A kétormú Kis Szoliszkó a hosszú Szoliszkógerincnek déli szakaszában emelkedik (lásd a 183. fej. bevezetését) és pedig közvetlenül délre a Szoliszkócsorbától, amely az Elülső Szoliszkótoronytól választja el, míg tőle délkeletre - egy névtelen csorba (kb. 2290 m) által elválasztva - a Csorbai Szoliszkó következik. Két orma közül az északi a főorom (Martintorony 2336 m); a déli valamivel alacsonyabb (Döllertorony kb. 2320 m).
Első megmászói: G. Dyhrenfurth és H. Rumpelt, 1906 június 3-án.

1. Gerincátmenet a Csorbai Szoliszkóról (délkeleti gerinc).
Kissé nehéz.
Télen: A Martintorony gerincfelszökésének eljegesedése esetén nem lehetséges.

A Csorbai Szoliszkó északi ormáról a széles füves gerincen le a tőle ÉNy-ra fekvő nyeregbe (kb. 2290 m) s túloldalt a szintúgy teljesen könnyű gerincen fel a Döllertoronyra (20 p.). Erről a jobboldalon le a Döller- és Martintorony közötti csorbába s az emelkedő sziklagerincen szép mászással fel a Martintoronyra (20 p.).
(G. Dyhrenfurth és H. Rumpelt, 1906 VI. 3.)

2. A Mlinicavölgyből (keletről).
Kissé nehéz, kevésbbé érdekes út.

A Mlinicavölgyben még egy rövid ideig a Szkoktavon túl (176. fej. 1). A Csorbai Szoliszkó és a Döllertorony között a Mlinicavölgybe egy mély szakadék húzódik le. Eleinte ebben fel. A szakadék csakhamar jobbra kanyarodik, majd egy boltozat által van elzárva. Ez alatt elhagyjuk a szakadékot és folyton jobbra tartva, részint sziklás fűpadokon, részint törmeléken folyton rézsút felfelé emelkedünk. A Döllertoronynak a Mlinicavölgy felé kiugró sarkantyúján átkerülve, a Döller- és Martintorony közötti csorbából lehúzódó szakadék baloldalán megyünk tovább felfelé. Végül vagy egyenesen fel a csorbába és a gerincen (északra) a Martin- toronyra, vagy pedig még valamivel a csorba alatt át a szakadékon s a Martin- torony szikláin meglehetős nehéz és kitett mászás után a csúcsra. (A beszállástól 11/4 óra.)
(Dr. A. Martin 1907 IX. 18.)

3. Északkeleti fal (a Mlinicavölgyből).
Utolsó részében meglehetős nehéz.

A Hátsó és Elülső Szoliszkótornyok keleti falai és a Kis Szoliszkó északkeleti fala egy terjedelmes törmelékterraszon emelkednek, amely meglehetős magasan fekszik a Mlinicavölgy színe felett. A terraszról a Szoliszkócsorbához feltűnő szakadék vezet, amelyet legalul egy szabadon álló torony két ábra oszt.
A bal szakadékágban egy keveset felmenve, ennek baloldalán egy fűpárkányra térünk ki, amely a Kis Szoliszkó ÉK falának meredek sziklái alá visz ki. E párkányt balra a végéig követjük, azután egy lépcső jobboldalán fel a falat széltében keresztező kényelmes fűpárkányra. A falnak ezután következő, kb. 100 m magas részlete meglehetős meredek táblákból áll, amelyeket füves vályúk és padkák tagolnak. A falnak e részét tetszőleges irányban nehézség nélkül másszuk át. Ezután a felső csúcsfal meredek letörésének baloldatán két párhuzamos meredek vályút pillantunk meg. A jobboldaliban fel az áthajlásig, azután a baloldali bordán tovább, majd át a szomszédos vályúba, amely csakhamar meredek és törékeny falacskában végződik. Ennék meglehetős nehéz legyőzése után egy mellékbordának keskeny élére jutunk, kb. 10 méternyire a csúcs alatt. Innen egyenesen fel az átfüggő tömbig, amelyet átmászva, balgól elérjük a csúcsgerincet, néhány méternyire délre a főoromtól. (A beszállástól 11/2 ó.)
(R. Kordys és J. Maślanka 1911 VIII. 17.)

4. Északnyugati gerinc (a Szoliszkócsorbából).
Igen szép, meglehetős nehéz mászás.
Télen: Nagyszerű, nehéz túra.

A csorbából a gerinc alatt kb. 2 kötélhosszat ferdén balra fel egy a Mlinicavölgy oldalán levő fűpadig. Az innen a gerinchez felhúzódó két párhuzamos kémény körül a jobboldaliban (rövidebb és kevésbbé meredek) egy nyitott mohos talajú odúhoz. Ennek jobboldalán fel, majd felette balra tartva, két nagy sziklatömb között átbújunk a vízszintes csúcsgerincre. Egy éles lovaglórész, majd egy meredek tábla átmászása után a Martintornyon állunk (1/2 óra).
(Kaczander E. és Laufer I., 1909 IX. 4.)

5. Leereszkedés a Furkotavölgybe (nyugatra).
Könnyű.

A Martintoronyról a Döllertorony felé a gerincen egy kis csorbáig, amelyből keskeny hasadék húzódik le a Furkotavölgy felé. A hasadékot szegélyező falak csakhamar szétnyílnak s itt gyepen és törmeléken rézsútoson balra tartva, a Martin- és Döllertorony között lehúzódó folysosóba mászunk be. (Ha viszont jobbra tartunk, könnyű terepen át a Szoliszkócsorbából leereszkedő szakadékhoz jutunk.) E meglehetős szűk folyosóban, több átfüggő boltozatot oldalt megkerülve, le a Furkotavölgybe (1 ó.).
(Dr. A. Martin, 1907 IX. 18.)