Legyen végre egy részletes magyar nyelvű tátrai hegymászó- és turistakalauzunk!
Dr. Futó Endre
Sok éve foglalkoztat az a gondolat, hogy miért nincs nekünk egy részletes
tátrai hegymászó- és turistakalauzunk. Pedig milyen jól kezdődött!
1882-ben jelent meg Teschenben az első magyar nyelvű kalauz:
Kolbenheyer Károly és Kovács Pál munkája, A Magas-Tátra.
Ezt követte
Mihalik József A Csorbai tó című, Liptószentmiklóson 1885-ban
kiadott
a Csorbai-tó körüli kirándulásokat leíró kalauza. Majd 1887-ben jelent meg
Kassán és Lőcsén Tettey Nándor Tátrafüred éghajlati gyógyhely
Tátrafüred
környékét taglaló könyve. Ezután az egész Magas-Tátrát, beleértve a
lengyel oldalt is, tárgyaló kalauz következett: Jármay László Tátrafüred,
climatikus gyógyhely Szepes megyében és környéke, Budapest 1885.
A sor ezután id. Szontagh Miklóson volt: 1885-ben majd 1886-ban Iglón
kiadott Képes kalauz a Tátraalji fürdőkbe és a Magas Tátra
hegyvidékére;
részletesebben 1895-ben és 1897-ben Újtátrafüreden kiadott A Magas Tátra
és hegyvidéke különös tekintettel a tátravidéki fürdőkre és
rövidített
változatban 1896-ban (az ötödik kiadás 1912-ben) Budapesten kiadott
Tátrakalauz, útmutató a Magas Tátrában és a Tátravidéki
fürdőkben.
Következett Dénes Ferenc az 1888-ban Lőcsén kiadott Tájékoztató a
Magyarországi Kárpátvidéken utazók számára című művével és Posewitz
Tódor 1898-ban,
1904-ben és 1909-ben Budapesten kiadott A Szepessség, Magas Tátra és
Szepesi Középhegység (a magashegyi részt Dénes Ferenc írta) könyvével.
Az utolsó
kiadás Tátrára vonatkozó részét A Szepesség –
utazási kézikönyv címen külön is kiadták.
Komarnicki Gyula A Magas Tátra hegymászókalauza először 1914-ben
jelent meg Budapesten, majd bővített kiadásban 1917-ben Budapesten
és Késmárkon-Budapesten 1926-ban.
Külön említésre méltó Vigyázó János és Hefty Gyula Andor szerkesztésében
1914-ben és 1917-ben Budapesten megjelent háromkötetes, mintegy 1400
oldalas, A Magas Tátra részletes kalauza című műve
(ennek harmadik
kötete az említett Komarnicki hegymászókalauz). Ez egy részletes
turistakalauz volt, terjedelmes földrajzi, geológiai, zoológiai, történelmi,
stb., fejezetekkel. A maga korában ez volt a legterjedelmesebb,
legrészletesebb, legáttekintőbb turista- és hegymászókalauz, sőt – bizonyos
részeit a mai napig sem múlták felül. Ez a kalauz a Komarnicki
hegymászókalauz kihagyásával, lényegesen rövidített terjedelemben,
260 oldalon, 1931-ben Késmárkon-Budapesten harmadik kiadásban is megjelent.
Ezután hosszú szünet következett. Csak 1964-ben és 1965-ben adták ki Joľo ©imko
Magas-Tátra útikalauza címen szlovákból lefordított könyvét,
a kiadásban Komarnicki Gyula és Bucsek Henrik is közreműködött.
Majd fél évszázad eltelte után, Budapesten 1978-ban és 1985-ben, ismét
megjelenhetett – bár nem a megálmodott terjedelemben és már a szerző halála után – Komarnicki Gyula
Magas-Tátra hegyvilága című hegymászókalauza Bucsek Henrik
szerkesztésében.
Ismét hosszú szünet. 1998-ben a pozsonyi Dajama kiadó gondozásában jelent
meg Daniel Kollár, Ján Lacika, Roman Malarz A Szlovák és a Lengyel
Tátra
című turistakalauz, a borítólap szerint "egyidősen" a szlovák, angol, lengyel
és orosz nyelvű változatával. Nos, a könyvről sokat lehetne mondani,
jót azonban keveset. A könyv hemzseg a magyarra visszafordított szlovák
földrajzi nevektől, a szlovák földrajzi nevek használatától olyan esetekben is,
mikor az alakzatnak van sokkal régibb magyar neve. Valószínű nem véletlenül.
