327. Svinica (2301 m, *2307 m)

Svinica

¦winica

Seealmspitze


A Tátra főgerince, amely a Chałubiński-kaputól csupa jellegtelen kiemelkedés, a Svinica hatalmas sziklatömegében még egyszer kifejezésre juttatja a magas hegység teljes vadságát és nagyszerűségét. A főgerinc a Svinica ény. gerincében derékszögben elhajolva folytatódik, és alig másfél kilométer után a Liliom-hágónál véget ér. A Svinicától K-re húzódó, kb. 6 km hosszú szárny a Wołoszynnal (Oláh-púppal) végződő Lengyel-Tátra hegysora. K felé hosszan nyúlik el a csúcs tömege a Zawrat-hágóig. Hosszú gerincén három torony emelkedik: a szomszédos G±sienica-torony, a középső Niebieska-torony és a Zawrat-hágó fölött emelkedő Zawrat-torony. A Svinica csúcsa is kettős: a dk. főcsúcshoz ÉNy-ról egy kevéssel alacsonyabb mellékorom támaszkodik.
A hegység ény. sarkában emelkedik, és K-ről, a Bélai-Tátrától Ny-ra, a Agancsosig (Rohácsig) gyönyörű kilátás nyílik róla, s nem kevésbé szép a lepillantás a lábainál elterülő völgyekbe és a lengyel síkság felé. -- Megmászása a szokásos útvonalakon úgyszólván semmi nehézséggel nem jár, csak biztos járást és szédülésmentességet igényel.
Első megmászók: Janota E., Librowski S. és Gustawicz B. -- Sieczka M. vezetővel és egy poggyászhordóval, 1867. VII. 22.

Az ény. mellékormot osztrák térképező tisztek gorálok kíséretében már 1822-ben vagy 1823-ban elérték.


Svinica -- Zawrat-torony vonulat é. letörése a G±sienica-völgyből

45. ábra
Svinica -- Zawrat-torony vonulat é. letörése a G±sienica-völgyből
(177188 byte)


327.A Északnyugati gerinc, a Svinica-hágóból
II/5

A hágóból a gerincen és felső részén egy meredekebb helyet j. megkerülve fel az ény. mellékoromra. Erről le az oromrésbe és az ebből kezdetben meredeken felszökő, élessé váló gerincen a főoromra (45 p; 45. ábra).


327.B A Svinica-hágóból, az ény. gerinc d. megkerülésével
0/5

A Svinica-hágó 371.A vagy B útjával kapcsolva a szokásos út. Piros jelzés. A hágóból ki a Csendes-völgy dny. oldalába, s a sziklatömbökkel és omladékkal borított hegyoldalban meglehetős meredeken emelkedő csapást követjük, amely eleinte a csúcs felé húzódó (ény.) gerinc közelében halad, majd tőle eltávolodva kivisz a hegyoldalba. Hosszabb útszakasz után ahhoz a tágas törmelékes szakadékhoz, amely a főorom és az ény. mellékorom közötti oromrésből húzódik le a hegyoldalban. Átkelve a szakadékon, kevéssel mögötte egy törmelékes keskeny folyosóhoz, amely egyenesen a főoromhoz húzódik fel. A folyosó alatt tovább j., és egy gyengén ereszkedő párkányon a végéig (vaspánt). Utána egy sziklabordában fekvő nyergecskén j., majd -- a csúcs alatt j. elhaladva -- a Lengyel-öt-tó völgye felé tekintő (dk.) oldalra. Itt élesen b. a csúcs felé a főcsúcstól K-re bemetszett kis gerincrésbe. Ebből a gerincen a csúcsra (45 p; 45. ábra).
(Janota E., Gustawicz B. és Librowski S. -- Sieczka M. vezetővel és egy poggyászhordóval, 1867. VII. 22.)


327.C Déli gerinc, a Walentko-hágóból (Bálint-hágóból)
II-III/5

A hágóból füves gerinc visz az első felszökés tövébe. Ezt b. megkerülve a gerinc néhány bütykén át egy újabb, 8 m magas és közel függőleges felszökéshez, amelyre az élen fel. A gerincen egy nyergecskébe (Kiskapu), amely fölött újabb magas, falszerű felszökés. A nyergecskétől néhány métert b., egy alacsony lépcsőn a meredek vályúba, és ebben -- egy beszorult sziklatömb alatt átbújva -- az áthajlásokig. Innen oldalmenet b. a sarok mögé, és könnyen fel a felszökés tetejére. Még néhány alacsony gerinclépcsőn és az utolsó gerincbütykön át egy keskeny csorbába, amely mögött a gerinc a hegy széles testében elvész. Füves terepen emelkedve csakhamar elérjük a csúcs alatti 327.B ösvényt, és ezen pár perc alatt a főcsúcsot (1 ó 15 p).
(Grabowski T. és Staniszewski A., 1907. VIII. 30.)


