A Tátra főgerince, amely a Chałubiński-kaputól csupa jellegtelen
kiemelkedés, a Svinica hatalmas sziklatömegében még egyszer
kifejezésre juttatja a magas hegység teljes vadságát és nagyszerűségét.
A főgerinc a Svinica ény. gerincében derékszögben
elhajolva folytatódik, és alig másfél kilométer után a Liliom-hágónál
véget ér. A Svinicától K-re húzódó, kb. 6 km hosszú
szárny a Wołoszynnal (Oláh-púppal) végződő Lengyel-Tátra hegysora.
K felé
hosszan nyúlik el a csúcs tömege a Zawrat-hágóig. Hosszú gerincén
három torony emelkedik: a szomszédos G±sienica-torony,
a középső Niebieska-torony és a Zawrat-hágó fölött emelkedő Zawrat-torony.
A Svinica csúcsa is kettős: a dk. főcsúcshoz ÉNy-ról
egy kevéssel alacsonyabb mellékorom támaszkodik.
A hegység ény. sarkában emelkedik, és K-ről, a Bélai-Tátrától
Ny-ra, a Agancsosig (Rohácsig) gyönyörű kilátás nyílik róla,
s nem kevésbé
szép a lepillantás a lábainál elterülő völgyekbe és a lengyel síkság
felé. -- Megmászása a szokásos útvonalakon úgyszólván semmi
nehézséggel nem jár, csak biztos járást és szédülésmentességet
igényel.
Első megmászók: Janota E., Librowski S. és Gustawicz B. --
Sieczka M. vezetővel és egy poggyászhordóval, 1867. VII. 22.
Az ény. mellékormot osztrák térképező tisztek gorálok kíséretében már 1822-ben vagy 1823-ban elérték.
45. ábra
Svinica -- Zawrat-torony vonulat é. letörése a G±sienica-völgyből
(177188 byte)
327.A Északnyugati gerinc, a Svinica-hágóból
II/5
A hágóból a gerincen és felső részén egy meredekebb helyet j.
megkerülve fel az ény. mellékoromra. Erről le az oromrésbe és
az ebből kezdetben meredeken felszökő, élessé váló gerincen a
főoromra (45 p; 45. ábra).
327.B A Svinica-hágóból, az ény. gerinc d. megkerülésével
0/5
A Svinica-hágó 371.A vagy B útjával kapcsolva a szokásos út.
Piros jelzés. A hágóból ki a Csendes-völgy dny. oldalába, s a
sziklatömbökkel és omladékkal borított hegyoldalban meglehetős
meredeken emelkedő csapást követjük, amely eleinte a csúcs felé
húzódó (ény.) gerinc közelében halad, majd tőle eltávolodva
kivisz a hegyoldalba. Hosszabb útszakasz után ahhoz a tágas
törmelékes szakadékhoz, amely a főorom és az ény. mellékorom
közötti oromrésből húzódik le a hegyoldalban. Átkelve a szakadékon,
kevéssel mögötte egy törmelékes keskeny folyosóhoz,
amely egyenesen a főoromhoz húzódik fel. A folyosó alatt tovább
j., és egy gyengén ereszkedő párkányon a végéig (vaspánt). Utána
egy sziklabordában fekvő nyergecskén j., majd -- a csúcs alatt
j. elhaladva -- a Lengyel-öt-tó völgye felé tekintő (dk.) oldalra.
Itt élesen b. a csúcs felé a főcsúcstól K-re bemetszett kis gerincrésbe.
Ebből a gerincen a csúcsra (45 p; 45. ábra).
(Janota E., Gustawicz B. és Librowski S. -- Sieczka M. vezetővel
és egy poggyászhordóval, 1867. VII. 22.)
327.C Déli gerinc, a Walentko-hágóból (Bálint-hágóból)
II-III/5
A hágóból füves gerinc visz az első felszökés tövébe. Ezt b.
megkerülve a gerinc néhány bütykén át egy újabb, 8 m magas
és közel függőleges felszökéshez, amelyre az élen fel. A gerincen
egy nyergecskébe (Kiskapu), amely fölött újabb magas,
falszerű felszökés.
