Egy tucatnyi fialtalember jött össze 1925 nyarától
minden csütörtökön este egy kisvendéglő különszobájában.
Nem a mulatozás vágya, nem az ital csábította
őket oda. Turisták voltak, régi jóbarátok akiket azonban
nem elégítettek ki a középhegységek lankái.
A magashegyek, a Tátra és az Alpok falai és gerincei vonzották őket.
A háború utáni munkanélküliségben és
inflációban azonban csak álmodni és beszélni tudtak nagyratörő
vágyaikról.
A huszas évek elején a világszerte feléledő alpinizmus vonzereje hazánkra is hatott. A harcoló nemzetek fiatal hegymászóinak színe-java elpusztult, az infláció a megmaradtaknak lehetetlenné tette a külföldi utazást. De a nagy hegymászó nemzetek a vérzivatar után magukhoz térve egymás után vonultak fel Európa legszebb játszóterére, az Alpokra.
Az a néhány lelkes fiatal magyar arról ábrándozott hogy folytatni fogja a nagy elődök által kijelölt utat, Ezek a példaképek Zsigmondy Emil, Eötvös Loránd, Déchy Mór, Jordán Károly, Grósz Alfréd, Willo Welzenbach, Georg Winkler, Eugen Guido Lammer, Horeschorovszky, Hans Dülfer és társaik voltak. Vasárnaponként a pestkörnyéki mászóiskolákon gyakoroltak szegényes felszerelésükkel, hétközben elméleti előadások és viták voltak. Kedvenc mászóhelyük a Pilisi Vaskapuszikla volt, ahol igen ritkán járt valaki, hiszen ez tilos terület volt.
Zsigmondy Adolf orvosdoktor és Szakmári Irma korának ismert költőnője voltak a szülei Zsigmondy Emilnek, aki öt nappal huszonnegyedik életévének be töltése előtt 1885. augusztus 6-án a Pic de La Meije megmászatlan déli falán hegymászóhalált halt. Zsigmondy a hegymászás esztétikájának és etikájának nemcsak első teoretikusa volt, ő az általa hirdetett elvek és eszmék szerint élte üstökösszerű életét. Kit választhattak volna mást eszményképnek azok a fiatalok, akiknek nem volt elég túláradó életerejük kiélése a hegyek nehézségeivel való küzdelemben, ők mást is kerestek ott. A hegyóriások romantikáját, a legmagasabbrendű a legnagyobbszerűbb élményt vágyták! És amikor a tucatnyi fiatal úgy érezte nem fog szégyent hozni arra a névre, melynek jegyében működni akar: a "Zsigmondy Társaság" 1926. márciusában megalakult.
A Társaság tizenkét tagból állott és céljául tűzte ki a vezető nélküli hegymászást és barlangkutatást. Alapszabályainak egyik pontja szerint új tag csak az összes régi tag titkos és egyhangú szavazása esetén vehető fel. A társaságból fennállása alatt egyetlen tag sem lépett ki. Már megalakulásuk évében az Alpokban jártak. A lienzi Dolomitokban, a Schober csoportban és a Gesäuseban végzett túráik között egy első megmászás is szerepelt. Fenn voltak még ez évben Ausztria legmagasabb csúcsán a Grossglockneron is. A következő évben a Lienzi Dolomitok, a Schober csoport és a Glockner csoport mellett a Silvretta csoport és télen a Tátra, volt a cél.
Így kezdődött. A folytatás? A Keleti Alpok úgyszólván minden csoportjában jártak. De a Júli Alpok, a Dolomitok és a Nyugati Alpok legszebb túráiból is sok szerepelt naplóikban. Kedvenc hegycsoportjuk a közeli Gesäuse volt . A vonulat É-i falainak minden érdekesebb útját megmászták. A Haindlkarturm É-i falának csúcs esésvonalában való első megmászása, az ÉNy-i kéményeknek kilencedik megmászása, új út a Festkogel É-i falán, a Planspitze ÉNy-i gerincének 14 megmászása, az Ödstein ÉNy-i élének és sok egyéb első magyar megmászásának véghezvitele ismertté tette Ausztriában a Zsigmondyakat. Pedig ezen kívül egyébütt is jártak. Hogy csak néhányat említsek: a Dachstein D-i falának, a Windlegergratnak, a Zsigmondyspitze ÉNy-i gerincének, a Ziller-tal, az Ötztal, a Glockner csoport a Lienzi Dolomitok, a Wilder Kaiser számos csúcsának és útjának is ők voltak az első magyar megmászói. A Dolomitokban a Val di Roda vonulat 34. átmászása a Cima di Canali Ny-i falának 16. megmászása, a Vajolettornyok keresztezése oda-vissza, a Marmolata D-i fala, a Civetta, ÉNy-i falának Solleder útja, a Drei Zinnen csoport akkor ismert valamennyi legnehezebb útja, valamint több tucatnyi csúcs és útvonal első magyar megmászása olyan nemzetközi tekintélyt biztosított, amilyen magyar hegymászóknak Eötvös óta nem volt. Bergellben a Piz Casnile K-i gerincének 6., a Badile É-i élének 72. megmászása és a Sciora vonulat 9. átmászásán kívül ugyancsak tucatnál több első magyar megmászást vittek véghez. A Nyugati Alpok több csoportjában is másztak és koszorút helyeztek Zsigmondy Emil, St. Christophe-en-Oisan-i sírjára.
A Tátrában nem játszottak nagy szerepet az akkori viszonyok között a Tátra nehezen volt megközelíthető. De két új útjuk azért itt is van.
A társaság tagjai több mint 700 csúcsot másztak meg. De nagy volt a szerepük koruk hegymászóirodalmában is, Bíró Pál, dr. Bodnár József, Kessler Hubert, Mallász Ottmár, Bucsek Henrik, Buzay Béla, Skolil Ottó, Skolil Vilmos és Zubor István túra leírásaival, cikkeivel, a Turisták Lapja, a Turistaság és Alpinizmus és egyéb lapok hasábjain gyakran találkozhatunk. A két Skolil fivér több irodalmi pályadíjat nyert. Turista egyesületeink meghívására vetített képes előadások sorozataiban számoltak be élményeikről. Saját rendezésű előadásaikra külföldi hegymászókat is meghívtak. Fényképezőik közül - Buzay Béla nemzetközi kiálításokon is nyert díjjakat, a többiek képei is sokszor díszítették a szaklapokat és saját kiállításaikat is. Az első magyart Alpin Kiállítást is a Zsigmondyak rendezték 1932-ben. Majd 1934-ben az akkor 14 tagú társaság hihetetlen lelkesedéssel újból kiállítást rendezett. A magyar viszonyok között páratlanul gazdag kiállítási anyagból meg kell említeni a tagok igen szép alpesi flóra és kőzetgyűjteményét, alpin grafikáit, festményeit és szobrait, a túranaplókat és hegymászófelszereléseket, valamint az oktató célú mászóiskolai fényképsorozatokat. Külön részt szenteltek Zsigmondy Emil életének, működésének és a róla szóló emlékeknek bemutatására.
Az MTE Zsigmondy társaságot a II. világháború után az MTE-vel együtt oszlatták fel. Tagjainak többsége ma már nem él. De a néhány megmaradottban töretlenül él a hegyek szeretete, él a régi lelkesedés és aki még bírja ma is járja a jégárok és sziklafalak úttalan utait és még ma is az a célja, hogy segítse azokat akik átvették tőle kötelét, jégcsákányát és a hegyek szeretetét.