EKE

Az Erdélyi Kárpát Egyesület története

Az ERDÉLYI KÁRPÁT EGYESÜLET (EKE) 1891-ben alakult meg Kolozsváron ERDÉLYRÉSZI KÁRPÁT-EGYESÜLET néven. Annak ellenére, hogy az egyesület alakuló gyűlése január 11-én volt a városháza nagytermében, az alapszabályzat szerinti működését csak május 12-én kezdte meg, ezért az utóbbi dátumot tartjuk az EKE születésnapjának. Ennek alapján a Gyergyószárhegyen rendezett centenáriumi ünnepséget is május 12-én rendezte meg az EKE.

Az Erdélyt érintő viharos és nagy megrázkodtatásokkal járó politikai változások ellenére (Erdélynek Romániához való csatolása a trianoni békeszerződés értelmében, a Bécsi döntés, a II. világháború, a minden vagyont államosító jogfosztó kommunista diktatúra, napjainkban pedig a sovén nacionalista diktatúra, mely semmit sem adott vissza a javakból) az egyesület létezik és dolgozik. Létezése folyamán az Erdélyi Kárpát Egyesület sokirányú tevékenységet fejtett ki, elsősorban az erdélyi magyarság soraiban. Ez a tevékenység felölelte Erdély természeti szépségeinek és kincseinek - főleg ásványvizeinek és gázömléseinek - a felkutatását, bemutatását és értékesítését, az osztályokon belül a közösségek összekovácsolását és turista szellemben való nevelését. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy az EKE és folyóiratának, az "ERDÉLY"-nek, majd később az "Erdélyi GYOPÁR"-nak tevékenysége turisztikai cselekvésre, ugyanakkor nemzetiségi létünk önismeretére serkentő szelleme áthatotta az egész erdélyi természetszerető és olvasó társadalmat, alakulásától napjainkig.

I. AZ ERDÉLYI KÁRPÁT EGYESÜLET MEGALAKULÁSÁNAK ELŐZMÉNYEI

Mint ismeretes, turista társaságok, klubok és egyesületek a múlt század második felében kezdtek alakulni és működni a polgárosodott Nyugat-Európában. A városlakó, jómódú polgári, ún. "úri" vagy "művelt középosztály" élén az értelmiségiekkel és az arisztokratákkal tette a természetjárást szervezett sporttá. Londonban 1857-ben alakult meg az első ilyen egyesülés, az Alpine Club. Öt év múlva, tehát 1862-ben ezt követte az Österreichischer Alpenverein, majd 1863-ban a Schweizer Alpen Verein és a Club Alpino Italiano. Mint látjuk ezek a klubok alpinista programot tűztek maguk elé, ami összefügg a hegyek szépségeinek a felfedezésével, a hegykultusszal.

Magyarországon 1873. augusztus 10-én alakult meg az első ilyen egyesület Ótátrafüreden, mely a Magyarországi Kárpát Egyesület nevet vette fel (MKE). Nagy elődeink közül ebben az egyesületben tevékenykedtek többek között Déchy Mór (1851-1917) a marosdécsei születésű geográfus, aki először mászta meg a Monte Rosat az Alpokban, miután a Kaukázus kutatója lett. Ebben az egyesületben turistáskodott Eötvös Loránd (1848-1919) világhírű fizikus és hegymászó, Téry Ödön (1856-1917) orvos. Meg kell említeni, hogy a tagdíjakon és adományokon kívül a tátrai fürdőbevételek egyharmada is a Magyarországi Kárpát Egyesületet illette. Az egyesület kiadói tevékenysége is jelentős: sokszor tudományos értékű cikkeket közölnek. 1889 februárjától megjelenik a "Turisták lapja", az első magyar természetjáró folyóirat.

1880-ban Nagyszebenben megalakul a Szász Kárpát Egyesület - Siebenbürgischer Karpaten Verein, mely tagjai sorába csak szászokat fogadott be. Felépítik Paltinis-t (Hohe Rinne), a Kárpátok egyik legmagasabban fekvő hegyi üdülőjét (1450 m), ezenkívül számos menedékházat, elsősorban a Déli-Kárpátokban.

