A Nagytarpataki völgyet déli oldalán kísérő gerincvonulat (északról).
1. A Nagyszalóki csúcs Ny gerincének 2336 m pontja. - 2.
Blásyhorhos. -
3. Keleti Szalóki torony. - 4. Középső Szalóki torony. - 5. Nyugati Szalóki
torony. - 6. Keleti Szekrényestorony. - 7. Nyugati
Szekrényestorony (mögötte
a Margitcsúcs). - 8. Bibircs. - 9. Wesztercsúcs. - 10. Szontághcsúcs.
A Bibircstől keletre - ettől a keskeny Szekrényescsorba által
elválasztva - a Szekrényes soktornyú gerince sorakozik,
amelyet túlsó (keleti) végén a Blásyhorhos határol el a Nagyszalóki
csúcsnak hosszan elnyúló nyugati gerincétől. A Szekrényesnek
hosszú, egyenletes magaságban tovavonuló gerincében öt
önálló torony emelkedik. Ezeknek sorrendje keletről nyugatra
a közvetlenül a Blásyhorhos felett (ettől nyugatra) emelkedő
Keleti Szalóki torony (2356 m), továbbá a Középső
Szalóki torony (2361 m), Nyugati Szalóki torony
(kb. 2380 m), Keleti Szekrényestorony és Nyugati
Szekrényestorony, amely utóbbi mögött nyugatra fekszik
a Székrényescsorba; Északra - a Nagytarpataki völgy felé -
e tornyok oldalfalai mind igen meredeken esnek alá; a Szekrényesvölgy oldalán
- de csak a Szalóki tornyokat magában foglaló
részben - nem annyira kitett a gerinc. Legérdekesebb a gerincet
a Blásyhorhosból kezdve bejárni s ezzel folytatólag a Bibircs
megmászását (keleti gerincén) egybekötni. Ez a túra egyike a
Bibircs legnagyszerűbb útvonalainak.
Az egyes tornyok megmászási története:
- Keleti Szalóki torony I. megm. (K-Ny gerinc)
Englisch K., id. Hunsdorfer J. vezetővel 1902 VIII. 7.
- Középső Szalóki torony I. megm. (K-Ny gerinc)
ugyanazok, ugyanakkor.
- Nyugati Szalóki torony I. megm. (K gerinc) ugyanazok, ugyanakkor.
- I. leereszkedés a Ny gerincen E. Dubke és
H. Behn, id. Franz J. vezetővel, 1906 VIII. 5.
- Keleti Szekrényestorony I. megm. (K-Ny gerinc)
E. Dubke és H. Behn, id. Franz j. vezetővel, 1906 VIII. 5.
- Nyugati Szekrényestorony I. megm. (K-Ny gerinc)
ugyanazok, ugyanakkor.
1. Gerincátmászás keletről nyugatra (a Blásyhorhosból).
A Blásyhorhostól a Nyugati Szalókitoronyig
könnyű, innen a Szekrényescsorbáig meglehetős nehéz gerinctúra.
A kőzet többnyire törékeny.
Télen: A Blásyhorhostól a Keleti Szalóki toronyig.
A Blásyhorhosból, füvön, omladékon, végül nagy kőtömbökön
emelkedünk a Keleti Szalóki toronyra (10 p.).
Túl
oldalt a gerinc igen keskennyé válva, közel vízszintesen húzódik
egy kis sziklapúphoz, amely után nagy kőtömbökkel lejt a széles
nyereghez.
A nyeregből balra a gerinc alatt (a gerinc is járható) füvön
és sziklán balrólfel a Középső Szalóki toronyra (20 p.).
Erről a Szekrényesvölgy oldalán néhány sziklalépcsőn le egy tömbökkel
telt vályúhoz, amely a gerinc alatt (nyugati irányban) levisz
a következő keskeny horhosba.
Innen balra fel az emelkedő gerinc első csücsökjére, az élen
a táblás és hegyes második csücsökre s tovább füvön, majd
végül tömbökön a Nyugati Szalóki toronyra (15 p.).
A túloldali gerincletörést balról megkerülve, ismét rátérünk
a vízszintesen folytatódó élre. Ahol ez letörik, a Szekrényesvölgy oldalán
egy sekély kéményben 10 méter kötéllebocsátkozás egy odúba.
Ebből égy sima 6 m magas táblán lecsúszva, a gerinc folytatására
s ezen két kis törékeny bütykön át az alig 1 méter széles
csorbába jutunk.