Milyen igaza volt Komarnicki Gyulának 1960. február 12-én Bucsek Henriknek
írt levelében:
De még egy ennél is fontosabb okból szeretném, hogy az én – nem pedig
valamilyen szlovák szerző – keze alól kerüljön ki egy újabb Tátrakalauz.
Az újabban Szlovákiában kiadott magyar Tátraművekben kezdik – nézetem szerint
tudatosan – a szlovák elnevezéseket becsempészni. Nekünk kötelességünk,
hogy a sokkal régibb magyar elnevezéseket megőrizzük és a jövendő generációnak
tudatába véssük, sajnos már most kezdenek fiataljaink Smokovecről, Rysyről,
stb. beszélni. Hogy egy szlovák szerzőnél hogyan néznének ki a magyar
elnevezések, erről jobb nem beszélni. Elsősorban e végett kell mindent
megtennünk, hogy egy újabb kiadás ne kerüljön idegen és nem szakavatott kézbe.
1998-ban az alter ego Kiadó gondozásában Késmárkon került kiadásra
Juraj Ksiaľek A Tátrai természet – Magas-Tátra,
Bélai-havasok és a Lengyel-Tátra műve,
szlovákból fordította Kaiser Katalin.
Ez a förmedvény még az előbbi könyvre is rálicitált.
A fordítóval nem volt szerencséjük. Valószínű a fordító a magyar konyhanyelvet
is csak töri, hebegi. A névelőhasználati és fogalmazási hibáktól eltekintve
izgatóan új és eddig sehol nem látott földrajzi neveket vezet be hibás
visszafordítással. Egy pár példa:
Kriván = Sánta (a krivý=ferde, görbe, ..., kríva=sántít félreértelmezése)
Prostredný hrot=Középső-hegy (Közép-orom helyett)
Baranie rohy=Kosszarvak (szó szerint, baran=kos, rohy=szarvak, Zöld-tavi-csúcs helyett)
Pyąný ątít=Büszke-csúcs (szó szerint, pyąný=büszke, Fecske-torony helyett)
Jahňací ątít=Bárány-csúcs (szó szerint, jahňa=bárány, Fehér-tavi-csúcs helyett)
Končistá=Szegő (Koncsiszta helyett, itt nem tudtam követni a fordító tekervényes
gondolkodását, mert a končiar=orom, končí=végez, befejez – de hogy lesz ebből Szegő ?) Talán a fordítót kézimunkája ihlette meg, ahol a szegés valamiféle
szövetfoszlást megakadályozó műveletet jelent?
Zlobivá=Haragos (szó szerint, Márta-csúcs helyett)
Kolový ątít=Kerék-csúcs (szó szerint, kolo=kerék, Vörös-tavi-csúcs helyett)
Prielom=Törés (szó szerint inkább Áttörés, mert törés=zlom, Rovátka helyett)
Ostrva=Petrencerúd (szó szerint, Oszterva helyett)
Jastrabia veľa=Héja-torony (szó szerint, jastrab=héja, Karbunkulus-torony helyett)
Karbunkulový hrebeň=Rubinvörös-gerinc (itt a fordító felhasználta a rubint vörös színét, Karbunkulus-gerinc helyett)
Medené lávky=Réz-pallók (lávka=palló pl. egy patak felett, de lávka=pad a hegyekben, Réz-pad helyett)
Kozí ątít=Kecske-csúcs (hibás értelmezés, koza=kecske de a gorál nyelvjárásban zerge, Zerge-csúcs helyett)
Kopské sedlo=Halom-nyereg (szó szerint, kopa=púp, halom, Kopa-hágó helyett), stb. stb.
Nyilvánvaló, hogy a fordítónak halvány sejtelme sem volt a magyar nevekről,
pedig 1996-ban a Tátrai Nemzeti Park gondozásában megjelent Ivan Bohuą
Od A po Z o názvoch Vysokých Tatier
(Földrajzi nevek a Magas-Tátrában A-tól Z-ig) könyve,
amely mérvadóan – bár nem következetesen – négy nyelven tartalmazza a tátrai helyneveket.