1888-ban Nagyváradon létrejön egy turisztikai szervezet, a Bihari Kárpát Egyesület (BKE), mely 1889-ben kiadja a "Belényes és vidéke" c. kalauzt, a következő évben pedig az "Élesd és vidéke és belényesi tájrészletek" c. 80 oldalas füzetet.

1889-ben alakult meg az Aradi Turista Egyesület (ATE) mely kezdetben Aradhegyalján, később a Bihar hegységben tevékenykedett.

A múlt század nyolcvanas éveinek a végére a Magyarországi Kárpát Egyesület Tátra-centrikus szemlélete a vidéki - és közöttük a budapesti - osztályok körében egyre nagyobb elégedetlenséget szült. Mind többen sürgetik egy országos egyesület létrehozását. 1891. szeptember 29-én következik be a szakadás. Az MKE Budapesti Osztálya feloszlatja önmagát és Eötvös Loránd elnökletével, 152 taggal megalakítja a Magyar Turista Egyesületet (MTE). Érdekes, hogy ez a dátum egybeesik az Erdélyi Kárpát Egyesület megalakításának időpontjával. A Magyar Turista Egyesület tevékenysége kiterjedt az egész országra, mégis az Erdélyi Kárpát Egyesület külön szerepet vállalt. A Magyar Turista Egyesület vezető szerepét a természetjáró mozgalomban 1945-ig megtartotta.

A Magyarországi Kárpát Egyesület ma megjelenő lapja a "TURISTASÁG ÉS ALPINIZMUS", kolofonja szerint polgári turista folyóirat.

Az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) az Erdélyi Magyar Kőzművelődési Egyesület (EMKE) javaslatára jött létre, ennek kebeléből nőtt ki. Az EKE megalakításának szükségessége már 1889-ben felvetődött. A gondolat megfogalmazója Sándor József (1858-1945) író volt. Annak érdekében, hogy megfelelően elő lehessen készíteni a turista egyesület megalapítását, hogy dönteni tudjanak a szervezeti felépítés és a feladatkörök kérdésében, az EMKE Vezetősége úgy határozott, hogy Sándor Józsefet egyhónapos tanulmány útra küldi a Magas-Tátrába, a Magyarországi Kárpát Egyesület létesítményeinek és szervezeti kérdéseinek a tanulmányozására. Nem volt menedékház, üdülőtelep, turistaösvény, pihenőhely vagy kilátótorony, melyet az erdélyi kiküldött ne látogatott volna meg. A látottak alapján, valamint a turista létesítmények szervezésének és működtetésének egyedi jellege miatt Sándor József arra a meggyőződésre jutott, hogy a megalakítandó EKE önálló, független egyesület kell legyen. Így Sándor Józsefet tekinthetjük az EKE alapítójának, akit az alakuló gyűlésen az új egyesület alelnökévé és első örökös tiszteletbeli tagjává választottak.

Az EKE erdélyi egyesület lévén, egész Erdélyre kiterjesztette tevékenységét, osztályait megyék szerint szervezte. Ezt azért fontos kihangsúlyozni, mert a mai EKÉ-nek is ez a szervezési alapelve!

A megalakulással és a szervezési alapelvvel kapcsolatban Csató János 1892-ben a következőket írta: "Az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület bölcs előrelátásának adta tanújelét, a midőn kebelében megalkotta az Erdélyrészi Kárpát-Egyesületet, melynek hivatása hazánkban a természet szépségei iránt a közérdeklődést felébreszteni. A már megalakult Erdélyrészi Kárpát-Egyesület pedig szintén a jelenkor magas színvonalára emelkedett, amikor elhatározta hazai fürdőink fejlesztését működése körébe felvenni...

Azonban miután egy csoport semmi tekintetben sem képes a közérdeklődést o1y nagy mértékben felébreszteni, hogy az mindenkiben a szükséges munkásságot és részvételt felébressze, nézetem szerint nagyon bölcsen cselekedett a Kárpát-Egyesület központi választmánya, midőn elhatározta a vidéki osztályok megalakítását, módot nyújtván ily módon az ország valamennyi lakójának szűkebb körben a saját egyéni érdekében is munkálkodni."

