216. Ko¶cielec (2159 m).


A Ko¶cielec a ¦winica hegytömegének keleti sarokpillérét képező Zawrattoronyból északra kiágazó oldalgerincben emelkedik, amely a Czarny Staw G±sienicowy és a G±sienicatavak katlanát választja el egymástól. A messze a völgy felé előretolt sziklatorony a Hala G±sienicowa felől tekintve szabadon álló hegyes kúp alakját mutatja, ellenben oldalról nézve kétormú sziklataraj gyanánt terpeszkedik. Két orma közül az északi a főorom, amelyet a csak kevéssel alacsonyabb déli oromtól a Ko¶cieleccsorba éles bemetszése választ el.


1. A Karbhágóból (északnyugatról).
Igen könnyű; csak egy helyen egész rövid mászás. A szokásos útirány.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A Hala G±sienicowától kényelmes ösvényen a Czarny Staw G±sienicowyhoz (1/2 ó.). A tó északi végétől tágas, füves horpadás húzódik fel a tó katlanát jobbról (nyugatról) határoló hegyoldalban. A tó északi partjáról jobbra vezető ösvény ebben a horpadásban számos szerpentinben kapaszkodik fel a Karb hágójára (1852 m), amely közvetlenül a Ko¶cielec meredek csúcspiramisának tövében, annak enyhén továbblejtő északnyugati gerincnyúlványában fekszik (1/2 ó.; az ösvény túloldalt a G±sienica tavak katlanába visz át).
A Ko¶cielec a Karbhágóból széles lejtővel emelkedik, amely kétoldalt igen meredek falakban törik le úgy a Czarny Staw, mint a G±sienica tavak völgye felé. E lejtőn a fű és törmelék között hatalmas táblák lépnek felszínre. A közvetlenül a Karbhágóból kiinduló, az említett lejtőnek baloldali peremét alkotó háton füvön s tömböken felmegyünk a már alulról is jól látható, átlag 5-6 m magasságú falgyűrűig, amely a lejtőt teljes szélességében megszakítja. E falgyűrűt legkönnyebben szélességének bal harmadában győzzük le, ahol a legalacsonyabb, - alig 2 m magas. (Tovább jobbra is könnyen legyőzhető egy rézsút jobbra emelkedő, 5 m magas, lépcsős vályúban, amelyhez a falgyűrű alatti nagy tábla tövében traverzálunk át.) A fallépcső. felett továbbra is a lejtő balóldali peremének közelében emelkedünk, csak közvetlenül a csúcstömb alatt célszerű áttérni a lejtő jobboldali pereméhez, amelynek mentén végül elérjük a főormot (3/4 ó.).


2. Déli gerinc (a Mylnahágóból).
Meglehetős nehéz és kitett, igen élvezetes gerincmászás.

A Mylnahágó északi nyílásából kezdetben a könnyű gerincen, majd kissé jobbra tőle az első gerincfelszökés alá. Eleinte a felszökés élén, majd - ahol ez járhatatlanná válik - egy jobbra emelkedő hajlott táblán jobbra a sarok mögé és jobbról fel egy elrepedt tömbhöz a torony oldalában. Innen egy nagy, hajlott, repedezett táblán, majd a felette levő kis hasadékban fel a torony tetejét alkotó két csücsök közötti bemetszésbe. A következő vízszintes részben levő sziklabütyköt balról megkerülve, be a következő felszökés alatt levő csorbába. Balról fel a felszökés élére, végül tömbökön jobbról fel a felszökés tetejére. A nagyjában vízszintesen továbbhúzódó gerincen két púpon át a déli orom csúcstömbje alatti csorbába. Ebből kb. 7 métert meredeken szökik fel a gerinc, Vagy szorosan az él jobboldalán, vagy néhány métert balra tőle - hajlott táblákon és egy kis repedésben - fel a felszökés tetejére s a rövid tetőélen a déli oromra (50 p.). Ennek túloldali gerincletörésén néhány fübgélyes, de jóllépcsőzött falacskán egyenesen le az utolsó áthajlásig, innen égy vályúban néhány métert balra le és rézsút jobbra vissza az áthajlás alatti gerinccsorbába. Fel a következő kis toronyra, amelynek túloldali gerince széles omladékháttá változva, enyhe lejtésben visz le a Ko¶cielec két ormát elválasztó Ko¶cielec-csorbába (20 p.).