Ksiaľek könyvét Neidenbach Ákos helyesen ítélte meg:
A kiadványt láthatóan senki sem lektorálta, vagy ha igen, akkor még rosszabb
a helyzet a
lektorra nézve és mivel így, ezekkel a hibákkal jelenhetett meg, ahogyan azt
Ksiaľek úr a bevezetőjében oly kedvesen volt szíves említeni "E könyvecskét
a turistáknak, diákoknak, valamint Tátra (így! névelő nélkül) valamennyi látogatójának"
szánta, akkor a gyanútlan magyar olvasók körében olyan mértékű rombolást
végezhet, aminek a következményei felmérhetetlenek. Ugyanis, ha a hozzá nem
értő,
mondjuk éppen egy diák ezt elolvassa, akkor azt fogja hinni – mert miért ne
hinné azt – hogy valós adatokat, tátrai földrajzi elnevezéseket olvas. Ezzel
szemben egy fordító erőltetett fordítási kísérleteinek az eredményét tartja
kézben,
ami egy iskolai dolgozat szintjét sem üti meg. Milyen károkat okozhat és milyen
zavart kelthet a fejekben ez a förmedvény, ami ki tudja hány példányban jelent
meg tetszetős színes kivitellel, magyar színekkel a borító tetején. Arról már
nem is beszélve, hogy ezek a kreált nevek egyetlen magyar nyelvű tátrai térképen
sem találhatók meg, tehát egyenesen mint veszélyforrás is felfoghatók a
magashegységet járó magyarul olvasók számára, ami már a gondatlan veszélyeztetés
fogalmát is kimeríti.
2001-ben Budapesten a Kornétás kiadó gondozásában megjelent
Nagy Árpád Tátrai túrák turistakalauza, amely – kisebb
hibák ellenére – egy
elég részletes turistakalauz és végre valahára tartalmazza a Magas-Tátra
mellett a Nyugati-, Bélai- és a Lengyel-Tátra turistaútvonalait is, bőséges
történelmi magyarázattal.
2002-ben a miskolci Bíbor Kiadó kiadta Dr. Soós Ferenc Magas-Tátra
című turista kalauzáz. Sajnos a szerzőnek nem sok fogalma van a magyar
földrajzi nevek helyesírásáról, pedig elég lett volna alkalmazni az Akadémiai
Kiadó által kiadott
A földrajzi nevek helyesírása vékony kis könyvecskében
foglaltakat.
A szerző erről mit sem tud, ezért a régebbi földrajzi nevek helyesírásának
szabályait és a mai szabályzat egyvelegét használja. Ezenkívül bizonyára
sohasem látta
Komarnicki Gyula kalauzát, mert gyakran egy-egy alakzatot Komarnickitól
indokolatlanul eltérő névvel illet.
Végül 2004-ben egy eperjesi kiadó kiadta az ismert szlovák hegyivezető,
Ladislav Janiga Tatry z oblakov (A Tátra a fellegekből nézve).
A könyv
öt nyelven, köztük magyarul is, ismerteti a Tátra déli oldalának völgyeit,
csúcsait.
A szerző a klasszikus szlovák módszerhez folyamodott: visszafordítatta az
eredeti szlovák nyelvű szöveget az adott nyelvekre. Nos, a fordítókkal nem
volt nagy szerencséje! Ismét a fordító fantáziájára bízta a magyar földrajzi
neveket. Ezenkívül jól felismerhető, hogy a fordító nem tud jól magyarul:
egyszerűen nem ismeri a magyar szóhasználatot.
Enyhe vigasz, hogy a lengyel és a német fordítással is ez a helyzet.
Az angollal csak azért kevesebb a baj, mert az angol szövegben a szerző
következetesen szlovák földrajzi neveket használ, de hogy egy angol nem így
beszél, az biztos. Az egészben az a
leglehangolóbb, hogy több olvasó levele ellenére, a szerző meg van
győződve arról, hogy jól dolgozott, és a választott fordítók is jól végezték
dolgukat, semmit nem kell változtatni. Hát, így is lehet!
* * *
De hagyjuk a történelmet és a turistakalauzokat, foglalkozzunk a hegymászókalauz
ügyével. Szóval miért nincs nekünk részletes tátrai hegymászókalauzunk?
Kezdjük ott, hogy az I. világháború kegyetlenül megtizedelte – többek között –
a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület (BETE) sorait is.
A BETE-ből jött a háború előtti eredményes hegymászók jelentős része.
A trianoni békeszerződés nyomán kialakult új határok másként fogalmazták meg
a jövőt illető válaszokat. A BETE tátrai tevékenysége meggyengült,
tevékenységük a lecsonkított ország barlangkutatására öszpontosult.
Ezenkívül a trianoni határváltoztatás után
életbe léptetett, az utazást korlátozó intézkedések nyomán a magyar hegymászók még
a Budapestről mintegy 300 km távolságra lévő Tátra gyakorlatilag még messzebbre
került – a Dolomitokba könnyebb volt eljutni.