327.D Délkeleti fal, a Lengyel-Öt-tó völgyéből
III-VI/5

A Svinicának a Hátsó-tó katlanából felnövő dk. oldala nem alkot zárt falat. Az alábbi út nagyjából a csúcs esésvonalának közelében vezet. A Svinica d. gerincének k. oldala (bal) és a dk. fal tompa sarkantyúja között (jobb) egy törmelékes szakadék van. Tőle j. egy borda, ezen kissé fel, majd egy keskeny, megszakított füves párkányon j. addig a helyig (még a meredek fűfolt előtt, amelyhez a párkány továbbvezet), ahol a tulajdonképpeni dk. fal tövének közepébe egy vörös színű, meredek vályú vágódik. Ebben (10 m), majd a meredek jobb oldali bordán fel, végül füves terepen a fal alatti kis füves párkányra. Ezen és egy szegélyen b. egy hajlott, táblás párkányra, amelyről egy nagy, táblás lépcsőre fel. Táblás sziklán tovább fel, azután rézsút b. egy füves kis párkányra, amely 10 m után egy -- sima fal alatti -- széles, füves párkányhoz vezet. A párkány kezdetétől néhány métert egyenesen fel (IV) egy rézsút j. húzódó kis párkány kezdetéhez. Ezen 10 m-t egy kis táblás bemélyedéshez, ettől rézsút j. egy füves kis párkányhoz, amelytől 7 m-t j. harántozunk egy fülkéhez. Ennek jobb zugából egy vályúban néhány métert fel, ezután rézsút j. fűáttört terepre. Ezen 50 m-t rézsút j. emelkedve, a Zawratról jövő 327.E ösvényt ennek legfelső vaspántjainál érjük el, ahonnan pár perc a csúcs (1 ó 30 p}.
(Hale R., Orłowski W. és Paryski W. H., 1936. VIII. 22.)


327.E A Zawratról (K-ről)
0/5

Szédülésmentességet igénylő, vaskapcsokkal és láncokkal biztosított piros jelzésű ösvény.
A Zawratról a d. oldalon a kék jelzésű ösvényen keveset le az első kanyarig, ahol a piros jelzésű ösvény ágazik el j. (Ny-ra), és közel vízszintesen vezet a Zawrat-torony d. fala alatt, azután átkel egy szakadékon, amely a Niebieska-torony alatt jön le. A szakadék mögött kis kanyarokkal erősebben fel, ezután tovább oldalmenet (vaskapcsok) egy meredek és sima beszögellésig. amely (lánc és vaskapcsok) a hegyoldalból előlépő borda nyergecskéjére visz fel. Mögötte egy darabig közel vízszintesen tovább, azután meredekebben fel a gerinc közvetlen közeléig.
(Itt a G±sienica-csorba az ösvénytől par lépéssel elérhető. Innen a gerinc igen könnyű felső részén is mehetünk a közeli csúcsig; lásd 327.F.)
Az ösvény kevéssel egy vaskapcsokkal ellátott hely mögött egyesül a 327.B úttal. Innen fel a főorom melletti gerincbemetszésbe, és b. a csúcsra (45 p; 45. ábra).


327.F Keleti gerinc, a Zawratról
I--IV/5

Változatos és igen érdekes gerinctúra. A Niebieska-csorbától a Niebieska-toronyig terjedő szakasz IV; a gerinc többi részének nehézsége I--II.
A gerincút a következő részleírásokból tevődik össze:

A G±sienica-csorbából a füves gerincen egy elnyúlt gerincpúpon át a Svinica főorma előtti kis gerincbemetszésbe (ebbe jön fel délről a 327.B és a 327.E út), és ebből a csúcsra (10 p; összesen 2 ó 15 p; 45. ábra).


