20. Tornyok és csorbák a <I>Felső-Zöldtavi-csorba</I> és az <I>Egenhoffer-rés</I> között

20. Tornyok és csorbák a Felső-Zöldtavi-csorba és az Egenhoffer-rés között

Veže a štrbiny medzi Ovčiarskou lávkou a Malou Lastovičiou štrbinou

Turnie i przełęcze miedzy Juhaskou Przełączką i Małą Durną Przełęczą

Türmen und Scharten zwischen Obere Grünseescharte und Egenhoffer-Scharte

A Zöld-tavi-csúcstól dk. irányban a Lomnici-csúcshoz átvezető gerincnek a Felső-Zöldtavi-csorba és az Egenhoffer-rés közé eső szakaszában a következő tornyok és csorbák sorakoznak egymás után ÉNy--DK irányban:

a Felső-Zöldtavi-csorbától DK-re a meredeken letörő Jolán-csúcs (kb. 2490 m),
a Hátsó-Öttavi-rés,
az elnyúlt tetejű Öt-tavi-csúcs (kb. 2515 m),
a Középső-Öttavi-rés,
a hegyes Chmielowski-csúcs (kb. 2540 m),
az Elülső-Öttavi-rés
és a háromágú Egenhoffer-csúcs (kb. 2562 m).

Ezek alárendelt jelentőségű tornyok, amelyeket nem önálló túracélokként, hanem a Téry-horhostól kiinduló rövidebb-hosszabb (pl. a Fecske-toronyig, sőt a Lomnici-csúcsig terjedő) gerincvándorlás során érdemes átmászni.
Első megmászók:
Jolán-csúcs (Ovčiarska veža; Juhaska Turnia; Jolantenspitze): Adriányi J., Bröske K. és Glatz J., 1902. IX. 6.
Öt-tavi-csúcs (Veterný štít; Pięciostawiańska Turnia; Fünfseenspitze): Dőry Gy. és Jordán K., 1901. VII. 18.
Chmielowski-csúcs (Supia veža; Sępia Turnia; Chmielowski Spitze): Martin A. -- id. Franz J. vezetővel, 1907. VII. 17.
Egenhoffer-csúcs (Strapatá veža; Czubata Turnia; Egenhoffer Spitze): Chmielowski J. és Radliński F. -- Bachleda K. és Bachleda Tajber J. vezetőkkel, 1904. VII. 14.

20.A Gerincátmenet a Felső-Zöldtavi-csorbából az Egenhoffer-csúcsra (ÉNy-ról DK-re)
II+; III/2
A Felső-Zöldtavi-csorbából a gerinc lépcsőin a Jolán-csúcs sima csúcstömbjéig. Ez alatt b. emelkedő párkányon egy szűk, sima kéményhez, amely egyenesen felvisz a Jolán-csúcsra (15 p). A Jolán-csúcsról le a mögötte fekvő Hátsó-Öttavi-résbe. Innen eleinte a gerincen, majd ahol ez járhatatlanná válik, keskeny párkányon j. ki, s utána a falon egyenesen fel egy fehér törésfolthoz a gerincen. Az éles, törékeny gerincen az Öt-tavi-csúcs közeli ormára (20 p).
A csúcsról túloldalt egy vályúban le, majd egy gerincfogat megkerülve, a csúcs mögötti Középső-Öttavi-résbe, ahonnan az éles gerincen a Chmielowski-csúcsra (15 p).
Erről meredek vályúban le egy kis gerincbemetszésbe, majd négy gerincbütyköt az öt-tavi oldalon megkerülve, meredek táblákon le az Elülső-Öttavi-résbe. A résből a zöld-tavi oldalon füves lépcsőkön fel az Egenhoffer-csúcs csúcstömbjéig. Itt sima táblán nehezen fel egy kiugró tömbre, s utána könnyen fel a csúcsra (30 p).

20.B Egenhoffer-csúcs a délkeleti gerincen, az Egenhoffer-résből
II/2
Az Egenhoffer-résből néhány lépést ki a zöld-tavi oldalba, itt j. a gerinctől 6 m magas, törékeny kéményben fel. Felette j. egy kis sziklafejre, mögötte b. fel a gerincre, amelyet egy kis bevágásban érünk el. 25 m hosszú táblás gerincélen egyenesen fel a csúcsra (15 p).
(Chmielowski J. és Radliński F. -- Bachleda K. és Bachleda Tajber J. vezetőkkel, 1904. VII. 14.)