A Lengyel-Tátra hegyeinek második legmagasabb orma a Svinica
után. Benne az eddig Ny-K irányban húzódó gerinc megtörik és
é. irányban folytatódik. Északra a három ormú Gránát-csúcs
szomszédos vele, amellyel hosszú, szaggatott gerinc köti össze.
Ennek csipkézett középső része a Fekete-fal.
A Zerge-hegy a Magas-Tátra legkönnyebben elérhető kilátóhegyei
közé tartozik, különösen szép és festői kilátással. Emellett
a legnehezebbek közé tartozó szép mászóútjai is vannak.
Első megmászó: Janota E. -- Sieczka M. vezetővel, 1867. VIII. 17.
48. ábra
Zerge-hegy és Zerge-bástya é. falletörése a Zerge-völgyecskéből
(150369 byte)
49. ábra
Zerge-hegy és Zerge-bástya d. és dny. fala a Puszta-völgyecskéből
(145687 byte)
349.A A Zerge-csorbából, a Zerge-bástyán át (Ny-ról)
II/5
Meglehetősen kitett út (vaskapcsok és vasláncok). Két részből áll.
349.B Délnyugati fal, a Puszta-völgyecskéből
A Puszta-völgyecskéből kiemelkedő 250 m magas falból a csúcs
esésvonalából j. és b. is egy-egy pillérszerű, alul tompa
sziklasarkantyúkkal végződő meredek hát lép ki, amelyek a csúcs
esésvonalában bemetszett szakadékot (Zaruski-szakadék) fognak
közre. A fal felső részében egy balról j. emelkedŐ nagy párkány
van. A Zerge-hegyre vezető fekete jelzésű útról b. egy csapás ágazik el,
amelyen a Pusta-völgyecske oldalára jutunk. Innen a csapás
a Zerge-hegy dny. fala alá vezet. (A Lengyel-Öt-tavi háztól 1 ó.)
Innen:
B.1 Bal pillér
II+/5
Beszállás a csúcs esésvonalában, kevéssel a középső szakadék torkolata
alatt, a bal oldalon. Könnyű sziklafokokon egy b. emelkedő,
táblás rámpa kezdetéhez. A végéig (40 m), azután egy falacskán
a csatlakozó vályúba, és ebben, valamint az ehhez szintén csatlakozó
bemélyedésben fel egy nyergecskére a bal falsarkon, amely
mögött füves terepre. Ezen kissé b. fel a jobb oldali meredek sziklák
közeléig, azután a csúcs zárófala alatti kis, hajlott, törmelékes
lépcsőre. Itt kezdődik az a széles párkány, amely a felső falrészt j.
emelkedve keresztezi és a fal túlsó széléig vezet át. Ezen a párkányon
j. végig a falat jobbról határoló hátig, és ezen néhány perc
alatt a csúcsra (1 ó 45 p; 49. ábra).
(Gadowski W. és Panek A. -- Buc J. poggyászhordóval, 1902. VIII. 20.)
B.2 A középső szakadékban
IV/5
A csúcs esésvonalában bemetszett szakadékban fel egy kilógó tömbök
által befedett, nagy fekete odúig. Itt egy meredek táblán j.
harántozva egy meredek falacska alá, a mellette levő 10 m hosszú
beszögellésben j. fel, azután b. egy kis bordán, és még néhány métert
fel a szakadék áthajlása fölötti térségre. A szakadékban tovább.
Ahol ez három vályúra ágazik szét, a bal oldaliban a borda egy
nyergecskéjére. Itt a felső falrész nagy törmelékpárkányára jutunk.
Erről a csúcs esésvonalában a zárófalban egy kis bordán, egy b.
emelkedő, meredek beszögellésben, füves táblákon a csúcsra (2 ó; 49. ábra).
(Czech B., Ustupski J. és Wójcik J., 1929. IX. 29.)
B.3 A jobb pilléren
III/5
A pillér alsó végét alkotó sarkantyú füves szikláin, az első
kifejezettebb felszökés alá. Még a pillér jobb oldalán látható táblás
beszögellés alatt függőleges sziklákon b. harántozunk a pillér
túlsó oldalára, azután meredek sziklán néhány métert fel a pillér
élére. Ezen, majd egy falacskán addig, ahonnan egy táblás meredek
párkány j. egy torony függőleges fala alá vezet. A párkányon
j. a végéig, azután (igen kitett) a pillér túlsó oldalára, és innen
meredek sziklán újból a pillér élére, felszökésének tetejéig. Könnyű
terepen egy széles vályú kezdetéhez két torony között. Ebben viszsza
a pillér élére. A gyengén emelkedő élen egy toronyra. A másodikra
egy hasadékban. A füves hát csakhamar egyesül a jobbról
feljövő d. háttal, ezen b. a csúcsra (2 ó 30 p; 49. ábra).
