A Csorbai csúcs, amelynek szép sziklapiramisa a Mlinicavölgynek oly hatásos hátteréül szolgál, kelet felé a Hlinszkatoronytól a Mlinicahagó által, nyugat felé pedig a Triumetaltól Csorbai hágó által van elválasztva. Északra meredeken szakad le a csúcs a Hlinszkavölgybe. Kilátása a Kriváncsoportra, és a Lengyel Tátrára igen szép.
Első ismert megmászói: Petrik L. és társai 1895 körül.

1. A Mlinicavölgyből, a Felső Zergetótól (délkeletről).
Igen könnyű; a szokásos útvonal.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A Csorbai tó keleti partján vezető sétautat a tó északkeleti sarkáig követjük, ahol jobbra ösvény ágazik el az erdőbe. Ez utóbbi ösvényre térünk, amelyből 2 perc múlva - egy ingoványos rét után - a Mlinicavölgybe vezető ösvény ágazik el balra. A völgy kijáratát záró morénagáton átkelve, az ösvény egy nagykiterjedésű réten át zsinóregyenesen visz a Mlinicavölgyben befelé. A rét felső végétől ismét erdőben, folyton a Mlinicapatak jobbpartján, mérsékelt emelkedéssel visz tovább utunk, meg az ösvény egy a völgy közepe felé kitolt dombnál véget ér (11/4 ó.). Innen jól kitaposott csapás visz a völgyben tovább és 30 p. múlva egy a völgyet elzáró meredek sziklafal alá jutunk, amelyen a szép Fátyolvízesés ömlik alá. A falat legcélszerűbben a vízeséstől balra, egy rézsút jobbra emelkedő fűpárkány segélyével győzzük le. (A felmenet a víztől jobbra sem jár nehézséggel.) A Fátyolvízesés feletti völgyterraszon mindjárt ezután a Szkoktóhoz érünk (1811 m; 15 p). Innen már úttalanul megyünk a völgy aljábán tovább, a völgyzárlat felett emelkedő Csorbai csúcsból egyenesen a völgy felé (délre) előugró gerincszerű sziklanyúlvány tövéig (30 p.). Ennek aljában jobbra térve, meredek lejtőn felmegyünk a legfelsőbb völgyterraszra, amelyen a Felső Zergetó fekszik (2006 m; 20. p.).
Innen a Csorbai csúcsnak előbb említett déli gerincnyúlványa és a keleti gerince által közrefogva - a délkeleti oldalról menédékes omladéklejtő nyomul fel magasan a csúcs felé. A tó előtt ezen omladéklejtőnek fordulunk, amelyén rézsút balra emelkedve, már magasan fent egy törmelékkel (koranyárig hóval) telt; mély folyosóhoz érünk, amely felvisz a déli gerincnyúlvány magaslatára. Ezt a csúcstól balra egy kis bemetszésben érjük el, honnan - északi irányban követve a gyengén emelkedő gerincet - csakhamar felérünk a csúcsra, (A Felső Zergetótól 1 óra.)

2. Keleti gerinc (a Mlinicahágóból).
Kissé nehéz, érdekes túra.

A Mlinicahágóból kiinduló keleti gerinc többnyire meglehetősen széles, azonban hatalmas, szaggatott, bizarr tornyokkal van megrakva, amelyeknek átmászása vagy megkerülése helyenként, főleg a csúcs közelében, nem könnyű s emellett igen érdékes. (3/4 óra ) .
(E. Dubke és H. Wirth, id. Franz J. vezetővel 1905 VII. 9.)

3. Déli gerinc (a Mlinicavölgyből).
Meglehetős nehéz.

A Mlinicavölgyben fel a völgy felé sarkantyúszerűen előugró déli gerinc tövéig (lásd 1 alatt; Csorbatóról 21/2 ó.). A gerinc merédek felszökéssel kezdődik. Ezt a legalsó gerinclépcsőt vagy balról másszuk meg, a gerinctől balra húzódó meredek törékeny vályúban kapaszkodva fel a felszökés tetejében levő fűtérségre, melyet azonban könnyebben erhetünk el jobbról, egy meredek fűlejtőn át. A követkető felszökést a bal sarok mögött húzódó, meglehetős mehéz, 65-70^o hajlású, 40 m hosszú, kéményszerű vályú segélyével győzzük le. Néhány további kötélhossz után egy bütyköt balról megkerülve, közvetlen mellette egy hajlott, jófogású táblán 15 m-t fel, mire még néhány sziklalépcső egy kis gerincfokra jutat. Rövid lemászás a mögötte levő kis csorbába, amelyből egy nagy tömböt egyenest előlről mászunk meg. A sziklatömb tágas tetejéről kissé kelet felé lebocsátkozunk, azután még egy kötélhossznyi szép mászás következik egy vályú irányában, mire a gerinc tovább már egész könnyen járhatón visz egészen a csúcsig. (A beszállástól 2 ó.).
(Grósz A. és Szász B., 1921 VII. 2.)