A túloldali gerinc elején egy éles, táblás felszökés (kb. 6 m),
aztán gyengén emelkedő tömbökön a Keleti Szekrényes toronyra
(3/4 ó.). Utána a gerinc menedékesen lejt.
Elég keskeny és törékeny. Végül lejutunk a kis csorbába, amelynek igen
mállékony a kőzete.
Az emelkedő gerincen egy alacsony felszökésig; ezt jobbról
(egy táblán át) megkerülve a csúcstömb alá, amelyre (rendkívül
mállékony kőzet) balról mászunk fel. A vízszintes tetőélen át .a
nyugati végén emelkedő csúcspontra. Nyugati Szekrényestorony
(30 p.). A torony nyugatra közvetlenül egy sima fallal
törik le. Ezen 12 m kötélleereszkedés. A következő gerincfogat
jobbról megkerüljük egy lefelé hajló párkányon. Mögötte néhány
méter vízszintes, igen keskeny és törékeny él, amely után az
utolsó gerinczsandár emelkedik. Ez két lépcsőre oszló, 10 m
magas falban szökik fel. Az alsó 4 m jó támpontokat nyújt, de
törékeny; a felső 6 m sima, de szilárd. A sziklafog tágas tetejéről
túloldalt törékeny sziklán jobbra le a Szekrényescsorbába
(3/4 ó.).
[A gerincnek fordított irányban, nyugatról keletre történő bejárásánál a Nyugati Szekrényestorony csúcstömbjének nyugati letörését a Szekrényesvölgy oldaláról kerüljük meg,
a Nyugati Szalóki torony Ny gerincében levő tetőrést felfelé is ugyanott másszuk meg, ahol rajta kötéllel lebocsátkozunk.]
2. Keleti Szalóki torony az északkeleti gerincen
(a Nagy tarpataki völgyből).
Meglehetős nehéz.
A Keleti Szalóki toronyból a Kanalastormató felé jellegzetes
oldalgerinc
ágazik ki. A tótól (74. fej. 1) eleinte a Blásyhorhoshoz felhúzódó
omladéklejtőn
fel, aztán jobbra fel a gerincre, amelyet alsó letörése felett
érünk el. Balról a
fű és törmelék egész a gerincig ér fel, míg jobbra a gerinc függőleges
oldalfallal
törik le. A mérsékelten emelkedő gerinc felső harmadában két nehéz
tornyocska.
A második után a gerinc beleolvad a torony tömegébe. Innen jobbra
fordulva,
meredek táblákon nehéz mászással egyenest a csúcsra, vagy füves
párkányokon
balra át a főgerinchez (keleti gerinc) s ennek tömbjein a csúcsra.
(Hefty Gy. A., Csizsák P., ifj. Franz J., id. Hunsdorfer J.,
Kirner P.,
Pocsuvaj J., Schmidt P. és ifj. Strompf J. vezetőkkel 1914 III. 8.)
3. Nyugati Szalóki torony a déli falon (a Szekrényesvölgyből).
Alsó részében helyenként meglehetős nehéz.
A Szekrényesvölgy mélyében fekvő Szontághtótól (76. fej. 1) törmeléken a
Nyugati Szalóki torony déli fala alá. Beszállás a legmélyebben a
törmelék
közé nyomuló, fehéres szikláktól kissé jobbra. Innen két párhuzamos vályú
szeli
át az alsó falgyűrűt a csúcs esésvonalában. A baloldali, táblás-füves
vályúban
könnyű mászással fel. Két helyütt egy-egy kitörés alkotta áthajlás
alatt jobbra
ki a bordára, majd amint lehet, jobbra át a másik vályúba
(járhatatlan része
felett) s ebben könnyen fel a falgyűrű közepén végigfutó fűpadra. E
balról jobbra
erősen emelkedő fűpadon az utóbbi irányban egy keveset felmegyünk egy
szószékszerűen kiugró, lapostetejű erkély alá. Innen - élesen balra - egy
vályú
indul ki, amely a fal felső részén át a torony Ny gerincéhez visz
fel. Magában
a vályúban, később a balról kísérő, gyengén kifejezett bordán, végül egész
könnyűvé váló terepen fel a Ny gerincre, amelyet a letörése feletti
vízszintes
szakaszon, közvetlenül balra a csúcstömbtől érünk el. Innen a meredek
végfal tábláin fel a torony ormára. (A beszállástól 11/2 ó.)
(Grósz A., Reichart D. és Wiegandt A., 1921 X. 2.)
A Szekrényesgerinc egyes tornyai közötti csorbák a Szekrényesvölgyből (délről) elérhetők:
Keleti és Középső Szalóki torony közötti csorba.