[A Ko¶cielec-csorbát egyenest elérhetjük:

a) A G±sienicatavak katlanából (nyugatról).
A Karb hágójától a ¦winicahágóra vezető ösvényt (241. fej. 1 b) a Zadni Stawnál elhagyva, omladékon felmegyünk a Ko¶cielec északi ormának sima nyugati fala alá, amelynek tövéből kiindulva, egy balról rézsút jobbra emelkedő folyosó visz fet a két orom sziklatömege közt a csorbához
Igen könnyű.

b) A Czarny Staw G±sienicowytól (keletről).
A tó északi végétől a Karbhágóhoz felhúzódó tágas horpadásban félvezető ösvényt első kanyarodója után balra elhagyva, füvön s törmeléken rézsút balra fel ama széles, törmelékes, jellegzetesen görbült szakadékhoz, amely a Ko¶cielec ÉK falába vágódik. A szakadékot balról kísérő, széles, füves-sziklás bordán kapaszkodva felfelé, a Ko¶cielec ÉK gerincének magaslátára jutunk ki, amelyet egy áthajló, falszerű letörése alatt fekvő kis csorbában érünk el (lásd 4 alatt). Keresztezve a gerincet, a túlsó oldalon kitett füves párkányon délnyugati irányban eleinte gyengén lefelé tartunk, majd a Ko¶cielec északi ormának keleti fala tövében haránt emelkedő füves padon megyünk tovább, amely átvisz a Ko¶cielec-csorbához.
Könnyű, de elég szövevényes és meredek útvonal.]

A csorbából igen meredeken tör fel a táblákkal borított éles gerinc az északi (fő) oromhoz. Folyton szorosan a gyönyörű élen, csak itt-ott térve kissé balra ki, fel a gerincfelszökés tetejére, ahonnan rövid, tömbös tetőél visz az északi oromra (1/2 ó.).
(Z. Klemensiewicz és R. Kordys 1905 VIII. 5.)


3. A keleti falon a déli oromra (a Czarny Staw G±sienicowy katlanból).
Érdekes, nehéz és kitett mászás.

Onnan, ahol a Zmarzły Stawból jövő patak a Czarny Stawba ömlik, a Ko¶cielec déli orma keleti falának fordulva, az ennek tövében fekvő kiterjedt, hajlott törmelékterraszt támasztó fallépcsőbe vágódó két folyosó közül a baloldalinak tartunk. E folyosóban fel, majd ahol két kéménnyé ágazik, a jobboldali, kb. 10 m magas kéményben tovább; ezt fent egy nagy kőtömb zárja el, amelynek legyőzése után a két kéményt elválasztó bordán mászva tovább, a fentemlített törmelékterraszra jutunk. Ezen oda fel, ahol a törmelék a legmagasabban húzódik fel a keleti fal alá. Ebbe innen egy mély, kb. 70 m hosszú kémény vágódik. A kémény alsó része közel függélyes és kőtömbök zárják el; felső részének baloldali fala igen sima, jobboldalán a kőzet törékeny. A kémény felett a további utat az eddigi irányban függőleges falak zárják el. Alattuk balra tartunk az első, majd második bordához, ahonnan láthatóvá válik a Mylnahágó (ezt innen egy füves padon könnyen elérhetjük). Az utóbbi bordán levő nyergecskétől, falacskákon és füves lépcsőkőn jobbra fel egy sziklatű alatt fekvő kis csorbához s fel a sziklatű tetejére. (Innen falacskákon egyenest felkapaszkodhatunk a Ko¶cielec déli ormához.) A sziklatű nyugati oldalán párkányon lefelé, a fentebb említett függélyés fal felett. Tovább a kéményt balról kísérő bordán, azután balra egy igen sima táblán s egy rövid kéményben feljutunk a déli gerincre, amelyet a Ko¶cielec déli ormától közvetlenül délre fekvő csorbájában érünk el. A gerincen fel a közeli déli oromra (3 ó.). Innen a főoromra: lásd 2 alatt.
(K. Drewnowski és R. Gdesz 1908 VIII. 20.)


