - elérhetjük:


a) balról (délről), a tőle délre levő szakadék felót, a fentebb 2 A) alatt leírt úton;
b) jobbról (északról). A Sátán ÉK falának töve közepéből egy legalul két rövid szárnyban végződő nyúlvány lép elő a törmelékbe. Beszállás ettől délre, vagyis a nyúlványtól balra fölfelé induló mederben Ebből több kisebb lépcső átmászása után, a meder felső vége tájékán, simatáblás ferde padon nehéz kitérés az ÉK fal bal térfelében levő katlanszerű öblösödésbe, amelynek táblás talaja könnyen járható. A katlant kettéosztó laposhátú kis bordán zergecsapásra akadunk, amely a keleti él kitett oldalában, helyenkint rövidke mászórészleteket is nyújtó párkánnyá keskenyedve, felvezet a keleti él mabaslatára (Az a) alattinál lényegesen nehezebb feljáró.)
Innen szorosan az élt követhetjük, amely táblás és helyenkint meglehetős nehéz kis felszökéseket alkot, célszerűbb azonban, ha ezeket a borda déli oldalán - könnyű füves terepben - megkerüljük. (Errefelé többnyire könnyen betérhetünk a bordától délre húzódó, az A) út által követett szakadékba.) A taraj felső részében jó darabig nagy tömbök között haladunk a legfelső s egyúttal legmagasabb, harántfalszerű gerincfelszökésig. Ezt jobboldalt egy nem egész könnyen elérhető vályú segélyével kerüljük meg, amelyet a beléjeágyalt fűsáv tesz felismerhetővé. A vályú felső végének közelében a jobbról határoló bordára térünk ki, azután törékeny kőzeten balra felfelé tartva, ismét elérjük a keleti (fő) borda magaslatát, ott, ahol az ismét kifejezett tarajjá válik. Ezen rövidesen abba a fehérkőzetű nyeregbe jutunk, ahol a keleti él a csúcs faltömegébe olvad. Innen a Sátán közeli déli ormának omlós letörésein át, három kötélhossz után a déli orom tetejére bukkanunk ki . (A beszállástól 31/2 ó.)
Helyenkint kissé nehéz.
(Grósz A. és Dr. Győrffy I., 1920 VIII. 8.)


3. Északkeleti fal (a Menguszfalvi völgyből).
A kőzet törékenysége, a sok törmelékes és füves rész miatt kevésbbé jútalmazó s a kőhullás miatt veszélyes túra.

A Sátán északkeleti falát öt egymás felett elterülő törmelékterrasz tagolja, amelyeket táblás falövek választanak el egymástól.
Beszallás a fala az ennek jobboldali alsó pereme mentén a Sátánkuloárhoz felhúzódó hatalmas törmelekkúpról (169. fej. 1), amelyről balra betraverzálunk a fal legalsó törmelékterraszára. E görgeteggel telt kis katlan felett az útirány a letörések legsimább részétel balra, fűsávok által jelölt vonalban vezet. A kezdetet egy rövid, jobbrahajló, fogastalan támaszkémény képezi, azután nagy óvatosságot követelő mászás következik, fűcsomókkal tarkított, kitétt, táblás leomlások közt. (Nehéz). A Sátánfal félmagasságában látható, a tájékozódásra kitűnő támpontul szolgáló nagy fehér törésfoltnak körülbelül az esésvonalában érünk a második törmelékterraszra. Innen - a terasz felett feltörő fallépcső megkerülésére - ívben balról felkanyarodva, onnladékos-sziklás terepben fel a harmadik terraszra. (Itt jó áttekintést nyerhetünk arról a sziklasarkantyúról, amely a fehér folt alatt, a terrasz alsó peremén szószékszerűen nyúlik ki a mélység felé.) E terraszról ÉNy-nak fordulva, s eleinte laza homokon és törméléken, majd pedig szilárd sziklafokokon jobbra fölfelé tráverzálva, egy rejtett, jól lépcsőzött, omladékos mederbe érünk, amely balra (dél felé) a fehér folt fölé juttat. A meder fölött, a bal sarkon túl, egy közel vízszintesen futó fűpad húzódik, amelynek felső végé délnek letörik. A fűpad alsó végéről egyenest a csúcs irányában egy jófogású meredék falacskán fel, majd fűpárnas: lépcsőfokokon balról fel a negyedik törmelékterrasszra. Erről balról jobbra kanyarodó ívvonalban törékeny, repedezett kőzeten a csúcstömeg alatti mállékony törmelékterepre. Innen egy zergecsapás ÉNy felé felvezet a Sátáncsorbától lehúzódó szakadékot határoló bordára, amelyen keresztül a zergecsapás átvált a túlsó oldalra. Ezután a borda hátán, de kissé a baloldalán, hatalmas tömbökön fel a csúcstömb végfala alá: A kimászás a borda folytatódási irányában, a szinte függélyes felszökésén a csúcsél tarajára nehéz; balra kitérve jóval könnyebb. Az É orom élére bukkanunk ki s 1-2 pérc múlva elérjük az É ormot. (A bészállástól 21/2 o.).
(Grósz A., 1920. VII. 17.)


