Budapesti Egyetemi Turista Egyesület - BETE


A BETE bélyege

A BETE bélyege.
A bélyeget a tagok menedékház könyvekbe ragasztották, oda, ahová túráikat beírták.
A bélyeg a Tátra-csúcsot ábrázolja.
Készítette Berán Nándor iparművész, a BETE tagja.


A BETE jelvénye

A BETE jelvénye.
Készítette Berán Nándor iparművész, a BETE tagja.



A BETE hegymászói

BETE hegymászói 1911 májusában a dobogókői turistaház előtt

Balról
- a földön ülnek: Kregczy Tibold, Grósz Alfréd, Jaros Pál és Komarnicki Gyula;
- az első sorban állnak: Jordán Oszkár, Zuber Frigyes, a hatodik Horn Lajos Károly (fehér ingben), Serényi Jenő, Komarnicki Román;
- az első sorban ülnek: Kerekes (keze Grósz vállán), felette Plöhl, Csepcsányi és Szafka Tihamér;
- az második sorban állnak: a harmadik Barcza Imre (fején kalap), Votisky Zoltán (kigombolt kabátban), Vigyázó János (fején sapka);
- második sorban utolsóként ül: Benko (ingben);
- a harmadik sorban utolsóként áll: Dobrovics János (botra támaszkodik);
- negyedik sorban állnak: Mervay István (fején kalap), Laufer István (fején sapka), melette Déry József.


A BETE hegymászói

Az MTE Egyetemi Osztályaként alakult 1892-ben. Az alapítók azt tűzték ki célul, hogy az egyetemi ifjúsággal a természetjárást megszerettessék, majd tanulmányai befejezése után az országban szétszéledve a turistaság eszméjét terjesszék. E jó szándékú törekvés a közöny, a nem törődömség erőin felmorzsolódott.

Az 1904-ben újjászerveződő Egyetemi Osztály bölcsőjénél ott állt Lóczy Lajos a neves Ázsia kutató, aki éveken át az egyesület védnöke volt. Új korszak kezdődött nem csak az Egyetemi Osztály, hanem a magyar hegymászás történetében is. Tevékenységük egyre inkább alpin jelleget öltött. Ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy az osztály tagjai már 1905-ben a Magas-Tátrában túráztak, hanem módszeresen készültek terveik megvalósítására. Kirándulásaik alkalmával rendszeresen végeztek sziklamászó gyakorlatokat és elsőnek ismerték fel a síelés jelentőségét a magashegymászásban. Megrendezték az első turista tárgyú fényképkiállítást és síversenyt. Könyvtárat is létesítettek a hazai és külföldi turista (alpin) irodalomból.

A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület a Magyar Turista Egyesület Egyetemi Osztályából 1908-ben vált ki a hegymászásról vallott nézetkülönbségek miatt. Végső ok Wachter Jenő 1907-ben a Simon-tornyon bekövetkezett balesete volt. Serényi Jenő sürgetésére 1908. október 11-én Lovasberényben a Cziráki kastélyban ünnepi közgyűlésen döntöttek az Egyetemi Osztály tagjai az önálló egyesület megalapításáról. A BETE Évkönyve 1904-1909 így ír többek között erről a közgyűlésről:
" A meggyőződés legőszintébb megnyilatkozásával egyhangúlag szentesítette az Egyetemi Osztály minden elvét, zsinórmértékül szolgáló szokásait, melyek szerint cselekedett, működött öt éven keresztül, pótolva, helyettesítve a Magyar Turista Egyesület nyújtotta ügyrend hiányait.
A Magyar Turista Egyesület megszűnt Egyetemi Osztálya és az új Budapesti Egyetemi Turista Egyesület egy és ugyanaz a szerves testület. A régi cél felé a megkezdett ösvényen a kipróbált eszközökkel haladunk. "

Az egyetemisták már 1905-ben hangsúlyozták az önnálló, hegyivezetők nélküli hegymászást. 1906-1914 között nagy szerepük volt a tátrai hegymászás fejlődésében, sok új utat másztak (a BETE-gárda eredményei). Az Alpokban is túráztak. A BETE sohasem volt nagy egyesület, ha a nagyságot a tagok számával mérjük, de igenis nagy volt, ha azt nézzük, kiket adott a magyar turizmusnak, annak minden vonalán.

A BETE gondozásában jelent meg a legnívósabb hegymászó folyóirat: a Turistaság és Alpinizmus. A BETE rendezte az első magyar turista fényképkiállítást (1908), az első alpin fényképkiállítást (1925), az első barlangkiállítást (1933). Az egyesületnek értékes könyv- és szertára volt.

A BETE első elnöke Komarnicki Gyula volt (1911-ig) majd öccse Komarnicki Román (1911-1913). A BETE szenior tagjaiból alakult 1918-ban a Magyar Hegymászók Egyesülete.

A trianoni határváltoztatás következtében a BETE magas-tátrai tevékenysége meggyengült, tevékenységük a lecsonkított ország barlangkutatására öszpontosult. 1920-ban alakult meg a sok sikerrel dolgozó barlangkutató szakosztály. 1928-ban a BETE forrást foglalt elhunyt elnöke, Kolbenhayer István emlékére a Mátrában Péterhegyese oldalában.

Komarnicki Gyula, a megalakulás után 35 évvel, az 1943. április 18-án Kétágúhegyen megtartott öreg Betések találkozóján (ahol 38-an jelentek meg) így fogalmazta meg az egyesület ars poeticáját:
" A BETE a megalakulása idején az alpinizmust írta célkitűzésként zászlajára. A magas hegyek és a Tátra járatlan csúcsainak feltárása azonban csak termékeny talaj volt annak a tulajdonképpeni Betés eszmének, mely a mindenkori törekvéseink igazi rúgója. Ez egy csodálatos sugallat ösztönözte vágy az ifjúság örök hivatásának teljesítésére: mindenkor és mindenben keresni az újat, lenni a kovász, a lendület, az úttörő, elsősorban a turistaságban. "

A BETE-t 1948-ban oszlatták fel. A BETE neve az Egyetemi-csúcs tátrai helynévben maradt fent.

A BETE megszüntetése után, a 10 évig hontalan egyetemiek a Magyar Földrajzi Társaság Hegymászó csoportjában gyülekeztek. Ez a csoport ápolja a BETE hagyományait.

Irodalom:

Forrás:
[Magyar Turista Lexikon, szerkesztette Polgárdy Géza, Budapest 1941., 32. o.]
[B. Chwascinski: "Z dziejów taternictwa", Sport i turystyka kiadó, Varsó, 1979, 53. kép.]
[Z. Radwanska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzanska, Wydawnictwo górskie - Poronin 1995, 121. o.]
[Kisgyörgy Ádám, Bucsek Henrik: Töredék a magyar hegymászás történetéből, kiadta a MAFC elnöksége, Miskolc 1973.]
[Beszámoló a Magyar Földrajzi Társaság Hegymászó Szakosztályának 1978 évi működéséről, Budapest 1979., 1. o.]