Magas-Tátra

négynyelvű földrajzinév-tára

Miért csináltam?


Ha röviden kellene válaszolnom, akkor azért, hogy egy új magyar tátrai hegymászókalauzt lehessen írni vagy egy idegennyelvűt magyarra lefordítani.

A névtárban ma nagyjából 4500 objektum neve található meg négy nyelven (magyarul, szlovákul, lengyelül és németül), ami összesen mintegy 18000 elnevezést jelent. A névtár megírása előtt kb. 2200 magyar nevet ismertünk, nagyjából ugyanennyi németet. Nem állíthattuk tehát, hogy a magyar és a német névanyag a szlovákkal vagy a lengyellel egyenrangú lett volna. Ennyi magyar vagy német elnevezéssel nem lehet olyan pontos és részletes hegymászókalauzt írni, mint a II. világháború után megjelent lengyel és szlovák kalauzok. A lengyel és a szlovák hegymászókalauzok olvasása során ismertem fel, hogy egy általános tudással rendelkező fordító képtelen lesz lefordítani a sok új lengyel illetve szlovák elnevezést úgy, hogy az a meglévő magyar illetve német elnevezések közé jól illeszkedjen. Nyilvánvaló volt, hogy előbb írni kellene egy szótárt, pótolni a hiányzó magyar és német neveket és csak ezután érhetjük el azt, hogy ilyen szótár segítségével a fordítás tökéletes legyen – mintha a kalauzt eredetileg is magyarul írták volna.

Hadd idézzek Arno Puškáš: "VYSOKÉ TATRY" – Horolezecký sprievodca – monografia, Pozsony 1957-1989. hegymászókalauzából:

I. kötet, Pozsony 1957., 20. o.

A földrajzi nevek használatával a Magas-Tátrában sok nehézség volt, van és még sokáig lesz is. Ennek több oka van. Az egyik az, hogy a Magas-Tátra egy része a lengyeleké. A másik ok pedig az, hogy az első csehszlovák köztársaság megalakulása előtt a Tátrát főleg magyar és német hegymászók járták, az egyes csúcsokat a saját nyelvükön nevezték el és írtak róluk, tekintet nélkül a népre, amelynek saját elnevezései voltak. Így alakult ki a Magas-Tátra minden jellegzetes, gyakrabban látogatott objektumának neve négy nyelven.
Illene pontosítani a Tátra alatt élő népek körét. A Tátra alatt 1945-ig nyugatról haladva nagyjából Gerlachfalváig szlovák, onnan keletre Szepesbéláig zömmel német (cipszer), az északi oldalon pedig lengyel (gorál) falvak voltak. Az 1910-es népszámlálás szerint a Szepességben 56.2% tót, 22.2% német, 10.8% magyar volt. Ez az arány a két világháború között lassan, az 1945-ös menekülés, kitelepítés és kényszerszlovákosítás (reszlovakizációnak nevezték) után majdnem 100%-ban a szlovákok javára változott.

VIII. kötet, Pozsony 1987., 16-18. o.

A Magas-Tátra földrajzinév-tára más hegységek névtárához viszonyítva bonyolultabb és terjedelmesebb, mivel a névtár elnevezései négy nemzet nyelvén, e nemzeteknek a hegyvidékhez való történelmi kapcsolata alapján, nagyrészt önállóan, egymástól függetlenül alakultak ki. A szlovák-lengyel kétnyelvűség – határ melleti területről lévén szó – nem áll meg a szigorúan vett határalkotó képződményeknél. Az nyilvánvaló, hogy az elnevezéseket mindkét szomszéd nép saját elvei és elképzelései alapján alkotta meg. Jellemző módon a déli szomszéd a Tátra lengyel oldalán használatos lengyel elnevezéseket lényegében elfogadja, legfeljebb ezeket fonetikusan átírja, - a lengyel irodalom és térképészet a Tátra szlovák oldalán is olyan lengyel elnevezéseket használ, melyek tartalmilag gyakran nem egyeznek a szlovák helyi nevekkel. A lengyel hegymászók a Tátra szlovák oldalán a terep részleteinek elnevezésében is igen tevékenyek, olyanokéban is, amelyek ésszerű tájékozódási szempontokat figyelembe véve meg sem érdemelnének külön nevet.