A nyergecskétől néhány métert b., egy alacsony lépcsőn a meredek
vályúba, és ebben -- egy beszorult sziklatömb alatt átbújva --
az áthajlásokig. Innen oldalmenet b. a sarok mögé, és könnyen
fel a felszökés tetejére. Még néhány alacsony gerinclépcsőn és
az utolsó gerincbütykön át egy keskeny csorbába, amely mögött
a gerinc a hegy széles testében elvész. Füves terepen emelkedve
csakhamar elérjük a csúcs alatti 327.B ösvényt, és ezen pár perc
alatt a főcsúcsot (1 ó 15 p).
(Grabowski T. és Staniszewski A., 1907. VIII. 30.)
327.D Délkeleti fal, a Lengyel-Öt-tó völgyéből
III-VI/5
A Svinicának a Hátsó-tó katlanából felnövő dk. oldala nem
alkot zárt falat. Az alábbi út nagyjából a csúcs esésvonalának
közelében vezet. A Svinica d. gerincének k. oldala (bal) és a
dk. fal tompa sarkantyúja között (jobb) egy törmelékes szakadék
van. Tőle j. egy borda, ezen kissé fel, majd egy keskeny,
megszakított füves párkányon j. addig a helyig (még a meredek fűfolt
előtt, amelyhez a párkány továbbvezet), ahol a tulajdonképpeni
dk. fal tövének közepébe egy vörös színű, meredek vályú vágódik.
Ebben (10 m), majd a meredek jobb oldali bordán fel, végül
füves terepen a fal alatti kis füves párkányra. Ezen és egy szegélyen
b. egy hajlott, táblás párkányra, amelyről egy nagy, táblás lépcsőre
fel. Táblás sziklán tovább fel, azután rézsút b. egy füves kis
párkányra, amely 10 m után egy -- sima fal alatti -- széles, füves
párkányhoz vezet. A párkány kezdetétől néhány métert egyenesen
fel (IV) egy rézsút j. húzódó kis párkány kezdetéhez. Ezen 10 m-t
egy kis táblás bemélyedéshez, ettől rézsút j. egy füves kis párkányhoz,
amelytől 7 m-t j. harántozunk egy fülkéhez. Ennek jobb
zugából egy vályúban néhány métert fel, ezután rézsút j. fűáttört
terepre. Ezen 50 m-t rézsút j. emelkedve, a Zawratról jövő 327.E
ösvényt ennek legfelső vaspántjainál érjük el, ahonnan pár perc
a csúcs (1 ó 30 p}.
(Hale R., Orłowski W. és Paryski W. H., 1936. VIII. 22.)
327.E A Zawratról (K-ről)
0/5
Szédülésmentességet igénylő, vaskapcsokkal és láncokkal biztosított
piros jelzésű ösvény.
A Zawratról a d. oldalon a kék jelzésű ösvényen keveset le az
első kanyarig, ahol a piros jelzésű ösvény ágazik el j. (Ny-ra), és
közel vízszintesen vezet a Zawrat-torony d. fala alatt, azután átkel
egy szakadékon, amely a Niebieska-torony alatt jön le. A szakadék
mögött kis kanyarokkal erősebben fel, ezután tovább oldalmenet
(vaskapcsok) egy meredek és sima beszögellésig. amely
(lánc és vaskapcsok) a hegyoldalból előlépő borda nyergecskéjére
visz fel. Mögötte egy darabig közel vízszintesen tovább, azután
meredekebben fel a gerinc közvetlen közeléig.
(Itt a G±sienica-csorba az ösvénytől par lépéssel elérhető. Innen
a gerinc igen könnyű felső részén is mehetünk a közeli csúcsig;
lásd 327.F.)
Az ösvény kevéssel egy vaskapcsokkal ellátott hely mögött egyesül
a 327.B úttal. Innen fel a főorom melletti gerincbemetszésbe, és
b. a csúcsra (45 p; 45. ábra).
327.F Keleti gerinc, a Zawratról
I--IV/5
Változatos és igen érdekes gerinctúra. A Niebieska-csorbától a
Niebieska-toronyig terjedő szakasz IV; a gerinc többi részének
nehézsége I--II.
A gerincút a következő részleírásokból tevődik össze:
327.G Északkeleti fal, a G±sienica-völgyből
IV/5
A 350 m magas falat j. az é. él, b. az ék. szakadék határolja.
A falat a nagy é. párkány (327.K) kétfelé osztja.
