233. Nagy Buczynowatorony (kb. 2192 m).


A Nowickicsorba és a Krzyżne közé eső gerincszakaszban emelkedik a Pańszczycavölgy hátteréből egyformán igen vad falakkal feltörő két Buczynowatorony, amelyeket a keskeny és mély Buczynowacsorba választ el egymástól. Kettőjük közül a nyugati a Nagy Buczynowatorony. A Sas-út (240 fej.) a jelen fejezet 1 és 2 útvonalainak felhasználásával visz át rajta.
Első megmászói: W. Gadowski és A. Panek 1902 aug. 19-én.


1. A Nowickicsorbából a gerinc megkerülésével (nyugatról).
Könnyű.
Télen: A Sasorom felől szorosan a nyugati gerincen.

A Nowickicsorbából pár lépést követjük a Nagy Buczynowatorony nyugati gerincét, azután a Pańszczycavölgy oldalán a gerinc alatt húzódó kitett párkányon megyünk tovább. Ismét visszatérve a gerincre, egy karcsú sziklatű előtt állunk, Ennek megkerülése után kitérünk a gerincnek a Buczynowavölgy felé tekintő déli oldalába s a hegyoldalból előlépő második bordán levő nyergecskén is áthaladva, kissé lebocsátkozunk ama helyig, ahol két útjelző pózna áll. A magasabbik póznának fordulva, egyenest felfelé kapaszkodunk (a hegyoldalban tovább kivezető ösvény a Kis Buczynowatoronyhoz visz át; lásd 235. fej. 1 alatt) és sima, meredek, de hasadozott lépcsőkön elérjük a nyugati gerincnek kevéssé meredek felső részét s ezen további egy perc alatt a csúcsot (1/2 ó.).
(W. Gadowski és A. Panek 1902 VIII. 19.)

[Egyenest a nyugati gerincen.
A fentebb említett sziklafű mögötti csorbából csak pár lépést térünk ki a déli oldalba, azután rákapaszkodunk a meredeken felszökő gerincre. Nem könnyű mászás után elérjük a gerinc felső, kevésbé meredek részét s ezen végül a csúcsot.
(J. Chmielowski, Dr. A. Kroebl és Dr. Jordán K., J. Bachleda és J. Marusarz vezetőkkel 1905 VII. 25.]


2. Keleti gerinc (a Buczynowacsorbából).
Kissé nehéz.

A Buczynowacsorbából néhány lépést lebocsátkozunk a Pańszczycavölgy felé aláhúzódó szakadékban, azután törmeléken kitérünk ahhoz a meredek folyosóhoz, amely a Nagy Buczynowatoronynak függélyes falába vágódik. E folyosóban majdnem a felső végéig megyünk fel, azután balra elhagyva, füves lépcsőkön csakhamar elérjük. a keleti gerinc magaslatát. Folyton a gerincet követve, végül néhány vad gerincfog megkerülése után egy sima táblán át elérjük a csúcsot (20 p.).
(W. Gadowski, J. Buc podáyászhordóval 1904 VII. 21.).


3. Északi fal (a Pańszczycavölgyből).
Impozáns falon át vezető, meglehetős nehéz mászás.

A Pańszczycavölgy zárlatából (237. fej. 1) törmeléken fel a Nagy Buczynowaorony északi fala alá. A fal alsó részébe - a csúcs esésvonalában - két kifejezett függélyes hasadék vágódik. A jobboldalitól néhány lépésnyire jobbra (nyugatra) és vele közel párhuzamosan, a falban meredek táblás kémény húzódik fel, amelybe egy rövid sziklaborda legyőzése után jutunk be. A kéményben 20 métert fel égy füves párkányra, amelytől a kémény még további 60 méternyi hosszúságban folytatódik s végül egy nagy füves padra juttat. Ezen balra térünk, egy széles szakadékhoz, amelyben 60 métert megyünk fel, azután egy füves párkányon ismét balra traverzálunk egy kéményhez, amelybe tömbök vannak beékelve. E kéményben, majd ennek jobboldali bordáján fel egy tágas odúig, azután a kéményben tovább a zárófal tövéből előlépő bordához. E bordát felfelé követve, végül a keleti főgerincre jutunk ki, amelyet néhány lépésnyire a csúcstól érünk el. (A beszállástól 4 ó.)
(M. Dorawski, K. Mischke és A. Sokołowski. 1924 VII. 10.)
A fal első átmászását - a fentitől eltérő úton: F. Goetel, P. Kittay és R. Malczewski vitték véghez 1911 VIII. 23-án.)


4. Északkeleti borda (a Pańszczycavölgyből).
Meglehetős nehéz.

E borda a Nagy Buczynowatorony északi falának bal sarkát alkotja és jobbról (nyugatról) határolja azt a nagy szakadékot, amely a Buczynowacsorbáról a Pańszczycavölgybe húzódik alá. A borda égét az említett szakadékból (234. fej. 1) közelítjük meg, majd nagy áthajló felszökését - meglehetős nehéz oldalmenettel a Nagy Buczynowatorony északi falának táblái között jobbról megkerüljük, azután újból visszatérünk a borda élére, amelyet tovább végig a csúcsig követünk.
(S. Bronikowski, R. Malczewski, S. Ramwid és W. ¦witalski 1916 VIII.)