A Szekrényesvölgyből
mindjárt a Szontághtó mögött egy a hegyoldalban rézsút balra emelkedő,
vályúszerűen bemélyedt jellegzetesen egyenesvonalú pad vezet fel az
említett csorbára.
A pad kezdetét néhány sziklás lépcsőn át érjük el, azután végig
füves-törmelékes a padnak alja.
Középső és Nyugati Szalóki torony közötti csorba. A Nyugati Szalóki torony déli falának útján (jelen fejezet 3) fel a falban végigfutó nagy fűpadra. Ez a pad jobbfelé füves-törmelékes vályúvá alakul át, amely felvisz a Nyugati és a Középső Szalóki torony közötti csorbához.
Nyugati Szalóki torony és Keleti Szekrényestorony közötti csorba.
A Szekrényesvölgyből fel a Szekrényescsorba havas szakadékába. A Keleti
Szekrényestorony tömegéből egy sarkantyú ugrik ki, amelynek hátán indul ki az a
feltűnő
füves pad, amely felvisz a Nyugati és Középső Szalóki tornyok közé. A
sarkantyú
a szakadék felé letörik, de a DNy felé néző élén füves-táblás padokon
zeg-zugban
könnyen fel lehet jutni a fűpadra. A fűpadot követjük a Keleti
Szekrényestorony
és Nyugati Szalóki torony közti csorbából lehúzódó vályúig, amely itt
véget ér.
A vályúban eleinte könnyen fel. Később a kőzet törékeny lesz. A vályú
fenekébe
két párhuzamos kémény vágódik; a baloldaliban mászunk tovább. A kőzet
mind
mállékonyabb s a terep mind nehezebb lesz. Az utolsó 60 méter
fűbeágyalt
sziklákon igen meredeken visz fel a csorbára.
(A beszállástól 11/2 ó.)
Kellemetlen, bizonytalan mászás.
(Kallivoda Jenőné és Dr. Reichart D. 1925 X. 13.)
Keleti és Nyugati Szekrényestorony közötti csorba.
A Szekrényesvölgyből
fel a Szekrényescsorba havas szakadékába. Ezt addig követjük, ahol
jobbról a
K és Ny Szekrényestorony között lejövő vályú a szakadékba letörik. A
szakadékban még 40 m-t tovább (közben még egy kis vályú törik ide le). Itt
egy mélyebb
vályú vágódik a Ny Szekrényestorony falába, jobbról egy borda által
szegélyezve
(50 p.). A vályú az alsó 4 méteren letörik; ennek legyőzése - sima
táblákon -
nehéz. A táblásfenekű vályúban tovább, azután a bordán jobbra átlépünk az
említett közbeeső kis vályúba, amelynek túloldali határbordáján mászunk
tovább,
majd - ahol lehet - bemászunk a fővályúba, amely a K és Ny
Szekrényestorony
közötti csorbához visz. E vályút követjük; a kőzet mind omlatagabb
lesz.
A vályú fent erősen összeszűkül s az omlós kéményben fel a csorbára (1 ó.).
[Lemenetben végig a csorbából lejövő fővályút követhetjük, amelynek alsó
6 méteres letörésén kötéllel bocsátkozunk le.]
Kellemetlen, kitett mászás.
(Lemenetben: R. Beckendorf és G. Zinnecker 1924 VII. 15;
felmenetben: Dr. Reichart D. 1925 X. 28.)
Keleti és Nyugati Szekrényestorony közötti csorba a
Nagytarpataki völgyből északról).
Abból a törmeléköbölből, amely a Bibircs faltömegétől
közvetlenül
balra a Nyugati Szekrényestorony északi fala alá nyomul, két -
egymással
közel párhuzamosan futó - folyosó indul ki, amelyek közül a
jobboldali a
Szekrényescsorbára, a baloldali pedig a Keleti és Nyugati
Szekrényestorony
közötti csorbára visz fel. Ez utóbbi - elég keskeny, meredek
és részben havas
- folyosónak fordulva, eleinte magában a folyosóban megyünk fel,
azután belőle
balra kitérve, hosszabb ideg a folyosótól balra fekvő (a
Keleti Szekrényestorony
tömegéhez tartozó) sziklákon kapaszkodunk felfelé. Végül jobbra ismét
visszatérve
folyosóba, az utolsó 25 métert ennek igen laza törmelékén tesszük meg
a csorbáig.
Kissé nehéz és a kőzet rendkívüli törékenysége folytán
kényes mászás.
(M. Mlynarčík, J. Nedobrý és K. Scholtz 1922 VII. 9.)