A Karb- és a Svinica-hágó közötti ösvényről (338.C) törmeléken
az é. él közelében kezdődő, hosszú, füves párkányra, amely
kevéssel a fal töve fölött és ezzel párhuzamosan húzódik b. a fal
aljában. A gyengén emelkedő párkányt fele hosszában egy rámpaszerű
vályú töri át. A rámpától b. egyenesen fel. Mielőtt a rámpa
a falban elvész, b. egy lejjebb letöró bordához (IV), ennek élén
néhány métert fel egy laza tömbhöz. Tovább fel egy vályúhoz,
amelyből néhány méter után j. ki az ék. falat keresztező nagy
fűpárkányra. Tovább egyenesen fel az előbbihez hasonló nagy
fűpárkányra (a 327.K alatti é. párkány), amelyet keskenyedésétől
kevéssel j. értünk el. A párkány fölött a fal egy kb. 40 m magas,
kevésbé meredek falsávot alkot, amely fölött a 100 m magas, igen
meredek felső rész tör fel. A kettő között egy ugyancsak széles,
közepén megszakított párkány, amely a falat szintén teljes
szélességében keresztezi. A megszakításától j. a párkány tágas,
lejtős törmeléktérséggé szélesedik, amelyre a nagy é. párkányról vagy
egyenesen vagy (könnyebb) jobbról fel. Innen a felső részéről három
függőleges hasadék közül a középsőben (egymás válláról) 3 m-t
fel egy kis füves lépcsőre, azután a 10 m magas, függőleges falon
(IV) egy rámpához. Ezen fel, majd falacskákon, rövid kéményben,
végül egy táblán fel az ény. mellékoromra (45. ábra).
(A fal felső része: Dorawski K. J. és Zakrewski Z., 1925. VII. 18.;
alsó része: Thielowna R. és Młodziejowski J., 1930. VII. 25.)
327.H Északi él, a G±sienica-völgyből
III/5
Az ék. és ény. fal a tompa, többnyire háttá szélesedő, 400 m magas
é. élben találkozik. Ez az ény. mellékoromról índul ki és alul
széles fallal törik le a törmelékhez. A fal töve a Karb- és a Svinica-hágót
összekötő ösvényről (338.C) 10 p.
a) Beszállás a legmélyebbre lenyúló szikláknál. Egy 30 m magas
fal által lezárt kis törmeléköböl bal sarkából néhány métert igen
meredeken fel, azután rézsút b. egy kis vályúhoz, amely a 30 m-es
fal fölé visz. Ezen kissé j. fel, utána táblákon és füves helyeken
rézsút b. az él tompa hátán oda, ahol az ény. fal alsó párkánya
jobbról a hátat eléri (II+).
b) A falletörés közepébe egy fent kettéágazó vályú vágódik.
Ebben, majd a bal (fő) ágában egy fűpárkányra és ezen j. az él hátára,
ahol a túlsó (jobb) oldalról a fal alsó fűpárkánya az él hátára
visz (III). Itt a két útváltozat egyesül.
A hát csakhamar meredeken felszökik. Tovább az élen (III) ahhoz
a nyergecskéjéhez, ahol ezt a nagy é. párkány (327.K) keresztezi.
A nyergecskéből a nagy tömbös háton, azután a bal oldalán
és ismét a háton, amely meredeken felszökik. Ezt a felszökést vagy
j. megkerüljük (I), vagy a felszökésbe vágódó vályúban (III),
majd függőleges falacskán fel egy meredek táblához. Ettől meredek
táblákon j. egy ferde hasadékhoz harántozunk, majd egy áthajló
tömb alatt könnyű terepre. Ezután a hátnak hol a jobb, hol
a bal oldalán egy táblás kéménybe. Ennek alsó részén fel, a felsőt
j. megkerüljük. Az élen tovább, míg erről egy kis fűpárkány húzódik
ki j. A párkányon vagy végig és ott fel az ény. gerincre, amelyet
az ény. oromtól 15 m-rel j. érünk el, vagy csak rövid darabig
a párkányon, és fel egyenesen az ény. oromra. Erről a főoromra
327.A. (A beszállástól 3 ó; 45. ábra.)
327.J Északnyugati fal, a G±sienica-völgyből
A 350 m magas ény. fal a Svinica-hágó alatti katlanhoz esik alá.
A falat két, kb. vízszintes, nagy párkány három részre osztja.
A falon több útvonal, amelyek a párkányok révén egymással kombinálhatók.
