Az Osztra a Kriváncsoport főgerincében emelkedik, de csúcsából egyúttal déli irányban egy mellékgerincet bocsát ki, amely a Szárazvíz- és Furkotavölgyet választja el egymástól, míg a csúcs alatt északra a Nefcervölgy fekszik. A főgerincben északkelet felé a Furkotacsúcstól a Furkotahágó, nyugat felé pedig a Krátkától a Nefcerhágó választja el. Déli gerincének végén - a keskeny Osztracsorba által elválasztva - az eléggé önálló Osztratorony emelkedik, amely után ismét tovább délre, ezen oldalgerinc utolsó kiemelkedése gyanánt, a Szedilkóhágó által elkülönített Szedilkó következik. Az 1:25000 katonai térkép csak a déli gerincet nevezi Osztrának. A csúcspont a Ny, ÉK és a D gerinc találkozási pontjában fekszik s igen tágas omladékfensíkot képez. A Furkota- és Nefcervölgyből elég meredek falakkal emelkedik, míg a Szarazvízvölgy felől egészen tetejéig nyomulnak fel az omladéklejtők.

1. Nyugati gerinc (a Nefcerhágóból).
Semmi nehézség.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A Nefcerhágóból keletre fordulva, a végig egész könnyű tömbökből álló, mérsékelten emelkedő széles gerincen a csúcsra 20. p.)
(Dr. A. Martin, 1906 III. 19.)

2. A Szárazvízvölgyből (délnyugatról).
Semmi nehézség, érdektelen útirány.
Télen: Jó hóviszonyok mellett egészen a csúcsig sível.

A Szárazvízvölgyböl a Nefcerhágóra vezető utat a 194. fej. 1 alatt említett legfelső völgyterraszig követjük, ahonnan - az Osztra nyugati és déli gerinceinek érintése nélkül - északkeleti irányban füvön s omladékon minden nehézség nélkül jutunk a csúcsra (a Szárazvízvölgy bejáratától 11/2 ó.).
(K. Englisch, id. Spitzkopf P. vezetővel, 1903 VII.18.).

3. Déli gerinc (az Osztracsorbából).
Könnyű, érdektelen útvonal; a nehezebb helyek mind megkerülhetők.

A csorbából eleinte az emelkedő gerinc baloldalán füves sziklákon, végül elég nehéz sziklatáblákon egy hegyes gerincfogra. Ennek túloldali függélyes letörésén 15 m kötélleereszkedés (e letörésen felmenetben igen nehéz mászás) s még néhány lépcsőn le egy keskeny gerinccsorbába. (A torony a Furkotavölgy oldatán füves padokon megkerülhető.) Ebból kissé kitérve a gerincnek szárazvízvölgyi oldalála, egy füves vályút követünk, amely szorosan balra a gerinc mentén húzódva, felvisz a gerinc meredek felszökésének tetejére, honnan a gerinc tovább már alig emelkedve, széles omladékhátként visz át az Osztra csúcsához. ezen igen hosszú gerincrész közepén fekszik a kétágú 2271 m pont jelentéktelen kiemelkedése (11/4 ó.) Mögötte a gerincbe éles, mély csorba vágódik, amelyhez az innenső sziklák függőlegesen törnek le. A letörés mentén sziklatömbökön balra lebocsátkozunk a Szárazvízvölgy oldalára, majd mihelyt lehetséges, füves párkányon jobbra betraverzálunk a letörésbe a gerinccsorba nyílása fölé s végül kb. 6 métert egyenesen lemászva, a csorbában álunk. (A letörés minden mászás nélkül megkerülhető, de ekkor jóval mélyebbre kell lekerülni s ismét felmászni a csorbához.) A csorbából füves lépcsőkön balról fel a széles gerinchát folytatásához s ezen alig észrevehető emelkedéssel a csúcsra (1/4 ó.).
(Dr. A. Martin, id. Franz J. vezetővel, 1907 IX. 19.)

(Az Osztrát a déli gerincen rendszerint nem az Osztracsorbából, hanem a Szedilkóhágóból kiindulva - az Osztratorony előzetes útbaejtésével - szokás megmászni.]