4. északkeleti gerinc (a Czarny Staw G±sienicowy katlanából).
Szép és egy igen nehéz részlet kivételével meglehetős nehéz mászás.

A Ko¶cielec északi ormából ÉK irányban egy oldalgerinc ereszkedik álá, amely egy rajta emelkedő - a Hala G±sienicowatól jól kivehető - tornyocska után szélesebbé válva, inkább északra kanyarodik s végül függélyes falakkal törik le a Czarny Staw G±sienicowyhoz.
A Czarny Staw északi végétől a Karbhágóhoz felhúzódó tágas horpadásban felvezető ösvényt első kanyarodója után balra elhagyva, füvön s törmeléken rézsút balra felmegyünk ama széles, törmelékes, jellegzetesen görbült szakadékhoz, amely a Ko¶cielec ÉK gerincének felénk tekintő oldalfalába vágódik. E szakadékot balra keresztezve, egy széles párkányhoz jutunk (1/4 ó.); amely - balra - a gerinc alsó letörését képező függélyés falakhoz húzódik. E párkányról rövid, áthajló kéményben felkapaszkodunk a kőtáblától jobbra levő fűtérségre (1/4 ó.); ezután a fekete kéménytől balra levő falacskákon fel a gerincre s az ennek baloldalán levő rövid kéményben fel a gerincnek fentebb említett tornyocskájához (25 p.). A tornyocska mögötti csorbából a gerinc baloldalán rövid kéményben, majd igen kitett, függélyes falacskán fel egy púpra (1/4 ó.). Ezután balról megkerülve egy függélyes fallépcsőt, ama áthaló fal tövébe jutunk, amely északról nézve - a Ko¶cielec profiljának jellegzetes átfüggését alkotja. Ezen átfüggést egy néhány méter magas, megrepedt kőlapon át győzzük le (40 p.; igen kitett; a legnehezebb részlet; biztosítás vasszeggel). Felette ismét a gerincre jutunk s azután többnyire a gerinc jobboldalán haladva, további nehézségek nélkül elérjük a főormot (10 p.; összesen 2 ó.).
(K. Drewnowski és W. Zakrzewski 1909 VIII. 17.)

[A gerinc felső részében levő igen nehéz áthajlást az alábbi módon könnyebben megkerülhetjük:
Az áthajló fal tövében levő gerinccsorbából a gerinc baloldalán kitett füves párkányon délnyugati irányban eleinte gyengén lefelé tartunk, majd a Ko¶cielec északi ormának keleti fala tövében a Ko¶cielec-csorba irányában haránt emelkedő padon e falnak áhhoz a részéhez megyünk, amely jobbra fekszik az e falat két (jobb és bal) részre osztó jellegzetes, függélyes hasadéktól. Innen nem túl meredek de törékeny falacskán fel egy vízszintes, füves párkányhoz, amelyről jófogású kéményben egy magasabban fekvő fűpárkányhoz kapaszkodunk fel. E párkányon addig a helyig megyünk, ahol mohos, meredek, fent áthajló falak törnek le hozzá, azután táblás padon rézsút jobbra vissza az ÉK gerinchez, amely innen már nehézség nélkül visz fel a csúcshoz.]