Ettől már csak a II. világháború utáni helyzet volt
rosszabb, amikor a Tátrába való utazás sokak számára elérhetetlen vágyálom maradt
csupán, s csak néhány hegymászónak sikerült különféle fondorlatos trükkökkel
(szervezett utazás keretében) kijutnia. A Dolomitok, Alpok pedig a vasfüggöny túloldalán
voltak. Ezek a nehézségek csak a hatvanas években
enyhültek meg. Azután viszont egyre égetőbb szükség mutatkozott egy részletes
hegymászókalauz iránt.
Az 1978-ban és 1985-ben megjelent Komarnicki kalauz a hiányt részben enyhítette,
de nem orvosolta.
1974-ben Pozsonyban megjelent szlovákul Július Andráąi és Witold.
H. Paryski Magas-Tátra – válogatott hegymászóutak című könyve, amely az új,
nehéz utak válogatása. A könyv több mászó igényeit elégítette ki, meg is jelent
Táborosi Gábor jóvoltából a mű magyar kalózfordítása, gépelt kivitelben.
A nyolcvanas évek közepén Pozsonyból meg lehetett rendelni egy fényképkollekciót,
az új tátrai utak ábráival. Nos, így állunk manapság kalauzügyben!
Sok éve foglalkoztat a kalauzügy gondolata, de jó megoldást eddig nem sikerült találni.
Több megoldás kínálkozik:
- Írni egy új magyar nyelvű kalauzt, továbbfejlesztve az utolsó magyar nyelvű
- az 1985-ben második kiadásban megjelent Komarnicki
Gyula: A Magyas-Tátra hegyvilága – kalauzát.
Mi kell ehhez? Mindenesetre egy nagy Tátra-ismerettel rendelkező, írni tudó,
elkötelezett – inkább megszállottnak mondanám, kitartó, szívós, lengyelül,
szlovákul, németül legalább olvasni tudó ember. Össze kellene szedni az eddigi
kalauzokban, mindenféle publikációkban, folyóiratokban, a menedékházak
vendégkönyveiben megtalálható összes utat, kiterjedt levelezést folytatni a
pontosítások miatt. Fal-, völgy- és gerincrajzokat készíteni százával.
Pótolni a hiányzó magyar elnevezéseket, stb. stb.
Van ilyen ember Magyarországon? Én nem ismerem.
- Lefordítani az eddig kiadott kalauzok legtökéletesebbikét – W. H. Paryski
25 kötetes Tatry Wysokie (Magas-Tátra) kalauzát.
- Esetleg lefordítani Puąkáą Arno 10 kötetes Vysoké Tatry (Magas-Tátra) kalauzát.
- Találni más megoldást.
Nézzük meg közelebbről az egyes megoldásokat.
- Mi a baj Komarnicki Gyula: A Magyas-Tátra hegyvilága kalauzával?
Komarnicki Gyula a tőle megszokott pontossággal és szorgalommal egy életen
át gyűjtötte az új kiadás adatait. E tevékenység során széleskörű levelezést
folytatott, hogy az elnevezések, az új mászóutak tekintetében minden
részletre kiterjedő művet alkosson. Kezdetben úgy látszott, hogy ennek a
terjedelemnek nem lesz akadálya. A Medicina Sport Könyvkiadóval kötött szerződés az első
kötetre 20 ív, majd a későbbi második kötetre további 20 ív megírására szólt.
Összesen négy kötet került volna kiadásra 80 ív terjedelemben. Ebből a fele
készen volt, a másik fele jegyzetekben még rendezésre és főleg megírásra várt.
Ebben a készenléti állapotban érte a szerzőt az a hír, hogy a kiadó nem tudja
vállalni a korábban elképzelt terjedelmet. A Tátra-kalauz a 80 ívvel szemben
csak 30 lehetett. A szerzőt az új helyzet lelkileg beteggé tette: meggyőződése
ellenére, de barátai kérésére írta alá az új kiadói szerződést. Lelkileg
talajvesztett állapotában néhány héttel később elesett, kórházban feküdt
haláláig. A magyar Tátra-kalauz ügye a szerző halálakor igen válságos
helyzetbe került. Nem kis gond volt, ki folytassa a művet. Olyan valaki kellett,
aki nemcsak Tátra-ismerő, hanem akit tisztelet és barátság szálai fűztek
a szerzőhöz. Végül Bucsek Henrik vállalta a kész részek zsugorításának
kényes feladatát és a hiányzó részek megírását, illetve a jegyzetek alapján
történő elkészítését. A mintegy 50 oldalas bevezetőt a gyakorlati tudnivalókkal
teljesen ő írta. A szakmai ellenőrzést és a rajzokat, valamint a fényképekbe
a berajzolást Arno Puąkáą, a térképvázlatokat Július Andráąi készítette.