Az egykori német elnevezések keletkezése, amelyeken a szepesi német tájszólás hatása érezhető, összefügg a Tátra déli lejtőin a történelmi időkben letelepedett szász népcsoporttal. Az említett három földrajzi elnevezéssel ellentétben a negyedik, a magyar, nem rendelkezett népi-nemzeti gyökerekkel, keletkezése a hajdani magyar állam területén uralkodó hivatalos magyarosítási irányzat eredményeként fogható fel. Nagyobbrészt az eredeti, legtöbbször szlovák elnevezés fordításáról volt szó, vagy ezek torzításáról, a ragok és a magyarosított átírás alkalmazása miatt, kiváltképp, ha a névadók nem értették az eredeti elnevezés jelentését.

A szlovák és a lengyel elnevezések fejlődése folyamatos és van jövője. A "hivatalos" magyar földrajzinév-adás megszűnt az Osztrák-Magyar Monarchia bukásával, a német elnevezések fejlődése is megállt, miután a szepesi szászok maradékát a szlovák lakosság asszimilálta a II. világháború után.

Milyen szépen fogalmazta meg Puškáš a cipszerek menekülését a közelgő front elől és maradékuk kiebrudalását a beneši dekrétumok alapján! Nem említi, de a sikeres asszimilációt nagyban elősegítette, hogy csak a kényszerszlovákosított cipszereknek volt esélyük a kitelepítést megúszni. Az idézetből az is kitűnik, hogy a lengyelek szabadon, nyelvük szabályai és szabad akaratuk szerint nevezik meg lengyelül a legutolsó fűszálat is a szlovák oldalon, ha azt tájékozódási szempontból fontosnak ítélik meg. Ez ellen a szlovákok nem is tiltakoznak. A lengyelek elfogadott névadási gyakorlata is példázza azt a nyilvánvaló tényt, hogy ugyanolyan joggal képezhetünk magyar vagy német elnevezéseket a szlovák oldalon, esetleg szlovák, német és magyar elnevezéseket a lengyel oldalon. A másik következtetés az idegennyelvű elnevezések átvételére vonatkozik: jobb ha értjük az elnevezés jelentését és ha már átvesszük, akkor annak helyes alakját vegyük át.

Ezek után ellenállhatatlan vágyat éreztem végre "rendet teremteni" a tátrai névtárban. Úgy véltem, ez nem lehet nehéz és minden adottságom meg is van egy ilyen munkához: a nyelvismeret, a tátrai hegymászómúlt és főleg a Tátra szeretete. Valóban nem volt nehéz! A munka mennyiségét azonban lebecsültem – hat éven keresztül ráment minden szabadidőm.

Hogy kezdtem el? Világos volt, hogy egy táblázatot kell készíteni, amelynek oszlopait a négy nyelv, sorszám (azonosító), tengerszint feletti magasság képezi, soraiban pedig az elnevezések állnak majd. Egyéni ízlésem szerint ezt JavaScript-ben valósítottam meg. A névtár összeállításának fázisai:

  1. Ivan Bohuš: "Od A po Z o názvoch Vysokých Tatier", TANAP, Tátralomnic 1996. (A Magas-Tátra földrajzi nevei A-tól Z-ig) könyvével kezdtem. A könyvet azelőtt már átlapoztam és olyan érzésem volt, hogy ettől jobbat, pontosabbat és teljesebbet kell írnom. Kiírtam belőle minden elnevezést és magassági adatot. Átvettem Bohuš számozását és területi felosztását. Ez később kényszerré vált, mivel Bohuš kínosan kikerülte a lengyel oldalon lévő objektumok ismertetését és ezeket csak nehézségek árán tudtam a meglévő vázlatba beilleszteni, a Paryski- majd főleg a Cywiński-kalauzban előforduló új nevekről már nem is beszélve. A névanyag beírása közben vettem észre, hogy Bohuš nem említi az 1985-ben kiadott Komarnicki-kalauzban bevezetett új magyar és német elnevezéseket; megáll az 1926-ban kiadott Komarnicki-kalauz névanyagánál, illetve a Magyarországi Kárpátegyesület 1917-ig megjelenő évkönyveiben és a Turisták Lapjában nagyjából 1919-ig előfordult neveknél. Itt megáll, annak ellenére, hogy könyve 193. oldalán említi a későbbi Komarnicki-kalauzt, sőt: saját szememmel láttam a könyvet tátralomnici lakásának könyvszekrényében. A magyarázatot aztán megtaláltam könyvének bevezetőjében, a 6. oldalon, ahol kissé átfogalmazva megismétli Puškáš második idézetét. Tehát azért nem közli az 1985-ös Komarnicki-kalauz újabb névanyagát, mert az már akkor keletkezett, amikor "a hivatalos magyar földrajzinév-adás megszűnt az Osztrák-Magyar Monarchia bukásával". E neveknek már meg sem kellett volna születniök. Ő tudja, miért tette így! Az elmondottak ellenére köszönet jár Bohuš úrnak, hiszen a névtár alapanyaga tőle származik, valamint a leírások egy része is.
  2. Ezek után beírtam az 1985-ös Komarnicki-kalauzban talált elnevezéseket, de nem csak a névjegyzékben találhatókat, hanem a kalauz szövegében elbújtakat is. A Komarnicki-kalauz anyaga vezetett arra, hogy beírjam a lengyel oldalon lévő neveket is, már amelyek e kalauzban megvoltak.
  3. Világos volt, hogy mivel a Komarnicki-kalauz nem egy átfogó, teljes tátrai hegymászókalauz, hanem csak a tátrai utak Komarnicki (és Bucsek) szerinti válogatása, bizonyára a Paryski-kalauz majd sokkal több nevet tartalmaz a lengyel oldalon. Így is volt. Kétszer átolvastam a Paryski-kalauzt (Witold Henryk Paryski: "Tatry Wysokie", przewodnik taternicki, Warszawa 1951-1988., 25 kötet, 3800 A6 formátumú oldal), és beírtam a hiányzó neveket. Ekkor vettem észre, hogy a Paryski-kalauz nem csak a lengyel oldalon tartalmaz eddig ismeretlen neveket, hanem a szlovák oldalon is. Ezeket is beírtam. Különös volt, hogy a szlovák oldalon voltak olyan nevek is, amelyeket Paryski vezetett be és Puškáš kalauza, Bohuš könyve meg sem említi – azaz ezeknek csak lengyel nevük volt.
  4. 1996-ban Dr. Farkas Zsolt is céljául tűzte ki, hogy pótolja a hiányzó magyar elnevezéseket. Sajnos a rákövetkező évben bekövetkezett hegymászóhalála meggátolta munkája folytatásában. Csak a Kriván-szárnyvonulat és a főgerinc Liliom-hágó – Tengerszem-csúcs szakaszának hiányzó neveit volt ideje pótolni. Állítólag további anyaga is kész volt már, de ez halála után elkallódott. Névanyagának egy részét átvettem.
  5. Neidenbach Ákos szisztematikusan gyűjtötte ki a Magyarországi Kárpátegyesület évkönyveiből, a Turisták Lapjából és minden hozzáférhető forrásból a magyar és német elnevezéseket. Gyűjteményét rendelkezésemre bocsátotta, amit ezúttal is hálásan megköszönök. A neveket beírtam, a legtöbb esetben második, harmadik névként, de esetenként elsőként is. A gyűjteményében előforduló nevek túlnyomó része már a Bohuš-, Komarnicki-, Paryski-művek feldolgozása után megvolt. Neidenbach Ákossal több alkalommal egyeztettem az új magyar neveket és egyszer az egész anyagot is átnéztük. Ezt a segítségét is köszönöm.