A fal legszebb útja.
(Pierzchalanka J., Jęczkowski F. és Pierzchala J., 1938. IX. 20.)
349.C Délkeleti homloklejtő, a Lengyel-Öt-tavi menedékházból
0/5
Készített ösvényen. A Zawratra vezető, kék jelzésű ösvényből
15 p múlva j. elágazik a Zerge-hegyre vezető, fekete jelzésű ösvény
(a már korábban j. elágazó sárga jelzésű ösvény a Kereszt-nyereg
367.B útja). A fekete jelzésű ösvény a füves lejtőn, majd a Zerge-hegy
szelíd homloklejtőjén számos kanyarral kígyózik fel. Kevéssel
a csúcs alatt egyesül egy jobbról jövő vízszintes ösvénnyel
(349.D út), és pár perc alatt a csúcsra ér. (A menedékháztól 1 ó
30 p; 49. ábra.)
(Janota E. -- Sieczka M. vezetővel, 1867. VIII. 17.)
349.D A Fekete-fali-csorbából (Déli-Feketefal-csorbából), az északkeleti gerinc megkerülésével
0/5
A Sas út 6. része. Készitett ösvényen. Az ösvény a csorbából kis
párkányon j. megkerüli a csorba fölötti nagy gerinctornyot
(Buczyna-őrtorony, Bükk-völgyi-őrtorony, (2242 m), a mögötte
levő csorbában átkel a gerinc k. oldalára, amelyen --
meglehetős mélyen a gerinc alatt -- gyengén lejtve, majd közel
vízszintesen húzódik dny. irányban, és a tompa hegysarok körül j.
elkanyarodva, átkerül a hegy dk. lejtőjére, ahol egyesülve a 349.C
ösvénnyel, a csúcsra vezet (piros jelzés; 25 p).
(id. Kulczyński W. -- ifj. Tatar Sz. vezetővel, 1893-ban.)
349.E Átmenet a Gránát-csúcsokról, az összekötő gerinc megkerülésével (É-ról)
Lásd a 351.C útvonal leírását (48. ábra).
349.F Gerincátmenet az Elülső-Gránát-csúcsról
I; II+/5
Az Északi-Gránát-csúcsról a Középső- és a Déli-Gránát-csúcson
át le a Hátsó-Sieczka-nyeregbe, régebbi nevén
Északi-Feketefal-csorbába: 351.A (30 p). Innen a Fekete-fal
gerincátmászása a Fekete-fali-csorbához, régebbi nevén
Déli-Feketefal-csorbához: 350.II.A (1 ó
30 p). Tovább az ék. gerincen a Zerge-hegyre: 349.D (25 p; összesen 2 ó 30 p).
349.G A Zerge-völgyecskéből a Fekete-fali-csorbán (Déli-Feketefal-csorbán) át (É-ról)
I/5
A legkönnyebb és leghasználatosabb út a hegység é. oldaláról
(a G±sienica-szécstől, a Hala G±sienicowától)
a Kulczyński-szakadékban.
A G±sienica-szécstől, (Hala G±sienicowától) a 340.B útra a
G±sienicavölgyi-Fekete-tó völgykatlanában kevéssel a Fagyott-tó
előtti útelágazásig (1 ó 10 p). Innen
a b. elágazó zöld jelzésű ösvényen tovább (j. az ösvény a Zawrat-ra vezet);
néhány perc alatt a Fagyott-tóhoz érünk (1787 m). A b.
elkanyarodó ösvény a Zerge-völgyecskébe visz, ahol -- eleinte
kanyarokkal erősebben emelkedve -- a kis alsó völgyteraszra
(10 p), majd egy sziklatorlaszon át a felső völgyteraszra (1938 m;
20 p). Az ösvény itt újból kettéágazik. A b. elágazó ösvény a
351.D út, mi azonban a völgy aljában j. vezető fekete jelzésű
csapáson megyünk a Gránát-csúcsok és a Zerge-hegy közötti
völgyzáró fal tövébe. A falat több szakadék barázdálja. Az egyik
arról ismerhető fel, hogy a falat zsinóregyenes vonalban hasítja
végig és legalul magas fallépcsővel törik le a törmelékhez. A további
út az egyenes és alul letörő szakadékban, az ún. Kulczyński-szakadékban
vezet, amelybe letörését j. megkerülve, egy magasabb
ponton jutunk be. Evégből j. a fal tövében kezdődő vályúba szállunk
be (10 p), amiből azonban mindjárt ki a jobb oldali bordára,
erről (vaskapcsok) néhány méter után vissza a vályúba, és a túlsó
oldalán (vaskapcsok és láncok) rézsút b. egy kisebb, meredek
mellékvályúhoz fel, amely a szakadékba juttat letörése fölött
(15 p). A szakadékban a keskeny Fekete-fali-csorbára
(Déli-Feketefal-csorbára) (20 p).