Puąkáą és Andráąi munkája elnagyolt: a fényképeken és térképvázlatokon nagyon
sok helyen hiányzanak a magyar elnevezések (lehet, hogy nem véletlenül?).
A kalauz első kiadása 1978-ban egy vastag kötetben, a második 1985-ben hét
füzetben jelent meg. Külön értéke, hogy a Tátra helyneveit négy nyelven adja meg
(szlovák, magyar, lengyel és német), sajnos nem következetesen.
A kalauz első hiányossága az, hogy csak az utakat írja le, a hegyi
alakulatokat minimálisan, a völgyekről, a sí- és téli mászóutakról pedig semmit sem mond. Különben
ez a koncepció szerint írta Komarnicki Gyula már a régebbi kalauzait is.
Második hiányossága a korlátozott terjedelme:
ez a hegymászókalauz nem átfogó, részletes mű, hanem válogatás
a tátrai hegymászóutakból. Bizonyára célszerűbb lett volna hagyni a szerzőt
a saját elképzelése szerint dolgozni és a válogatást másra bízni. Sajnos,
az élet megismételhetetlen. Az embernek ilyenkor az is eszébe jut, hogy
ha 1945 után Komarnicki Gyulát nem telepítik ki Erkre, hanem hagyják
dolgozni, mint a lengyelek hagyták W. H. Paryskit – akkor nekünk is
lehetne egy részletes hegymászókalauzunk, sőt talán egy magyarnyelvű
Nagy Tátrai Enciklopédiánk is.
A kalauz harmadik hiányossága a kora: az első kiadás
óta eltelt évek alatt is másztak új utakat, ezeket a kalauz
értelemszerűen nem tartalmazhatja.
- Mi a baj a tátrai hegymászókalauzok legtökéletesebbikével – W. H. Paryski
monumentális 25 kötetes Tatry Wysokie (Magas-Tátra) kalauzával?
Ez a Magas-Tátra legjobb leírása. 3941 utat ír le, 745 ábrát, térképet, sok történelmi
adatot tartalmaz, s minden objektumnak négy nyelven közli a nevét (már amelyiknek
van), a részletes leírás új elnevezések bevezetését is kikövetelte – természetesen
ezeket Paryski már csak lengyelül, esetenként szlovákul, alkotta meg. A kalauz legjobb ugyan, de már
nem elégséges. A hegymászóutak száma az első kötet 1951-ben történt megjelenése
óta megsokszorozódott. Az utolsó kötet (névjegyzék) 1988-ban jelent meg.
A VI. kötetben leírt Vadorzó kilátón csak Korosadowicz és Łapiński útvonal
létezett. Mivel a Vadorzó-kilátó a tátrai lengyel hegymászás legjelentősebb
terepe, nem tűnik hihetőnek, hogy csak egy pár út vezetne rajta. Hasonló a
helyzet a többi csúccsal, fallal is ...
A Bélai-Tátráról eddig senki sem írt kalauzt, Paryski sem.
A Nyugati-Tátráról régebben a Zwoliński féle, manapság Józef Nyka kalauza a
legjobb, bár ezek csak a jelzett utakat írják le. Pedig a hegymászóutak
számának növekedése vetekszik a Magas-Tátrában mászott utak gyarapodásával.
- Mi a baj Arno Puąkáą 10 kötetes Vysoké Tatry című hegymászókalauzával?
Részben ugyanaz mint Paryski-félével: a kora. Az első kötet 1957-ben, az
utolsó 1989-ben jelent meg, értelemszerűen nem tartalmazhatja a legújabb utakat.
De a kalauznak van még más hiányossága is: csak részben tartalmazza a lengyel
oldalon található utakat, tehát a Paryski kalauzához viszonyítva eredendően kisebb terjedelmű.
Úgy tűnik Puąkáą számára a lengyel oldal nem leírható, sajnos már nem tudhatjuk
meg miért. Pedig Puąkáą a tiltás ellenére saját maga is átjárt a lengyel
oldalra mászni, feketén átlépve a szent határvonalat. A Bélai- és a Nyugati-Tátra
leírásának hiányát ezek után már ne is firtassuk.
Tehát találni kellene a felsoroltaktól egy jobb megoldást. Egy újabb kiadású
kalauzt, ha van ilyen. Olyan ember művét, aki neki mer vágni az efféle végtelen
nagy munkának. Nos másoknak nincs, de a lengyeleknek van ilyen emberük:
Władysław Cywiński.