  6. Amikor a névtár tartalmazta Bohuš könyvének, Komarnicki és Paryski kalauzának anyagát, valamint az említett Farkas és Neidenbach anyagot, beírtam a hiányzó magyar neveket. Ezek megállapítása nem volt mindig egyszerű. A következő elvek vezettek:
    1. Ha a környéken már van magyar elnevezés, ehhez kell igazodni.
    2. Rövid, megjegyezhető, érthető, magyar neveket kell javasolni. Lehetőleg kerülni kell a hibrid neveket.
    3. Az elnevezés lehetőleg jellemezze az objektumot (alakját, elhelyezését, tulajdonságát stb.).
    4. A név értelmében ne különbözzön a többi nyelvben meglévő értelmétől (pl. az egyik nyelvben lévő Fekete-tó ne legyen magyarul Fehér-tó). A szlovák, lengyel, néha német elnevezés fordítását értelemszerűen végeztem el és igyekeztem betartani a magyar hegymászózsargont.
    5. Igyekeztem következetesen betartani Grósz Alfréd elvét, miszerint a Jávor-gerinc tornyait Jávor-tornyoknak, a Marmota-gerincen lévőket Marmota-tornyoknak, a Gerlachfalvi-gerinc tornyait pedig Gerlachfalvi-tornyoknak stb., nevezzük.
  7. Amikor kiegészítettem a magyar elnevezéseket, felfigyeltem arra, hogy az adott keretben már nem nagy munka pótolni a német elnevezéseket is. Meg is tettem. Mivel azonban nem németnek születtem, szerettem volna a munkámat egy német anyanyelvű, a Tátrát ismerő hegymászóval ellenőriztetni. Írtam Karlsruheba a Karpatendeutschen Verein-ba (Kárpátnémetek Egyesülete) és több áttételen keresztül jutottam el 2002-ben Dr. Klaus Gattingerhez. Ez az úr, akkor 86 éves nyugdíjas gyermekorvos, Steyrben (Linz mellett) élt. Fiatal korában tátrai hegymászó, valódi cipszer és mint ilyen – nagy örömömre – tökéletesen beszélt magyarul, a többi nyelv mellett. Rögtön meglátogattam és megállapítottuk, hogy 50 éven keresztül dolgozott egy hasonló témájú névtáron, a könyve magánkiadásban meg is jelent (Klaus Gattinger: "Die Hohe Tatra", ViViT s.r.o., Késmárk 2003.). Fogtam tehát Gattinger könyvét és átvettem tőle az új német névanyagot. Különös módon az elnevezéseink kb. 60%-ban egyeztek, ami a használt névadási elvek általános érvényességét mutatja. Gattinger összeállította a hiányzó magyar neveket is, az enyémtől gyakran kifejezőbb elnevezést képezve. Ha jobb volt az általa javasolt magyar elnevezés, azt is átvettem. Külön köszönet jár Gattinger úrnak a névtár német névanyagának többszöri korrekciójáért.
  8. Ezután több kalauzt olvastam át és igyekeztem a hiányzó elnevezéseket megtalálni. Így került sor Józef Nyka tátrai turistakalauzaira (Józef Nyka: "Tatry Słowackie", Przewodnik, Wydanie II, Trawers, Latchorzew 1998. Józef Nyka: "Tatry Polskie", Przewodnik, Wydanie X, Trawers, Latchorzew 1998.), Szontagh Miklós kalauzára (Szontagh Miklós: "A Magas Tátra és hegyvidéke", Újtátrafüred 1895., a szerző kiadása), Jan Kiełkowski hegymászókalauzaira (Jan Kiełkowski: "Tatry Wysokie", I-II. kötet, Wydawnictwo EXPLO, Gliwice, 1997.), Scheirich László könyvére (Scheirich László: "Emberek, sziklák, századok", Nap kiadó, Dunaszerdahely 2001.). Mindegyikben találtam eddig ismeretlen elnevezéseket.
  9. Majd sorra került az első magyar nyelven megírt turistakalauz: Kolbenheyer Károly, Kovács Pál: "A Magas Tátra", Teschen, 1882. Itt vettem észre, hogy több objektumnak már ebben a kalauzban megadták a magyar nevét, de ma több embernek zsinórmértékként szolgáló Komarnicki kalauza mégis a név szlovák illetve lengyel változatát ismerteti. Ez főleg a Krivántól a Batizfalvi-völgyig húzódó szakaszon van így. Ekkor döntöttem azon elv mellett, hogy ha az objektumnak több neve van, akkor a magyar névanyagban az a név helyes, amelyik magyarul van – hacsak nem gúnyról, piszkálódásól van szó, mint pl. a Kriván–Görbefi esetben. (Kriván a nevét megdőlt, görbe, ferde, kajla alakjáról kapta, és több nyelvészeti kísérlet ellenére minden más nyelvben megmaradt. Ilyen volt pl. a Görbehegy, Görbeszarv, Görbefi, Marhafark magyar, valamint a német