A Csorbai csúcs és a Triumetal közötti gerincben látható több gerincbemetszés közül a közvetlenül a Csorbai csúcs mellett fekvő - s egyúttal legmélyebb - gerincnyílás a Csorbai hágó. Mint átjáró - a Mlinicavölgy és a Hlinszkavölgy között - gyakorlati jelentőséggel nem bír.

1. A Mlinicavőlgyből (délről).
Nem könnyű.

Csorbatóról a Mlinicavölgyben végig, a Csorbai csúcsnak a völgy felé előugró déli gerincnyúlványa tövéig: 176. fej. 1. - (21/2 ó.).
Ennek aljában balra térve, felmegyünk a Csorbai csúcs és a Triumetal által közrefogott, magasabb völgyterraszon fekvő Szentiványitóhoz (2069 m), majd - még egy meredek völgylépcső legyőzése után - a legfelsőbb völgykatlanban, már közvetlenül a völgyzáró gerinc falainak tövében fekvő kis Döllertóhoz (2105 m; 3/4 ó.).
Az egyenesen felettünk, még kb. 120 méterrel magasabban fekvő Csorbai hágó meredek oldallal esik ala a Döllertóhoz. A hágó oldala fűpadok által tagolt sima fallépcsőkből áll. Az ezeken at a hágóra vezető útirány nem határozható meg pontosabban. A kínálkozó legalkalmasabb helyek felhasználásával, zeg-zugos irányban kapaszkodva lépcsőről lépcsőre, meredek, kitett és nem könnyű mászással jutunk fel a hágóra (1/2 ó ).

2. A Hlinszkavölgyből (északról).
Meglehetős nehéz.

Mint 178. fej. 4 A) alatt, a Hlinszkavölgynek egy oldalkatlanát alkotó "Kis kert"-be, amelyhez magas és meredek fallal szakad le a Csorbai hágó. A Kis kert törmelékén fel a Csorbai hágó bemetszéséből aláhúzódó, felső részében áthajló hasadéktól jobbra levő fal alá. E falon zeg-zugos irányban fel a gerinc magaslatáig, amelyet a Csorbai hágó bemetszésétől kevéssel jobbra (nyugatra) érünk el.
(St. Osiecki, K. Drewnowski és K. Wernik 1922-ben.)