Innen j.; a 349.D úton tovább a Zerge-hegyre
(25 p; a G±sienica-szécstől, Hala G±sienicowától 3 ó).
(id. Kulczyński W. -- ifj. Tatar Sz. vezetővel, 1893-ban.)
349.H Északi fal, a Zerge-völgyecskéből
A falat j. a Felső-Zerge-csorba é. szakadéka határolja, b. egy
óriási sziklakitörés az ény. falletörésektől választja el.
H.1 A fal jobb felén
IV-V/5
A Zerge-völgyecske felső teraszáról (349.G) törmeléken a
Felső-Zerge-csorba é. szakadékának torkolatához, és a szakadék
többnyire havas legalsó részében fel az első nagy áthajlás alatti
térségre. Itt vízszintes szegélyeken 20 m-t b. harántozva a Zerge-hegy
é. falába, egészen egy Ny-ra tekintő, meredek fallépcsőig, amelyre
egy ferde hasadékban fel (V). Utána füves párkányon kitett
oldalmenet b., a párkány végéről vagy egyenesen egy több méter
magas falacskán (V), vagy -- jóval könnyebben -- egy kissé
b. levő elrepesztett sziklatömbről néhány métert fel egy j. emelkedő
párkányra. Ezen j. a végéig, azután zegzugban fel a fölöttünk
levő kitörés alá. Ennek esésvonalától b. két b. hajló kémény.
A bal kéményben áthajlása alattig, kis párkányon b., és könnyebb
terepen fel a fal felső részén levő, kétoldalt egy-egy elődomborodó
meredek hát által közrefogott, nagy falbemélyedés kezdetéhez.
Vagy a bemélyedésben kissé j. fel a zárófal alá, és ezen egyenesen
a csúcsra, vagy a bemélyedésből fel a bal oldali hátra, és ezen
a csúcsra (2 ó 30 p; 48. ábra).
(Sokołowski A. és Sokołowski M., 1921. IX. 21.)
H.2 A fal bal felén
V/5
Ez az út nagyjában a pillérszerű bal falsarkot követi
(Leporowski-pillér), ami fent a felső falrész nagy bemélyedését
balról határoló,
egészen a csúcsig felérő hátban folytatódik. Beszállás 30 m-rel
b. a Felső-Zerge-csorba é. szakadékának torkolata alatt.
Sziklalépcsőkön fel egy függőleges fal alatti, b. emelkedő, tömbökkel
borított párkányra, ezen néhány métert b., a falsarok körül (ahol
a párkány véget ér) füves lépcsőkre. Ezektől meredek hasadékban
j. fel a végéig, utána még néhány métert fel egy áthajlások alatti
hajlott tábla jobb széléhez. (A tábla alatt egy elrepesztett sziklatömb.)
A tábla közepén néhány métert b., azután alacsony falacskán j. fel
az előbbi tábla fölötti, második, sima táblához. Ezen j.,
majd függőleges hasadékban fel a végéig, és néhány métert j., egy
keskeny kis párkányhoz. Itt kezdődnek a legnagyobb nehézségek.
A párkány bal végéről b. egy elrepesztett tömbhöz, ettől fel az
áthajlás alá. Néhány méter oldalmenet b. (végül hosszú terpeszlépés),
azután eltaszító sziklán b. fel füves lépcsőkre. Ezeken
néhány métert j. fel, utána egy repedésben oldalmenet b. és fel
laza, kilógó sziklatömbök alá. Alattuk j. és fel egy j. emelkedő
keskeny párkányhoz. Ennek bal végéről b. az említett sziklatömbökhöz,
azután 10 m gyengén emelkedő oldalmenet b. és
keveset fel a sarok mögötti rövid hasadékhoz, amely a felső falrész
nagy bemélyedését b. határoló hát kezdetéhez vezet. Ezen
a még meglehetős hosszan húzódó, széles, füves, sziklás háton
könnyen fel a csúcs tetőélére, a csúcstól b. A fal bemélyedésében
is -- mint 349.H.1 alatt -- felmászhatunk egyenesen a csúcshoz
(2 ó 30 p; 48. ábra).
(Motyka S., Paryski W. H. és Sawicki J., 1929. VII. 18.)