Krummhorn, Rindschweif kifejezések – ezek mind egyedi próbálkozások, tartós eredmény nélkül. A szlovák elnevezés értelmét leghűbben a Kajla, Kajsza elnevezés fejezi ki. A lengyelek is átvették a szlovák eredetit és Kriwan-nak nevezik, annak ellenére, hogy lengyelül krzywy=görbe, csak a gorálok nevezik Krzywan-nak.) Ezt az elvet követtem gyakran azokban az esetekben is, ha Komarnicki kalauza más véleményen volt. Ez a könnyebb érthetőség, megjegyezhetőség szempontjából lényegesnek és kívánatosnak tűnik, annál is inkább, mert a hivatalos szlovák vagy lengyel elnevezések érthetősége egy magyar nyelvű olvasó számára amúgy is kétséges, nem beszélve az esetleges kiejtési bonyodalmakról.
  10. Külön fejezetet képezett Grósz Alfréd: "Die Hohe Tatra", Arbeitgemeinschaft der Karpatendeutschen aus Slowakei, Stuttgart 1961. (A Magas-Tátra) könyve, Grósz Alfréd levelei Komarnicki Gyulához (amelyeket Neidenbach Ákos bocsátott rendelkezésemre), Komarnicki Gyula néhány levele Grósz Alfrédhez (amelyeket a lőcsei Állami levéltárból a levéltár volt igazgatója, Dr. Ivan Chalupecký segítségével szereztem meg), valamint Grósz Alfréd: "Die Benennungen der Östlichen Tatra", Késmárk, (A Keleti-Tátra elnevezései) kiadatlan kézirata (amelyhez Mikuláš Lipták, késmárki könyvkiadó jóvoltából jutottam hozzá). Az említett forrásokban, de főleg a kiadatlan kéziratban, a német elnevezések mellett rendszerint megtaláltam ezek magyar fordítását is. Ekkor fedeztem fel, hogy Grósz Alfréd a tátrai német névanyag kiterjedt tisztogatása, németesítése mellett – kisebb terjedelemben ugyan – a magyar névanyag magyarosítására is javaslatot tett. A Grósz–Komarnicki levelezésben azonban nincs nyoma annak, hogy Komarnicki Gyula ismerte volna ezt a kiadatlan kéziratot, bár ezt kizárni nem lehet. A Bucsek Henrik által befejezett, átdolgozott 1978-as, majd második, javított kiadásban 1985-ben megjelent Komarnicki-kalauzban Grósz javaslatait gyakran nem vette figyelembe. Ekkor kellett eldöntenem, hogy egy adott esetben a Komarnicki-kalauzhoz vagy Grósz javaslatához tartom-e magam, azaz a kalauzban helyesen, esetleg a ragok és magyarosított átírás által torzított szlovák, lengyel vagy hibrid nevet tartom-e meg – vagy a Grósz által javasolt magyar elnevezést fogadom el helyesnek. Mivel a rövid, érthető és magyar elnevezések híve vagyok, és mivel azt tartom követendőnek, hogy mindenki a saját nyelvén, lehetőleg helyesen, idegen szavak nagyon mérsékelt használatával beszéljen, Grószra szavaztam. Ebben megerősített az a tudat is, hogy egy Komarnicki levélből világos lett, hogy Komarnicki nem beszélt szlovákul, vagy ha igen, csak kapiskálta. Bucsek pedig egyáltalán nem tudott szlovákul. Több szlovák elnevezés számára, számukra pusztán egy jelentés nélküli szó lehetett. Ezért is vett, vettek át ragozott szlovák névalakokat, pl. Koprova, Litvorovi stb., gyakran nem is a szlovák, hanem a lengyel helyesírásbeli alakjukban. Annak ellenére, hogy a Komarnicki-kalauz évtizedekig egyike volt annak a kevés pislákoló fénynek, amely a magyar hegymászás alagútjában a kiutat mutatta, számomra nem zsinórmérték, hanem egy a magyar nyelven megírt tátrai kalauzok közül. A névtár ismertetése helyén nem akarok e kalauz megítélésébe és más kalauzokkal való összehasonlításba bocsátkozni. Összefoglalva: ha egy objektumnak több neve van, akkor a magyar névanyagban a legjobban hangzó, a környezetéhez legjobban idomuló magyar név a helyes.
  11. Még néhány további esetben is meg kellett változtatnom a Komarnicki-kalauz szerinti elnevezéseket. Ezt akkor tettem, ha a Paryski- vagy később a Cywiński-kalauz részletesebb leírást közölt az objektum környezetéről és a meglévő elnevezés sehogyan sem illett a többi közé vagy az új elnevezéseket nem lehetett bonyolult, már összetett volta miatt levezetni belőle, esetleg eleve hibás volt.