327.G Északkeleti fal, a G±sienica-völgyből
IV/5

A 350 m magas falat j. az é. él, b. az ék. szakadék határolja. A falat a nagy é. párkány (327.K) kétfelé osztja.
A Karb- és a Svinica-hágó közötti ösvényről (338.C) törmeléken az é. él közelében kezdődő, hosszú, füves párkányra, amely kevéssel a fal töve fölött és ezzel párhuzamosan húzódik b. a fal aljában. A gyengén emelkedő párkányt fele hosszában egy rámpaszerű vályú töri át. A rámpától b. egyenesen fel. Mielőtt a rámpa a falban elvész, b. egy lejjebb letöró bordához (IV), ennek élén néhány métert fel egy laza tömbhöz. Tovább fel egy vályúhoz, amelyből néhány méter után j. ki az ék. falat keresztező nagy fűpárkányra. Tovább egyenesen fel az előbbihez hasonló nagy fűpárkányra (a 327.K alatti é. párkány), amelyet keskenyedésétől kevéssel j. értünk el. A párkány fölött a fal egy kb. 40 m magas, kevésbé meredek falsávot alkot, amely fölött a 100 m magas, igen meredek felső rész tör fel. A kettő között egy ugyancsak széles, közepén megszakított párkány, amely a falat szintén teljes szélességében keresztezi. A megszakításától j. a párkány tágas, lejtős törmeléktérséggé szélesedik, amelyre a nagy é. párkányról vagy egyenesen vagy (könnyebb) jobbról fel. Innen a felső részéről három függőleges hasadék közül a középsőben (egymás válláról) 3 m-t fel egy kis füves lépcsőre, azután a 10 m magas, függőleges falon (IV) egy rámpához. Ezen fel, majd falacskákon, rövid kéményben, végül egy táblán fel az ény. mellékoromra (45. ábra).
(A fal felső része: Dorawski K. J. és Zakrewski Z., 1925. VII. 18.;
alsó része: Thielowna R. és Młodziejowski J., 1930. VII. 25.)


327.H Északi él, a G±sienica-völgyből
III/5

Az ék. és ény. fal a tompa, többnyire háttá szélesedő, 400 m magas é. élben találkozik. Ez az ény. mellékoromról índul ki és alul széles fallal törik le a törmelékhez. A fal töve a Karb- és a Svinica-hágót összekötő ösvényről (338.C) 10 p.
a) Beszállás a legmélyebbre lenyúló szikláknál. Egy 30 m magas fal által lezárt kis törmeléköböl bal sarkából néhány métert igen meredeken fel, azután rézsút b. egy kis vályúhoz, amely a 30 m-es fal fölé visz. Ezen kissé j. fel, utána táblákon és füves helyeken rézsút b. az él tompa hátán oda, ahol az ény. fal alsó párkánya jobbról a hátat eléri (II+).
b) A falletörés közepébe egy fent kettéágazó vályú vágódik. Ebben, majd a bal (fő) ágában egy fűpárkányra és ezen j. az él hátára, ahol a túlsó (jobb) oldalról a fal alsó fűpárkánya az él hátára visz (III). Itt a két útváltozat egyesül.
A hát csakhamar meredeken felszökik. Tovább az élen (III) ahhoz a nyergecskéjéhez, ahol ezt a nagy é. párkány (327.K) keresztezi. A nyergecskéből a nagy tömbös háton, azután a bal oldalán és ismét a háton, amely meredeken felszökik. Ezt a felszökést vagy j. megkerüljük (I), vagy a felszökésbe vágódó vályúban (III), majd függőleges falacskán fel egy meredek táblához. Ettől meredek táblákon j. egy ferde hasadékhoz harántozunk, majd egy áthajló tömb alatt könnyű terepre. Ezután a hátnak hol a jobb, hol a bal oldalán egy táblás kéménybe. Ennek alsó részén fel, a felsőt j. megkerüljük. Az élen tovább, míg erről egy kis fűpárkány húzódik ki j. A párkányon vagy végig és ott fel az ény. gerincre, amelyet az ény. oromtól 15 m-rel j. érünk el, vagy csak rövid darabig a párkányon, és fel egyenesen az ény. oromra. Erről a főoromra 327.A. (A beszállástól 3 ó; 45. ábra.)


327.J Északnyugati fal, a G±sienica-völgyből
A 350 m magas ény. fal a Svinica-hágó alatti katlanhoz esik alá. A falat két, kb. vízszintes, nagy párkány három részre osztja. A falon több útvonal, amelyek a párkányok révén egymással kombinálhatók.