Władysław Cywiński elfogadta a kihívást: tervbe vette a Tátra leírását a nagy
előd – W. H. Paryski – stílusában. Szándékában áll leírni a falakat, a rajtuk
vezető utakat, a jelzett turistautakat, de a lassan fűvel benövőket is,
a barlangokhoz vezető ösvényeket, de magukat a barlangokat is. Nem feledkezik
meg a divatos boulderező helyekről sem, a völgyekről, a völgyekbe vezető
gyalog- és autóutakról. Kalauza magába foglalja majd a Magas-, a Nyugati-
és a Bélai-Tátrát. Az egész leírás kb. 60 kötetet tesz majd ki. A kiadás
ütemezése a szerző az adott részről összegyűjtött ismeretétől, valamint a
hegymászó és turistaközösség szükségleteitől függ majd.
Az egyes kötetek számozása kizárólag időrendi lesz, semmi köze sem lesz a
rész földrajzi helyéhez. Ezt állítva a vállalkozásról, talán egyben a
hiányosságait is megnevezzük – hiszen biztonságosabb lenne a régiek nyomdokaiban
lépegetni, hasonlóan sorszámozni.
Bár az egyes kötetek kiadásának nem sok köze lesz a világ dolgaihoz,
vagy a csúcsok meghódításának időrendjéhez, de magukban a kötetekben rend
uralkodik majd. Minden kötet – a szerző szerint – az alábbi sablon szerint készül el:
- Minden kötetben leírásra kerülnek völgyek, csúcsok, hágók. A völgyek
leírása tartalmazza majd a völgy központjába vezető utakat, az utak számozva
lesznek. A völgyben található többi út (D-vel jelölve), továbbá a csúcsokra
vezető utak számozása minden kötetben elölről kezdődik majd. Ugyanez vonatkozik
az ábrákra is.
- Az egyes objektumok a térképre helyezett az óra mutatója haladásának
irányában lesznek leírva. Hasonló sorrend vonatkozik majd az utakra. Ezáltal
összekeverednek a könnyű és az extrém, a százéves és a tegnap mászott,
a népszerű és lényegében csak az első megmászók által mászott utak. Az egyedüli
kritérium a földrajzi sorrend lesz. Az óramutató elv következménye, hogy a
falakon az utak jobbról balra haladó irányban lesznek besorolva. Ha az utak
keresztezik egymást, a keresztező pont helyzete a döntő. Az adott kötetben
a sorrendiség második elve a nyugatról keletre való haladás.
- Külön fejezetet kapnak a ma vonzó turista- vagy hegymászó objektumok.
Ma világjelenség a boulderezés. Sok hegymászó számára a felvonulási-, levonulási
idő, valamint a falak könnyű része csak időveszteséget jelent. Ezért a boulder
utak inkább számbavételéről, mint részletes leírásáról lesz szó. Az utak
sorrendisége, valamint az egyes utaknál az első megmászáskor megállapított
nehézségi fokozat és mászási stílus leírása be- és meg lesz tartva. Minden
boulder kövön az utak sorszámozása elölről kezdődik. A kevésbé figyelemre
méltó objektumokat más betűtípussal különbözteti majd meg.
- Barlangok. Többtíz barlangot szándékozik leírni. Hogy bekerül-e egy-egy
barlang a kalauzba, azt a nagysága és a népszerűsége dönti el. Szó sem lesz
részletes technikai leírásról, de a szakirodalmat idézi majd. Ellenben
minden komolyabb barlanghoz vezető utat feltünteti.
- Földrajzi elnevezések. A kalauzban használt földrajzi elnevezések a
régebbi kalauzokban és egyéb forrásokban használt nevekkel egyeznek majd meg.
A részletes leírásnál azonban – különösen az eddig soha le nem írt részeknél
– időről-időre új elnevezéseket kell alkotni. Ez nem a kalauzíró külön ambíciója,
hanem a hegyeket járó embereké. Könnyebb valamit Kirkor-folyosónak nevezni,
mint "a Kis-völgybe húzódó három folyosó közül a középső"-nek;
hasonlóan könnyebb Chmielowski-csúcsnak nevezni valamint, mint "jobbra a második
toronynak a Téry-csúcs és a Zöld-tavi-hágó között az Öt-tó-völgyből nézve".