A Hlinszkatorony (1) és a Csorbai csúcs (2) északi fala.
(164. fej. 6 és 176. fej. 6)

4. Leereszkedés a Döllertóhoz a Mlinicavölgyben (délnyugatra).
Igen könnyű, de gyakorlatlanoknak nem ajánlatos lemenetel.

A csúcsról lemegyünk abban a kényelmes szakadékban, amely a délnyugati oldalon a Döllertó irányában húzódik alá. Kevéssel ama hely felett, ahol e szakadék meredek letörésekbe megy át, jobbra fordulunk a szomszédos táblás szakadékba, amely alább néhány sziklás teknőbe mely át. A legkényélmesebbikben különösebb nehézség nélkül lejutunk a sziklák alatti hó (omladék) lejtőre, amely egyenesen a Döllertólhoz nyúlik alá. (A csúcstót 30 perc.)
(Komarnicki R., R. Kordys és J. Maślanka, 1910 VII. 28.)

5. Nyugati gerinc (a Csorbai hágóból).
Kissé nehéz.

A hágóból délkeletnek fordulunk s a csipkézett, kitett gerincen, vagy kissé alatta a Mlinicavölgy oldalán 1 óra alatt csérjük a csúcsot.
(E. Dubke és H. Wirth - id. Franz J. vezetővel 1905 VII. 9.)

6. Északi fal ( a Hlinszkavölgyből).
Középnehéz, egy helyen igen nehéz mászás.

A Poprádi tótól fel a Koprovahágóra, amelyről túloldalt a Hlinszkavölgy legfelsőbb omladéklejtőin átmegyünk a fal alá (3 óra). A fal közepét egy mély, részben hóval kitöltött szakadék hasítja végig, felső részében két ágra szakadva. Eleinte könnyű mászás a szakadéka jobboldalt kísérő bordán, majd magában a szakadékban, amely közepe táján összeszűkül. Itt egy nagy, gömbölyű és fogásnélküli, sima beszorult kőtömböt kell átmászni, melyen víz csurog le. (Legnehezebb rész; ha a hó magasan felnyúlik a kőtömb alá, jóval könnyebb.) A szakadék később újra összeszűkül és kb. 30 méteres, vízzel átfolyt meredek terpeszkéménnyé alakul át. Az elágazásnál a bal ágban tovább, majd balra ki, törmelékes terraszokra, amelyekről kissé jobbra tartva, repedéseken és falacskákon meredeken egyenest a csúcstömbre mászunk. (A beszállástól 3 óra.)
(Horn K. L. és Dr. Serényi J., 1909 VIII. 2.)

7. Északnyugati fal a (Hiinszkavölgyből).
Kissé nehéz.

A Csorbai csúcsnak a Hlinszkavölgy felé tekintő északi falletöréseit egy erősen előlépő pillér két falsíkra tagolja: a pillértől balra fekvő északi falra (lásd 6 alatt), és a tőle jobbra eső északnyugati falra, amely utóbbi a "Kis Kert" felé ereszkedik alá.
Mint 178. fej. 4 A) alatt, a "Kis Kert"-be és ebben a Csorbai hágó esésvonalában a falakba szögellő törmelékkúpon fel. Mintegy 30 méterrel azelőtt, ahol e törmeléknyelv a falak közt a Csorbai hágóhoz felhúzódó, áthajló repedésbe megy át, rézsút balra a Csorbai csúcs ÉNy falának fordulunk, amelybe innen egy széles, hajlott törmelékpad vezet ki. E padon balra, míg a további utat egy óriási meredek tábla nem álja el. Ezt felső széle felett kerüljük meg: egy falacskán felkapaszkodunk egy keskeny szegélyhez, amelyen balra vízszintesen áttólódunk. Ezután még egy darabit rézsút balra felfelé tartva, egy magas, táblás, világos színezetű fallépcső tövébe jutunk, amely felett - messziről sárgás sávnak látszó - törékeny vályú vágódik a falba. Innen egy balra hajló táblás hasadékban 6 métert fel, azután balra egy lépcsőfokra, ahonnan rézsút balra emelkedő füves-sziklás párkányok kivisznek a fentebb említett pillérszerű hordára, amely az É és az ÉNy falat egymástól elválasztja. Innen - a borda hátától jobbra, ahol a terep egy horpadást alkot - zegzugban felfelé, végül igen meredeken ki a nyugati gerinc magaslatára s ezen balra, az innen még kb. 8 percnyire levő csúcsra. (A beszállástól 21/2 ó.).
(Z. Mirtyński és Dr. M. Świerz 1923. X. 2. A falat azonban - ismeretlen úton - már előbb átmászták: H. Dluska és J. Pawlewska 1908 VIII.)