J.1 A falközépen át
Beszállás kb. a fal közepén egy kis törmeléköbölbe. Az ebből felhúzódó kis szakadéktól b., egy b. emelkedő táblás beszögellés kezdődik és kevéssel b. ettől egy keskeny vályú vágódik a táblákba. Vagy a beszögellésben, vagy (könnyebb) a vályúban fel, azután a táblákon ferdén b. füves terepre és ezen fel az alsó párkányra. A párkány fölött három közel párhuzamos hasadás. A középső egy mély vályú (a), amely meredeken törik le a párkányra, b. tőle egy ugyancsak mélyen bemetszett, gyengén b. hajló vályú és a középső vályútól j. egy ferde kémény, amely felfelé csakhamar sekély vályúba megy át (b).

a)
II+/5

A párkányról egy meredek lépcsőn át egy térségre a középső vályú letörése alatt, innen j. a vályú melletti bordára. A fölöttünk levő részét j. megkerülve vissza a bordára. A bordán fel a felső párkányra (ez a 327.K alatti nagy é. párkány). Ezen 20 m-t b., utána a meredek falon fel egy nyergecskére a nagy tábla jobb szélén, amelyre fentről függőleges falsáv ereszkedik. Innen jobbra hajló, mély kéményben egy kis térségre és erről kissé balra, egy alacsony áthajláson át egy meredek, táblás vályúhoz. Ebben, majd a b. határoló bordán, végül könnyebb terepen fel az ény. gerincre, és ezen 25 m-t b. az ény. mellékoromra (2 ó).

b)
III--IV/5

Onnan, ahol az alsó párkányt elértük, keveset j. a párkány fölött a falba vágódó kémény alá, amivel a jobb vályú kezdődik. A kéményben (IV) és a hozzá csatlakozó sekély folyosóban fel a felső párkányra. Innen a folyosó elkeskenyedik és kimélyül. Ebben több meredek lépcsőn át tovább. Kevéssel előbb, hogy a folyosó rendkívül meredeken felszökik és a falban elvész, b. meredek sziklán rézsút fel egy kis bordához, ezen fel az ény. gerincre és ezen b. az ény. oromra (2 ó).
(Stasszel J. és négy társa -- G±sienica Tomków J. vezetővel, 1937. VII. 14.)

J.2
II/5

Az alsó falrész jobb szélén meredek, füves hát, amelyen az alsó párkány jobb végéhez fel. A párkányon keveset b. egy fölöttünk elhúzódó igen meredek vályú kezdetéhez. Ebben fel a felső párkányra. A vályú fölötte is folytatódik, és végül felvisz az ény. gerincre, 100 m-rel j. az ény. mellékoromtól. A gerincen a főoromra: 327.A (2 ó; 45. ábra).
(Królówna Z., Chobrzański Z. és Stanisławski W., 1926. VIII. 5.)


327.K A nagy északi párkány
II/5

Kitett, törékeny. Nem önálló túra, de mivel a Svinica-csoport valamennyi é. útját (327.J, H. G -- 328.C -- 329.C -- 330.B -- 331.B) fele magasságában keresztezi, egyrészt hozzájuk vezető útnak, valamint -- ami különösen veszély esetén fontos -- az é. letörésekből könnyű és biztonságos lemenetnek használható. A párkány a Svinica-hágónál, b., a Svinica ény. gerince alatt kezdődik, meglehetősen erős emelkedéssel keresztezi a Svinica ény. falát, egy nyergecskén átkel az é. élen. mögötte közel vízszintesen folytatódik az ék. falban (ennek kb. a közepén néhány méternyire törmelékes szegéllyé keskenyedik, és utána rövid szakasza kettős párkánnyá válik), azután gyengén lejtve a Svinicának itt katlanszerűen kitáguló ék. szakadékába vezet. Ezen át a G±sienica-torony é. falába lép, amit enyhe emelkedéssel (itt megint egy párkánykeskenyedés), majd a csúcs esésvonala alatti falbemélyedés harántozásánál erősebb eséssel keresztez. A falbemélyedés közepe után 80 lépéssel a párkány a Felső-Niebieska-csorbáról lejövő kis folyosó alatt halad el. A mögötte folytatódó párkány a Niebieska-torony é. falát keresztezi, és a letörő falsaroknál végződik. (A Svinica-hágóból 50 p; 45. ábra.)