4. Keleti fal (a Furkotavölgyből).
Helyenként meglehetős nehéz.

A Furkotavölgyben fel a Felső Wahlenbergtóig: lásd 188. fej. 1.
Beszállás a falba balra a csúcs esésvonalától, kb. 80 m-el délre ama ponttól, ahol a sziklák a legmélyebben nyúlnak le a törmelékbe. Innen egy alacsony, meredek lépcsővel kezdődő vályú húzódik jobbra, a fal felemagasságában fekvő hosszú és széles pad irányában felfelé.
Beszállás a törmelékről egy alacsony falletörésen egy kis erkélyre (15 m), ahonnan egy jobbradülő, kéményszerű ferde repedésben mászunk tovább. 12 méterrel a repédés felett jó biztosítóhely. A közvetlen felette feltörő meredek fallépcsőt jobbról legyőzve, a vályú felső folytatásában egy sziklákkal attört füves lejtőre jutunk. Ezen eleinte felfelé, majd balra vezető irányban kapaszkodva tovább, a fal közepébe ágyalt nagy padra jutunk. A pad felett, egy eleinte jól járható borda mögött egy kb. 60^o hajlású folyosó húzódik a csúcs esésvonalában felfelé. 30 m-t a borda élén, majd további 30 m-t a folyosó jobboldali szikláin mászva felfelé, tovább a folyosó medrében folytatjuk utunkat. A folyosó itt erősen balra kanyarodik és egy 30 m hosszú vályúvá keskenyedik, amely különösen legfelsőbb részében igen törékeny kőzetű. A vályú felett ismét a borda élére kapaszkodunk ki, ahonnan füves terepben, végül tömbökön - kissé jobbra tartva - már könnyen érjük el az Osztra csúcsát. (A beszállástól 11/2 ó.)
(Grósz A., Reichart D. és M., Wawrek A. és Wiegandt A., 1921 VI. 5.)

5. Északkeleti gerinc (a Furkotahágóból).
Alsó részében könnyű, felső részében nehéz mászás. A legérdekesebb út az Osztrára.

A Furkotahágóból a lépcsőzetesen emelkedő gerincen - néhány helyen jelentéktelen kitérésekkel - a gerincnek ama csorbájáig, amely mögött a két utolsó, táblás nagy gerinctorony következik. (E csorbához a Nefcervölgyből egy nem meredek, végig könnyen járható törmelékszakadék húzódik fel.) Az első torony élén néhány métert egyenesen fel, azután egy hajlott táblán át néhány lépesnyi oldalmenet balra s balról fel a torony tetejére. Túloldalt le a csorbába. A következő sziklafog alatt balra térünk ki s egy hasadékban oldalt felkapaszkodunk a sziklafog s a második nagy torony közötti bemetszésbe. Az utóbbinak letörése alatt néhány métert jobbra lebocsátkozunk a Nefcervölgy oldalán egy törmelékfoltra, amelyet egy sziklaablak hidal át. Az innen egyenesen felhúzódó, szűk s fent áthajló repedésben, amelyet a toronyfal s a balról rátámaszkodó elvált kőlap alkotnak, fel a letörés tetejére (a gerinc legnehezebb helye) s még néhány alacsony lépcsőn a torony tetejére ("Wahlenbergtorony"). A túloldalt meredeken letörő gerincen, szorosan az él baloldalán le a csorbába, amelyből a könnyű sziklatömbök alkotta, szélesbedő gerinc nehézség nélkül visz fel az Osztra csúcsára (11/4 ó.).
(Lemenetben: Dr A. Martin, id. Franz J. vezetővel, 1907 IX. 19.)
(Felmenetben: Dr. Komarnicki Gy. 1913 VI. 19.)

6. Északnyugati fal (a Nefcervölgyből).
Kissé nehéz.

A Felső Terianszkotótól (188. fej. 2) déli irányban törmeléken fel a fal alá. Beszállás a sziklákba ott, ahol a törmelék legmagasabban szögellik beléjük. Innen egy meredek szakadék húzódik a falban egyenest felfelé, viszont balra egy párkány indul ki, amely az Osztra csúcsa és északkeleti gerincének a csúccsal szomszédos nagy tornya közötti csorbához vezet fel. E kényelmes és mérsékelten emelkedő párkányt követjük, de nem egészen a végéig, hanem még előtte jobbra a falnak fordulva, ennek szikláin egyenest felmászunk egy nagy törmelékes vályúhoz, majd ismét sziklákon zeg-zugban jobbra felfelé tartva, egyenest a csúcsra jutunk. (A beszállástól 20 p.)
(J. Dürr, A. és J. A. Szczepański, 1925 VII. 9.)