4. Északnyugati gerinc (a Sátáncsorbából).
Könnyű, de meredek mászás.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A csorbából néhány; lépést nyugatra (a Mlinicavölgy felé) térve, a Sátán magas ÉNy gerincletörését a mlinicavölgyi oldalon végigszelő, jól lépcsőzött sziklafolyosóban fel a Sátán északi ormára (1/2 ó ), amelyről további 10 perc alatt - a déli oromra megyünk át.
(Dr. J. Pawlikowski, M. Sieczka vezetővel, 1880 körül.)

[Gyakrabban véghezvitt túra a gerinc bejárása a Hlinszkatóronytól (164. fej. 3), a Zergetavi tornyokon (166. fej. 1 és 3); a Hátsó Bástyán (167. fej. 1 és 3), az Ördörtornyon (168. fej. 1 és 2) és a Pokoltornyon át a Sátáncsorhához s innen - mint fentebb 4 alatt - az: ÉNy gerincen fel a Sátánra. (A Hlinszkatoronytól 4 ó.)
A mászás szempontjából kevésbbé érdekes, de tájilag igen szép gerincvándorlás.]


5. A Mlinicavölgyből (délnyugatról).

Erről az oldalról több úton érhetjük el a Sátánt.
Télen: Legcélszerűbb azt a szakadékot követni, amely a Mlinicavölgyből egyenest a Sátán két orma közötti gerinccsorbához visz fel. A legkönnyebb út.

A) Egyenest a csúcsra.
Az Alsó Zergetótól délre emelkedő, 1977 m jelzésű dombról a törmeléklejtőből gyengén előlépő füves-törmelékes háton felmegyünk a Sátán falai alá. A törmelék felső végéről egy széles, jellegzetes pad húzódik jobbra a Sátán DNy falába. (Az Alsó Zergetótól 20 perc.) Néhány nagy tömb után, mely a padhoz való beszállást elzárja, könnyebbé válik a terep. Követve a padot - amely eleinte összefüggő, később pedig szakadozottá válik - négy nagyobb szakadékot keresztezünk. Az ötödik, teknőszerűen széles szakadékhoz érve, ebben füves-törmelékes terepben egyenesen fel. A szakadék fentebb egyesül a szomszédos - negyedik - szakadékkal, amelyet tovább követve, nehézség nélkül érjük el a délkeleti gerinc magaslatát, a Sátán déli ormától közvetlenül délre fekvő kis gerincbemetszésben. A gerincnek mlinicavölgyi oldalán fel a déli oromra s innen át a 10 percre fekvő északi oromra. (A beszállástól 13/4 ó.)
A Sátán legrövidebb, legegyenesebb és legkönnyebb útja.
(T. Eichenwald és F. Rabowski, W. Tylka és Bachleda Tajber vezetőkkel 1901 VIII. 31.)

B) A délkeleti gerincen.
A Sátán és az Elülső Bástya közötti csorbából a Mlinicavölgybe aláhúzódó szakadék alsó részében többhelyütt letörik. Ezért legcélszerűbb a Szkoktótói az Elülső Bástya délnyugati oldalában felhúzódó szakadékok valamelyikében egy darabig felmenni (171. fej. 5) s csak feljebb - miután letörései fölé kerültünk - füves párkányokon balra áttraverzálni az említett csorbához egyenest felhúzódó szakadékba, amely felső részében - törmelékkel borítva - nehézség nélkül visz fel a csorbára.
Az innen kiinduló DK gerincen - részben annak magaslatán, részben kissé a mlinicavölgyi oldalán haladva - fel a Sátán déli ormára s erről át a közeli északi oromra. (A Szkoktótól 23/4 ó.)
Könnyű, de az A) alattinál kevésbbé célszerű útvonal. Az alsó részekben meglehetős nehéz tájékozódás.


6. Gerincvándorlás a Pátriáról.
Hosszú, de könnyű és tájilag szép útvonal.
Télen: Hosszú, de igen szép. Az Elülső Bástyának 2 útját kell követni.
Csorbatóról, vagy a Poprádi tótól a Pátriára: lásd 174. fej. 1. Innen a Kis Bástyán (173. fej. 1 és 2) és az Elülső Bástyán át (171. fej. 1 és 4), végül a délkeleti gerincen a Sátánra. (Csorbatóról 41/2-5 ó.)
(Dr. J. Pawlikowski, M. Sieczka vezetővel 1880 körül.)