A névadásnál nem követjük a népies hangzás elvét. A múltban a Tátrát járók főleg
bányászok, kincskeresők vagy pásztorok voltak; utánuk jöttek a turisták és
hegymászók. Ezek az embercsoportok a saját ízlésük szerint alkották elnevezéseiket.
A szerző nem mutat majd nagyobb könyörületet néhány nem épp jellemző elnevezéssel,
mivel ezeket úgyis a felejtés homálya fedi, csak régi térképeken vagy
nagyon részletes kalauzokban kísértenek. Sok példát lehetne idézni ... Az
elnevezések egy különleges részét alkotják az utóbbi években divatossá vált
fantázianevek, amelyekkel az új hegymászóutakat illetik. Ez nem volt aktuális
amikor a falon csak egy-két út vezetett, kihasználva a fal jellegzetes formáit.
Manapság az utak besűrűsödése után csak további pontosított elnevezéssel
lehet ezeket egymástól megkülönböztetni. Más kérdés az elnevezés szépsége és
frappáns volta. Nem minden útnév olyan szép és kifejező, mint pl.
"Klasszikus szimfónia", "Lépcsők a mennyországba", "Öregurak kabaréja".
Kevésbé frappáns elnevezések feledésbe vesznek; a természetes kiválasztás működik:
a jó áru a piacon marad, nem lehet nélkülözni. A szerző azonban az összes
elnevezést közölni óhajtja – nem törődve jellemző, frappáns vagy épp
ellenkező voltukkal – és nem értékeli őket.
- Irányok. Csak a leggyakoribb irányokat használja: É, ÉNy, Ny, DNy, D, DK,
K, ÉK és csak kivételes esetben pontosabbakat. A "jobb" és a "bal" az útirányban,
mászási irányban értendő. Ebből kivétel a patakok esetében, amikor a folyás iránya
határozza meg a jobb és bal partot. Hasonló értelme van az helyrajzi szónak,
itt az útirányt nem a gyalogló turista, hanem a zuhanó kő adja meg.
- Idő és távolság. Az egyes utak végigjárásához közölt idő alatt egy átlag
turistára jellemző. Egy átlagosra, de egészségesre és jóllakottra. Az időadat
nem tartalmazza az étkezésre, pihenésre, fényképezésre fordított időt. Az időadat
egy nyáron, jó időjárási viszonyok mellett elvégzett túrára értendő. Nem közli
az út hosszát kilométerben, mivel ez az adat magashegyi környezetben teljesen
felesleges, illetve csak ritkán hasznos. Az utakat a nehézségi fokozata
és a szintkülönbsége jellemzi. Az idő ezek függvénye.
- Nehézségi fokozatok. A hegymászóutak nehézségi fokozata az UIAA nehézségi
fokozatban lesz megadva. Az UIAA táblázat mindenhol ismert, bár nem mindenhol
alkalmazzák. A még néhány évvel ezelőtt használatos nehézségi fokozat szóbeli
meghatározása már nem divatos. Az alsóbb fokozatok melléknévi meghatározása
is kiveszőben van. Hol végződik a turista- és hol kezdődik a hegymászóút?
Száz évvel ezelőtt aki Kużnicéból a Hala G±sienicowá-ra ment hegymászó volt,
ötven évvel ezelőtt turista, ma csak sétáló. Évek folyamán az első fokozat a
mászás kezdetét jelentette. Ma már kétségtelen, hogy az "egyes" a jó turisták
terepe. A jobbak már a "kettes" terepen mozognak. A nehézségi fokozat
meghatározása az első megmászók joga. Az időadat hasonlóan. Ezen adatokat
csak ritkán korrigálják. A tátrai boulderezésnél az angol-német OS, RK, AF,
RP, TR rövidítéseket használják. A technikai mászásnál az ismert ötfokozatú
skálát használják: A0-A4.
- Magassági és egyéb számbeli adatok. A magasságokat a forgalomban levő
térképek, illetve a kalauzok szerint adja meg. Az olyan objektumoknál,
amelyeknek nincs hivatalos magassági adata, a légnyomásmérésen illetve a
térképen található hivatalos magassági adattal rendelkező közeli objektumok
magasságából levezetett adatot adja meg; ezt a kb. jelzéssel teszi közzé.
A tavak és völgyek adatait a Paryski Nagy Tátrai Enciklopédia szerint adja meg.
- Történelmi adatok. Ahol lehetséges, a következő történelmi adatokat teszi
közzé: a csúcs első megmászása nyáron és télen, az út első átmászása nyáron,
az út első átmászása télen, az út első klasszikus átmászása.