J.1 A falközépen át
Beszállás kb. a fal közepén egy kis törmeléköbölbe. Az ebből felhúzódó
kis szakadéktól b., egy b. emelkedő táblás beszögellés kezdődik
és kevéssel b. ettől egy keskeny vályú vágódik a táblákba.
Vagy a beszögellésben, vagy (könnyebb) a vályúban fel, azután a
táblákon ferdén b. füves terepre és ezen fel az alsó párkányra.
A párkány fölött három közel párhuzamos hasadás. A középső
egy mély vályú (a), amely meredeken törik le a párkányra, b. tőle
egy ugyancsak mélyen bemetszett, gyengén b. hajló vályú és a középső
vályútól j. egy ferde kémény, amely felfelé csakhamar sekély
vályúba megy át (b).
a)
II+/5
A párkányról egy meredek lépcsőn át egy térségre a középső vályú
letörése alatt, innen j. a vályú melletti bordára. A fölöttünk levő
részét j. megkerülve vissza a bordára. A bordán fel a felső párkányra
(ez a 327.K alatti nagy é. párkány). Ezen 20 m-t b., utána
a meredek falon fel egy nyergecskére a nagy tábla jobb szélén,
amelyre fentről függőleges falsáv ereszkedik. Innen jobbra hajló,
mély kéményben egy kis térségre és erről kissé balra, egy alacsony
áthajláson át egy meredek, táblás vályúhoz. Ebben, majd a b. határoló
bordán, végül könnyebb terepen fel az ény. gerincre, és ezen
25 m-t b. az ény. mellékoromra (2 ó).
b)
III--IV/5
Onnan, ahol az alsó párkányt elértük, keveset j. a párkány fölött
a falba vágódó kémény alá, amivel a jobb vályú kezdődik. A kéményben
(IV) és a hozzá csatlakozó sekély folyosóban fel a felső
párkányra. Innen a folyosó elkeskenyedik és kimélyül. Ebben
több meredek lépcsőn át tovább. Kevéssel előbb, hogy a folyosó
rendkívül meredeken felszökik és a falban elvész, b. meredek sziklán
rézsút fel egy kis bordához, ezen fel az ény. gerincre és ezen b.
az ény. oromra (2 ó).
(Stasszel J. és négy társa -- G±sienica Tomków J. vezetővel,
1937. VII. 14.)
J.2
II/5
Az alsó falrész jobb szélén meredek, füves hát, amelyen az alsó
párkány jobb végéhez fel. A párkányon keveset b. egy fölöttünk
elhúzódó igen meredek vályú kezdetéhez. Ebben fel a felső párkányra.
A vályú fölötte is folytatódik, és végül felvisz az ény. gerincre,
100 m-rel j. az ény. mellékoromtól. A gerincen a főoromra:
327.A (2 ó; 45. ábra).
(Królówna Z., Chobrzański Z. és Stanisławski W., 1926. VIII. 5.)
327.K A nagy északi párkány
II/5
Kitett, törékeny. Nem önálló túra, de mivel a Svinica-csoport
valamennyi é. útját (327.J, H. G -- 328.C -- 329.C -- 330.B --
331.B) fele magasságában keresztezi, egyrészt hozzájuk vezető útnak,
valamint -- ami különösen veszély esetén fontos -- az é. letörésekből
könnyű és biztonságos lemenetnek használható. A párkány
a Svinica-hágónál, b., a Svinica ény. gerince alatt kezdődik,
meglehetősen erős emelkedéssel keresztezi a Svinica ény. falát,
egy nyergecskén átkel az é. élen. mögötte közel vízszintesen
folytatódik az ék. falban (ennek kb. a közepén néhány méternyire
törmelékes szegéllyé keskenyedik, és utána rövid szakasza kettős
párkánnyá válik), azután gyengén lejtve a Svinicának itt katlanszerűen
kitáguló ék. szakadékába vezet. Ezen át a G±sienica-torony
é. falába lép, amit enyhe emelkedéssel (itt megint egy párkánykeskenyedés),
majd a csúcs esésvonala alatti falbemélyedés harántozásánál
erősebb eséssel keresztez. A falbemélyedés közepe után 80
lépéssel a párkány a Felső-Niebieska-csorbáról lejövő kis folyosó
alatt halad el. A mögötte folytatódó párkány a Niebieska-torony
é. falát keresztezi, és a letörő falsaroknál végződik.
(A Svinica-hágóból 50 p; 45. ábra.)