  12. Ezek után kétéves munkával átalakítottam a névtárban használt sorszámot (azonosítót) nyomógombbá. A sorszámra való kattintás egy kis ablakot hoz fel, amelyben az objektum leírása van: a környezetéhez viszonyított helyzete, ki mászta meg először, neve (nevei) és nevének (neveinek) magyarázata, esetleg egy kép is róla. Ahol lehetséges volt, az 1926-os Komarnicki-kalauzban közölt leírást használtam, egyszerűen azért, mert szép. Ha Komarnickinál az objektumnak nem volt leírása – és ez volt az esetek túlnyomó többsége – a leírást minden más rendelkezésemre álló forrásból fordítottam le és állítottam össze. A névtár a négy nyelvben teljesen szimmetrikus, azaz bármely nyelvből úgy használható, mintha azon a nyelven lett volna írva. Ez az elv csak a leírások esetében sérül, ez is csak azért, mert egyszerűen nem győztem munkával. Természetesen az adott keretbe könnyű lenne beilleszteni az idegennyelvű leírásokat is.
  13. Mivel a névtár egyre terjedelmesebb lett, a nevek egyedi voltát egyre nehezebb volt benne biztosítani, írnom kellett egy keresőprogramot. A keresőprogram a választott nemzeti névtárban keres és elég, ha a keresendő névből két egymást követő betűt ismerünk. Mivel úgy a szlovák, mint a lengyel nyelv bővelkedik megkülönböztető elemekben, a keresőprogram tud pontosan és lazán (a megkülönböztető elemek figyelmen kívül hagyásával) keresni. Nem kell ecsetelni, hogy egy ilyen keresőprogram messze felülmúl bármilyen szempontból összeállított név- vagy tárgymutatót.
  14. Közben megvásároltam W. Cywiński új hegymászókalauzát (Władysław Cywiński: "Tatry", przewodnik szczegółowy, Poronin 1994--2014). Ez a legújabb lengyel tátrai hegymászókalauz, a szerző tervei szerint kb. 60 kötetben jelenik majd meg, a Paryski-kalauz terjedelmét többszörösen meghaladó részletességgel és teljességben írja le a hegységet. Sajnos a sorozat a szerző hegymászóhalála miatt a 2014-ben kiadott 19. kötettel lezárult. Következett a Cywiński-kalauz átolvasása és a benne bevezetett új elnevezések átvétele és leírása. A Bohuštól átvett számozás már nagyon korlátozta az új elnevezések átvételét, ezért az eredeti számból egy azonosító lett, rendszerint a számhoz egy vagy több betűt ragasztottam. Cywiński sem takarékoskodott az új elnevezésekkel, pl. csak a Menguszfalvi-csúcsok tömbjében több mint 100 új elnevezést vezetett be. Ezeket átvettem, megcsináltam a magyar, szlovák és német változatát. Munkámat 2003. decemberében megmutattam W. Cywińskinek, aki elragadtatással nyilatkozott róla.
  15. A nevek írásmódjánál igyekeztem következetesen alkalmazni Fábián Pál, Földi Ervin, Hőnyi Ede: "A földrajzi nevek helyesírása", Akadémiai kiadó, Budapest, 1998. könyvben összefoglalt szabályokat. Ezt meg is próbáltam, de nagyon sok esetben kétségeim támadtak. Ezért fordultam Földi Ervinhez minden számomra kétséges esetben. Tanácsai és útmutatásai szerint remélem sikerült a szóbanforgó könyv szabályait maradéktalanul alkalmazni. A tátrai névanyag a könyv szabályai számára is úgymond szakítópróba volt. Külön köszönet jár Földi Ervinnek a magyar névanyag teljes elolvasásért, hibák eltávolításért és számtalan tanácsáért.
  16. Ha az elnevezés megvolt a Kiss Lajos: "Földrajzi nevek etimológiai szótára", Akadémiai kiadó, Budapest, 1997. könyvben, akkor nem a régi kalauzokban, hanem e szótárban megjelent alakban tüntettem fel.
  17. A névtár lengyel anyagát krakkói hegymászó és fizikus barátom, Andrzej Z. Górski olvasta át, egészítette és javította ki.
  18. Mindeddig nem sikerült szlovák anyanyelvű lektort találnom, de remélem, egyszer ez is sikerül.
  19. Utoljára, de nem utolsósorban szeretném megköszönni Bácskai Gusztávnak, hogy elolvasta az elnevezések leírását és igyekezett kijavítani számtalan pontatlan fogalmazását, elgépelését valamint egyéb hibáját.




Dr. Futó Endre
2004. június 1.