190. Osztracsorba.


Keskeny, élesen bemetszett csorba az Osztrának hosszú déli gerincnyúlványa és az Osztratorony között. Mint átjáró gyakorlati jelentőséggel nem bír.


1. A Furakotavölgyből (keletről).
Nehéz s a kőzet törékenysége miatt veszélyes mászás; nagyszerű sziklakörnyezet.
Télen: Csak akkor, ha a csorbához felhúzódó folyosó letöréseit a hó kiegyenlíti.

A Furkotavölgynek az Alsó Wahlenbergtó tófala alatt fekvő tágas terraszáról meredek falak közt mélyen bevágott, szűk és meredek folyosó húzódik fel egyenesen az Osztracsorbához. A szakadékban eleinte törmeléken fel, ennek első letöréséhez, amely két - közvetlenül egymásra következő - rövid, de meredek és simafalú kéményből áll. Felettük egy beszorult sziklatömb, amely teljesen beboltozott odút képez. Hosszabb törmelékes rész után ismét egy meredek, sima kémény. Az ezt felül elzáró sziklatömböt balról megkerülve, felette odúszerű áthajlás szakítja meg a folyosót. Közvetlenül az áthajlás alatt jobbra kimászva, párhuzamosan a folyosóval, ennek jobboldali igen törékeny szikláin mászunk tovább; végül - már közvetlenül a csorba alatt - a jobboldali rövid mellékvályúban fel s átlépvé az ezt a folyosó főágától elválasztó bordán, balra átkerülünk a csorbába. (A folyosó bejáratától 1 ó.)
(Reichart D. és M. és Dr. Komarnicki Gy. 1920 IX. 22.)


2. A Szárazvízvölgyből (nyugatról).
Igen könnyű.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A Szárazvízvölgyből (19r. fej. 1) füves, törmelékes folyosó visz fel a csorbára.


3. A Szedilkóhágóból (délről).
Az Osztratorony megkerülésével nagyobb magasságveszteség nélkül átkerülhetünk az Osztracsorbába. A Szedilkóhágóból csak keveset bocsátkozva le, kitraverzálunk az Osztratorony nyugati oldalába s a torony sziklás oldalletörései alatt - amilyen magasan csak lehet - füves padokon északi irányban haladva, körüljárjuk a tornyot, végül mögötte bejutunk abba a füves folyosóba, amely a Szárazvízvölgyböl felvisz a csorbára.