Sokatmondó az a tény, hogy a Magyarországi Kárpát Egyesület és a Magyar Turista Egyesület léte ellenére, az EKE 1893-ban megalakította Székesfővárosi Osztályát, majd 1895-ben Bécsi Osztályát, működtek osztályai Pozsonyban, Dévényben és más távoleső helységekben. Ma Neidenbach Ákos magyarországi turistatörténész és e sorok írójának alapos kutatómunkája alapján pontos kimutatással rendelkezünk az EKE osztályaira vonatkozóan, melyet alább közlünk. A működés idejének közléséről mivel ninesenek minden esetben adatok - lemondtunk. Íme az osztályok:

  1. Aradi "Czárán Gyula" Osztály;
  2. Aldunai Osztály, székhelye Orsova;
  3. Aranyosszéki Osztály, székhelye Torda;
  4. Bánsági Osztály, székhelye Temesvár;
  5. Besztercei Osztály;
  6. Boksánbányai Osztály;
  7. Bécsi Osztály;
  8. Bihari Osztály;
  9. Brassómegyei Osztály ( 1917-ig);
  10. Brassói Osztály (1927), később Brassói Turista Egyesület (BTE);
  11. Cibles Osztály, később Szamos Osztály, székhelye Dés;
  12. Csíkszéki Osztály, székhelye Csíkszereda;
  13. Dévényi Osztály;
  14. Gutin Osztály, székhelye Nagybánya;
  15. Gyalui Osztály;
  16. Gyergyói Osztály;
  17. Hargita Osztály, székhelye Székelyudvarhely;
  18. Háromszéki Osztály, székhelye Sepsiszentgyörgy;
  19. Hunyadmegyei Osztály, székhelye Déva;
  20. Kalotaszegi Osztály, székhelye Bánffyhunyad;
  21. Kelemen Osztály, székhelye Szászrégen;
  22. Kolozsvári Központi Osztály;
  23. Küküllőmenti Osztály, székhelye Dicsőszentmárton;
  24. Krassói Osztály, székhelye Oravicabánya;
  25. Marosszéki Osztály, székhelye Marosvásárhely;
  26. Máramarosi Osztály, székhelye Máramarossziget;
  27. Nagyenyedi "Pilis" Osztály;
  28. Nagyszebeni Osztály;
  29. Óradnai Osztály;
  30. Petrozsényi Osztály;
  31. Pozsonyi Osztály;
  32. Révi "Zichy" Osztály;
  33. Zilahi "Meszes" Osztály;
  34. Lépésmérő Társaság (1922. szeptember 24. Kolozsvár).

Az utolsónak említett Lépésmérő Társaság a kolozsvári EKE Központ keretében alakult, elnöke Merza Gyula (1861-1943) volt, aki a Kolozsvár környéki Bükk erdőben több mint 10.000 km-t gyalogolt (1937). Emlékét többek között egy kilátó őrzi a Bükkben (Merza kilátó).

Az Erdélyi Kárpát Egyesület megalakulása minőségi ugrást jelentett a hazai természetjárás fejlődésében. Az EKE 105 éves fennállása alatt - ha voltak is kényszerszünetek - a szervezett formában gyakorolt természetjárás és más rendezvények összetartó és közösségformáló hatása mindvégig jótékonyan érződött az erdélyi magyar társadalomban. Menet közben kikristályosodtak a természetjárás eszmei kérdései, a turizmus ágai, kinevelődött - a megfelelő kor színvonalán - mind a tudományos, mind a szükséges vezetői és túravezetői személyzet. Az EKE, eredményei alapján indokolni tudta szükségességét, s az a tény, hogy több sorscsapás után is újjáéledt, bizonyítja életképességét. 1919-ig meg tudta teremteni a természetjárás és az egyesületi élet, valamint a tudománynépszerűsítés anyagi feltételeit (saját menedékházhálózat 18 egységből, székház, folyóirat, múzeum) melyeket az előnytelen és igazságtalan történelmi viszonyok miatt elvesztett. Amint azt a Tordai-hasadéki "Bors Mihály" menedékház visszaszerzése érdekében indított per negatív eredménye is bizonyítja, jelenleg semmi reményünk nem lehet, még arra sem, hogy az elbitorolt vagyonnak legalább egy részét visszakapjuk. Ehhez valódi politikai változásokra lenne szükség Romániában, ezek azonban késnek.

Folytatás: Az EKE megalakulásától az első világháború végéig