- Síalpinista adatokat csak kivételes esetben közöl, pl. ha egy folyosó
vagy fal lesíelése valóban mérföldkőnek számít.
- Az ábrák és térképek csak tájékozódó jellegűek, nem méretarányosak.
Az új hegymászóutakat gyakran csak ábrával írják le; az ilyen ábrákon
a megszokott jelzéseket használja majd.
- A kalauz az összes útleírást tartalmazza, a jelzett ösvényektől a
szigorúan zárt természetvédelmi területeken keresztül vezetőkig. Az utak
használatánál figyelembe kell venni a lengyel és szlovák Tátrai Nemzeti
Park előírásait és az országhatárt érintő egyezményeket. Ezek szellemében
a Tátrai Nemzeti Parkban kizárólag a jelzett turistaösvényeken lehet
közlekedni. A hegymászónak ezenkívül a Tátra szigorúan meghatározott
részeiben lehet mászni. A jogok, előírások, tiltások természetükből eredően
gyakrabban változnak mint a Tátra topográfiája. A kalauzban megjelent
útvonalleírás nem jelenti azt, hogy az utat szabadon, büntetlenül
lehet használni. A szerző véleménye szerint a jelzett ösvényen történő
vandalizmus jobban elítélendő, mint betartva a turista etikát behatolni
egy szigorúan zárt területre. A vandalizmus legmagasabb fokának pedig
a Tátra gazdasági kihasználását tartja.
- A nagy előd – H. W. Paryski – példáját követve, a szerző kéri, hogy minden
vonatkozó adatot juttassanak el címere:
Władysław Cywiński, PL-34-500 Zakopane, Pardałówka 1/26.
Arra a következtetésre jutottam tehát, hogy a legcélszerűbb lenne
lefordítani a Cywiński kalauzt, kiegészítve a hiányzó magyar
elnevezésekkel. 2012 decemberéig 17 kötet jelent meg, az első 1994-ben,
a tizenhetedik 2012-ben.
Évente 1-2 kötet (néha egyet sem) adnak ki,
a szerző szerint a kiadó lehetőségei korlátozzák az ütemet, nem az ő
író készsége. Felvettem vele a kapcsolatot és 2001. július elején
meglátogattam zakopane-i lakásán. Megkérdeztem,
hogy beleegyezik-e műve magyar fordításába és tárgyaltunk a magyar fordítás
szerzői jogairól is. A fordításba beleegyezett, megszabta a fordítás
anyagi feltételeit is. Mivel mindenre gondolok, megkérdeztem a szerzőt,
hogy akkori 62 éves létére, képes lesz-e befejezni a művet. Válasza az volt,
hogy ha az Isten neki is 91 évet ad mind Paryski-nak, akkor talán. Azt is
megkérdeztem, hogy van-e esetleg ember, aki méltó folytatója lenne a műnek.
Nem ismer olyat, volt a válasza. Mivel remélhetőleg ezt a kérdést nem a
közeljövőben és nem nekünk kell eldönteni, esetleg számolni kell azzal is,
hogy Cywiński műve befejezetlen marad. Ez esetben – ha nem akad folytatója
– vissza kell majd lépni a Paryski-féle kalauzhoz és onnan lefordítani a
hiányzó részeket.
A Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség felismerte,
hogy egy ilyen részletes Tátra kalauz kiadása méltó lenne
a szövetséghez, annak becsületére válna. A szövetség anyagi lehetőségeit
figyelembe véve elképzelésünk az, hogy évente 2-3 kötetet adunk ki mindaddig,
amíg el nem
érjük a lengyel kötetek számát; ezután követnénk a lengyel kiadás ritmusát.
Míg a lengyel kiadás könyv formában, a magyar kiadás megjelenhetne kompakt
lemezen is, ennek költségeit a szövetség hosszú távon is vállalni tudja.
Ha sikerül más forrásból anyagiakat szerezni, nincs akadálya a könyvkiadásnak
sem. Egy 250 oldalas 1000 példányszámban megjelenő könyvnek – a szerzői
jogok megvásárlással, fordítással, lektorálással együtt – mai költsége
kb. 500.000-900.000 Ft. A költségek nagyrészt attól függnek, kikerül-e a könyv
a könyvboltokba avagy csak a szövetség és a hegymászó boltok
forgalmazzák. A könyvbolt-hálózati árusítás mintegy 50 százalékkal megemeli
a könyv árát. Ha kiadón keresztül adjuk ki a könyvet, jó esetben a költségek
felét a szövetségnek kell fedezni – de ez esetben mindenképp a
könyvesbolt-hálózatba kerülne a kalauz.